Bitter End - D-nek, ahogy ígértem

- nyári emlék, lopott darab -

Sétálunk a napon és persze gőzünk sincs, hogy mihez kezdjünk. Én kevertem ezt az egész szart és most hunyorogva állok; rémült vagyok mint egy megrugdosott kutya. A szigeten mászkálunk, fröccsöt iszom, a felét magamra öntöm és megállás nélkül beszélek. Rég nem beszéltem ilyen sokat magamról, furcsa érzés. Próbálom az elmúlt három hónapot megfogalmazni saját magam számára is érthetően, de csak suta érzésekről nyöszörgök ostoba pátosszal. Aztán valami olyat mond, amit nem szeretnék hallani: "A vércinikus nőket a legjobb dolog átbaszni. Azokat, akik azt hiszik már védettek mert túl vannak mindenen és nekik már senki és semmi nem árthat."
Aztán elválunk...nézek utána, nem fordul meg. Tűz a nap és nagyon kimerült vagyok. Túl sok fájdalmat okoztam neki és már nem is gyűlöl. Levegő vagyok.