Feljegyzések a nyomorékok házából

Azt az embertípust szeretem a legjobban, aki engedi, hogy szeresd és ha baj van, nem érzed kínban magad, hogy segíteni próbálsz, tudjátok, azt a fajta embert, aki mer és tud segítséget kérni és panaszkodni ha épp az kell. (A nyafogást és segítségkérést persze egészséges mértékben értem itten, az energiavámpírokat ki nem állhatom.)
Hát persze, hogy sorra olyan férfiakat választok magam mellé, akik teljesen kizárnak az életükből és csak találgathatok, hogy mi bajuk, dehát nekem nyilván ez a perverzióm, ez a párkapcsolati reménytelenség...bár rengetegszer hallottam azt én magam is, hogy Sosem adod oda magad, mert nyilván én is próbálok magamba zárkózni sokszor (ettől az ember erősnek érzi magát), meg tán az is okozza ezt, hogy régóta nincs olyan körülöttem, akiről azt érezném, hogy igazán érdekli, hogy mi történik velem.
Nem hibáztatok senkit ezért, tulajdonképpen nem is sajnálom, én választottam a remeteséget, ezekkel a durva hangulatváltozásokkal gonoszság is lenne másokat terhelni és hát szerencsére a blogommal igazán harmonikus a kapcsolatom.
Ez csak arról jutott eszembe, hogy a pálinkafesztes vonatút óta piszkosul fáj a derekam, valahogy nagyon ostobán elültem vagy mi, eddig igyekeztem nem tudomást venni róla, de most már lassan lebénulok és tegnap beszéltem erről először az anyámnak, merhogy olyan kis nyomorék vagyok, muszáj volt megmagyarázni és hát az is valahogy olyan természetes, hogy ilyesmikről nem beszélek senkinek csak végszükségben.
Amúgy meg egész nap fetrengtem és jegeltem magam, nem használ semmit, bassza meg. Bosszantó ez a kurva test, folyton korlátoz.

Nosztalgia 3.

- a very old post rewind, de csak mer nagyon illik ide -

18 évesen menyasszony voltam, de egy brutális botrány kapcsán - drága szerelmem vita közben, a vonaton szétharapta a farmerkabátját, demonstrálandó, hogy elviselhetetlen elmebeteg vagyok - meghiúsult a frigy.
Akkor már régóta allergiás voltam a jeggyűrűmre, megkönnyebbülés volt kidobni a vonat ablakán.

Boxos post

Fura dolog, hogy az ember az addikcióira is milyen nagyon ráunhat: nálam az ilyesmi hirtelen jön és elementáris.
Az addig hihetetlenül izgalmasnak tűnő és kényszeresen végzett tevékenységek egyetlen perc alatt válnak nyűgös teherré, elviselhetetlen kötelességgé, megvetendő marhasággá.
Így vagyok sokszor a mániáimmá vált könyvekkel (amiket szó szerint naponta elolvasok), filmekkel (amiket nap nap után megnézek), kajákkal (amiket kizárólagosan eszem egy ideig, majd soha többé) és bizony, bizony, most ilyen a lovebox is: olyan fájdalmasan meguntam mint annak idején a spenótot: egy évig csak azt ettem ebédre.
Ma már a szagától is rosszul vagyok.

Nosztalgia 2.

Az Animás korszakban történt az is, hogy egy fél éjszakán át álltam a Margit hídon, hogy akkor most elég volt, én meg akarok halni, kész, vége. Aztán ügyesen megbeszéltem magammal, hogy nem azért szült engem az anyám, hogy ilyen szánalmas véget érjek, viszont valahogy muszáj volt demonstrálnom a kétségbeesésemet, úgyhogy úgy döntöttem, világgá megyek (26 éves voltam ekkor), össze is pakoltam a cuccomat hajnalban, pár emberhez elmentem elköszönni (hajnali háromkor, úgy bizony) de a Nyugatiba érve csalódottan érzékeltem, hogy még nem járnak a vonatok, így a menekülést hirtelen megunva szomorúan hazamentem aludni...

Nosztalgia 1.

Három zene, három pasi, három különböző életszakasz (bizonyára a véget érzem ennyi nosztalgiával).
Anima, Faithless, Depeche Mode.
Animát hallgattam amikor abban a kicsi körúti szobában laktam E-nél és az egyik pasim kirúgott, az előtte lévő meg koslatott utánam én meg mindig Animára bőgtem az éjszakai buszon hazafelé.
Aztán az Exciter annak az időszaknak a zenéje, amikor M-val megismerkedtünk és én úgy képzeltem ez itten a nagy szerelem (utólag persze tudom, hogy milyen durván nem volt az).
A Faithless a kapcsolatunk rohadásakor keveredett a képbe, amikor kínomban minden este többször körbefutottam Újpalotát és futás közben mindig megbeszéltem magammal - a Crazy English Summers-t hallgatva -, hogy nem jó ez így, én akkor holnap, nem, nem, most azonnal elhagyom, szakítunk, kész, vége...ezt jó egy évig csináltam.
Azon gondolkozom, hogy a mostani időszaknak mi a zenéje, dehát egyértelműen Placebo, már tavaly augusztus óta, bizonyos számoktól egyszerűen rosszul vagyok mert abszolút felidézik a tavalyi szeptember reménytelenségét, okádnom kell ha arra gondolok hogyan jártam akkor dolgozni, az ostoba ámokfutásomra, az egész tudatosan halmozott szarra.

Van egy szmájli valamelyik belső szervemre tetoválva (szemérmesen titkolom hol is van pontosan), na az most vigyorog.
Nincs mit tenni: vonzódom a zűrhöz.

"Szóval azok a kiscsibék...kellenek"

Szentimentális hangulatomat fokozandó, megyek, megnézem az Annie Hall-t mondjuk úgy kábé ötvenegyedszer...Itten van nektek a vége; szép, megható és romantikus a legtisztább értelemben, mindenféle taszító mellékzöngék nélkül :

After that it got pretty late.  And we
both hadda go, but it was great seeing
Annie again, right?  I realized what a
terrific person she was and-and how much
fun it was just knowing her and I-I
thought of that old joke, you know, this-
this-this guy goes to a psychiatrist and
says, "Doc, uh, my brother's crazy.  He
thinks he's a chicken." And, uh, the
doctor says, "Well, why don't you turn
him in?" And the guy says, "I would, but
I need the eggs." Well, I guess that's
pretty much how how I feel about
relationships.  You know, they're totally
irrational and crazy and absurd and ...
but, uh, I guess we keep goin' through it
because, uh, most of us need the eggs.

AABFE

Nekem is úgy kéne megtalálni Azt A Bizonyos Fontos Embert (AABFE), ahogy a Berlin fölött az ég végén végre egymásra talál az angyal meg a légtornász csaj és a nő szép Handke versben elmondja, hogy milyen is az a valaki, akire egész életében várt és a végkifejletben van az a mondat, amit az angyalnak címez és ami valahogy már 15 évesen az agyamba égett, azaz: Tudom, hogy te vagy az.

És ha már Handke, hát tessék elolvasni eztet itten:

Mikor a gyermek gyermek volt, karját lóbálva ment. Patak helyett hömpölygő folyót akart, s e tócsa helyett a tengert. Mikor a gyermek gyermek volt, nem tudta, hogy ő gyermek, mindennek lelke volt még, s egy volt minden lélek. Mikor a gyermek gyermek volt, semmiről nem volt véleménye, nem volt megrögzött szokása, elszaladgált a helyéről, törökülésben ült, forgó volt a feje búbján, és nem grimaszolt, ha fényképezték. Mikor a gyermek gyermek volt, ilyeneket kérdezett folyton: Miért vagyok én én s miért nem te? Miért vagyok én itt, és miért nem ott? Hogy kezdődött az idő, s hol ér véget a tér? Életünk ezen a földön nem csupán egy álom? Mindaz, amit látok hallok és szagolok-nem csak egy világ előtti világ csalóka képe? Tényleg létezik a gonosz, és emberek, akikben benn lakik a gonosz? Hogyan lehet az, hogy én, aki én vagyok, mielőtt lettem nem voltam. És hogy egyszer én, aki én vagyok nem leszek már az aki vagyok.
Mikor a gyermek gyermek volt, alig ment le a torkán a spenót, a borsó, a tejberizs, most megeszi mindegyiket, és nem csak akkor, ha muszáj. Mikor a gyermek gyermek volt, egyszer idegen ágyban ébredt, most meg újra és újra. Sok ember tűnt neki szépnek, most meg csak szerencsés esetben. Látta maga előtt, milyen a paradicsom, most meg csak sejeteni képes. Nem tudta elképzelni a semmit, most meg undorodik tőle. Mikor a gyermek gyermek volt, magával ragadta a játék, most belefeledkezni csak a munkába tud. Mikor a gyermek gyermek volt, elég volt neki, ha almát és kenyeret evett, mint ahogy ma is még. A bogyók bogyóként hulltak a kezébe, mint ahogy ma is még. A friss diótól érdes lett a nyelve, mint ahogy ma is még. Minden hegycsúcson még nagyobb hegycsúcsra vágyott, s minden városban egy még nagyobb város után. Jó érzés volt, mikor a fa csúcsán cseresznyéért nyúlt, mint ahogy ma is még. Megijedt minden idegentől, mint ahogy ma is még. Úgy várta az első havat, mint ahogy ma is még. Mikor a gyermek gyermek volt, egy botot lándzsaként a falnak dobott, s az ott rezeg ma is még.

"Hadd ölelgesselek meg, te szemét"

M aszonta, hogy szar a hajam és csináljak vele valamit és látni sem akar amíg nem nő meg újra, mer úgy nézek ki mint valami decens tanárnő (ez iszonyú) aztán megnyalta a halántékomat, ezt a förtelmes dolgot egész éjjel csinálta, szar funkyra táncoltunk, unalmas és fölösleges volt az egész, a vodkatonik viszont marha finom, itatja magát, de nem ittam sokat szerencsére, nem hiányzik a hajnali hányinger-reggeli okádás duó, M azt is mondta, hogy elviszi a csaját, aki nem is a csaja, csak úgy tesznek, de még egy nyavalyás dugásra sem futotta a lánynak, szóval elviszi a csaját Párizsba meg Görögországba, kicsit felkaptam a fejem erre, merhogy nekem ilyen a formám, engem bazmeg az újpalotai kiserdőig se vitt el amíg együtt voltunk és akkor arról kezdett beszélni üvöltve valamelyik Blaha környéki törökben, hogy milyen ízű a punci, engem meg faggatott, hogy a spermának tényleg mosópor íze van-e.

Disappear here

akkor inkább felhívom m-et, menjünk inni, duhajkodni, sosem találkozunk, jó lesz ez, hát nem? de nem is, nincs kedvem mégsem, beszélgetni kell, együtt lenni, részt venni...menjek a szülőkhöz? jó lenne tán, szeretgetne valaki kicsit, emberi meleg, kedvesség, végre valaki megkérdezné hogy vagyok, de persze vigyázni kell azzal, hogy mit oszt meg velük az ember, ne aggódjanak az elmebeteg kislányért, messze van, franc se fog most hévezni...mozizni kéne inkább, beleájulni a sötétbe, bambán ülni, ábrándozni, vagy sétálni egyet a napon, nézném a dunát, milyen rég nem csináltam ilyet, dehát az a kurva elszigeteltség amit olyankor érzek, nem, nem, nem...vagy maradjak itthon a macskával, az egyedüllét biztonságában, amikor nem kell tekintettel lennem senkire, olvassak vagy bámuljam a kurva laptopot? mit kezdjek magammal, hogy ne legyen már ennyire üres ez a kibaszott nap is?







(people are afraid to merge)

És mindez a hormonok miatt

Vagy nem. Valaki elmagyarázhatná végre, hogy a legnagyobb jókedv és elégedettség kellős közepén miért tör rám görcsös zokogóroham éjszakánként.

Nagyjából ez az egy dolog van, amire képtelen vagyok rájönni magammal kapcsolatban.

"Just give me a pain that I'm used to"

Azon elmélkedtem az ágyban heverve (földöntúli boldogságban, oh yeah), hogy miért vonzanak olyan végtelenül az öntörvényű férfiak, akiket mindenki joggal nevez gecinek, ugyanis általában összeférhetetlenek és iszonyatosan önzők.
Azt hiszem pont ugyanaz az ellenállhatatlan ezekben a pasikban mint ami a macskákban vonz olyan nagyon: egyrészt nyilván a kiismerhetetlenségük, az, hogy sosem tudod mi fog történni a következő pillanatban, sosem tudod szeretnek-e igazán, sosem tudod mit gondolnak; ettől minden olyan titokzatos és izgalmas.
Másrészt az öntörvényűség nagyon egyedivé és erőssé tesz valakit: az az üzenet, ami árad az ilyen férfiak minden egyes szavából és mozdulatából - "nincs igazán szükségem rád" - azt sugallja, hogy egy ilyen pasi bátor és erős és bármi történjen, ő kibírja majd.
Az ilyen emberekben az is vonzó, hogy hihetetlen nagy szabadságot kapsz tőlük: ha akarsz maradsz, ha nem, hát menj isten hírével.
Nyilván hozzáadódik ehhez még az én brutálisan erős lelki mazochizmusom is, amitől különösen izgalmassá válik az érzés, hogy ki vagyok szolgáltatva valakinek.

Amúgy lassan kjúros kurvává maszkírozom magam és vadul ugrálok hajnalig, sej.

Nothing but the truth

Na jó. Elmondom az igazat. Nem mentem én sehová. Az ágyban hevertem ájultan egész délután, aztán összevakartam magam és nagy vagányan elmentem a tecsóba. A következőket vettem: egy csomag gumisüni, egy üveg bor és egy doboz kockacukor. Hazafelé a liftben üvöltve énekeltem, hogyaszongya I'm just a peeping tom On my own for far too long Problems with the booze Nothing left to lose I'm weightless... I'm bare I'm faithless... I'm scared ... Az egyetlen szerencsém, hogy a házban mindenki bolond és süket, ezért a lift előtt álló fogatlan - és reményeim szerint süket - öreg néninek valószínűleg nem tűnt fel a dolog. Amúgy is bolondnak néznek már, hosszasan szoktam monologizálni a kertben lakó macskáknak.
Nincs vesztenivalóm.

small joys

Az élet csodálatos ha süt a nap, nem kell az arabokra gondolnom és elmarad egy rendkívül gyötrelmesnek ígérkező órám. Ki is vágtatok gyorsan a Margitszigetre fröccsözni, államvizsga nosztalgiázni és bámulni a vizet meg az állatkerti szamarakat. Utána pedig moziba megyek.
Aztán alszom. És alszom. És tovább alszom. Vagyis nem kelek fel, merhogy lefekszem újra.
Kicsit aggasztó a viselkedésem: kezdek újra emberhez hasonlítani...

Édes istenem de szép az élet.

dögledezős

Ha ma nem halok meg, akkor soha. Úgy érzem magam mint akit kihánytak. Ha meghalnék, valaki írjon már egy megemlékező kommentet, jó? Köszönöm.

Ha mégis túlélném a mai napot, akkor két napig egyfolytában aludni fogok.
Merész terveim vannak, háhogyne.

levél

én: fog a fene itt baszatlankodva gyötrődni és a nagy szerelemre várni elmebeteg idegroncsként. inkább kefélek orrba-szájba, így derűsebben várom az igazit.

kín

Ha Oszama Bin Laden és barátai megjelennének a lakásomban és elkezdenék lenyiszálni valami végtagomat vagy mittomén, Fannit környékeznék a fundamentalista agymosásukkal, akkor, kényszer hatása alatt talán képes lennék még másfél oldalt kiszenvedni magamból a 9/11-i események tanításával kapcsolatban.
A csendes, nyugodt lakásban viszont valahogy hiteltelen a terror elleni harc, úgyhogy a gondolataim folyamatosan az ágyam és az alvás körül forognak.

Akárhogy is szépítjük, egyszerűen kurva fáradt vagyok.

vágy

Elemes fundamentalistát kérek karácsonyra.

helyzetjelentés

"Azt hiszem, ez a felfokozott szexualitás az életem egyéb területein jelentkező ürességet kompenzálja."*







* Woody, naná

fásult vs felszabadult

Életemben először veszek részt olyan kapcsolatban, ami csak a szexre épül és életemben először érzem azt, hogy a dolog nem kavar fel és kicsit sem fáj.
Olyan az egész mint baromi jókat enni vagy inni vagy táncolni. Szívesen emlékszem vissza rá, élvezem is, de az egésznek nincs különösebb jelentősége.

Az aggasztó inkább az, hogy nem tudom eldönteni, hogy ez a tőlem szokatlan és kiegyensúlyozottnak tűnő hozzáállás fásult közönyből vagy épp ellenkezőleg, valami számomra egészen újszerű felszabadultságból fakad-e...

Utcák, zenék, szagok

Bizony néha sírhatnékom van amikor végigmegyek bizonyos utcákon, ahol az utolsó kavics is emlékeztet valamire a múltból. Ugyanígy fáj a szívem, amikor beleszagolok a levegőbe és az életem hosszú periódusai játszódnak le újra, egyetlen másodperc alatt; vagy amikor zenéket hallgatok és hirtelen mindenféle érzések, hangulatok térnek vissza a semmiből.

Nehezen viselem a változást, de belehalok az állandóságba. Úgy vagyok az emlékekkel mint az álmokkal: fájnak akkor is, ha szépek.

Idill

Egyértelmű, hogy csak a macskával kiegyensúlyozott a kapcsolatom. Hihetetlenül megható páros vagyunk éjszakánként: a hasamhoz simulva, összegömbölyödve alszik és hajnalban ordítva dorombolni kezd. Olyankor a tenyerembe veszem a pici arcát és ő boldogan hagyja magát simogatni.
Csodás volna ha csak állatok vennének körül.

"Ne élj, mikor nem akarom"

Csak akkor érzem biztosan, hogy élek, amikor a nyelvem a szájába dugom és nyitott szemmel figyelem, ahogy fokozatosan eszméletét veszti és nekem adja magát.
Csak akkor érzem biztosan, hogy élek, amikor hatalmam van felette, amikor bánthatom, téphetem a haját, gyűlölhetem, belerúghatok, elküldhetem a picsába, megtagadhatok tőle mindent, megcsókolhatom, magamévá tehetem, amikor csak az enyém, amikor bármit megtehetek vele.

És akkor, néhány másodpercig, igen...akkor biztosan vele vagyok.

álmos

Azt álmodtam, hogy őt látom mindenütt. (jaja, minek? minek?)
Legalább álmában nyugta lehetne kicsit az embernek...picsábamár.








PS.: Egyébként meg bűntudatom van, nem szeretek senkit bántani.

Szép kövér dilemma

sms: "Őszinteség címén jogod van a másikat megbántani?"

Ez egy nagyon izgalmas kérdés. Hogy kinek mihez van joga. Meg hogyan lehet a másikat nem megbántani miközben őszinték vagyunk. Meg ha nem vagyunk őszinték akkor nem sértjük-e meg még ocsmányabbul a másikat? Vagy magunkat? És hogy kinek a szempontjai a legfontosabbak? Meg valójában hányféle igazság létezik? És hol kezdődik tulajdonképpen az önzés? Meddig jogos énvédelem a hazugság/az őszinteség? És hogy a sértettség vajon nemcsak a környezetünk egyfajta zsarolása/sakkban tartása? Hümmhümm.

Ezekről így kábé két hétig tudnék moralizálni.

helyzetjelentés

Megyek az új bolygóra. Kiderült, hogy még kicsit dolgoznom kell az arabokkal. Meg a hasam is fáj. Meg lassan elvérzek. És egyáltalán. Írt a köcsög ex-pasim barátkozós sms-t. Pusztuljon el. Na.

Mingyár veszek egy szakaszjegyet valamelyik űrhajóra.

E. aszongya

"én meg nem tudok ragaszkodni senkihez, nekem nem jelent semmit, hogy ő létezik, persze ha találkozunk, akkor élvezem az udvarlást, meg minden, de kérem, ne higgye már azt, hogy ettől én még akarom őt. nem akarok semmit, jó az nekem, ami van, élvezem a szabadságot, ugyanakkor belepusztulok, hogy úgy érzem, senki sem szeret, de hát ez van, tulajdonképpen én választom az utamat..."

Hülye picsa

Ma csúnyán kiborultam az egyik órámon. Balhéztam, épp csak nem üvöltöttem. Valami ilyesmit mondtam dühödten, hogy Én is ember vagyok, meg hogy Ne hibáztassatok már mindenért engem...Sárkány üzemmód volt a javából. Nagyon bántott ugyanis, hogy hiába mondok el mindent ezerszer, végül úgyis mindig az én hibám ha nem tudnak semmit. (Pedig a vizsgatanításomon annak idején azt mondták, hogy annyira türelmes vagyok, hogy az már túlzás és tulajdonképpen egészségtelen...)
Igenigen, tudom. Menstruáló nőket nem lenne szabad emberek közé engedni...

Ahogy a dolgok voltak

Valahogy úgy volt ez eddig, hogy én mindig segítek, én megértelek, én érzem, hogy te ki vagy és mit akarsz, én vigyázok a lelkedre, én hiszek neked, én itt vagyok ha baj van.

Önzőztem eközben, de mégis...valahogy nem voltam sehol az egész életemben. Másokat kímélve tapintatosan sosem mondtam nemet, hagytam hadd sodorjanak az események és csak titokban lázadtam, így aztán mindig sokkal több embert utáltam mint kellett volna és sokkal elégedetlenebb voltam mint egészséges lett volna.
És tudom, hogy csak azért, mert mindig gyenge voltam az őszinteséghez. Annyira elegem van ebből. Nem szeretek senkit bántani, de nem adom az életem másoknak.
Nem zabáltatom a szívverésemet tovább.

Hepibí

Ma van az apám 57. születésnapja.

Mostanában nagyon jóban vagyunk, pedig nem volt ez mindig így: amíg otthon laktam, folyamatosan gyilkoltuk egymást, csúnyán veszekedtünk, ocsmányságokat vágtunk egymás fejéhez. Ez persze mindig amolyan 'érted haragszom én, nem ellened' típusú balhézás volt; nagyon hasonló természetünk miatt ugyanis mindketten mindig pontosan értjük a másik motivációit, szenvedését, hisztériáját és mindketten nagyon jól érzékeljük a másikban az önpusztító tékozlót; nyilván ezt utáljuk olyan nagyon egymásban.
Mióta elköltöztem és nem vagyok szem előtt, kicsit megnyugodott szegény engem illetően: amit nem lát, az ugye nincs...meg hát talán reménykedik, hogy egyszer megjön az eszem.

Szóval hepibí, drága édesapám.

Játszmagyilkos

Persze mondhatjátok, hogy okkal vagyok árva, hiszen egyértelműen alkalmatlan vagyok az emberi kapcsolatokra, ráadásul elképesztően nagy pozőr vagyok: csinálom is meg nem is, szeretem is meg nem is, akarom is meg nem is...ma szám szerint a negyedik embert sikerült vérig sértenem a blogommal, bezony, az őszinteség nem hoz közelebb másokhoz, de nem ám.

Lassan bizony el kell döntenem hogyan is akarom csinálni a dolgokat: önző módon lelkekbe gázolni és bármi áron igazat mondani - ezt egyáltalán nem tettem eddig, a tapintatos őszinteséggel próbálkoztam, ami furcsa módon mindent hamissá tesz, valahogy csúnyán torzít - vagy belemenni mások játszmáiba és förtelmesen érezni magam a bőrömben.

Nem tudom, mi lenne helyes. Iszonyatosan önző vagyok, pontosan tudom. A tökélyre vitt önzés, amit annak idején Istvánban gyűlöltem, azért taszított annyira, mert ugyanolyan vagyok mint ő. Harminckét évesen már nem változom számottevően - fene tudja, hogy valójában akarok-e változtatni ezen -, úgyhogy azzal kell dolgoznom amim van...és hát nem kell, hogy mindenki szeressen, nekem tényleg elég az a pár ember, aki megérti a különcségeimet.

Játszmagyilok, oh yeah.

Ahogy Bergman bácsi mondaná: Úgy akarok viselkedni mint egy mocskos strici, végre úgy.

Pontos diagnózis

Nem, dehogy. Nem apenia dolorosa. Sokkal nehezebben gyógyítható betegség: fájdalmas szeretethiány. Úgyhogy kefélhetek én akármennyit, ez a lelki drive nem fog elmúlni sehogy.
Olyan árva vagyok mint egy kóbor kutya.

"Szerelem, vad szerelem"

Tegnap a vonaton eszembe jutott tavaly augusztus vége. Az agyam baltacsapásszerű nyilallása egy búcsúlevelet olvasva. A gyomromba hasító éles fájdalom. A torkomban bugyborékoló fullasztó bánat. A könyörtelenül vigyorgó nap. A ragacsos meleg, a fájós libabőr a karomon. Az érzés, ahogy a világból kirajzolódva, az ágyamon fekve napokig bámultam a plafont.

Ma pedig felidéztem azt a 14 évvel ezelőtti jéghideg szombatot amikor egy bányatóba fagyott pontyot nézve fejbe baszott minket egy szikra.

Úgy nézzük egymást, hogy körülöttünk mindenki elhallgat.
Az érzés, ahogy lelassult az idő és én tudtam, hogy vele kell élnem. Még ma is összeszorul a gyomrom, ha eszembe jut, hogy ostoba bűntudattól vezérelve nem sokkal később elhagytam egy napra, hogy visszamenjek az előző pasimhoz és ő úgy sírt mint egy kisgyerek.
Eszembe jutott, amikor először hívott éjjel telefonon - Én rettenetesen szerelmes vagyok beléd - és ahogy kétségbeesve vártuk egy külön töltött nyaralás után, hogy újra lássuk egymást.

Vigyázni kell a nagy szerelmekkel, feleim. Olyanok mint a kísértő halottak: sosem tűnnek el nyomtalanul.

Tavaszi

Érzem én, hogy a veszélyes tavaszi önpusztíthatnék rágja a küszöbömet. Olyan energiák tombolnak ilyenkor bennem, hogy illene valami brutális közmunkára jelentkeznem.

Rúgnám a hámot. Meg előre lányok. És persze live fast, die young and pretty.

Így megy ez.

helyzetjelentés

Lehetne élni Nagylaposon is, egy birkával az oldalamon, rozzant házikóban, a vasútállomás mellett. (A vidék maga a halál).
Változatlanul reménykedem benne, hogy a férfiak értik a jeleket: az igen és a nem jeleit egyaránt.

Amúgy bármit - Értitek? Bármit... - megtennék azért, hogy ma ne kelljen dolgoznom.
A tegnapi nap összegzéseképpen kijelenthetetem: szakítottunk, én és az alkohol. Vége köztünk mindennek. Amúgy meg egy fontos megfigyelést tettem: a szex nem segít a baszatlanságon, sőt.

Meg aztán itt van még az is, hogy én Menekülő Klasszik vagyok: nem bírom sokáig együtt valakivel. Hogy folyamatosan beszélgetni kell, arra kell menni amerre ő akar, hogy meg kell őt fejteni, meg kell őt érteni, figyelni kell rá...nem megy ez nekem. Szeretek befelé figyelni csöndben. Ez egyre durvább nálam, titokban bizonyára autista vagyok...

Paul ihletésére

Érdemes szex után okádni, így elkerülhető az újratalálkozás illetve a hosszú távú kapcsolat lehetősége és az egyéjszakás izé pont az marad, ami...

Pálinkafeszt

Összesen öt óra vonatozás, egy rakás pénz, hullafáradtság. Mindez azért, hogy valaki ne sértődjön meg végképp (valaki, aki még csak nem is a szerelmem).
Pedig olyan csudás dolgokat csinálhatnék csukott szemmel, eszméletemet vesztve. Az ágyban.

A konfliktuskerülő úristenemet.

A tudat játéka

Szerintem igazán nagy szerencse, hogy a tudatom játékának segítségével részese lehetek a saját életemnek, hiszen a tudatom illúziói nélkül semmit nem tudnék kezdeni olyan rendkívül kellemes dolgokkal mint a túró rudi és az orgazmus.

Kösz, élet. (vojsz, respect)

kiegészítés az előzőhöz

A destruktív kapcsolatról jutott eszembe, hogy életem során már annyi alkoholistával jártam, hogy mindig nedves lesz a bugyim ha egy kellemesen elvadult pasiból cigi és alkohol szag árad. Ha még basszusgitáros is, akkor pedig...omg.
Ahogy mondjátok, lol.

nyári levél (nosztalgikus post)

Gondolom, valami destruktív kapcsolat részese vagy ismét, esetleg valamiféle irodalmi módon végeztél magaddal. Halálra ivás, gyógyszerezés, hajnalban több üveg sör után hídról leugrás.... Ja, bor, bocsánat. Írj már, hogy élsz-e, hiányzol.

"Már nem ember, még nem állat"

A normalitástól távol, önmarcangoló tékozlóként, alkalmatlanul.


Kérem a következőt.

slackerbitch

Az ösztöneim mozgatják a szálakat. Lassan férfivá változom.

http://youtube.com/watch?v=p_6_H4XcnZc

freudi

Én: Az eat és a drink helyett használhatjuk a have-et. Have-vel mondjuk azokat a dolgokat, amiket magunkba tolunk.

Apró

Rémes másnaposságomat enyhe náthára cserélem.
Minden megoldás érdekel.
Ugyanitt kellemetlen szívdobogás, baszatlanság és munkaundor kedvező feltételekkel eladó.

"Sarkig kitárult a halál"

Az öngyilkosság odabasz.

Akárhogy is bámulom magam hajnalban a lift tükrében. Akárki is dugja a nyelvét a torkomba. Akárki lesz is öngyilkos.
Háttal állok az ötvenén. A karcos üveget nézem. A fiút, aki kiokád az ablakon. Meg magamat az üvegben.

Valamiért augusztus jut az eszembe, de gyorsan elkergetem az emléket és Sinead még mindig aszongya nekem "you love you".

Van egy macska. Szeret.

Vége a kísérletnek: Fanni, aki Borisz, most újra Fanni.

Igen, mondhatjuk, hogy valójában most kezdődik a kísérlet...újabban egyébként brit poppal szórakoztatom mozgalmi dalok helyett, most épp ez a kedvenc száma:

http://youtube.com/watch?v=iZ2X3bSxiF0

Fontos megfigyelések

Amúgy ma és tegnap fontos benyomások értek a városban:

- tegnap öt óra körül Salman Rushdie trigonometriát magyarázott a József körúti McDonald's-ban
- reggel a villamoson veszprémi kollégium-szag volt (hiányzik az egyetem, nincs mit tenni...)
- a Combino-ról mindig Berlin jut eszembe (tudom, pedig Frankfurtnak kéne) és attől is elfacsarodik a szívem


Konklúzió: a tavasz szívfájdító évszak. Kéne valaki, akibe reménytelenül szerelmes lehetek, az feltenné az i-re a pontot. Meg a koronát. (Koronás I. Ez olyan mint valami kisstílű bűnöző neve.)
Esetleg ezeket együtt.

Envy

Mióta az újlipótvárosi unatkozó - és nagyon gazdag - háziasszonyokat tanítom, kezdem érteni mit érezhet egy londiner a Hiltonban: ma az utazásról volt szó az egyik csoportomban és hát jó nagyokat nyeltem, hogy ne mondjak nagyon csúnyákat amikor azt hallottam, hogy A férjem évente többször megy Japánba és Amerikába, de nekem nincs kedvem vele menni.
Azt hiszem az arcomra azért kiült az iszony, mikor arról kezdtek beszélni, hogy a bridzstanfolyamon, meg a feng-shui órán és a nemtommilyen jóga klubban azért kinézik azt aki nem dolgozik...és hogy milyen csodás lesz ha majd elmennek két hónapra nyaralni a baszom nagy úszómedencés horvátországi nyaralójukba.
Asszem itt kezdtem kicsit elsápadni a visszafojtott indulattól, merhogy én nem nyaralni megyek, hanem terveim szerint áruba bocsátom a testem, hogy legyen miből élnem, ugyanis nyáron még a szánalmasan fizető estis állásom is lenullázódik majd, a szerződésemet ugyanis felbontja az iskola (nagy kegyesen talán meghosszabbítják szeptembertől), hát basznak ők rá, hogy nincs miből éljek ilyenkor. Szóval valószínűleg kiült a frusztráció az arcomra, mert az egyik nőci (aki mellesleg egy kamion nagyságú kocsival jár angolra) elsütött egy olyan - mellesleg meglehetősen ízléstelen - poént, hogy kicsit megsajnált, ha akarom, vesz nekem éves bkv bérletet ajándékba. (Boldogan elfogadnám mellesleg).

Nemtom na, tényleg. Persze, nyilván jól kell férjhez menni, meg én választottam azt az életet amit élek, én akartam egyedül élni és én akartam bölcsészdiplomát, de azért az, hogy hat évet tanultam - a másoddiplomám úgy kábé fél millió forintomba került, ha minden költséget beleszámolunk - azért, hogy ősztől tavaszig reggeltől-estig dolgozzak (ráadásul tök bizonytalanul nem túl sok pénzért, rengeteget rohangálva a városban fel-alá), nyáron meg szó szerint éhen haljak, mert nincs munka és még az állandó munkahelyemen is pofátlanul hagynak egy fillér nélkül élni két hónapig (ellenben az, akit helyettesítek, közel egy éve van betegállományban és nem rúgják ki; erre ugye van pénze az iskolának) az valahogy nagyon nem stimmel.
Nem tetszik ez nekem, bár mostanában ritkábban akarom felgyújtani magam a parlament előtt...
Tanítani szeretek, de szörnyen utálatos dolog nap mint nap a saját bőrömőn érezni, hogy tényleg mennyire vad ez a kapitalizmus.

"Kicsit lassabban halj meg"

Úgy kéne, hogy álmomban tanítok. Fekve legalábbis. Bármikor, bárhogy, hát persze. A rutin, kedveskéim, a rutin. Csak vakkantok néhány kérdést a takaró alól és alfában hallgatom a válaszokat. A takaró alól. A párnába fúrt fejjel.

Mucky as fuck

A lépcsőházban félni kezdek, ahogy egy macskahadsereg néz velem farkasszemet, részeg vagyok, aha - beparázós alkoholista, milyen egzotikus - , de előtte még gyilkosan morajló dob és basszusra fröccs ('És akkor most kivel csókolóztál?'), egy adag Neurotic és agyreszelő goa meg síron túli Portishead és aztán gyalog le a metróba, rutinosan, egyedül, kulcs be, ki, be, ki, be, ki, be, ki, táska le, gép be, same shit, different day...mittomén.

Valaki védjen meg önmagamtól.

"megítéllek téged"

no meg: " Gonosz féreg az önvád."

És még csak délután van.

