Rác kert

- nyári emlék, bloglop -

Mostan nosztalgiázni támadt kedvem, mert egy barátnőmmel a régi szép időkről beszélgettünk az előbb és szomorúan emlegettük azokat a csodás napokat, amikor még a Süss fel nap!-ba jártunk Colorstar koncertre hétfőnként, a Tütü Tangóba - ahol életem második szerelmével találkoztam - hétköznap és a Rác kertbe hétvégén, ahogy az rendes sznob gyerekekhez illik. Tavasszal, amikor a műjeget már bezárták és kocsmává alakították, az Átóteraszon vodkát vedeltünk, részegen tangóztunk és beleestünk a sárba... Mára a Rác kertet persze lebontották, a Tütüt bezárták, a Colorstar popzenét játszik és én is öregszem... pedig hosszú éveken át ültünk a Rácban még szeptemberi estéken is és bámultuk a tűzfalat, meg az ott megjelent ostoba alternatív értelmiséget. A Rácban történt az is, hogy egy nagyon szép fiú süketnéma jelekkel elmutogatta nekem, hogy ő márpedig velem akar csókolózni, mer én vagyok ottan a legszebb lány...Molly persze szereti a nagyon különleges helyzeteket - röpke fél óra alatt értettem meg, hogy mit akar -, így hát csókolóztunk, naná...zseniális volt a fickó, nem szúrta el, nem akart utána barátkozni, odajött, megcsókolt és eltűnt. Azért voltam a leghálásabb, hogy egy szót sem szólt hozzám.