Feljegyzések a vakációzó tanárok házából

Na és akkor most már tényleg szünet van, elfáradtam, mint a dög. Tudom, a tanárok rohadjanak meg a hosszú szünettel, de mit csináljunk, hát ha nincs gyerek az iskolában, nekünk sincs értelme ott lenni...mondjuk azt már most látom, hogy egy pillanat alatt elröppen majd ez a másfél hónap, szóval okosan be kell osztanom a millió "majd nyáron" dolgomat.
A macskák nagyon durván elkezdtek kiszökdösni, úgyhogy szerintem megkapják az összes oltást, aztan elkezdjük kifelé orientálni őket: elég szabad jellem mindkettő, Fanni teljesen más volt, eszébe sem jutott szökni soha. Köszönöm a tanácsokat, igyekszünk majd vigyázni rájuk, amennyire lehet.
Tegnap volt egy évzáró-nyugdíjas búcsúztató buli sok nótával és Eddie Murphy poénnal, hát ez bizony nagyon nem az én közegem, annyi szent, de a suliban azért elvagyok a kollégákkal, az pont elég.
Mikor Hungáriát tettek be, akkor vágyakozva gondoltam a diákjaim dark minimal zenéire - a kollégák biztos elájultak volna, ha ezt be is vallom, haha.  Jó, hát én Placebo, Depeche Mode, Cure meg Massive Attack számokon nevelkedtem, Palotai bulikba jártam, úgyhogy azt hiszem hatvan évesen sem kezdek majd Kordát hallgatni, ez elég bizonyos...de volt orosz vodka meg némi normális bor is, ezzel elviseltem a rettenetes altesti poénokat, huh.
Este Marcihoz bújtam és arról csacsogtam neki, hogy mennyire nagyon jó, hogy vele teljesen önazonos vagyok.
Augusztusban lesz a megismerkedésünk tizedik évfordulója, valami nagy csinnadrattával kéne megünnepelni, hogy találkoztunk, olyan nagyon igazi és fontos ez a mi kapcsolatunk.
A legeslegjobban azt szeretem, hogy iszonyat jókat röhögünk együtt (nem, a nevetés az túl finomkodó, mi tényleg röhögünk, sokszor sírva/fetrengve), nekem ez a cinkosság, ez mindent visz.
Néha ordítunk is persze - mindketten elég hevesen reagálunk mindenre-, dehát azt muszáj, ettől végképp igaziak vagyunk.

ahogy a dolgok vannak

Ah, néddmá. Kiderült, hogy nemhogy nem kell eljönnöm a sulimból, de jövőre nem leszek estis tanár (marha nehéz volt időnként megoldani, hogy valaki vigyázzon a gyerekekre), szuper, nagyon örülök.
A mai érettségi egyébként estis volt: hogy átlökjem őket, kínosan szar feleletekre is szuper pontokat adtam;  nem vagyok hajlandó estin buktatni, az esti tele van iszonyú nehéz sorsú, keményen küzdő emberrel, én biztos nem állok az útjukba a nyelvnáciságommal.
A kellemes hozadéka egyébként az volt az érettséginek, hogy egy csomó kollégámmal beszélgettem, összebarátkoztam, jövő tanévtől talán majd már otthon érzem magam a suliban.

ahogy a dolgok vannak

Istenem, bárcsak mindig ilyen lenne a nyár! Olyan jókat alszom ebben a hűvösben!
A kurva tanév még mindig tart - annak ellenére, hogy már két évzárón is részt vettem és mindkettőn azt mondták, hogy ünnepélyesen bezárják -, holnap lesz a legnyögtetősebb érettségi napom, 7.10-re kell menni, basszus, pedig már most négykézláb mászom ki az ágyból és pénteken undormány, végtelenített értekezlet érettségi statisztikákkal és minden fölöslegessel, amit el tudtok képzelni - négy (azaz 4) órán át.
Fellógatom magam az ajtó fölé, esküszöm. Eh, tudom, egy öngyilkos lánya nem viccelhet ilyesmivel, dehát az én humorom sokkal-sokkal betegebb annál, amit el tudtok képzelni, úgyhogy dehogynem, viccelek mindennel.