Egy orrfetisiszta sirámai

Megint volt valaki érdekes a boxon - bár utóbb már úgy látom, kicsit túl érzelmes az én trágár vadságomhoz -, levelezgettünk egy darabig, majd elküldte a képét.
És borzalmas ronda orra van, olyan igazi Ronda Orr Klasszik, minden orrfetisiszta rémálma. A külsővel kapcsolatban ez az egy dolog van, amiből nem engedek - bár egyébként lófaszt, mert jártam én már iszonyat orrú pasikkal is -, minden más jöhet.

Szóval sajnos ez a románc is kifulladt: már levelezni sincs kedvem vele. Havernak is csak szép orrúakat akarok, nohát.

Szentimentális

Egy kicsit azért reménykedem, hogy az ember mégis felelős a megszelídített rózsáért.

Istenes

Mennyire rémisztő lenne már valaki olyanban hinni, aki semmi jelét nem adja a létezésnek. (Mer azér lássuk be, elég kevés hívőnek jelent már meg Szűz Mária és társaik...)

Sőt, tovább megyek: mennyire ijesztő lenne hinni benne akkor, ha bizonyosságot szereznék róla, hogy létezik és elhinném, hogy a sorsomat ő egyengeti: fogalmam se lenne a szándékairól és folyton azon aggódnék, hogy nem én irányítom az életemet. Ahhoz pont eleget rángatnak a saját, érthetetlen és sokszor teljesen megmagyarázhatatlan érzéseim - tehát nem kívülről jövő dolgokról van itten sem szó -, hogy egy rajtam kívül álló, teljesen rejtélyes gyökerű irányítást is elviseljek.
Csimpaszkodni egy felsőbb hatalomba (istenbe), egy viszonylag nagy közösségbe (a nemzetbe) és egy kisebb közösségbe (a családunkba) és kívülről várni a segítséget, szerintem nagyon kétségbeesett dolog. Az embereknek izoláltan kéne élniük egészen addig, amíg be nem bizonyítják, hogy egymás nélkül is boldogulnak. (Jójó, ez kissé elvetemült ötlet)
Nem, semmi bajom a vallással, mindenki abban hisz amiben akar. De hadd ne mindig én legyek tekintettel mások hitére, legyenek néha a hívők tekintettel az én hitetlenségemre: van aki szemforgatni és sóhajtozni és moralizálni szeret isten kapcsán, én meg szeretek egyrészt elmélázni azon, hogy milyen nagyszerű, hogy isten nem létezik, másrészt elég mókásnak találom az egész hites, egyházas mizériát. És mielőtt a sátánt látnák bennem egyes tévénéző gyerekek, gyorsan elmondanám, hogy nincs ennek az egésznek olyan nagy jelentősége mint amit az emberiség szeretne belelátni...de az ember sajnos olyan, hogy szereti nagyon az ilyen egymásra mutogatós játszmákat.

lelepel

Na. Az iwiw még arra is jó, hogy kiderítsük kivel csókolóztunk véletlenül. (Tulajdonképpen mókás, hogy az illető célozgató levelet ír...)
Hát ilyet...

vallomás

Vad délutáni eufóriámban - természetesen önkívületben cselekedve - megvettem a Manhattant. Az Annie Hallt. A Harcosok Klubját.

És hát kurvára nem tudom kifizetni a telefonszámlámat. Így kell ezt csinálni, yeah.

Mindig aszonta az apám, hogy tudok élni, sej.

lista

- az emberiség már régóta az értékválság miatt érzett elkeseredésével parádézik (ez olyan ugye, mint a férfiaknál a konstans kapuzárási pánik...)

- sátor alakúra szárítottam a hajam (nem örülök)
- az új szomszéd őrjöng mikor a csirkenyakat csapkodom kalapáccsal
- elmúlt a libidóm
- alkohol nélkül élni csodálatos
- be kéne baszni

Molly-ügyek

Az úgy van a boxon, hogy van ottan nekem ugye egy blogom. A két blog - mármint ez és az - majdnem egyforma, de azért nem teljesen, mostanában a személyesebb dolgokat szégyenlősen csak ide írom le. Tulajdonképpen mindent a blogom kapcsán csináltam/csinálok a boxon amióta csak ott vagyok: fosom a szót, a boxlakók meg lelkesen reagálnak.

A reagálók több típusba sorolhatók, tulajdonképpen erről akarok beszélni. Van az értem - mármint a boxon blogot író énemért - rajongó férfiak csoportja: ez az engem sokszor kedvesen kioktató típus, aki úgy akarja felkelteni az érdeklődésemet, hogy mindenre mond valami rettenetesen okosat, majd előtte-utána kifejezi imádatát. Van az engem (mérsékelten) rühellő - és általában elég korlátolt - férfiak csoportja, akik szintén mindenre mondanak valami nagyon okosat, majd megvetésüket fejezik ki irántam:( 'Hülye vagy, bazmeg'; ezt például pár napja kaptam). Van a mindenért rajongó férfiak csoportja, nekik egyetlen mantrájuk van: 'Nekünk találkoznunk kell'. . Van aztán a valóban okos férfiak csoportja, ők általában elegánsan és alaposan megrugdalnak véleménykifejtés gyanánt. Újabban több energiavámpír férfi a pszichológusát látja bennem és folyamatosan levelekkel bombáz, hogyaszongya:
'Ez szerinted mit jelent?' meg 'Segíts, nem értem, hogy...', meg 'Elmesélem neked félresiklott életem történetét, jó'?
A szívemnek legkedvesebb csoport - akiket szívesen fejbe vágnék valami nagy és nehéz tárggyal - pedig aggódik értem, törődik velem és meg akar menteni, ezért hosszú levelekben értekezik a világ borzalmairól és az én sanyarú, kiszolgáltatott helyzetemről.
A nők is több csoportba oszthatók: a lelkes jó kislányok rendszeresen gratulálnak eszem és bátorságom miatt. Az önmagukat túlságosan komolyan vevők engem is túlságosan komolyan vesznek és folyamatosan aggodalmukat fejezik ki elme- és lelkiállapotom miatt, illetve mindenáron barátkozni akarnak velem. Van aztán az a nőtípus, aki imádja a mindenre kiterjedő pátoszt és elragadtatva, barokkos körmondatokban értekezik senkihez sem fogható különleges lényemről.
És hát ott vannak persze az érdekes, jó humorú lények: nekik készítettük ezt a filmet...

Utórezgés

Éjszaka önkívületben felrémlett bennem, hogy nemrég valami kocsmázás után, hajnalban csókolóztam valakivel a Nyugatinál. Teljes elvadultságomat mi sem jellemzi jobban, mint hogy fogalmam sincs ki volt az.

Amúgy meg az álszerénység faszság, de az önkritika bizony kurva jó dolog. Mostanában sokszor eszembe jut amit egy csoporttársam mondott rólam a főiskolán: Nem is olyan okos mint amilyennek hiszi magát...És hát tényleg.

Ősember üzemmód

Még soha nem volt ennyire üres a fejem. Úgy érzem, ma csak a túlélésért kell küzdenem: bevallom, kicsit ijesztő ez az ősi állapot. Megyek és keresek is egy fahusángot...Ráadásul meg is fáztam az éjszakázástól. Olyan vagyok mint egy adag szar, de abból is az undorítóbbik fajta.
És már megint és újra a do, fuck.

It's over

Na megyek aludni. (Mosmitnéztek? Kicsit elhúzódott, hát van ez így...)
Felrobbantom magam, ha visszadobja a konzulens.

A Hamasz/Hamász (mittomén) legyen veletek, feleim.

1:35

Kibaszott hosszú és fázós éjszaka. Öt kiló csoki, két liter kóla, száz kiló fénymásolt politika, két hétnyi visszafojtott hiszti, negyven oldalnyi zűrzavar, ezer bekezdésnyi bűnrossz átkötőszöveg, millió órányi thesaurus, gonoszul morajló hányinger, no meg egy sztaki-gyűlölő, motiválatlan, hátfájós és reménytelenül kisimult agyú nő.

Kezdem úgy érezni magam mint egy politikai hatalmától megfosztott, kizsákmányolt, elnyomott siita.

két nő (levélváltás)

Én: igen, valami megváltozott. pont ezen gondolkodtam ma, hogy manapság ugye már deklarálják, hogy minden férfi csak kefélni akar és semmi mást, a férfiak és a nők is beszopják ezt és mindkét nem hülyén áll hozzá a kérdéshez. egy csomó nő kiszolgálja ezt a 'csak szex'-igényt (valószínűleg sok egyszerűen nem meri nem megtenni) és a férfiak valahogy rákaptak ennek az ízére, meg eldobható csajt szerezni ugye könnyű...néha olyan érzésem van, mintha eltűntek volna az érzelmek az emberekből. igen, a lustaság szerintem a kulcs. szinte stimulálhatatlanok a férfiak. valahogy teljesen felhígultak, inflálódtak az emberi kapcsolatok. nincs miért küzdeni.

- - - " - - -

Ő: Pontosan baszd meg. Pontosan.
És megmagyarázzák, hogy az a hülye,aki ebbe nem illeszkedik bele tökéletesen. Mi az, hogy számodra nem teljesen elfogadható, hogy csak jól meg akarnak baszni, azt szevasz. Ilyen a világ, élj te is így. Bassz, de valahogy mégis úgy csináld, hogy sokan ne tudják, mert akkor meg még mindig csak lekurváznak.
Arról meg már ne is beszéljünk, hogy mennyire természetesnek gondolnák már ők azt is, hogy hármasban mókázzanak.

És a múltkor mesélte nekem egy srác... hétközben lemegy szórakozni, és hordja haza ezeket a huszonéves lányokat (már ha muszáj, mert hazavinni sem szereti őket), akikkel előre megbeszélik, hogy csak basznak... hív utána neki egy taxit, azt csá. És ezeknek ez megfelel.. ők húszévesen már erre képesek egy dugásért. Mi motiválja őket?
Most nekik ennyire fontos a szex, vagy valóban ennyire nehéz partnert találni, hogy kapva kapnak az alkalmon? Mert mondjuk ugye akkor én vén picsa ne is csodálozzak, hogy nekem nem akad... bár ilyen akadna...
na hagyjuk.
Ebben a témában sem találjuk meg soha az igazságot.

tudományos-fantasztikus

(Ha nem házasodtam volna meg, már rég alkoholista roncs lennék...)

Biztosan írtak már ilyen sci-fit, úgyhogy valószínűleg nem túl eredeti az ötletem, de mindegy, azér csak leírom, na.
Szóval elképzeltem egy olyan világot, ahol tilos lenne a házasság és a család, mint közösség sem létezne. A nemek nem civilizálnák egymást, persze azért szaporodhatnának kedvükre, viszont nem alakíthatnának ki tartós kapcsolatokat.
Egy ilyen erőpróba során talán kiderülne, hogy valójában hány életképes, erős egyed tud önmagában, szerelem és tartós kapcsolat nélkül is funkcionálni.

Na jó. Back to Hezbollah.

Az elvekkel élőknek sok szeretettel

Sosem fogom megérteni, hogy bizonyos emberek, akik jelen helyzetükben boldogtalannak érzik magukat, miért szakítanak nehezen olyan meggyőződéseikkel, amikben húsz éve sziklaszilárdan hittek de mára bebizonyosodott, hogy

a) tévedtek
b) elavultak az elveik
c) egyszerűen csak megváltoztak a világgal együtt.

Ha valaki elavult, az életvitelére alkalmazhatatlan elvekkel létezik a világban, az kábé annyira nagy szenvedés lehet, mint azon próbálkozni, hogy egy plazmatévét cipősdobozba gyömöszöljünk.

TBJ

Az egy nagyon tipikus boxos (loveboxos, igen) jelenség, hogy ha érdekelsz valakit, akkor az illető automatikusan azt képzeli, hogy ő is érdekel téged.

szégyen

Elfelejtettem megünnepelni Fanni harmadik születésnapját. Három hete volt és most jutott eszembe. Micsoda rémes gazdi az ilyen...

