A módszer: nagyon alaposan megvizsgálom, hogy hány százaléknyi benne az önsajnálat, a veszteség miatt érzet bánat, a hiúság, a harag és a féltékenység és mennyi a "valódi" tartalma - a valódiság ugye mindig vitatható az érzések kapcsán -, azaz mennyi szól annak a bizonyos valakinek, akire irányul...és sokszor nem is marad semmi végül.
A bonyodalmak általában ekkor következnek persze mert az ember még ilyenkor is hajlamos rögeszmésen ragaszkodni ahhoz a bizonyos érzéshez, sokszor egyszerűen lustaságból, emocionális szenzációhajhászásból (kedves Iván, köszönöm, hogy végre használhattam), vagy egyszerűen a saját zavarodottsága miatt. (Amiből általában az előző két dolog is következik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.