szombat, január 20, 2007

"Önzésem szeret"

megaszongya "Veled és nélküled, s minden egyre érthetetlenebb"
(Legalább Szabó Lőrinc tudott írni, szegény Korzáti Erzsébet legalább ennek örülhetett. Nekem bezzeg csak korunk reménytelen hősei jutnak.)

De még csak erről sincsen szó. Soha többé nem hallgatok végig olyan monológot, amiben ilyen mondatok szerepelnek: Nekem mindegy, hogy velem vagy-e, velem leszel-e, ÉN csak jól akarom érezni magam, te pedig azt csinálsz amit akarsz.
Megtévesztő lehet az ilyen "megengedő" szónoklat: kusza érzések közepette azt gondolhatja az ember, hogy a szabadságát tartják tiszteletben, dehát egy nagy lófaszt: egyszerűen csak köpnek az életére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.