Amikor M-nél laktam, akkor egyszer csináltunk a macskáinak születésnapi hústortát, aminek a tetejét csoki díszítette. Most is elfog a hányinger ha eszembe jut.

helyzetjelentés

A büdös picsába.*










* M. aszonta undorító ez a szalontrágárság és én egy bunkó vagyok.

one day to go

Este szó szerint rosszul lettem a fáradtságtól, szóval még egy nap a terroristákkal, ó be szép. És ma még dolgoznom is kell, shite.

Már megint buta vagyok mint a vas.

szájkó 2.

Elmeséltem az anyámnak, hogy a macska az én elváltoztatott hangomon beszél saját magához és olyanokat mond, hogy 'Jaj, de szép csíkos vagyok'.
Bevallom, kissé aggasztóan reagált:
'Ó, apáddal mi rendszeresen monologizálunk a kutya nevében'.

Apró kiegészítés: a kutya több mint egy éve halott.

Állapotjelentés

Annak alapján amit érzek, most meg kéne halnom...

boxos

Volt valaki a boxon nemrég, aki nagyon érdekelt és még mindig sajnálom, hogy nem jött össze az a valami amit elképzeltem.

Merhát egyáltalán nem azt sajnálom, hogy vele nem jött össze, hanem hogy a pasi valójában kicsit sem volt olyan, akivel bármi is összejöhetett volna (vagy összejöhetne, nemtom itt hogy helyes, döntsétek el).
Ez a baj ezzel a kurva netes ismerkedéssel: túl sokáig ábrándozol a másikról és élőben általában mindenki jóval lehangolóbb mint írásban. (Na jó, most nem sorolom ide a barázdálatlan agyú analfabéta agyhalottakat, olyanokkal mondjuk nem is kalkulálok soha)
Ebben az esetben mondjuk a gyors randi sem segített volna: nemcsak durva világnézeti különbségek voltak köztünk, de a kémia sem működött (nálam legalábbis nagyon nem), úgy meg aztán megette a fene az egészet. Persze könnyen lehet, hogy ő csak egy dugásra gondolt (állítólag minden férfi így működik és újabban nem is titkolják...), mert elég hamar elpárolgott miután nemet mondtam az első randis szexre.
Hogy most miért mondom ezt? Nemtom, ma eszembe jutott, hogy milyen nagyon akartam volna azt a pasit olyannak, amilyennek képzeltem amíg nem találkoztunk.
Rajongva imádtam volna ha megmarad arctalan levelezőpartnernek, mostanra meg csak egy emlékfoszlány, igaz, a találkozásunk után szabályosan depressziós lettem, annyira csalódottá tett a dolog. Mondjuk a rajongás talán kissé túlzás, mert március 15. körül elkezdte tolni a nagyon jobbos politikai faszkodást, ami nálam libidógyilkos, tehát hosszú távon valószínűleg mégsem imádtam volna annyira. Nem feltétlen a jobbos nézetek zavarnak, hanem inkább ez a magyar környezetbe ágyazott fülledt jobbosság: az agymosott fidesz-zsargontól, a vadmagyarságtól meg az összeesküvés-elméletektől egyszerűen kiráz a hideg...igazából azt sem szeretem ha valakit túlságosan foglalkoztat a politika. Mindig potenciazavarokat sejtek az ilyesmi mögött (most hangosan felröhögtem).
Faszom lovebox.

blogos

Merhát lehet ugyan, hogy Ivánnak igaza van és tulajdonképpen ciki blogot írni 2007-ben, de ahogy a bátyám mondta: a blogírás mégiscsak jobb a tévézésnél...perszepersze, vannak az életnek egyéb aspektusai is (lehet például net nélkül is élni...ööö...ezt most így hirtelen elég nehéz elképzelnem), de szerintem a blogolás önismereti sportnak baromi jó, nekem ráadásul néha kifejezetten olyan mint régi fényképeket nézegetni (azt utálok egyébként, főleg mások nyaralós képeitől írtózom; kiráz a hideg ha eszembe jutnak ilyen képnézegetős események...hát ki nem szarja le, hogy mások hogyan vigyorognak a tengerparton homokba fúrva meg fagyizás közben?).

Jóvanjóvan, megyek okoskodni, csak már hányok tőle, fuck.

Pedagogical implications of 9/11

Le se tagadhatnám, hogy tanár vagyok: a szakdoga pedagógiai részét kábé három perc alatt írtam meg, remek ötleteim vannak a szeptember 11-i események és a terrorizmus történetének feldolgozására...még versenyt is terveztem egy ilyen órához, el is ábrándoztam, hogy milyen morbid lenne egy olyan játék, hogy 'kedves gyerekek, tippeljétek meg az áldozatok számát' vagy egy multiple choice-összeállítás ilyen kérdésekkel, hogy 'vajon melyik testrésze szakad le először egy öngyilkos merénylőnek?'

szájkó 1.

Az elmémnek vajon milyen fokú torzulását jelzi, hogy a macska az én elváltoztatott hangomon beszél saját magához és olyanokat mond, hogy 'Jaj, de szép csíkos vagyok'?

vasárnap hajnal

Miközben a reggeli ginzeng adagomat szopogattam, azt a Balaton számot dúdoltam magamban - szigorúan a padlót bámulva, apatikus arccal, merev testtartásban, hogy kétségbeesésemet minden gesztusommal kifejezzem -, hogyaszongya: Senki sincs aki segítsen...
A régi vizsgaidőszakok jutottak eszembe,amikor még a szülőknél laktam és max az utolsó két napban voltam hajlandó tanulni; a vizsgaidőszakban bulizni és aludni kellett, meg persze Istvánnal balhézni, szakítani, megcsalni; a kurva nagy botrányokat tényleg mindig a vizsgák előtti napra időzítette, szerintem féltékeny volt a főiskolára), úgyhogy nem értem rá a tanulmányaimmal foglalkozni -, olyankor viszont éjjel-nappal a könyveimet bámultam és mindig sírhatnékom támadt hajnalban, amikor a kialvatlanságtól dideregve és hányingerrel küszködve, magányosan, mindenféle köcsög pedagógiai alapelvekről kellett olvasnom. Aztán az egyetem persze más volt, ott tényleg szenvedtem mint az állat, tanultam rendesen, güriztem egyfolytában, röhej volt, az első félévben például egy vizsga miatt nem lettem kitűnő, úgy látszik harminc éves koromra megszerettem a tanulást...és most megint itt ez az egyetem fíling és tényleg nem vagyok normális, mert eszembe sem jut, hogy ezt pénzért csinálom (pedig ez a gondolat talán kicsit jobban motiválna), hanem pont úgy szorongok miatta mint a saját dolgozataim miatt. Simán megvédeném már ezt a szakdolgozatot, csak befejezni ne kéne...még kilenc oldalam van hátra, plusz a rengeteg javítás és kiegészítés. Szerintem kábé hétfőn hajnalban lesz kész.
(hangosan felsírva el)

Gloomy Sunday

Ötkor kelek, egy Öböl háborút elemző pársorossal indítok, aztán áttérek Irak helyzetének vizsgálatára, majd a szeptember 11-i események pedagógiai implikációira végül konklúzióként megállapítom, hogy Huntington egy idióta fasz, aki csak álcának használja a nagy eszméket,a demokráciát és a vallást, pedig nincsen itten szó másról, csak olajról meg baszom sok pénzről, sej.

Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok.

Tesó telefon

Te vagy a világ balekja, azaz az első ember a földön, aki hajlandó ilyen kevés pénzért összetett világpolitikai problémák elemzéséről szakdolgozatot írni angolul.


(Nem örülök. Vagy ahogy M mondaná: fuck me from behind...)

helyzetjelentés

Karinthy meg a rossz tanuló jut eszembe magamról, ahogy rémülen, kapkodva leírom ami eszembe jut: És most beszél. Valamit beszél. A második mondatnál arra számított, hogy félbeszakítják - lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan arccal néz, se azt nem mondja, hogy jó, se azt,hogy rossz. Nem szól. Pedig a rossz tanuló nagyon jól tudja,hogy nem lehet az jó, amit ő beszél. Hát akkor miért nem szól a tanár? Ez rettenetes.

Merhát ez se lehet jó, amit én itten írogatok, az elméleteim az érdekekről, világpolitikáról, ellentétekről, vallásról, bár meglepő módon kezdek rálátni a dologra, pedig azelőtt sosem foglalkoztam ezzel.
Illegális módon leszöktem az éjjel-nappaliba és vettem egy üveg sört. Amint befejezem az elmélkedéseimet, a világ királya leszek és boldogan megiszom. Olyan virágillat volt az udvaron, hogy elfacsarodott a szívem...a tavasz valahogy ősz is egyben, nekem mindig fájnak ezek az átmenetek, persze pont ezért bűnösül imádom őket. Jövő hétvégén Gyulán van jelenésem egy bizonyos - és roppant rejtélyes - pálinka fesztiválon...már a gondolattól okádnom kell.

Stílusgyakorlat

Még soha nem írtam le egyetlen napomat sem részletesen. Amint végzek az arabokkal, kipróbálom milyen csak a száraz tényeket közölni. Döbbenetesen unalmas lesz lecsupaszítva vizsgálgatni a tevékenységeimet. Én érezni tudok jól, nem tudósítani, nohát.
Izgulok.

Jealous

Mennyire morbid már, hogy legutóbbi szerelmed gyászideje rég lejárt és mégis brutális, gyilkos, pusztító és érthetetlen féltékeny harag fog el - ami mellesleg a semmiből jön miközben Irán Amerika-ellenességét fejtegeted - ha a közvetlenül előtted lévő csajára gondolsz, jóllehet tudod, hogy a lány kedves, aranyos, egyszóval nagyszerű teremtés és amúgy is már rég szakítottak.
Az emberi lélek rémes tákolmány, bassza meg.

To cut a long story short

Kurvára elegem van.

Hepibí (telefonbeszélgetés egy ex-szel)

Én: Na szevasz, boldog születésnapot!
M: Figyelj, nem jössz át dugni ajándék gyanánt? Már nem emlékszem milyen volt veled.
Én: Megőrültél? Olyan lenne, mintha a bátyámmal feküdnék le...keríts valakit a tartalékosaid közül.
M: De én veled akarok dugni. Emlékszel még a farkamra?
Én: Édes istenem, de unalmasak a férfiak. Mindegyik a farka dicsőítését akarja hallani. Te emlékszel még milyen színű a szemem? A hajam? Egyáltalán tudod hogy nézek ki?
M: Ja, ja, jó melled van.

"Alcoholic kind of mood"

A legtöbb boxos ismerősöm hétvégenként sakál részegre issza magát. Az adatlapjukon általában persze úgy jellemzik magukat, hogy 'mértékkel iszom' vagy 'ritkán fogyasztok alkoholt', úgyhogy szerintem kéne valami olyan, az önismeret fejlesztését célzó opció is, hogy 'magamnak sem merem bevallani, de kurva sokat iszom'.

Férfias post

Egyébként meg teljesen mindegy, hogy vannak-e férfiak az életemben, ha vannak is, én nem szerepelek az ő életükben, jójó, ez így nagyon idétlen megfogalmazás, szóval ezek a bizonyos férfiak olyan szerepeket osztanak (illetve osztanának, ha hagynám) rám, amiknek nem tudok, nem akarok megfelelni. Különben is, a néhány évvel ezelőtti kapcsolatom olyan mértékben tette be a kaput az önértékelésemnek és a nőiességembe vetett hitemnek, hogy azóta valahogy képtelen vagyok nem betegen reagálni akármilyen közeledésre.
Semmi nem olyan mint régen volt, mindenre rányomja a bélyegét az a bizonyos két év: a szexualitásomra, az önértékelésemre, az egész életmódomra.
Hülyén hangzik, de akkor valahogy megtört bennem valami a férfiakkal kapcsolatban. Még mindig szeretem őket, vonzanak, izgalmasak és biztosan van akivel szép az élet, de ezekkel együtt valami olyan indulat is van bennem irántuk, ami szinte lehetetlenné tesz mindennemű kapcsolatot.
Nem tudom, hogy ez elmúlik-e valaha is, asszem talán az egyetlen gyógyszer lenne valaki olyan, aki a tüskéket is szereti simogatni és akkor sem haragszik, ha sokáig csak harapok. Egy a baj viszont: a türelmes, odaadó férfiak sosem érdekeltek. Picsábamár.

