Saját magam leértékelése nyilván egyenes következménye a reménytelen kutatásnak amit folytatok.
Ha sorozatosan elbukom az akadályverseny próbáit, akkor kurva nehéz nem azon agyalni, hogy velem valami nagy baj van. Ja, persze, bazmeg, tudom, hogy a milliókat érő úszómedencés villák sem kelnek el könnyen. Vagy egyáltalán sehogy sem. Aztán végül bánatosan kiadja őket a sok kompromisszumkész köcsög. Ha végtelenül ostoba lennék, akkor ezzel nyugtatgatnám magam. (Bár ne feledjük A. M. szavait: "entellektüel vagyok, de nem különösebben okos.")
De én persze úgyis tudom, hogy csak vacak kunyhó vagyok. Vagy mittomén.
Harminc négyzetméter egy lakótelepen. Garzonlakás csótányokkal. Beázott szükséglakás.
("pusztíts hát szörnyű szerelem.")
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.