A Fogd a pénzt és fuss! onnan jutott eszembe, hogy a kollégáimnak ma azt javasoltam, hogy raboljunk bankot, ha már ilyen nyomorult véglények - tanárok - vagyunk.
Van egy 'jó arcok' klikk - természetesen ebbe tartozom én is -, akik nem veszik véresen komolyan sem magukat, sem a tanítást, velük igazán jól lehet beszélgetni az élet és a tanítás reménytelenségéről - ma az egyik lány pont azon hisztizett amin én is: nem tudta eldönteni, hogy melyik számlát ne fizesse be - és hát persze azér végül jól kiröhögtük egymás nyafogását.
Viszont van egy másik klikk, ők A TANÁROK. Emberfeletti hivatástudattal és felhős tekintettel zsezsegnek egyfolytában és a szünetekben szakmai kérdéseket vitatnak meg. (Itt jegyezném meg, hogy persze az összes köcsög Trefortos volt...)
Naszóval. Az egyik csaj két évvel fiatalabb nálam (és csak hússzal látszik idősebbnek) megvetően hallgatta mai beszélgetésünket - asszem azt tervezgettük, hogy hogyan osztjuk el a bankrablásból származó pénzt -, számára nyilván mi vagyunk a szakma legalja, akik nem veszik komolyan ezt a csudaszép hivatást. Egyszer ugyanez a kedved kollegina hallotta, hogy letegeznek a diákjaim - én nem magázódom, nem attól tisztelnek úgysem - és úgy nézett rám mint a véres rongyra.
Különben ma is gyalogoltam hazáig, tök jó ez a város, szeretek mászkálni, bár egyszerűen nem értem, hogy mért van minden második kutya orkán dzsekiben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése