Ma kétszer annyit futottam mint tegnap este - most megveregettem a saját vállam -, és nagyszerű felismeréseket tettem: a hosszú haj csodásan védi a fület mínusz 300 fokban, valamint biciklis kesztyűben villogni iszonyú dögös. Csak a mellemet nem tudom hova tenni, kényelmetlen alkatrész, lássuk be.
Egyetlen dolog fáj nekem mostan: holnap találkoznom kell a hányinger tizedik bével, ahol az egyik faszfej folyamatosan kekeckedik és bármit kéne csinálnia, közli, hogy ez kizárt, mivel ő nem ért semmit. Sajnos mélységesen ostoba, ezért nem tudom neki elmagyarázni, hogy a nyelvtanulás pont olyan mint a sport: ha nem csinálod, nem fog történni semmi.
Itt vagyok ugye én is kiváló példának: csak úgy leszek ultramaratonista, ha hóban-fagyban, árkon-bokron suhanok a szép nagy Angyalföldön, sej.
alázd porba a gecibe a kis köcsögöt. az ilyenkor eléghgé hazavágja őket. (asszem jó tanár lett volna belőlem. lesz is. egész nemezetemet fogom, satöbbi, satöbbi...:))
VálaszTörlésnem lehet nagyon gyötörni őket, mer ha elfogynak az osztályok munkám se lesz. de azér a magam viktoriánus módján mondok néha csúnyákat:)
VálaszTörlés