Back to Hezbollah.

Az éjszaka tonlány mérlege

Nyolc nem fogadott hívás és két sms. Számomra is meglepetés, de úgy tűnik, mégiscsak vannak férfiak az életemben...

Nincsen nékem vágyam semmi

Na jó, valami talán mégis. Bevallom, szívesen lenyomnék öt ampulla ginzenget egy iszlám fundamentalista torkán.

Monománia

Én: Te tudtad, hogy mi a különbség a siiták és a szunniták között? Képzeld, én most már tudom, tök érdekes: a sunni Mohammed szavait és cselekedeteit jelenti, a szunniták pedig az ortodox muzulmánok, akik a legősibb hagyományok követésére bíztatnak és a Korán szó szerinti értelmezését hirdetik. Én alapvetően a siita-szunnita ellentétet tartom az egyik legfőbb konfliktusnak az arab világon be...
M: Hát ez tényleg végtelenül, roppant mód érdekes és lebilincselő, nagyon-nagyon jó és sajnálom is, hogy most mennem kell, ne haragudj, majd máskor elmeséled, van itt egy kis gond, á, szóra sem érdemes, ugyan, csak hát...lángokban áll a lakásom...

Távlati tervek

73 kiló csokit megenni. két napot átaludni. a macskával focizni. nem gondolni irakra. szerelembe esni. moziban tátani a számat. futni. a napsütötte sávon állni. vigyorogni. abszurd párbeszédeket folytatni. elolvasni újra egy fontos könyvemet. az éjszakai busszal hajnali ötkor hazajönni. mindent megbánni. nem bánni semmit sem. szépnek lenni. a dunát bámulni. nem félni. félni. jól lenni. sírni. átgondolni. felejteni.

helyzetjelentés

Devil tanácsára vettem ginzeng lónyálat - állítólag energikussá és potenssé tesz lol - ami annyira undorító, hogy ennek iszogatása helyett százszor inkább Sheik Ibrahim al-Quqa-val, a Hamasz egyik vezetőjével randiznék (pedig képzeljétek csak el milyen büdös lehet...igaz, nem fejtettem még ki a büdösség-elméletemet és a sötét hajúak nem fognak örülni neki, úgyhogy most nem is teszem ki magam mindenféle támadásnak, nem vagyok ehhez elég jó idegállapotban. Mondjuk speciel Osama bin Laden nagyon tetszik nekem, kellemesen őrült a tekintete.)

Délután meglátogatott az anyám, hogy ápolja a Gáza-övezet tanulmányozása következtében deformálódott elmémet és kidobja elrohadó élelmiszer tartalékaimat. Többször felszólítottam, hogy öljön meg - halálom esetén nem kell további húsz oldalt prezentálnom ugyebár - de mereven ellenállt. Hiába no, már az anyjában sem bízhat az ember...

Haladási napló

A szükség nagy úr, úgyhogy röpke két óra alatt kiolvastam egy 900 oldalas könyvet az arabok történelméről.

Az előző folyománya

Ma nagyon nehéz élni.

Talent

Megkezdtem a felkészülést az 'Alvás közben szorongók országos bajnokságára'.
Jól haladok az edzésekkel: éjszaka öt percenként felébredek, álmomban rágom a körmöm és egyfolytában fáj a gyomrom.








PS.: Egyébként a blogról álmodtam, ez már a vég. Egy másik Molly írt és kommentelt helyettem, én meg értetlenül figyeltem az eseményeket.

"just a girl to relax on"

Ő: Azért nem dug meg az ember akárkit.
Én: Dehogynem.

(Százszor inkább egy ilyen párbeszéd kefélés közben mint egyetlen hazug szeretlek.)

lábjegyzet

'dugtam vele mert ott volt' - és hány ilyen van, volt, lesz, édes istenem. szinte az összes. nem az én vágyam, nem is az övé, csak egy lehetőség mindenkinek...hogy elüssük az időt, ha már ilyen ólmos semmittevésben vergődünk.
'Nagyon útálkozhatott az Isten, hogy ilyen csúnya planétát köpött!'
eh. avagy köpni kell.
a fölösleges keféléstől ments meg uram minket.

őserő rulez

http://www.radioblogclub.com/open/140989/nirvana/Nirvana-Where.did.you.sleep.last.night

puzzled

Elég sokan laknak bennem: egy szűz lány, egy viszonylag felvilágosult kamasz, egy konzervatív gondolkodású, visszafogott felnőtt nő és egy liberális, promiszkuus picsa, úgyhogy megértek én sokmindent, de egyszerűen tátva marad a szám, ha egy átlagos külsejű, harminc körüli értelmiségi nő, aki nem hivatásos prostituált, száznál több szexuális partnerről számol be nekem mintegy mellékesen.

Luca sms

Tudnál nekem SOS segíteni angolban? Ez egy kurva fontos kérdés, nem tudok elaludni ha ezt ma nem tudom meg. Mi az a 'do'?

(it just occured to me)

It's in the special way we fuck

Tavaszi post

Tavasszal a pincérek mindig a mellemtől kérdezik lelkesen, hogy 'És te mit kérsz?'
Bevallom, leginkább a tegezés bosszant...

ahogy a dolgok vannak

Ma megint találkoztam a házban lakó nagyon csúf és nagyon félkegyelmű lánnyal és a pasijával. Ismét az a kevéssé keresztényi gondolat kezdte reszelni az agyamat, hogy 'Még ennek is van valakije...' amúgy vicces ám, hogy tegnap kedves édesapámmal beszélve véletlenül azt mondtam, hogy 'A költészet napja szeptember 11-én van.'
Egyéb fejlemények is vannak itten persze: a macska újabban Massive Attack-ből kap kiképzést: ma mélyen a szemébe nézve énekeltem, hogy 'you love you'...
Hát így...




PS.: Have a nice trip, Kurt Vonnegut.

Nemoff

Olyan ez a blogolás mint a fogyókúra: amint elhatározom, hogy normálisan és keveset eszem, annyit kezdek zabálni mint soha azelőtt.
Méghogy off...francbamár.

Túl hosszú és idegesítően közhelyes bejegyzés

Tulajdonképpen nagyon érdekes megfigyelni azt a folyamatot, hogy valaki, aki alapvetően a szerelmedre pályázik (vagy pályázott azelőtt), hogyan avat egyre inkább a bizalmába és ezáltal hogyan veszted el fokozatosan a női vonzerődet és lesz belőled valóban fontos ember - és nem nő - az életében. Ő erről még mit sem sejt, de én már jól ismerem ezt a folyamatot. A szerelemhez játszmázni kell, mert a szerelem nehezen tűri az igazságot. Úgy képzelem, a házasságok is valahogy így működnek, persze ez a folyamat sok-sok év alatt játszódik le és sokkal kevésbé őszinte az egész: sok-sok elfojtás, hazugság és önbecsapás eredménye, hogy az emberek végül együtt maradnak.
Azt is érdekes megfigyelnem, hogy a legtöbben milyen iszonyatosan elfásulnak a mindennapi életük során: egy idő után már képtelenek magukról beszélni, sőt, szép fokozatosan elkorcsosul még az igényük is arra, hogy a saját lelküket és agyukat ápolják, gyomlálják, vigyázzák.
Ez persze természetes folyamat, a mindennapi rutin megöli a legszebb dolgokat az emberben (kivéve, ha kifejezetten odafigyel, hogy ne csak robotként tegye a dolgát). Nem, nem azt mondom, hogy folyamatosan a lelkünket kell elemeznünk, minden egyes rezdülést vizsgálgatnunk - ez baromi egészségtelen dolog, én már csak tudom -, de igenis ápolni kell az egyediséget, az érzéseket, a kreativitást és a spontaneitást. Szerintem csak ezek a dolgok tesznek érdekessé egy embert.

Fogas kérdés

Ha abban a pólómban megyek tanítani amire az van írva, hogy love chaos hate confusion, azzal tanítványt és tanári kart pukkasztok vajon?

"Mikor születtem, a kezemben kés volt - azt mondják, ez költemény. "

`József Attila`, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még
anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító
intézethez, mégiscsak másért örülünk neki

Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak
gyufát se gyujtani, ha igy megy tovább, nem törődöm vélük
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy
bennetek lakik, az bizonyos
Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy
lesznek frissek és épek
A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is
gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek,
mégis túljutottam a szakadékon
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan
őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.



PS.: És hát a nagymamám is ma lenne 96 éves.

Blogos sirámok

Tulajdonképpen kéne egy titkos blog, vagy egy kézzel írt napló (micsoda ósdi gondolat, uramisten...)
A harmadik naplóm lenne, ha jobban meggondolom...itt már túlságosan kontrollálom amit mondok, már túlságosan is az olvasók szórakoztatására irányul az egész és egyre kevésbé merek őszinte lenni, pedig annak idején önmagam leleplezése miatt kezdtem írni. Tényleg nagyon jó az írás, bár eleinte sokat ártott ahogy túrtam az emlékeim között, teljesen összezavart, megbolondultam tőle szinte - pedig már akkor is erősen cenzúráztam magam, bizonyos dolgokat gondolni sem merek, nemhogy leírni, tehát már eleve csaló vagyok... - de aztán egészen letisztult a blogolás és jól tudtam használni sokáig.
Most viszont kezd ingyen cirkusz lenni belőle, ahol én vagyok a táncoló medve...persze ez egy ripacsnak egészen tetszetős szerep, ugye gg?

