Azt azér senki nem mondta, hogy az átlagosság rossz dolog. Sőt, a nemátlagosság (ez itt most egy főnév lett, jó?) sem garancia a jófejségre. Tulajdonképpen nem értem miért ódzkodik mindenki az átlagosságtól. Én tudom magamról, hogy nem vagyok átlagos és szenvedek is mint a kutya. Nemátlagosságom csak bajt hozott eddig a fejemre. Már a bölcsiben drop-out voltam, pedig mennyivel egyszerűbb lett volna fasza, lojális kisgyereknek lenni. Átlagos akarok lenni. Meg férfi.
ÁTLAGOS FÉRFI AKAROK LENNI.
Persze nyilván azért kell mindenkinek a megerősítés a saját különlegességéről, mert a legtöbb ember hihetetlenül bizonytalan és semmit nem tud saját magáról.
Szása Tüskévics is bólogat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése