"Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes"

Tegnap egy blogban olvastam azt az - amúgy igen népszerű, bár nyilvánvalóan hamis - állítást, hogy Einstein rossz volt matekból. (Meggyőződésem, hogy ezt a rossz matekosok találták ki önigazolandó.)
Mikor Marcinak elmeséltem, ő dühösen felhorkant, mondván, hogy ez meg micsoda baromság, hiszen a matematika a fizika nyelve, úgyhogy Einstein nem lehetett rossz belőle, maximum az nem érdekelte túlságosan, amit az iskolában tanítottak. Ezután kicsit elmélyedtünk Einstein életében és Marci megnyugodott, mivel azt olvastuk, hogy már gyerekekkel és családdal dolgozott ki fontos elméleteket (jójó, utána elvált, nade), amiből a számunkra fontos tanulság az volt, hogy gyerekkel is lehet híres fizikus valakiből...(mert ez az egyik nagy paránk, hogy mi van, ha két csecsemő mellett reménytelen (otthon is) dolgozni)
Apropó gyerek: elképesztő, hogy a terhességtől olyan jámbor lettem, mint valami szopós malac. Énnemtom, ennek biztos van valami biológiai magyarázata, de az eddigi híres arroganciámnak lőttek (nem bánom egyébként, utálatosnak lenni nagyon kimerítő): egy kedves, a világot keblére ölelő ember lett belőlem, döbbenet.
Erre rátesz pár lapáttal az is, hogy a Dalai Láma egyik könyvét olvasom, Marcinak tegnap ki is fejettem, hogy miért: muszáj szép és bölcs gondolatokat olvasnom, mert hát mit mondjak majd a gyerekeknek? hogy minden szar?
Emlékszem, mikor nagyon tiltakoztam a gyerekvállalás ellen, akkor mindig az volt a legfőbb érvem, hogy jézusom, mi jót mondhatnék én egy gyereknek?

nem tudja, tanítja vol. 62910567223

Hááát...érdekes, összetett és nagyon vitatott téma (a nyelvtanulással kapcsolatban egy sor dolgot képtelenek bebizonyítani vagy elvetni), nem is szeretném nagyon boncolgatni, a hosszúzás amúgy sem az én műfajom, viszont tizenegy (jézusom) éves nyelvtanári tapasztalatom azt mutatja, hogy sem a(z állítólagos) nyelvérzék hiánya (vitatkoznék egyébként azzal, hogy nyelvérzéke mindenkinek van; a nyelvérzék valószínűleg szoros kapcsolatban áll a zenei hallással, az is mindenkinek van? Aligha. Jójó, a nyelvérzék ennél nyilvánvalóan jóval összetettebb fogalom, nem is ezzel szeretnék most foglalkozni.), sem a lustaság, sem a rossz tanárok nem adnak egyértelmű magyarázatot arra, hogy az emberek miért nem beszélnek nyelveket.

Akkor miért nem beszélnek nyelveket az emberek? Jó, itt gyorsan álljunk meg, egyeztessük a jelentést: a "nyelveket beszélni" nálam nem a Rigó utcai nyelvvizsga utáni nyöszörgést (sajnálom feleim, az még tényleg ritkán nyelvtudás), meg a facebookon rossz angolsággal leírt édelgő mondatocskákat jelenti, bár én nyelvi fasiszta vagyok, nyilván az én elvárásaim is túlzottak.
A nyelvtudás szerintem azt jelenti, hogy magas szinten, választékos szókinccsel, közel hibátlanul képesek vagyunk kifejezni magunkat egy nyelven; képesek vagyunk az érzéseinket, a hangulatainkat lefesteni, képesek vagyunk árnyalni és ironizálni.
Igen, tudom, ezek hatalmas elvárások, ilyen alapon nagyon kevesen beszélnek nyelveket. És? Mondta valaki, hogy ez nem így van? Szerintem valóban nagyon kevesen beszélnek nyelveket.
Persze, lehet mondani, hogy mi szükség jobb nyelvtudásra, ha megél az ember kevéssel is, lehet mondani, hogy minek a nyelvtan, "úgyis mindent megértenek", sőt, ezeknek a gondolatoknak létjogosultsága is van nyilvánvalóan: nem, nem kell mindenkinek (jól) tudnia nyelveket.

Najó, szóval ott tartottunk (méghogy nem hosszúzok), hogy vajon miért nem beszélnek az emberek nyelveket...tapasztalatom szerint ennek nagyon gyakran az az oka, hogy az emberek az anyanyelvüket sem beszélik ( jól).
Természetesen megint nem arról van szó, hogy sikerül-e a Spar pénztárában odaböffenteni, hogy egy csomag malbit kérek vagy hogy tudunk-e egy mondatban cigányozni a Velveten kommentelve. Hanem itt is a magas szintű nyelvhasználatot kérem számon, a választékos szókincset, az intuíciót, az iróniát, az árnyalatokat, a hangulatok lefestését, az asszociációs készséget, a szövegértést, a helyesírást, stbstb.

És hogy miért nem beszélik jól az anyanyelvüket a legtöbben? Nos, a válasz szomorú és egyszerű: mert a legtöbben nem írnak és nem olvasnak, illetve nem hallanak (hallgatnak) értelmes szövegeket sem a tévében, sem a rádióban, sem az utcán, sem a barátaikkal beszélgetve.
Arról most nem kezdek rettentő okos szónoklatba, hogy ez miért van így, elfáradtam és különben is, én csak egy ostoba várandós vagyok, úgyhogy jó kismamihoz illően megyek, nézegetem kicsit a pocim a tükörben.

(morogva el)

A fröcsögő bloggereknek sok szeretettel

Valójában ellenségre szükség van, hogy gyakorolni tudjuk a türelmet. Ellenséges cselekedet nélkül nem születik alkalom a tolerancia megnyilvánulására. Barátaink rendszerint nem teszik próbára a türelmünket, csak az ellenségeink. Ebből a szempontból ellenségünket akár nagyszerű tanítónak is tekinthetjük, sőt, tiszteletet érdemel, mivel értékes lehetőséget biztosít számunkra, hogy gyakorolhassuk a türelmet (...)
..az ellenségben meglévő gyűlölködő lelkiállapotnak a jelenléte, a benne lévő rossz szándék teszi az ellenséget egyedivé. Különben, ha csupán a fájdalom okozásáról volna szó, gyűlölhetnénk és ellenségnek tekinthetnénk az orvost, mert olyan fájdalmas módszerekkel él, mint például egy műtét. Ennek ellenére nem tekintjük a dolgot károkozásnak vagy ellenséges cselekedetnek, mert az orvos szándéka az, hogy segítsen rajtunk. Pontosan ez a károkozási szándék teszi olyan egyedivé számunkra az ellenséget, mert értékes alkalmat teremt a türelem gyakorlására.

Houston calling vol. 3.

Tegnap megrémített az átkozott terhesség.com (én mindig mondtam, hogy ilyeneket nem szabad olvasni, de nehéz megállni. Azelőtt mondjuk könnyebb volt távol tartani magam az ilyesmitől, mert szó szerint hányni kezdtem ezektől az oldalaktól), merhogy: Külföldi utazások is ilyenkor (a 25. héten) ajánlottak még, mivel vannak országok, ahova a 28. hetes terheseket már nem engedik be, nehogy ott szülessen meg a baba, az állampolgárság kiadása miatt.
Lelki szemeimmel már el is képzeltem, ahogy Chicagoból visszafordítanak mikor meglátják a nagy hasamat, de aztán utánanéztem a dolognak és kiderült, hogy csak a turista vízummal Amerikában szülni próbáló nőket tartják közveszélyesnek, engem teljesen lefed a feleség-vízumom.
Azt is megtudtam viszont, hogy bár az állampolgárság automatikusan jár mindenkinek, aki kint születik, ha zöld kártyát szeretnék (nem tudom, hogy szeretnék-e, majd kiderül), azt csak a gyerekek 21 éves kora után kaphatok; kecsegtető, hogy lehet belőlem még floridai nyugdíjas, nohát.
A terhesség.com 25.heti összefoglalójában volt még egy ingerlő figyelmeztetés: a babaholmik megvásárlására ez az időszak a legalkalmasabb, mivel a középső 3 hónapban még igen aktív vagy, több az erőd mászkálni. Az utolsó trimeszterben jellemző lesz a fáradékonyság és nehezedre fog esni, vásárolni, cipelni.
Hát, számomra a harmadik trimeszter lesz a legaktívabb, merhogy nemcsak a költözés lesz durva, de utána kint nekünk lakást kell találni és a lakást be is kell rendezni és a babacucc egyelőre kábé hat rugdalózóból áll.
A másik, ami viszont valóban aggasztó és amit szintén a nyavalyás neten találtam, az az, hogy a legtöbb amerikai nőgyógyász állítólag már nem vállal el nagyon terheseket, vagy ha el is vállal, hónapokig kell várakozni a bejutásra, nekem meg nem lesznek erre hónapjaim, remek, csodás.
Szóval a hogy fogsz ott szülni? végtelenül idegesítő kérdés kezd új értelmet nyerni.

Gyűlölöm az internetet. Ki fogom dobni.

nem tudja, tanulja

Nagyon tanulságos a Velveten kommenteket olvasni: az Erdélyi Mónikával készült interjú kommentjei gyönyörűen példázzák, hogyan jut el az átlag kommentelő a kövértől a zsidóig/cigányig.
Érdemes megfigyelni: a kommentáradat legelején Mónika kövér és buta, aki nem tud műsort vezetni. Később a helyzet egyre fokozódik: Mónika kövér, buta, tehetségtelen, felháborító, hogy gazdag családból származik, vidéki, lelakott, rosszul öltözködik, úgy néz ki mint egy alkoholista, majd - az egyik kommentelő kezdeményezésére - hirtelen már cigány is.
A Velvettel kapcsolatban valamikor volt egy hasonló észrevételem, sajnos már nem emlékszem pontosan, hogy mi volt a téma, de a katolikus egyházzal kapcsolatban merültek fel problémák a cikkben, nosza, a kommentelők szorgos zsidózásba fogtak, a katolikusok elleni összeesküvést emlegettek.
Szeretem az internetet, bár időnként borzalmasan idegesítő, de mégis: rengeteget tanulhatunk itt az emberről, ha figyelünk.



PS.: Tudom már, hát persze. Eszembe jutott, bocsánat, elbutultam, jóvanna, ez a terhesek privilégiuma. Szóval igen, Mel Gibson kapcsán merült fel a zsidózás: a Velvet ugyanis "a keresztény-konzervatív elveket valló színészként" emlegette.

boldog-boldogtalan

Igazán elégedett vagyok az életemmel, bár van egy titkos, mély bánatom: valószínűleg már sosem leszek profi bowling játékos.

számtalan szebbnél szebb gondolat

az jutott ma eszembe, hogy vicces, hogy a nagymamám azzal zsarol és cseszeget, hogy milyen gonosz vagyok, mert otthon hagyom az apámat, ahelyett, hogy azon aggódna, hogy 30 hetes terhesen ezer órát repülök majd...olyan érdekes megfigyelni, hogy mennyire önző az ember.

Rijeka, Krk, Opatija

Najó, most akkor dicsekedni fogok, merhogy tegnap egy napot Horvátba' nyaraltunk (ezt ilyenkor nagy h-val kell írni? fogas kérdés), mert rájöttünk, hogy eddig folyton csak Olaszországban és Szlovéniában kirándultunk, de sose mentünk Horvátba' (elnézést, de még egyszer le kellett írnom), pedig az összes magyar odajár (és tényleg), hát biztos tud valamit az a Horvát. Szóval először Rijekát néztük meg az én nyugdíjas tempómban, némelyik utca egy az egyben Budapest és amúgy meg tele van mindenféle kiöregedett gyárépülettel, lerobbant házzal (szeretjük az ilyet). Aztán átautóztunk Krk szigetére, ahol fürödtünk (az a helyzet, hogy a tenger ott sokkal szebb, mint itt), ettünk, meg kicsit nézelődtünk, majd még gyorsan elmentünk Opatijába, ami amolyan eltartott kisujjú, Carrie Bradshawnak való kaszinós-báros-hoteles helynek tűnt, fura volt, de valahogy mégis jó hangulatú.
Ekkorra már olyan fáradt voltam, hogy alig vonszoltam magam (a nőgyógyászom valószínűleg kiborulna, ha tudná, hogy ilyen kirándulásokat teszek), de itthon azért még volt energiánk babaneveken gondolkodni (ennek sosincs jó vége) és rájöttünk, hogy összesen öt "nevet" tartanánk megfelelőnek: Talp, Hagyma, Ló, Vaj és Nektarin. Igazából az volt a beszélgetés kiindulópontja, hogy nem értjük a virág - és növényneveket...


PS1: Egyébként nem értem mi történt a horvátokkal. Azér nem mondanak egyáltalán magánhangzót, mert a melegtől már csak morogni tudnak?

PS2: Három napja nem hányok. Se sokat, se...najó, de tényleg. Ez eddig a csúcs, ilyen még nem volt. Lehet, hogy amit mások a tizenkettedik hétig csinálnak, az nálam a huszonötödikig tartott?

blogger bloggernek farkasa vol. 58903118

enjoy

"everything happens for the best"

Legnagyobb örömömre és meglepetésemre a cukrom tökéletes, mondjuk oké, a vizsgálat előtt diétáztam valamennyit, szerintem azt nem is hagyom abba, legalább nem leszek 9567 kiló mire megszületnek a gumicukrok, mióta folyton döfködnek és vizsgálgatnak, rá kell jönnöm, hogy nem is vagyok genetikai selejt: a vérképem és a vérnyomásom mindig tökéletes, remélem így is marad; na jó, cserébe okádok mint a szamár, ugye...most annyira örülök a hírnek, hogy kezdek elfeledkezni a szemben lakó pszichopatáról, akit tegnap vettem észre és aki, ha jól érzékeltem, távcsővel bámult, miközben az erkélyen a cukorlevivő köreimet róttam reggel fél nyolckor; azóta egy McEwan regényben érzem magam, paranoiás leszek, ha még sokáig itt maradunk...btw kicsit elhalasztottuk az utazást, hogy mindenképp legyen biztosításom mikor odaérünk, szóval lassabban szabadulok Trieszttől, de nem baj, addig is lehet tengerezni.

nevel

Mi kérem, rettentő eredeti szülők vagyunk: csűrjük-csavarjuk ezt a névadás dolgot és férfi nevek tekintetében mostanra eljutottunk a...na hova? Á, úgysem találjátok ki. Hát persze, hogy a Marcihoz...Ha még azt is elárulom, hogy nekem női névként a Fanni tetszik a legjobban, akkor végképp szánalmas a képlet, nemde?

sorstárs

Ja, és puszta szimpátiából megverek veled bárkit aki azt állítja, hogy ez a terhesség dolog csupa móka és kacagás. Az összes aki arról beszél, hogy önfeledten szaladgált egy réten 9 hónapon át az hazudik. Hányni szar, magadat egy bálnának érezni is szar, és folyton pisilni is szar.
De én ennek ellenére újra kezdeném ám az egészet. Valószínűleg egy állat vagyok mert a legjobban a szülés jött be...

Feljegyzések a tűfóbiások házából

Nyomorult tűfóbiásként azzal nyugtatom magam a terheléses cukorvizsgálat előtt (ha minden igaz, holnap kénytelen leszek elviselni, az olaszok brutálisan nyomják, valami 100 g-os cukoroldattal, beteg emberek mind, ez mosmár egész biztos), hogy sokan Auschwitzet is túlélték, szóval illik nekem is jól viselkedni egy vacak kis vérvételen...csak az éhezéstől fogok okádni (ha szerencsém van, a szar löttyöt is kihányom és akkor lehet ismételni, egy csuda lesz), de igazából már tök rutinos vagyok: ma kevergettem a kaját a gázon és közben hánytam (nem, nem a kajába, rutin, mondom), jóvan kicsit undorító történet, de végül finom lett az ebéd, na; különben is azér olvastok blogot, hogy ismeretlen ismerősök gusztustalan/szomorú/szánalmas/botrányos/vicces életéről tájékozódjatok (tudom, én nagyon uncsi vagyok mióta nem promiszkuus alkoholista szingliként számolok be szenvedéseimről, dehát ez van) .
Egyébként meg kamaszos énem visszatérőben: blogolás előtt Faithlessre táncoltam az ámult macskának.





PS.: Vajon a macska észreveszi, hogy óriási a hasam? Bevallom, ezen sokat gondolkodom.

nem tudja, gyógyítja?

Minél több orvossal kerülök kapcsolatba mostanában, annál inkább elbizonytalanodom: biztos, hogy az orvostudomány egzakt tudomány? Mert sajnos az az észrevételem, hogy az orvosok nagyjából annyira össze-vissza beszélnek ugyanarról a dologról, mintha legalábbis kocsmafilozófus bölcsészek lennének.
És az a helyzet, hogy mi, végképp laikusok teljesen ki vagyunk szolgáltatva az össze-vissza beszélő orvosoknak, viszont nagyon nehéz eldönteni, hogy kinek hihetünk. Na jó, ez is nyilván vérmérséklet dolga: a parásabb típusok talán inkább hisznek egy szigorú orvosnak, míg a lazábbaknak esetleg hihetőbb egy mindenre legyintős orvosi vélemény. Persze az is elképzelhető, hogy egy régi (orvos) tanítványomnak volt igaza, ő azt állította, hogy a gyógyítás kilencven százalékban pszichológia.

bunkó nyár meg ilyenek

Na végre, végre, reggel nyüszítve megérkezett a bora, zuhog az eső, istenem, már a fél karomat odaadtam volna ezért, az mégsem járja, hogy 30 fokos a tenger, ráadásul állítólag az elmúlt hetekben Trieszt volt a hat legmelegebb olasz város közül az egyik, how are you? well, I'm very pregnant, thank you, a hasam már nem fáj, csodás, viszont legújabb parám a terhességi cukorbetegség (nem annyira új para, de mostanában kéne megnézetni), amire ikerterhesen, plusz egy rakás cukrossal a közeli rokonságomban jó esélyem van, szóval most igyekszem katonásan élni, kevés szénhidráttal, tanulmányozom, hogy mik bomlanak lassan, gyorsan, mit mikor jó enni, hihetetlenül összetett, jó, egyelőre nem méregetek adagokat, de nyilván eljön az is (sajnos nem tudom elképzelni, hogy megúszom), tulajdonképpen annyi baj lehet a terhességgel, hogy csodálkozom, hogy egyáltalán születnek gyerekek, tulajdonképpen annyi baj lehet a testünkkel, hogy csodálkozom, hogy a legtöbben mégis olyan sokáig húzzuk, nem baj, hát mindig tanul az ember valamit, ja, van egy találós kérdésem: hosszú, unalmas, ostoba, fölösleges, ciki, mi az? Ja, nem tudtok válaszolni, na jó, megmondom: a rémes Szex és New York 2.

