Nem, hát még Apollo 440-ra sem tudok normálisan futni miután boroztam: a bátyámék elszúrják új kapcsolatomat Endorfinnal. Mióta 20 percre lakunk egymástól, folyton átjönnek hétköznap és minibuli van. Ez igazán nagyszerű normális esetben, de nem akkor, amikor éppen a téli depressziómat kezelem éjszakai futással. Na mindegy, azér legalább elmentem és vacakoltam kicsit, isteni dob és basszusra meg Apollo 440-re futottam - milyen nagyon dögös zene már, hogyaszongya "raw power".
Ma egyébként két kellemes élményben is részem volt: az idegesítő tanítványom - aki baltát érdemel a fejébe a kibaszott ellenségessége miatt - nem jött órára; örömmel jelentem továbbá, hogy Fanni ismét a mániás szakaszba került: helyből felugrott a kályhára mikor hazaértem.
Hát igen, ezek itten a hétköznapok. Nem történik semmi az égvilágon és a legnagyobb bosszúságom az, hogy nekem van a legszarabb órarendem a tantestületben, merugye az angol pont olyan mostohagyerek mint a technika meg a rajz volt régen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.