Ma elkezdik kifesteni a házat, plusz itt-ott újravakolnak és a kertben majd térköveznek is kicsit: szerintem a cicák szívrohamot kapnak majd. Iszonyú helyesek egyébként, igazi csecsemők: esznek, kicsit gyepálják egymást, aztán alszanak - ez az állandó menetrendjük. Még nem döntöttük el, hogy kerti macskák legyenek-e, szerintem nagyon adja magát a hely, de Marcika teljesen ki van borulva az ötlettől, mondván, hogy akkor eltűnnek, elüti őket egy autó, stb...hát igen, nem tudom.
Ha valakinek van sikertörténete hosszú életű kerti cicáról, meg kertbe szoktatásról, azt ossza meg velem, hálás leszek.

gólyás

Tegnap kiderült, hogy novemberben nagynéni leszek, hát ez mennyire jó már!
Rettentően izgulok, tegnap egész este babaruhákat bámultam mindenféle online boltokban, ma meg, ha eszembe jut, idült mosollyal bámulok magam elé.
Asszem ilyen lehet a nagymamaság. Egyébként meg pont jó is, hogy a mi gyerekeink már egész nagyok, mert így már ők is tudnak segíteni, meg egyáltalán...új családtag, juhú!

bunkó nyár

Istenem, végre normális idő!

(s)iker vol.65489723

Jaj, ezek az okos gyerekek, hát ilyet: Marcuska két dicsérettel és kitűnővel, Léna hat (!) dicsérettel, igazgatótól kapott oklevéllel és persze kitűnővel vegezte el az elsőt, nagyon büszke vagyok.
Szerencsére könyveket is kaptak ajándékba, pár napra biztos elég lesz...(még mindig az olvasás a drogjuk, úgyhogy nem győzzük venni a könyveket nekik, hihetetlenek, komolyan. Igazából erre vagyok a legbüszkébb.)



PS: Emlékszem, tavaly nyáron itt élvezkedett egy troll és többek között az is a baja volt, hogy mit csinálnak majd az olvasni tudó gyerekeim az iskolában; hát, kedves troll, ne aggódj tovább, ügyesen megoldották, hogy ne legyen probléma ebből a kis defektből...

slave to the wage vol.sokezer

Végül kétnapi dühöngés után megzsaroltam kicsit a vezetőséget: azt mondtam nekik, hogy vagy hagynak békén jövőre csak angolt tanítani, vagy nem maradok.
Megígérték, hogy minden marad a régiben, de majd akkor hiszem el, ha elkezdődik a tanév. Elmondhatatlanul nincs kedvem most munkát keresni, isteni lenne ha nem kéne.

Vakáció, de mégsem

Persze egy nagy túróst van vakáció, szóbeli érettségi van, meg van két kölyökmacskánk (Balikó és Bella), akiket hajnalban etetni kell és alomra szoktatni, plusz el kéne kezdenem a szakdolgozatom fordításait, illetve megcsinálni ezer dolgot, amit "majd nyáron" felkiáltással már ezerszer elhalasztottam, ehelyett folyton Lénával játszom ország-várost.

Yesss

(:morog)

Ez mennyire az én formám! Hosszú idő óta először nem akarom otthagyni folyton a munkahelyem, erre kiderül, hogy valami olyan feladatot szánnak nekem jövőre, amit egyrészt lefokozásnak élek meg, másrészt nagyon-nagyon-nagyon nem szeretnék csinálni.
Csodás.
Az Univerzum biztos így üzen, hogy legyek inkább fordító.
Btw mindenből ötöst kapok a nyamvadt időre fordítós izét kivéve - amiről a tanárnő azt mondta, hogy az egyik legjobb fordítás a csoportban, erre nem átall négyest adni rá. Tanárok, baszki...
Szóval már megint fel van adva a lecke, én meg annyira unom màr ezeket a leckéket! Persze tudom, nyugodjak bele a bénább munkába, más is így szokta, blabla. Hát én meg nem így szoktam, néddmá, micsoda nagyravágyás! Gusztustalan.
Eh, rossz a kedvem most nagyon, bosszant ez az egész, fogalmam sincs mit csináljak.

(s)iker vol.6734228970

A gyerekek ma menő uszodabuliba hivatalosak (én persze a meghívó láttán rögtön fehér zongorát, szivarozó milliomosokat és topless pincérnőket vizionáltam), a partit pedig nem más adja, mint Marcika szerelme (az az izgalmas ebben a kapcsolatban, hogy ez egy viszonzott szerelem, Marcika a kislányt a nejeként (!) aposztrofálja, a kislány pedig szépséges Valentin-napi szerelmes üzenetet írt neki, elég vicces, na meg kedves is).
Marcus nemrég elment az apukájával (aki éjjel jött haza Firenzéből egyébként) focizni, én meg itthon maradtam Lénivel, beszélgettünk, tettünk-vettünk, szóba került Marcika szerelme is, mire Léna kifejtette, hogy ő nem szerelmes senkibe, mert egyik fiú sem olyan mint Marcus, akibe sajnos nem lehet szerelmes, mert a testvére, de azért alapvetően neki egy ilyen pasi kéne, mert hát Marcika, idézem, annyira cuki. 
Óóó.