Hányattatott-hányatott sors

Rájöttem, hogy egyetlen lehetőségem maradt, ha élvezni akarom a terhességet: meg kell szeretnem a hányást. Voltak ugye ezek az ígéretek, hogy majd elmúlik a tizenkettedik héten, aztán a tizennegyedik héten, aztán ha majd megmozdulnak és most?
Most csak az van, hogy hát, majd ha megszületnek...ez pedig reményeim szerint csak október vége körül lesz, szóval pozitív gondolatok, mantra indul, hányni jó, hányni hasznos, hányni szép, a hányás felszabadít, a hányásom én vagyok, hányok, tehát vagyok, én, kérem, tulajdonképpen hányni akarok.





PS.: Tök jó ez a komment nélküli blogolás.

"Nekem hideg nyállal kenik homlokom is"

Feleim, alig férek ki a zuhanyfülkéből, ráadásul ágyfogságra ítéltek, mert fáj és kemény a hasam, jaj, keserű így az élet, azér' mondom, szerkesztő úr kérem, borzasztó nehéz az ember élete itt ezen a földön, a szobában legalább 90 fok van, az ágyban 150, nem baj, fekszem hősiesen, olvasgatom a nagy nehezen talált ikres könyvemet (én nem értem mér mindent az egy gyereket váróknak írnak), a kis őrültek meg már nagyon buliznak odabent, az ikres könyv aszongya, hogy a hatodik hónap táján már egy konzerv kinyitása is hatalmas feladat lesz és igen, tényleg olyan fáradékony vagyok, hogy majdnem belefejeltem a salátába miközben csináltam, elképesztő, mondjuk csak ki: ezek a gyerekek szívják a vérem, dehát ez van, valamiért engem választottak a kis alienek, most már dolgunk van egymással, nagyon úgy tűnik...




PS.: Mindenkinek köszönöm a szülős beszámolókat, szorongok tovább, rendületlenül.

szülő

A hatodik hónap felé közelítve kifejlesztettem egy újfajta szorongást, amit aktívan űzök is (lehet űzni a szorongást? na mindegy): rettegek a szüléstől.
Egyszerűen nem tudom, hogy mire számítsak, mármint, hogy milyen erős és milyen típusú fájdalomra, az egész nagyon misztikus és ezért félelmetes, akár a halál...akárkit megkérdezek, csak annyit tud mondani, hogy nagyon fáj, de nem tudja kategorizálni, nekem meg jobb lenne, ha be tudnám tájolni, mert a nulla információnál nincs ijesztőbb, hát hiszen még a haldoklónak is vannak ilyen kapaszkodók, hogy hívogató fény, meg csempék a falon...aki szült már és képes szavakba önteni a fájdalmat, az írjon nekem, plíz, nagyon szeretnék autentikus beszámolókat olvasni. És ne gyertek azzal, hogy jaj, majd úgyis császároznak, mert egyrészt egyáltalán nem biztos, másrészt császár előtt is borzalmasan fáj, szóval...

ahogy a dolgok vannak

A múlt hetet a nagynénéméknél töltöttem, ahol etettek, itattak, dajkáltak, tök jó volt újra gyereknek érezni magam, de bárcsak az anyám dajkálhatna most egy kicsit.
Vicces volt, kétszer ébredtem úgy, hogy fogalmam se volt miért olyan nagy a hasam: percek kellettek mire rádöbbentem mi van, btw egyszer azt álmodtam, hogy gépészmérnöknek tanulok, rettentő nyomasztó volt.
Ja és rájöttem, hogy igen, van jó is a terhességben: szex közben nem kell behúznom a hasam...




PS.: Új és igen megdöbbentő szokást vettem fel: minden filmen elsírom magam, amiben csecsemő szerepel. Ööö meg tudom magyarázni, tudjátok, a hormonok...

komment

Úgy lesz ezentúl, hogy aki mondani akar valamit, az ír egy e-mailt.