"A kurva életbe egy igazi hős"

Na az akarok lenni. Igen, jól sejtitek, megvolt a mai bolhacirkusz és annyira rettenetesen és mocskosul unom, hogy a kreatív energiáimat analfabétákra kell pazarolnom. Lassan már fizikai fájdalmat érzek, mikor minimális absztrakciót sem igénylő dolgokat kell újra meg újra elmagyaráznom ("De mi az a do?" Ki a faszt érdekel tulajdonképpen, hogy mi az a do? De tényleg....)
Fúbazmeg, mekkora csapda ez a tanítás. Egy kibaszott zsákutca. Megint a pályaelhagyáson gondolkodom, bár fogalmam sincs, mi mást csinálhatnék, főleg most, hogy elkezdenek mindenkit mindenhonnan kirugdalni. De lassan azt gondolom, talán egy multikatonának is jobb dolga van mint nekem. Illetve nincs jobb dolga, de tán jobban mossák az agyát, egészen addig, amíg elhiszi, hogy neki aztán kurva jó. Nekem még csak az agyamat se mossa senki, csak a forradalmár magyar tanár nyomatja, hogy "dehát nem látod, mekkora szar ez az egész?"...és hát persze hogy látom.
Asszem egyébként itt a kulcsa az egész szaros egzaltáltságomnak: hogy valahogy nagyobb dolgokra számítottam én mindig is és most itt vagyok ezzel a sok semmivel és csak várok valamire és közben szénné unom magam. Olyan vagyok mint egy férfi, picsábamár. A férfiak akarnak önmegvalósítani szüntelenül.
Azt ugye már látom, hogy én kurvára nem az anyaságban fogok kiteljesedni, sajnos az életnek ez a szférája teljesen hidegen hagy. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, befejeződne az élet, feloldódnék az anyaságban ahogy azt mindenki teszi. Már lehetne két gyerekem. Az egyik most lenne 12 éves, a másik 6. Nem is vagyok igazi nő, francbamár. Ezér nincsen nekem normális pasim biztos. Nemtom mért van ez, sosem érdekelt a gyerekszülés, kislánykoromban sosem álmodoztam esküvőről. A zűrök viszont már kurva hamar bekavartak az életembe, azok voltak a jelek bizonyára, már a bölcsiben, ahol ugye folyton balhét kavartam magam körül, milyen röhej.
Nyilván a kibaszott unalom miatt keveredem folyton fölösleges kapcsolatokba és mindenféle elmebeteg ügyekbe is. Mer olyankor legalább történik valami. Időnként megmentek egy pasit önmagától és olyankor fontosságom teljes tudatában cselekedhetek. Elképesztő. Van az a Björk szám, hogyaszongya "state of emergency is where I want to be".
De hát ezek is csak unaloműzőnek jók, ideig-óráig. Hogy is mondta M amikor még szeretett? (Vagy amikor még volt ereje színlelni, hogy szeret) "Úgyis el fogsz hagyni mert te olyan ráunós vagy". És hát igen, jól meglátta ő akkor az én lényegemet.
Mer hát tényleg ez van, ez itten valami szép nagy spleen. Persze semmi baj ezzel és tulajdonképpen egész jól gördülnek a dolgok így is, csak nekem kéne valami igazi nagy világmegváltás, forradalom, űrutazás, háború, világégés, mittomén. Tán most kéne egy kis LSD...hátha megnyitná azokat a bizonyos kapukat, shite.
Oké, bevallom azér, a legnagyobb problémám, most, hogy D elment, hogy kivel nézzem meg a Fűrész 3-at - vele tök jó mozis üzleteket kötöttünk, ha megnézett velem egy horrort, akkor utána muszáj volt megnézni valami kurva idegesítő repülős filmet cserébe -, merhogy rajtam kívül mindenki irtózik a horrortól, egyedül meg milyen gagyi már buta filmeket nézni. És igen, van még egy nagy bánatom is: nem is volt olyan jó a Shop-stop. Untam. Francbamár.


PS.: Kiegészítés D. kérésére:
"ha megnézett velem egy horrot, akkor utána muszáj volt megnézni valami kurva idegesítõ repülõs vagy katasztrofa filmet cserébe -, merhogy rajtam kívül mindenki irtózik a horrortól - es ide pedig kerlek fogalmazd bele, hogy en is szeretem a horrorokat'


Újabb kiegészítés D kérésére:
ez igy nem jo, vedd ki rogton, nem szo szerint akartam, genyo!!! ez igy ubergagyi!!!
(hangosan röhögök)