Egész egyszerűen tőrbe csalt engem tegnap este valaki, akiről ezt feltételeztem volna a legkevésbé.
Miféle önigazolási kényszer az, amikor valaki, aki szinte soha volt velem őszinte - nem hazudott szándékosan, csak elhallgatott dolgokat -, csak azért találkozik velem, hogy bebizonyítsa, hogy én voltam az oka az összes köztünk lévő bajnak és különben sem vagyok jó semmire a szánalmas nagyképűségem miatt?
Miért kell ilyen brutális - és mellesleg nagyon átlátszó - egovédő technikákat alkalmazni valakivel szemben, akit valamikor szerettünk? Minek egymásba rúgni utólag, amikor már úgyis mindegy? Persze én vagyok a barom, minek megyek bele ebbe...de tényleg mindig meggyőződésem volt, hogy fontos dolog nem kiiktatni a régi szerelmeket az életünkből, ők fontos részeink. Persze valószínűleg csak úgy érdemes ápolgatni ilyen kapcsolatokat ha már valóban elmúlt mindenféle kötődés és semmiféle vádaskodás nem merülhet fel a régi dolgok miatt. Hogy is volt az Annie Hall-ban?
"A szerelem olyan mint egy cápa. Ha nem tud előrejutni, beledöglik. És amit mi itt babusgatunk, az egy döglött cápa."
Egy bűzlő, döglött cápa van itten, úgy bizony.
Hat, ez nagyon ismeros. Igyekszem figyelni...
VálaszTörlésnem örülök...
VálaszTörlés