Egy idegroncs beszámolója

Eszembe jutott az egyik Illés számból az a sor, hogy Sikítani akarok; muszáj sajnos dolgoznom, pedig nem érek rá ilyen marhaságokra, nagyon sok okoskodnivalóm lenne még.
Baromi jó, mert ma valami arabokról álmodtam és amúgy is alig tudok aludni, hát kell a francnak ez a fölösleges stressz, a saját szakdolgozatom megírása is olyan volt mint valami rémálom, olyan kibaszott bonyolult kísérletet varrt a nyakamba a konzulensem, amihez hetekig kellett számolgatni, meg magnót hallgatni, emlékszem, a leadási határidő közeledtével rendszerint bőgve hívtam a szüleimet, hogy lelki segélyben részesítsenek (igen, sokat sírok, mielőtt megkérdeznétek, bár mostanában, a spleen megjelenése óta, már azt is alig). Istenem, ha ez kész lesz és újra szabad ember leszek, akkor csak henyélek vidáman minden este és nem lesz más dolgom mint okosan elmagyarázni, hogy mi az a do...
Amúgy meg nagyon érdekes virtuális barátainknak engedélyezni, hogy kilépjenek a virtualitásból és hangot öltsenek.
Nem is tudom mit gondoljak erről. Nem, nem bonyolítom túl, bár nem is én lennék, ha nem volnának ilyen megnevezhetetlen fajtájú emberi kapcsolataim...

csit-cset

XY says:
adjak szerenádot?
Molly Bloom says:
nem, gyere fel dugni:D

Jó fiúk vs rossz fiúk

- hirtelen felindulásból elkövetett komment, ami nagyon is kell ide -

a jó fiúk rettenetesen unalmasak általában. ezért van az, hogy a jó fiúk "gyerekei" - vagyis akiket ők nevelnek - nagyon sokszor nem is a jó fiúk gyerekei, hanem a kedves mama valami rossz fiúval való félrelépéséből származnak. csak erről a helyes és udvarias és kedves jó fiúk mit sem tudnak.
létezik viszont egy átmenet a jó és a rossz fiú között, ezek a legalkalmasabbak a házasságra valószínűleg azért, mert sokáig ébren tudják tartani egy nő érdeklődését. mert hiába hiszik a férfiak, hogy arra nincsen szükség, ez hatalmas tévedés. a nők pont ugyanúgy félrelépegetnek ahogy a férfiak, elvégre emancipáltak vagyunk, vagy mi a franc. csak erről nem illik beszélni.
a hibridek - az átmenetek a jó és rossz fiú között - talán arra is képesek, hogy lekössenek egy modern amazont...

am freaked out

Az a szomorú helyzet, hogy kutyául szenvedek a szakdolgozattal.
Vért izzadok, hogy összehozzak és bizonyítsak egy valamirevaló hipotézist. Vagy inkább kettőt. Bárcsak volna isten, hogy segítsen. (mecsoda versike)
SOHA TÖBBET ILYET.
És most sikoltozni fogok. Meg sírni. Meg hajat tépni. És körmöt rágni. Fejfájni. Kétségbeesni. Lelkesedni. Újra kétségbeesni. Depressziósan monitort bámulni. Fel-alá járkálni. Úgy képzelni, hogy megvan a megoldás. Boldogan leírni. Útközben rájönni, hogy ez minden, csak nem hipotézis. Vagy nem megérvelhető. Vagy egy sorban megérvelhető. És egyáltalán.
Egészen biztos, hogy az Al-Quaeda tagokat szakdolgozat írásra kényszerítették szeptember 11. előtt.
Egyetem meg főiskola nélkül a világ egy boldog, békés hely volna.

Scared of men

Mostanra már annyira félek a kapcsolatoktól, hogy ha holnap találkoznék életem szerelmével, valószínűleg nyüszítve elszaladnék...

(Jóvanna, back to Hezbollah)

Fontos megállapítás

A felelősségteljes, felnőtt viselkedés és a monogámia egy szempontból biztosan hasonlít: mindkettő rettenetesen unalmas.

(mellesleg)

Szerelmes vagyok Kurt Cobain-be. Jóvanna, ideje lenne felnőni, tudom. De mentségemre legyen mondva: nem most kezdődött...

hátazérna:

http://internetservices.readingeagle.com/blog/music/KurtCobain.jpg

(mondjuk az orra nem tetszik, dehát az őserő mindent legyőz...)

K. A. 32 éves budapesti nőbeteg

Úgy érzem, egy körfolyosós házban okozhat gondokat, ha magamról megfeledkezve, a konyhában, nyitott ablaknál Freddie Mercury hangján azt ordítom, hogy When I grow older I will be there at your side to remind you how I still love you.

Be careful

Ha még egyszer a jelenlétemben valaki befordulásnak nevezi a rosszkedvet és depinek a depressziót, azt arra ítélem, hogy a továbbiakban minden energiáját a Hezbollah tanulmányozására fordítsa...ne kicsinyeljétek le ezt a büntetést, feleim, tudom mit beszélek...

"Már nem ember, még nem állat"

Nagy szerencse, hogy dolgoznom kell mert így muszáj emberhez hasonlítanom, ha nem akarom elveszítenem a diákjaimat.
Egyébként elképesztő dolgokat hoz ki belőlem a stressz: a baszatlanságtól boldogtalan, az adrenalintól olyan furcsán felajzottan boldog vagyok. Összességében nincsen is közérzetem. (Elhagyott a közérzetem, eh)
Hát így.

Najóvanmosmár

Az előbb eszembe jutott, hogy minden ember boldog akar lenni.

Me and my axe

Ő: Nem ismersz olyan nőt, aki érti a vicceimet, akivel lehet sörözni, a Szigetre menni és a világpolitikáról, Beckettről meg a hatalmas lelkemről beszélgetni?
Én: Te velem akarsz járni?
Ő: Hát persze.

Mondtam már?

Szeretem várni a dolgok végét. Meg szeretek a vége előtt beledögleni mindenbe. Asszem ezért jártam munka mellett egyetemre és ezért vállaltam ezt a szakdoga írást is. (A pénz kurvára nem motivál, úgy vettem észre. Ez némi élhetetlenségre vall, nemde? Bár a magam lusta módján egészen erőszakosan működöm...)
Mivel rövid ideig tudok csak koncentrálni, szétszórt, hebehurgya és elkalandozó vagyok, de elég jól és gyorsan pörög az agyam, ezért abszolút kampányszerűen csinálok mindent: az utolsó pillanatban, de akkor eszelős tempóban, hisztizve, de titokban lelkesen.
Tulajdonképpen most is szórakoztat a helyzet, de a vinnyogás hozzátartozik a lényemhez, nohát.

(State of emergency, How beautiful to be, State of emergency, Is where I want to be.)

Vágyak vs realitás

Úgy kéne akkor mostantól egy hétig, hogy nem dolgozom, nem alszom, nem eszem, nem fáradok el, nem leszek dekoncentrált, nem lesznek látási zavaraim a monitor bámulásától, nem hívnak kocsmázni a barátaim, nem hív telefonon sem az anyám, sem energiavámpír ismerőseim, sem szeretetreméltó haverjaim, sem a tanítványaim, sem az ex,sem a csaknéhánykérdésemlennealkalmasmostönnekazidőpont-néni...a pitbull-üzemmód ideális esetben eszelős összpontosítást és pengeagyú, hipergyors adatfeldolgozást jelent.
Jelenleg azonban buta vagyok mint a vas és úgy nézek ki mint egy darab szar.

(Vegyen valaki feleségül - nyafogta a lány.)

"Walk away to save your face, you never were a genious"

Mivel mostanra (15.02) már az összes összeesküvés-elméletet, arab-izraeli, arab-amerikai, arab-arab, izraeli-amerikai és amerikai-európai kapcsolatról szóló elemzést elolvastam, elemeztem, értelmeztem, átértelmeztem; mivel mostanra már Osama bin Laden lelkének tüzetes vizsgálatát, a szeptember 11-i események részletezését és következményeit oda-vissza végignyálaztam, illetve Bush demokrácia miatti nyivákolását, az Öböl-háború fontos mozzanatait és persze Huntington felületes elméletét is áttanulmányoztam, bízvást állíthatom: a mai napon eljött az ideje a lobotómiának.

Amúgy meg egyre inkább off.

"God bless America, my home, sweet home"

Döbbenet, hogy mennyire képmutató és hazug az amerikai kormány.
Egy 2001-es Bush beszédet olvastam az előbb és röhej, de tényleg: tolerancia, liberalizmus, szabadság, hit...micsoda álságos hívószavak, indulnom kell hányni.
És lelkesen beszopják bezony, a felső középosztály leginkább, gondolom én.
Emlékszem a Veszprémi Kórusfesztiválra, ahol több amerikai kórus is fellépett és a darabonként két mázsás kórustagok szó szerint zokogva adták elő csodás nemzeti dalaikat. Beszarás.
They hate us because we don't know why they hate us.

Éjszakai telefonbeszélgetés

Én: Te sose segítesz nekem, pedig veled már dugtam is.
Ő: (harsányan röhög)

helyzetjelentés

Nem is vagyok olyan buta. Bevallom, ez azért némi elégedettséggel tölt el, függetlenül attól, hogy mindjárt leájulok a székről a fáradtságtól és a szemem helyén két kiszáradt lyuk van. Az elég nagy gond viszont, hogy folyton elkalandozom, az előbb is azon kaptam magam, hogy egy roppant érdekes cikket olvasok arról, hogy kiből miért lesz terrorista és mi a pszichológiai háttere a vallási megszállottságnak. Olyan szomorú, hogy a száraz tényekre kell szorítkoznom...

"Fear not for the future, weep not for the past."

Előbb mindent megbántam, de komolyan: hogy megszülettem, hogy nem haltam meg tizenévesen, hogy megtanultam angolul, hogy főiskolára és egyetemre jártam és hát végső soron, igen, a legjobban azt bánom, hogy elvállaltam ezt a kurva szakdogát.
Ha legközelebb ilyenre adnám a fejem, kérlek, lőjetek le.
Köszönöm.

Hozd ki belőlem az állatot

Mindenki csak bizonyos kontextusban tök érdektelen, átlagos, dögunalmas, tucat...mert van az úgy, hogy két ember egyáltalán nem rezonál egymásra és olyankor bizony egyértelműen belepusztulnak egymás társaságába. Én a legtöbb emberrel nyálcsorgató autistává változom, nagy ritkán viszont felkapom a fejem egy-egy mondatra, olyankor kedvem támad reagálni. Asszem erre utal az elcsépelt "ezt hozod ki belőlem"-frázis...és bizony az ellentétes vélemény is nagyon izgalmas sokszor, a vita zseniális dolgokat generálhat. Nekem tulajdonképpen mindegy, hogy ki mit mond, ha hatással van rám. Na jó, a politikusokat kihagyhatjuk a buliból...

Ahogy a dolgok voltak

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de tévedtem annak idején: szar ember vagy.
Lelkesen nyomtam, nyomogattam a küldés gombot és akkor döbbentem rá, hogy vad dühömben egy hete töröltem azt a bizonyos számot. Hiába, nem való nekem az utálkozás...egyébként meg gyűlölöm az alkoholt, komolyan. (Írok is neki sms-t, nohát.) A múlt heti alkoholmérgezésem után egy kevéstől is undorodom. Sőt, már akkor hányingerem van, ha borosüveget látok. Fasznak van ez az ivós kényszer mindenkiben. Nevetséges.

Azért vannak a jó barátok

Milyen csodálatos, hogy olyan férfiakkal vagyok körülvéve,akiket felvillanyoz az arab-amerikai konfliktus és mivel tökéletesen ismerik a világpolitikát no meg úgy általában a történelmet, ezért részletesen elemzik nekem az egyes problémákat. Meghívást kaptam, ami jelenlegi kétségbeesett állapotomban visszautasíthatatlan: A Pótkulcsban felállítjuk a szakdolgozat hipotéziseit, jó?
Éjjenéjjen. Jó hely azér a box...

Feljegyzések a szakdolgozatírók házából

Elképesztő, hogy mindenki a lovebox tagja. Épp megtaláltam egy tanítványom képét az iwiwen az egyik legbosszantóbb boxos csávóval lefotózva.
Jóvan, tudom, az arabokkal kéne foglalkoznom, dehát bajok vannak az összpontosítási képességemmel. Ma már hárman hívtak bulizni és vérzik a szívem, mert bármit boldogan csinálnék a tudományos munka helyett.
Buta vagyok mint a vas. Meg ronda. De főleg buta. Nem, ronda. Meg egy reménytelen alak.
Tulajdonképpen kéne nekem valaki, aki két fejezet között megdug; egy szavam sem volna attól kezdve, komolyan.(Az apám egyszer azt mondta, hogy fiúnak kellett volna születnem ezzel a mentalitással.)
Szánalmas alak vagyok, de tényleg.
I'm off.

helyzetjelentés

Ha most nem őrülök meg, akkor soha.
Határozottan ki nem állhatom Samuel P. Huntingtont.

Éjszakai telefonbeszélgetés

Én: Létezik olyan, hogy egy férfi csak barátkozni akar egy nővel?
M: Veled? Veled nem. Te dugnivaló vagy.
Én: És a férfiak veszik a "nem akarok tőled semmit" jeleket?
M: Egészen biztosan nem. Amúgy nem dugunk?

'Change your taste in men'

'És szerinted ő mit érez?'
Hát, hogy őszinte legyek, egyre kevésbé tudom, hogy ők mit éreznek...igaz, hogy az elmúlt kilenc hónapban annyit tanultam a férfiakról mint az előtte lévő tíz évben összesen sem, de ezek a tapasztalatok csak végképp összezavarnak.
Minduntalan az anyám és az ő hallatlanul bölcs mondata tolakszik az agyamba mikor a férfiakban csalódott nőket vigasztalom, vagy magam szorulok lelki támaszra; azt mondta az én okos anyám - aki mellesleg lassan negyven éve él egy egészen tűrhető házasságban -, hogy 'Hagyni kell őket, kicsik még...'

Egy blogaddikt vallomása

Jóvanna, nem tudok nem írni. Hogy megértsétek ezt az erős drive-ot, újfent ismételnem kell magam, pontosabban egy bejegyzést valamikor novemberből:

Drága blogom,
köszönöm, hogy mindig meghallgatsz, hogy elmondhatom neked minden titkomat, nem dumálsz vissza, nem vitatkozol, nem üvöltesz, nem eszel az ágyban, nem jössz haza részegen és beszélsz köcsögségeket, no meg nem kell minden bokorban leszopni téged.
Nagy könnyebbség egy ilyen társ.

Morbid

Sokat elárul egy kapcsolat minőségéről az, ha egy nő az iwiwes fényképein harminckevés éves férjét következetesen apaként aposztrofálja.

Perverzió

A világpolitika elképesztő hatással van a libidómra, ezt már januárban is megfigyeltem: azt hiszem, ha valaki le akar fektetni, elég, ha az orrom alá dug egy húsz oldalas tanulmányt mondjuk az Öböl-háborúról és én menten megadom magam...

Lovesick

Ő: Azt hiszem, már túl vagyok rajta, két napja egyszer sem néztem meg az iwiwes adatlapját.

Házassági hirdetés

Ezúton keresek tűt a szénakazalban. Minden megoldás érdekel.

surprise surprise

Szeretek élni.

Filmajánló*

(jóvanna, ez egy augusztusi boxos bejegyzés - nem most írtam, értitek, he? -, muszáj igazán)


Todd Solondz egy állat. (Ezt persze már a Boldogságtól ordítani idején is sejtettem.)

A nyomorék pasi felelősségre vonja szőkésrózsaszín hajú csaját: Már nem érdekellek. Nem is izzadsz mikor kefélünk. Szakítanak, a csaj megdugatja magát a feka irodalmárral - dugás előtt a lány a klotyóban mantrázza, hogy Nem vagyok fajgyűlölő, nem vagyok fajgyűlölő... -, aki kényszeríti, hogy szex közben azt üvöltse: Basszál szét néger!

Méghogy én vagyok beteg.







*Helyzetek és Gyakorlatok, Filmmúzeum 22.15

Stop the net I want to get off

Naszóval, mostantól egy időre blogtalanítok és pitbull üzemmódba kapcsolok egy másik világban. Ha mégis ide keverednék valami ördögi véletlen folytán, kérlek kergessetek el. Nincs időm függeni, értsétek meg.
Azér szeressetek szilajon, meg ilyesmikre gondoltam.

levéltöredék

Én: De bazmeg, legalább neked van miért sírni.

Nem nem nem és nem

Nem kell szamár ha nincs ló.

A tavasz mondjon le

Vagy legalább ne smároljon mindenki az orrom előtt.
Köszönöm.

Már megint és újra (jaja, old post)

Egyáltalán nem agyfetisiszta vagyok. (thx Cinny)
Én csodabogarat keresek.
Nagyon különlegeset. Nagyon izgalmasat. Megunhatatlant. Szép orrút. Jó szagút. Olyat, aki szerint mosolyognak a kutyák az utcán. Olyat, aki csókolózik velem egy napig egy padon. Olyat, aki vesz nekem fából készült, roggyanós térdű szamarat. Olyat, akivel lehet sajátkínaiul macskákról beszélni. Olyat, aki eljön velem horrorfilmet nézni. Olyat, aki kedvesen kiröhög ha nyafogok. Olyat, akivel jó csöndben lenni. Olyat, akivel lehet Mekk mestert nézni. Olyat, aki érti minden idézetemet és nem akar lehányni mert csak egy szaros bölcsész vagyok. Olyat, akivel ordítva vitatkozhatok a posztmodernről mobilon. Olyat, aki villámgyors agyú, nagyon eredeti és nem bosszantóan tudálékos. Olyat, akit felhívhatok éjjel, hogy Boriszról meséljek neki. Olyat, akiből fröccsen az élet. (nem kellenek a hülye megjegyzések, köszi) Olyat, aki inspirál. Olyat, akivel magamat is elviselem.

Valakit, aki nincsen is.

luv u molly (kis segítség a bizonytalankodóknak)

"Joyce a modern világot az idő által megváltoztathatatlan és átalakíthatatlan, egy biztos pont körül forgó világmindenség arisztoteliánus képzetének megfelelően láttatja; minden biztos pont könnyen szertefoszolhat, kivéve egyetlen mozdíthatatlan varázsos erőt, ami nem más, mint Molly Bloom, az élet bölcsője és koronája, a teljes mitikus ciklus paradigmatikus alakja. Csakis Molly ágyában lelhet az állandóan bolygó, modern ember nyugalomra : s ez a mozdulatlan megnyugvás a regény voltaképpeni témája."

helyzetjelentés

Belezúgtam magamba ezzel az új hajjal. Ilyen mélyre süllyedtem annak ellenére, hogy ma kisebb kozmetikai katasztrófa következtében úgy nézek ki mint Später Erzsébet (nem, nem akarok beszélni róla).
Amúgy a frizurám miatt fanyalgóknak üzenem, hogy próbáljanak csak derékig érő hajjal élni augusztusban...

Mea maxima culpa

az úgy volt, hogy én mindig azzal áltattam magam, hogy fasza, kemény csaj vagyok és megy nekem minden egyedül, megjavítom a redőnyt, beverem a szöget a falba, száz kiló macskaalmot hurcolok haza, aludni úgyis egyedül jó, amúgy meg milyen isteni társaság vagyok én magamnak, hát nem? és megoldom a szex-ügyet is, tudjátok, kefélek orrba-szájba, mindegy kivel, könnyen jön, könnyen megy, titokban sírok és tépelődöm néha, dehát kemény vagyok, kibírok mindent, nem kell ehhez asszisztálnia senkinek. és aztán hirtelen arra eszmélek, hogy hazudtam magamnak, másoknak, hogy ez csak egy kibaszott álca, hogy nem megy jól egymagamban, hogy a szög kiesik a falból, hogy megzavarodom, ha csak úgy faszán lefekszem valakivel, hogy a macskaalom túl nehéz, hogy mégiscsak horkolhatna itt valaki néha, hogy unom magam egyedül bassza meg és nem, nem, nem bírok ki mindent...ez van, gyerekek. ráadásul a hajam az egyik legfőbb erogén zónám.
hátbazmeg, elmondtam végre.

Új addikció

A hajvágatás. Újabb tíz centi mínusz. Elég mókás, mert kezdek úgy kinézni mint tizennyolc évesen, csak kár, hogy valami különös fosbarnára festette a hajam a fodrász. Talán az vonhatta el a figyelmét, hogy hajvágás közben egy olyan csávóról tartott hosszas előadást, aki megdugott egy szarvast.

Célzott bejegyzés egy itt lappangó paranoid hímnek

A bejegyzéseknek csak igen kis töredéke szól rólad, kedves barátom. Sajnos rengeteg egyéb, bejegyzésre - ilyen-olyan okokból - érdemes férfit ismerek...
Akkor ezt megbeszéltük, he?

"És veled nekem a legjobb, úgyhogy én nem maradok nálad"

A trubadúr, eztet meg így hívom.
A csillagokat is. És most először így. És soha többé. És tudom, hogy te vagy az a nő. És együtt maradunk mindörökre. Mert mit sem ér nélküled. És veled nekem a legjobb. És beleborzongok látván...
Te meg csak vonogatod a vállad és kerekíted a szemed és biggyeszted az ajkad, hiszen azt hitted, csak keféltek egy jót. És persze hogy, mindent bele, hadd szóljon az a mocskos szex.
Aztán a csudaszép lelkű lovag, a balalajkán könnyes szemmel játszó, szerelmes verseket a lábad előtt féltérdre ereszkedve, a meghatottságtól bugyborékoló hangon szavaló ifjú hónapokra eltűnik a nekemmégsohasenkivelnemvoltilyenjó kefélés után.

Én meg valahogy nem értem az egészet: a férfiaknak nem tűnt fel, hogy a huszonegyedik században már nem trendi szerelmet hazudni?
Sokkal egyszerűbb és tisztább volna hogyaszongya: Helósziaszevasz, meg akarlak baszni és kész.

Szájkó

Valamelyik nap tök sokáig figyeltem a boxon Mollyt az egyik kamuregemmel. Megnézegettem a képeit, elolvastam a naplóját, a fórum hozzászólásait, kielemeztem az exeit, szóval egészen hosszan foglalkoztatott a nő.
Bevallom, kicsit megnyugtatott a tudat, hogy a kamuregként eltöltött idő alatt semmi közöm nem volt ehhez a hülye picsához.

Molly hajnali törvénye

Ha csak négy órát aludtál, egy cifra káromkodás mindig sokat segít .

"Légy hát akár az állatok, oly nyersen szép és tiszta"

A lovebox az én nagy tanítóm. Esküszöm, Buddha is megköszönné ha megosztanám vele az elmúlt fél évben tanultakat.
Kösz, élet - kösz, vojsz -, kösz, kedves tévénéző gyerekek.
De elsősorban nektek köszönöm, kedves férfiak.

(zavartan vigyorogva el)

Nem merek beszélni róla

(önsajnáló bejegyzés)


------------------------------------------------------------------------*









* a tetszőleges nyifegés behelyettesítendő

Most pedig énekeljük el közösen az Ainoa olen talon tyttö című, méltán népszerű finn népdalt.*





* nesztek a szöveg, kotta nincs, szádat befogod és há:


Ainoa olen talon tyttö, kodin tyttö, talon tyttö,
ainoa olen talon tyttö, lallalalallallaa!
Naapurin pojan rakkaus syttyy, naapurin poika kosia aikoo!
Naapurin poika aikokoon vaan, rukkaset hän multa saa!

Homlokszőr erkélyecske

Ma két nagyon lepukkant, moncsicsi szemöldökkel hivalkodó cigányasszonyt láttam a Klinikáknál. Véleményem szerint ez két dolgot jelenthet: vagy még mindig divat a tetovált szemöldök, vagy végre a kínos kategóriába sorolható.

Köpni kell

Nincs nevetségesebb egy olyan férfinál aki azt hiszi rájött, hogy mi kell a nőknek.

dupla pszeudó

http://lvn.hu/idock/podcast/audio/iDock_podcast-2006-11-20-66806.mp3

Halogatós

Ha most elkezdeném rendberakni az életem, akkor úgy kábé hatvan éves koromra egész normális lehetnék. Kigyomlálni a szart ugyanannyi idő mint létrehozni, nemde? Van értelme elkezdeni még, vagy várjak egy következő életig? Fogas kérdés...

vagy

József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még
anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító
intézethez, mégiscsak másért örülünk neki

A. M.

Csak a szerelem óv meg a tébolytól.

Okádni

csak pontosan szépen...meg dobd ki a régi életed.
Mégiscsak disznóság, hogy az ember saját magával nem szakíthat. Elhagyhat szerelmeket, otthagyhatja az állását, barátságokat szüntethet meg, de saját magától nem szabadulhat soha. Ja jó, tudom, olcsón kapni kötelet...annyira unom már magamat, el se hiszitek.

Alkoholstop

Na elég volt a hétvégi alkoholmérgezésekből. Nincs nekem erre sem időm, sem energiám.