Na most akkor szépen megyek és felgyújtom magam a Parlament előtt. Esetleg lebontom a lakásomat az idegtől.
Jaja, fizetést kaptam, egész pontosan a töredékét annak, amire számítottam. Nem jó ez így. Mától szépen elkezdek keresni valami nájntufájv munkahelyet, pillanatnyilag az sem érdekel ha kizsákmányolnak és geci lesz a főnököm; az ilyen helyeken legalább állandó fizetést kap az ember. A kurva nyelvtanárok meg teljesítménybérben dolgoznak: ha a céges tanítványaid fél hónapig készülnek a karácsonyra és további fél hónapot lábadoznak utána, akkor te szopsz, de nagyon csúnyán: legfőbb elfoglaltságod a számlákkal sakkozás lesz, merhogy egy büdös filléred nem marad már a hónap elejére sem. A kurva estin pedig annyira szar az órarendem, hogy este szinte egyáltalán nem tudok tanítani. Na nem azért mert annyira sok órám van, hanem mert kurvára leszarják az igényeimet: hiába kértem őket, hogy a négy napból csináljanak hármat - 12 órám van négy nap alatt, ezt, amikor még normálisan tudtam tanítani, egy nap alatt lenyomtam -, aszonták, sajnos nem lehet megoldani. Mindenki más max. három napot van bent, csak az én órarendem megoldhatatlan, csodás. Pedig elég nagy bajban lennének, ha egyszercsak felmondanék.
(Olyan édes a macska, közben az ölemben dorombol és időnként mélyen a szemembe néz. Szerencsére jól kezeli a problémákat.)
Úgyis unom már a tanítást - 10 éve csinálom - értelme nem sok van, nem éri meg, túl sok energia, túl sok bizonytalanság és ha valaha nosztalgiázni támad kedvem, hát még mindig kezdhetem újra.
További opciók: 1) külföld 2) érdekházasság. Az előbbi jobban tetszik és tán könnyebben kivitelezhető.
Egyébként meg mindenki kapja be. Dühös vagyok és frusztrált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.