A természeti jelenségek pártján állok. Tetszik, hogy kicsi, nyamvadt vacaknak érezhetem magam és tehetetlen vagyok a széllel szemben. Szeretem ahogy megerőszakolja a rátarti embert valami kibaszott nagy, láthatatlan energia.
Ja, dehogy, nem megyek holnap sehova. Még a végén a fejemre esne egy virágláda, vagy mondjuk egy, a széltől megvadult konténer maga alá temetne, esetleg egy stoptábla csapna agyon. Igazán méltatlan halál lenne ez egy ripacsnak, nem igaz?
Nem, én zárt ajtók mögött, titokban drukkolok.
Gyáva vagyok, ahogy mondjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése