péntek, június 29, 2007

a sok álszent senki meg bekaphatja
nem tisztelni valakit tovább, aki valamikor olyan tiszta, tiszteletreméltó és erős volt, nos, az pedig maga a pokol.
irány krakkó.

csütörtök, június 28, 2007

kapcs.ford.

annyira szarul megy megint a fordítás, egyre fáradtabb az agyam, pedig aszonta a fickó akinek fordítok, hogy meg akar ismerni, hehehe.
hát igen, kétségtelenül istenkirály vagyok na.
egyébként meg az összes "én megítéllek téged"-embernek van egy szép üzenetem: Empátia, gyerekek, empátia.

"this is what you get"

Na ennél nagyobb csalódások most már ne érjenek, ha kérhetném. Amúgy mindenki geci, az is, aki nem. Nem írok blogot, de azér mégis. Végülis érdemes rögzíteni legfájdalmasabb veszteségeinket.
És én majd újra meg újra meg újra elhiszem mindenkinek, hogy ő nem úgy gondolta, ő nem azért, ő nem így, ő nem úgy. Haragudni kell, szakítani, elválni, valóban eltépni minden köteléket, az legalább biztos. A vége van, az legalább biztos.
Egyébként persze még nem döntöttem el, hogy mi fáj igazán, hogy valaki olyan hazudott nekem nem is egyszer, nem kicsit pofátlanul, akinek hittem és akiben bíztam, vagy hogy egy vadidegen megítél engem és ez a vadidegen befurakodik a múltam egy fontos részébe. Féltékeny is vagyok, nyilván, de ha ez az egész nem így derül ki, nem ilyen aljas sunyi módon, akkor korántsem lenne ilyen rossz. Furcsa volna, meg idegen, de nem sírnék miatta, nem akarnék magyarázatot, pontosan érteném, hogy mi miért történik.
Azt érzem, amit akkor januárban, azt érzem, hogy elárultak, hátba támadtak és hogy valami megmásíthatatlanul elmúlt.
Kibaszott szex és az összes szánalmas köcsög játszma körülötte.

szerda, június 27, 2007

"Most menj. Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek és ezért most itthagylak az úton."

Vajon egy nő képes szerelmesen szakítani? Mert mondjuk érzi, hogy valamiért nem megy. Vagy nem fog menni.
A férfiaknak jobban megy az ilyesmi, tudom.
(És nem, nem a Túl jó vagy nekem, nem érdemellek meg ostoba szar ürügyre gondolok itten; arról mindig az jut eszembe, hogy veszek egy kurva jó kocsit vagy egy csodaszép lakást, majd Túl jó ez nekem felkiáltással felgyújtom.)

Profi Barát

Na, már megint ez az állásos gyötrelem: tesóék szereztek nekem protekciót valami nemtom hol, ahol kéne némi gazdasági affinitás (hát végülis tudom mi az a bank...), egy nagyon kedves lány hívott az előbb, akinek elmondtam, hogy ugyan nem értek semmihez, de okos vagyok és jó fej.
Az a baj, hogy ezzel maximum a barátaimat tudom meghatni, jó lenne, ha ők ezért fizetnének és az lenne a nagyon fontos pozíció neve, hogy "Profi Barát".

"Birth and copulation and death. That's all, that's all, that's all"

Amíg a redőnyszerelő a párkányon táncolt, addig azon gondolkoztam, hogy mi a francért készít ki annyira a látvány, meg úgy általában a balesetek - na és persze hozzájuk kapcsolódva a halál - miért olyan rémisztőek?
Egyszer láttam ahogy egy kisfiút elütött a hév, meg volt ugye az agyszétpattanós öngyilkos, kábé ezek voltak a halottak, akikbe beleütköztem életem során, de annyira megrázó volt mind a kettő, hogy most is összeszorul a gyomrom ha eszembe jutnak.
Vajon az emberben ilyenkor a saját halálfélelme munkál? Mert nyilván nem a redőnyszerelőt féltem annyira, hogy majd belepusztulok, ahogy fújja a szél az ablakomban...

éjszakai telefonok

Szerintem elég jól jellemzi a kapcsolataimat, hogy a valaha volt exek - persze csak azok, akik szóba állnak velem - kivétel nélkül mind hajnalban hívnak fel, hogy megkérdezzék hogy vagyok, esetleg elküldjenek a kurva anyámba, vagy akár közöljék, hogy épp útban vannak hozzám, hogy
a) beszélgessünk b) dugjunk c) mentsem meg őket.

kedd, június 26, 2007

titkos

csináltam egy másik blogot a piszkos kis titkaimnak.
lelkesen írni kezdtem, majd töröltem az egészet.
asszem jobb lesz, ha a dolgok a fejemben maradnak.
nem kell nekem mindent tudnom magamról.
a beszéd különben is reménytelen.

helyzetjelentés

Miután hisztérikusan hívtam M-et, hogy azonnal beszéljen nekem a budget planningről, merhogy Jacknek szavát sem értem, akkor rám parancsolt, hogy most azonnal hagyjam abba a fordítást, mert úgy tűnik neki, hogy rövidesen be fogok csavarodni, úgyhogy elkezdtem nézni a Spirál című japán horrort, de egyszerűen annyira gyermeteg volt, ahogy a szellemszerű lény előmászott a tévéből és a nagyon csúnya japán fickót arcon nyalta, hogy úgy döntöttem, mégis inkább Jack.

three days to go

Három nap múlva Krakkó, éjjenéjjen.

roto ihletésére

Azt hiszem a szakítás kínja az egyik olyan dolog, amit nagyon át tudok érezni.
Mindig szinte a csontjaimban érzem, mikor valaki részletesen előadja, hogy szakításkor mit és hogyan érez/érzett.
Az egésznek a szörnyű reménytelensége iszonyú fájdalmas, az, hogy szeretnéd visszacsinálni, de már nem lehet, mert semmi sem olyan mint volt és ez egyszerűen felfoghatatlan, olyan, mint mikor meghal valaki és nem tudsz mit csinálni: egyszer csak volt, nincs és aztán hosszasan gyászolsz és próbálod elfelejteni az egészet, kínodban mindent (bármit) megteszel, baromságokat csinálsz, időnként megalázkodsz, de az egész úgyis teljesen fölösleges, mert türelem és idő kell a gyógyuláshoz.

"Sexual content is not as prevalent in dreams as one might expect"

Nem, egyáltalán nem akarok a régi szerelmeimmel álmodni, így kérem az illetékeseket, hogy legyenek segítségemre ebben a felettébb kellemetlen ügyben.
Köszönöm.

hétfő, június 25, 2007

feljegyzések a pokolból

Mivel Toni megállás nélkül üvölt, most már kissé aggódom, hogy az elkövetkező egy hét alatt amíg itt lesz, valaki felgyújtja majd a lakásomat.
Így képzelem el különben a poklot: az üvöltő macska miatt kibaszottul fáj a fejem, hőség van, mivel be kell zárni minden ajtót és ablakot, hogy ne hallják az üvöltést (persze így is nagyon jól hallani), én egy végeláthatatlan fordítást próbálok befejezni, de nem tudok koncentrálni a zajtól és a melegtől, szétmegy a seggem, fáj a derekam és a térdem.
Most kivételesen örülnék, ha elrabolnának az ufók.







PS.: A nők még macskában is sokkal normálisabbak, Fanni egész este undorral nézi a üvöltő Tonit.

fuck

mondtam már, hogy gyűlölöm jack welch-et?

macskás

Fanni úgy néz mikor Toncit simogatom, márpedig Toncit sokat kell simogatni, mert különben folyamatosan óbégat, amitől olyan kurva ideges vagyok, hogy mingyár elvágom a torkát - jójó, jaj, nem is, miket mondok, nohát, de csúnya dolog ez, főleg a drága gazdi lesz ideges, hehehe -, dehát kéremszépen már, ma a szomszéd azzal jött, hogy olyan furcsa hangja van, dehát neki azér tetszik...képzelem, ez nyilván burkolt figyelmeztetés, hogy mosmár csináljak valamit azzal a rémes macskával.
Na de a lényeg az, hogy Fanni féltékenynek tűnik.
Fannit imádom.

furious anger

különben meg fasznak kéne folyton vigyorogni? mért várja ezt tőlem mindenki?
így is, úgy is fröccsen az élet. (nemszólbe)
hát persze, elméletileg én is úgy képzelem, hogy kellenek nagy célok, hogy a napi hányinger rutin fölött, mögött is van élet, vagy ott van igazán, vannak nagyobb dolgok, olyasmik, amikért tényleg érdemes élni, de aztán sokszor a nihil olyan mértékben elönti az agyamat, hogy semmi más nem foglalkoztat hosszú ideig, csak a túlélés, a gondolat, hogy na, akkor ezt a napot is végigcsináltam és akkor van a holnap meg a holnapután, de azokra minek is gondolni, ha egyszer ugyanígy csak a túlélés hajt majd és olyankor minden olyan nevetségesnek tűnik a tengődésen kívül. mert hát ki mondja azt, hogy a nagy és szép céloktól leszek igazi ember? végtére élet az is, ahogy szép lassan beleszürkülök a saját létezésembe.
baszd meg molly bloom.

sznobos

Tulajdonképpen megtörténhet ám azért, hogy az embert őszintén érdekli az irodalom, a klasszikus zene meg mondjuk a művészettörténet bizonyos részei és képes a megfelelő távolságtartással és kritikai érzékkel kezelni ezeket a dolgokat.
Bár csábító, hogy ezeket az embereket kultúrsznobként könyveljük el, azért lehetséges, hogy jobban illenek rájuk a kíváncsi, a nyitott, esetleg az érdeklődő jelzők.

Hát persze, hogy magamról beszélek.

helyzetjelentés

Csodálatos dolog, hogy a rosszkedv általában kialudható és az alvással az érzelmi zűrzavar is csillapodik.
Mindig tudtam, hogy a felejtés az egyik legjobb találmány.
Amúgy egész biztos, hogy előző életemben valami szörnyű bűnt követtem el, máskülönben a volt tanítványom nem írna Csókolom Tanárnő! Ön mért nem tetszik nekem levelet írni? kezdetű leveleket az iwiwen.

vasárnap, június 24, 2007

régiúj

Ha még egyszer a jelenlétemben valaki befordulásnak nevezi a rosszkedvet és depinek a depressziót, azt arra ítélem, hogy a továbbiakban minden energiáját Jack Welch elméleteinek tanulmányozására fordítsa.
Pokoli büntetés, higgyetek nekem, feleim.

"Hold your breath and count to ten, and fall apart and start again"

mindig ugyanazt csinálom de persze azért mindig máshogy
mindig ugyanazokba a pocsolyákba, gödrökbe, szakadékokba, de persze mindig új utakon
nagyon a földön, belepusztulós romantikával
az igazságról papolva, hazug pátosszal

disappear here

disappear here

pont olyan gyáva szar vagyok, mint amilyen eddig is mindig voltam és úgy teszek, mintha nem lenne olyasmi a fejemben amit félek végiggondolni.
nagyon szeretném végre beszüntetni a szaros kis játszmáimat: egyszerűen hányok attól, hogy saját magamtól is rettegek.
sajnálom, de azt is ki kell mondani amit nem lehet és leszarom, hogy kinek mennyire fáj és mennyire nehéz. nincs időm a gyávaságra.

a pitiáner hazug mindenemet mosmár.

people are afraid to merge

You have everything.
But I don't have anything to lose.

sznol

(a távolsággal van bajom, azzal, hogy vagy túl közel vagyok és azt senki sem viseli el, én meg pláne belehalok, vagy nem is vagyok jelen egyáltalán, elfelejtem azt is, hogy létezik az, aki hozzám tartozik, vagy hozzám akarna tartozni és sokszor váltakozik ez a kettő, egy csomószor megkaptam már, hogy indokolatlanul távolságtartó vagyok, hogy hirtelen hideg leszek, hogy nem adom oda magam, pedig ha megtenném, hát bele is pusztulnék ott helyben, muszáj valahogy megvédenem magam bizonyára, persze megint képtelenség beszélni, de most éppen nagyon kéne, á, nem megy, inkább a csend.)
(:annyira szomorú, hogy egy gödörbe akar bebújni és ott meghalni)

akkor sem tudok linkelni

http://www.youtube.com/watch?v=NCwBMPEnMDI

puzzled

Teljesen lemaradtam a saját mozimról. Most nem értek egy kukkot sem.
Vagy be kell kapcsolódnom, vagy újraforgatni a filmet.

szombat, június 23, 2007

csúnya

Tudom, hogy akit megszeretsz, azt elkezded lenézni.

Enikő ihletésére

Annyira nehezen szeretek meg valakit - persze, az ember sokszor csalja magát, de az ilyen dolgok mindig csak unaloműző játszmák, vacak egodagasztó megmozdulások - és olyan nehéz nekem valakihez igazán kötődni és közel kerülni és nem elfelejteni egy pillanat alatt ha nincs jelen, hogy hihetetlen nagy luxus lenne hamar eldobni, úgyhogy én "jó befektetést" - ó igen, a szó átvitt és nem átvitt és jackes értelmében is, vigyorgok ám ezen persze - keresek; keresek, egy lófaszt, reménykedem, hogy felbukkan egyszer, tudjátok, valaki olyan, aki nincsen is.
Nagy ritkán a semmiből előkerül egy-egy ilyen nemlétező lény, hogy aztán eldobjon ő, ha én meg akarom tartani.
Nagy büdös társasjáték.

(................................)

(nagyon nagyon nagyon kell vigyázni azzal, hogy mit érez az ember meg vadászni is csak pontosan, szépen és nem bedőlni, nem bedőlni. az egyedüllétem legalább sosem csal meg, sosem ver át, sosem hagy el, mindig velem marad.
nagyon kell vigyázni azzal, hogy mit érez az ember.
érzésrendőrséget a fejembe, oh yeah.)
fade out again, fade out

"I communicate through sex" avagy "Words don't come easy"

annyira nagyon szeretném ha néha nyugodtan, sérülésmentesen, rettegés nélkül, az egovédő játszmákat mellőzve ki lehetne mondani dolgokat ahogy éppen vannak. annyira szeretném, ha meg lehetne fogalmazni a kimondhatatlant, annyira szeretném, ha a szavak is alkalmasak lennének a kommunikációra.
leginkább persze szavak nélkül szeretnék kommunikálni - a szex persze erre is jó (lehetne), dehát már mégsem feküdhetek le mindenkivel, akivel magvas gondolatokat szeretnék közölni - és úgy kimondani az összes kimondhatatlant. annyira szeretném, ha a szavak nem korlátoznák a kimondandót, ami a korlátok miatt végül mindig kimondhatatlanra redukálódik és ha véletlenül mégis szavakká formálódik, hát csak valami suta, ostoba, jelentéktelen gondolatfoszlány marad belőle, kimondva elvész az ereje és az értelme.
annyira szeretnék kimondani egy csomó dolgot.

de nem lehet.

eh

egyébként a szerelem bekaphatja. meg a szexre is köpök.
és egyáltalán. méghogy ezek ketten uralkodjanak rajtam, hát a jó büdös francokat.
(És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi.)

szent bolond

Egy szerelmessel mindig mindenki engedékenyebb és a Nem tudok neki ellenállni, Meg akarom szerezni, Szerelmes vagyok belé és vele akarok lenni meg a Nem tudok nélküle élni nevében simán elnézik neki ha tökéletesen becsavarodik.
Persze én is azt gondolom, hogy a bolondokat tisztelni illik, mert nyilván kapcsolatot tartanak más világokkal.











PS.: http://www.youtube.com/watch?v=iXNBF6yPkas
Nemtom mit vannak úgy befosva a macskák mikor üvöltve Cure-t énekelek...tök szép hangom van, érthetetlen.
Amúgy Robert Smith annyira ronda, hogy az már szép.

"Egy hely a titkos életemben"

Újabban minden második postomat kitörlöm, vagyishát inkább nem írom meg, csak félig, aztán gyorsan rémülten eltüntetem, szóval úgy látszik tényleg van szupertitkos életem is, amit persze eddig is tudtunk, csakhát.
Nemsokára gyártok szupertitkos blogot, meglássátok, illetve dehogy.

helyzetjelentés

A kialvatlanságtól szörnyen másnapos vagyok, a Colorstar tagjai határozottan megöregedtek, én már szinte egyáltalán nem bírom az éjszakázást, Jack miatt szorongok mint az állat, a bánat egy nagy óceán, nem, nem és nem, nem bánok semmit sem meg amúgy is a zen buddhista televízió férfi bemondónője vagyok.

csütörtök, június 21, 2007

vitás

Engem már iszonyatosan fárasztanak a viták.
Nem akarok senkit semmiről meggyőzni, nem akarok senkit legyőzni, nem akarom, hogy nekem legyen igazam, nem akarok okosabbnak tűnni és egyre kevésbé érdekel, hogy ki mit gondol a dolgokról.
Ez valószínűleg a munkámból is adódik, hiszen egész nap csak beszélgetnem kell másokkal és ha éppen nem fullad be valakinek az angoltanulása a do-nál, akkor esetleg eljut arra a szintre, hogy képes legyen a véleményével traktálni óráról-órára, sőt, a legtöbben magyarul is barátkoznak velem - ez sokszor nagyon terhes, mert egy csomószor zavaróan személyes dolgokat is elmondanak -, szóval mást se csinálok, csak azt hallgatom, hogy ki miről mit gondol.
Persze időnként még mindig belemegyek fölösleges marhaságokba, aztán félúton megunom és visszavonulok, így általában minden harcias vitázót boldoggá teszek, mert könnyen megadom magam.
Régen ez persze nem így volt, szinte semmi mást nem csináltam a gimnáziumban meg a főiskolán, csak kötözködtem mindenkivel, de asszem most jött el az a pont, hogy már valóban képes vagyok legyinteni a legvérlázítóbb dolgokra is, még akkor is, ha először iszonyatosan felhúzom magam, mert az mondjuk tény, hogy elég durván hirtelen haragú vagyok, rémes természet, ne is mondjátok.

lógós

Király, hogy Jack ennyire leköt: azon kaptam magam az előbb, hogy Lou Reed-re tercelek, hogyaszongya Oh it's such a perfect day, I'm glad I spent it with you. Oh such a perfect day, you just keep me hanging on, you just keep me hanging on.
Azér nem rossz ez ám, mert rájöttem, hogy még mindig egész szép a hangom.
http://www.youtube.com/watch?v=hQexj9xPhp4

helyzetjelentés

http://www.youtube.com/watch?v=crTSavys5kQ

bunkó nyár

Az egész városnak majomketrec szaga van.
Aszonta egy tanítványom, hogy azok utálják a nyarat, akik télen születtek, de gyanítom, hogy ő nem eléggé hiteles forrás, merhogy az iwiw-es adatlapján minden szó után két felkiáltójel van.
Amúgy szorgalmasan növelem a gyomorrákomat és megállás nélkül szorongok.
Reggel hatkor belesírtam a kávémba, aztán felröhögtem, mikor rádöbbentem mit művelek.
Hisztéria rulez.

szerda, június 20, 2007

breaking news

megint elkezdtem hazudni magamnak.
mentsetek fel: az igazság beláthatatlan következményekkel jár(hat)(na).

done

Olyan pofon egyszerű, mér nem szóltatok?
Nincs is semmi bajom, egyszerűen csak nem találom a helyem.

elplattyant

Mégiscsak elszomorodtam most ettől a munkagánytól titokban.
Az a baj, hogy csak becsavarodom, ha rendesen végiggondolom a dolgot.
Lenyomtam ugye hat évet kurva felsőoktatási intézményekben, aztán rengeteget tanítottam és szerintem egész jól megtanultam a szakmámat és most valahogy azt érzem, hogy amiben igazán jó vagyok, azt azért nem csinálhatom, mert valójában egyáltalán senkinek nem fontos, hogy hogyan végzem a munkámat, mert sokkal fontosabb a szakmai tudásnál a helyezkedési képesség, meg a mázli, hogy jó időben legyél jó helyen és persze, el lehet menni nappalira szarér-hugyér idegösszeroppanni, hát köszönöm, akkor inkább eladom a lelkem bárkinek, mittomén, mondjuk napi nyolc órában párizsit árulok, minthogy mások elmebeteg kölkeit terelgessem nulla forintért.

(Tonci üvöltésére méltó reakció a szomszédé: már fél órája fúr. Respect.)

helyzetjelentés

Az azért igen csodálatos, hogy engem nem kirúgnak a munkahelyemről, hanem amikor bemegyek adminisztrációs hibákat kijavítani, akkor az igazgató kedvesen érdeklődik, hogy hogy megy az álláskeresés. Beszarás, de tényleg.
Ha ezt Jack tudná! (Jack amúgy már családtag nálunk, van ugye üvöltős Toncika, aztán kicsi, drága, édes, szerelmetes Fanni, terhelt Molly, meghát újabban multi Jack.)

Különben meg hányinger ez a nap. Mindenki büdös és a nap gonoszul süt.

Teljesen kész vagyok.

kedd, június 19, 2007

szájkó

A mollyság időnként nagyon idegesítő dolog.

féltékeny

Ha a bánat egy nagy óceán, akkor a féltékenység egy undorító, randa és büdös pocsolya (jóvan, ez csak olyan jól hangzik, értelme nem sok van, hát istenem), jobb lenne, ha egyszer s mindenkorra valahogy kiiktatnánk őt az érzések közül, kéne egy Érzés Kezelő Hivatal, ahol panaszt lehet tenni (nyitvatartási idő: minden nap 9-től 5-ig, meg ilyenek) és akkor ott lehetne bejelenteni például a féltékenységet, mint gyilkos érzést, hogyaszongya Az életemet megmérgezi a féltékenység, ezúton kérvényezem az illetékesek segítségét annak haladéktalan kiiktatásában.

Valaki mondja meg, hogy honnan jön és miért tör rá az emberre még évekkel a szakítás után is, akkor is, ha ő szakított, akkor is, ha már rég vége mindennek, miért?
És ráadásul csúf és leküzdhetetlen, olyan mint a hányás: hiába próbálod visszatartani, csak jön, jön és elborít mindent.

kieg.

És milyen iszonyú nehéz lehet elengedni az embernek a sok piti ragaszkodást az állandóhoz, a sorsszerűhöz és a karmikushoz.
Milyen hihetetlenül kényelmes belesüppedni az "ennek így kell(ett) lennie" dzsuvába.

Kurva fájdalmas lehet bátornak lenni.

egy igen igen vicces levél

Ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy elmondjam, őrülten hiányzol, és el kell jönnöd vasárnap velünk Quimby koncertre, különben a Kistibi hangja lesz az utolsó, amit hallok ebben az életben, édes, egyetlen, szerelmetes Molli Blúmom.

Kedves tévénéző gyerekek!

Nincsenek eltéphetetlen kötelékek, nincsenek karmikus találkozások, nincsenek örök szerelmek, nincsenek sosem látott intenzitású és mélységű kapcsolatok, nincsenek életreszóló dolgok, nincsenek - és most már toporzékolok -, nincsenek.
Meggyőződésem, hogy mindenki téved, aki ilyen gondolatokba ringatja magát miközben képtelen kilépni lassan elrothadó "életre szóló, karmikus és különleges" kapcsolatából.

Legyetek inkább bátrak.

telefonbeszélgetés

Én: Dehát mi ez a bullshit a blogodban, hogy megtaláltad álmaid nőjét, meg hogy milyen fantasztikus ez a csaj? Beteg vagy?
M: Semmi, mi lenne? Meg akarom baszni és kész.

(unalmasnemfontos)*

Sikerült az arabokból négyest írnom, remélem a gyerkőc megvédi ötösre (kétlem), bevallom, titokban paráztam ám rendesen, hogy visszadobják, szóval éjjenéjjen.







*hogy őszinte legyek, rendkívül lenézem a pitiáner sikereimet

munka, macska, élet

Aszonták nem értek semmihez, menjek a picsába, na jó, mosolyogtak is hozzá, meg tulajdonképpen nem trágárkodtak, dehát a lényeg azér mégiscsak ez, én meg közben főleg Jack-re gondoltam - kicsit próbáltam győzködni az interjúztató bájgúnárt, hogy okos vagyok meg cukorfalatka, de asszem nem volt túl hiteles az alakításom - , meg arra, hogy mennyi időt elbaszok ezen a felesleges állásinterjún ahelyett, hogy megállás nélkül fordítanék és közben valószínűleg sugároztam magamból a "nemakarokközétektartozni" energiákat (ebben nagyon jó vagyok).
Macskafronton továbbra is iszonyú minden: Toni hajnali ötkor üvöltve követelte a reggelit - fél kettőkor feküdtem le, úgyhogy ekkor nagyon csúnyákat gondoltam a macskákról és úgy általában az életről -, majd miután sikerült kikényszerítenie az ágyból és kapott kaját, akkor Fanni reggelijét is felfalta, aztán megverte szegényt és tovább ordított.

hétfő, június 18, 2007

helyzetjelentés

Időnként teljesen abszurdnak tűnő dolgok - igazából persze nincs bennük semmi abszurd - történnek velem és valahogy hirtelen minden olyan mintha csak álmodnám.
Na jó, nem gyűjtenek kecskék villanydrótokról havat, hogy piros bőrfoteleket gyártsanak belőle, meg Fannit sem viszik rabruhában Auschwitzba, sőt, a férjem sem kínai (ezek mind érdekes álmok a gyűjteményemből), de mégis valahogy kívülről kezdem szemlélni magam.
Egyébként is, ma vagy öt percre távoztam a világból, éppen ennyi ideig tartott ugyanis valami írásbeli feladat a kezdő órán. Konkrétan megszűntem létezni, nagyon izgalmas volt, mindenkinek ajánlom.

ciki

Bevallom, Tubest rendszerint tyúbz-nak olvasom. Eleinte nem is értettem miért ejti mindenki rosszul...

vasárnap, június 17, 2007

Izgalmas értekezés*

De most őszintén: minek hazudna egy fiatal nő arról, hogy megerőszakolták? Miért akarna valaki úgy ismert lenni - ha esetleg ilyesmi van a háttérben, bár kétlem -, hogy ország-világ előtt meghurcolják? Én a magam részéről nem hiszem, hogy szerencsétlen kiscsaj ne mondana igazat - faszér kell Zsanettnek nevezni, mint valami valóság show szereplőjét, megáll az eszem -, hacsak nem az ellenzék pénzeli azért, hogy forgassa fel a rendőrség életét ahogy csak tudja.
Amúgy meg tényleg istenek és nagy hősök az űrhajósok, minden tiszteletem az övék, de olyan kiábrándítóan kurva ronda volt az összes mikor lebegve integettek, hogy még bottal se piszkálnám meg egyiküket sem.





* jóvanna, két hét után kicsit tévéztem

hülyék

Egyébként azt nagyon szeretem, hogy mindig akkor kerülnek elő ezer éve nem látott ismerőseim olyan szöveggel, hogyaszongya: Ha most nem találkozol velem, akkor soha többé nem láthatsz, mert nem hiszem el, hogy nincs rám egy kis időd, amikor kábé arra sincs időm, hogy végiggondoljam, hogy mire nincs időm, szóval rettentően szeretem ezeket az ismerősöket és amúgy egyáltalán nem értem, hogy miért nem szokják meg végre, hogy én olyan ember vagyok, akivel 125 évente egyszer lehet találkozni és kész.

Jack's just busted

Szóval az van - persze ezt már eddig is tudtam, de most épp idegesít, szóval elolvassátok és kész -, hogy a szenyó pederaszta Jack könyve ugyan 350 oldalas, dehát a századik oldal óta már csak ugyanazt ismételgeti kicsit más szavakkal, énnemtom minek ez neki, a hosszabb könyv tekintélyesebbé teszi, vagy karakterre fizetik a bullshitet vagy hogy is van ez?
Amúgy:

Fáj a derekam.
Fáj a szemem.
Fáj az agyam.
Toni ordít.
Megsülök (és spontán égek lassan, ugye).
Megfulladok.
Egyedül vagyok.
Szerencsétlen vagyok.
Nincs kaja.
Meg akarok halni.

Látjátok, tíz lépésben eljutottunk a valódi problémáig, igazán praktikus kis bejegyzés ez itten, Jack igazi pragamatistává tett, kapcsolatunk nem is lehetne gyümölcsözőbb.

Egy mondat a borzalmakról

Naszóval az úgy volt, hogy ötkor betereltem óbégatós Toncit a szekrénybe, a szobában 28 fok van, hatkor akartam kelni, úgyhogy tízkor már sikerült is és még mindig egyfolytában csak ugyanazt csinálom, valaki nyírjon ki vagy énnemtom.

szombat, június 16, 2007

nyöszörgős

fuckshit

lol

Kifejezetten komikusnak találom, hogy egyes férfiakkal sokszor elhiteti a farkuk, hogy Igen, ez egy olyan nő, aki azért kell nekem, mert okos és művelt meg van benne valami plusz.
Amikor valamelyik fiúbarátom ilyesmivel jön nekem valami olyan díszpicsa kapcsán, aki egyértelműen csak szexre kell neki, akkor általában nem tudom visszatartani a röhögést.
Ez a fajta hazugság vajon azért kell a férfiaknak, hogy ne érezzék magukat ösztönállatnak?

freakish

Nos, hát mégis kell írnom egy különlegességest, aztán Jack ezerrel, szóval az van velem - nemtom másnak mit jelent a "különleges", "furcsa", "bolond" és társai -, hogy én már a bölcsiben is kilógtam a sorból - még ki is akartak rúgni, ez mondjuk igen mókás -, azán kilógtam az óvodában, kilógtam a gimnáziumban, az egyetemen, még Londonban, a nyelviskolai csoportomból is és mindig, mindig megkaptam azokat a jelzőket, amiket olyan emberekre aggatunk, akiket valamiért távol akarunk tartani magunktól, akik valamiért irritálnak minket.
Mivel én azt gondolom, hogy az én hozzáállásom a világhoz teljesen rendben van, ezért simán mondhatnám, hogy mindenki más furcsa vagy különleges.
Igazából fogalmam sincs, hogy mi szokta zavarni bennem az embereket, de tudom, hogy valamiért nem fogadnak be/el könnyen sehol.
Pedig egyáltalán nincs rajtam/bennem semmi furcsa, nem öltözöm különlegesen, nem vagyok nyálcsorgató elmebeteg, nem tartok távolságot tudatosan senkitől és nem élvezem a légüres teret sem, amibe kerülni szoktam.
Különben pedig nagyon nem szeretem magam dobozokba rakni, tehát ez a bölcsészezés, ami most dívik - és amit sokszor ti is csináltok -, szerintem kifejezetten kisstílű és röhejes.
Az egyetlen dolog, amiről biztosan tudom, hogy zavarni szokott másokat, az a beszélgetési stílusom: tudom, hogy időnként olyan dolgokat mondok és kérdezek csak úgy, spontán, amik nem megszokottak, de amúgy fogalmam sincs, hogy mi okozza a beilleszkedési problémáimat. (Kétségtelen persze, hogy bizonyos helyzetekben csak kussolok egyfolytában, az sem túl népszerű dolog, meg aztán sokszor elég arrogáns vagyok, ha valaki marhaságokat beszél, hát igen.)
Az is érdekes egyébként, hogy ha végül sikerül elfogadtatni magam, akkor egy csomóan nagyon szoktak szeretni, tehát igazából talán csak arról van szó, hogy többet kell tepernem a beilleszkedésért mint általában másoknak.
Szóval ja, te is más vagy, te sem vagy más ugyebár és hát azér a kamaszkorral illik elmúlnia a különcködési, kilógni vágyási izéknek.
Nekem már rég elmúlt de sajnos nehezen kapcsolódom másokhoz és ez azér tényleg szar ügy.

Hát így.

fáradt vagyok

same shit different day. same shit different day. same shit different day. same shit different day.
same shit different day. same shit different day. same shit different day. same shit different day.
same shit different day. same shit different day. same shit different day. same shit different day.
same shit different day. same shit different day. same shit different day. same shit different day.
same shit different day. same shit different day. same shit different day. same shit different day.
same shit different day. same shit different day. same shit different day. same shit different day.

péntek, június 15, 2007

Anna and the Golden City

2000-ben egy csomó minden történt.
2000-ben ismertem meg életem második nagy szerelmét, aki pár hónap múlva elhagyott. 2000-ben feküdtem le utoljára Istvánnal. 2000-ben JJ a szerelmével üldözött egész nyáron, míg én valaki más miatt sírtam hosszú hónapokon át. 2000-ben költöztem először albérletbe. 2000-ben mindenhová biciklivel jártam. 2000-ben minden este a Rácban ültünk és a falat bámultuk.

És hát 2000-ben főleg ezt a zenét hallgattam:

http://www.youtube.com/watch?v=p4s2eNJNQ6g&mode=related&search=*

*a körítés nem fontos, csak azért írtam, hogy meghallgassátok a zenét.

harmadszor is

Igen, megoldom egyedül, megy ez nekem és nem, tényleg nem a másik felemet keresem, hanem egész társamat, meg persze boldog vagyok magamban is, "inner poise" és woman of integrity meg fasza, kemény csaj vagyok, köpök a társas kapcsolatokra és hát persze hogy nem pótcselekvésről van szó és nem támaszkodási kényszerről, de bazmeg - csak halkan merem kimondani - végre szeressen már valaki ENGEMET.

kín

Na jó, szóval ez azért tényleg kimeríti az emberkínzás fogalmát: ezer fokban, a gőzölgő lakásba bezárva a péntek estét Jack-kel és egy ordító macskával kell töltenem...hétvégén a változatosságot az jelenti majd, hogy egy rettenetesen ostoba fiút kell tanítanom.
Az emberek egy távoli, boldog világban elutaznak, bulizni és moziba mennek, heverésznek, beszélgetnek, keresik a nagy őt (erre mostanában nincs időm, pedig talán ki kéne állnom a Blahára egy táblával a nyakamban, hogyaszongya ezúton keresem olyan férfi ismeretségét blablabla...tényleg milyenét is keresem?), megtalálják a nagy őt, elhagyják a nagy őt (na jó, szóval nagy ő-höz kapcsolódó tevékenységeket végeznek...tök jól nyomom a rendőrzsargont, figyelitek?), meg aztán csak úgy vannak, én meg...á, ne is beszéljünk róla.

15 days to go.

szép szabályos terv

Én annyira igyekszem normális, szabályos emberré válni, hogy csak na. Komolyan. Kifejezetten erőfeszítéseket teszek fejben - meg nemcsak fejben, munkát keresek ezerrel, meg minden - , elképzelem a szabályos életemet, meg a titkos nem szabályosat.
Úgy döntöttem, olyan kompromisszumot kötök, hogy titokban leszek bolond, ficánkolok meg ami ezzel jár és amúgy meg konszolidáltan rebegtetem a szempillámat; egy idő után úgyis annyi energiám elmegy majd a normális létre, hogy nem sikerül a titkosat életben tartani és akkor végül már egészen normális leszek na.
Csak az a baj, hogy nehéz lesz szabályos barátokat szereznem: velük nehezen jövök ki, bár ez sem biztos, mert mellettük könnyen éber kómába kerülök, szóval végülis elviselem őket valahogy. Na mindegy, ezt még majd kidolgozom.
A lényeg, hogy most beilleszkedem a társadalomba és kész.
Drop-outnak lenni viszonylag szórakoztató, bár be kell vallanom, hogy hosszú távon azért elég idegőrlő.

csütörtök, június 14, 2007

félrebeszélős

Ma megint azt éreztem, hogy leírnék egy csomó dolgot, de tudom, hogy nem lenne hiteles semmi amit mondok, mert egy ideje nem vagyok őszinte és ennek egy csomó oka van és hát az okokról sem beszélek azért, mert hazudnék és elhallgatnék egy csomó mindent.
Viszont ha lenne egy titkos blogom, ahol tényleg leírhatnám a legbetegebb dolgaimat is, akkor folyton azon paráznék, hogy valaki megtalálja, felismeri a stílusomat, ráadásul asszem nagyon szánnám magam ha titokban sunnyogva mernék csak magamról beszélni.
Végülis mi ez a nagy felhajtás a "kiadom magam" meg a "magánügyek" körül?
Úgyis mindenki nagyjából ugyanazt csinálja, csak mind kicsit máshogy vagyunk betegek.
Persze van egy csomó dolog, ami pont attól kap erőt, hogy kimondja az ember, merugye amit nem mondunk ki, nem írunk le, az azért könnyen elmúlik, átalakul, végülis ezért marhaság mindent megfoghatóvá tenni, leírni, beszélni róla.
És talán ezért hülyeség azt mondani, hogy az írás terápia mert bizonyos szempontból inkább csak elmélyít dolgokat amik amúgy maguktól eltűnnének.
Na jó. Csak azt akartam ám mondani, hogy szomorú vagyok.

sbco

Hát, a melegek most aztán ki vannak segítve Sugár Bercivel...

http://velvet.hu/celeb/hcdb/napcelebje/bery070614/

egymotoros-, kétmotoros- és műszer-oktató

Kedves Dé, tapsvihar, meghatott könnyek.
Kérlek ne hullj bele egyetlen nagy vízbe se, hogy továbbra is önmegvalósító példaképem maradhass.

helyzetjelentés

A farokviselést engedélyhez kéne kötni, felháborító, hogy bizonyos férfiak mennyire visszaélnek a lehetőségeikkel. Farokviselési engedély, hehehe.
Ilyen dolog még a gyerekvállalás is. Nem kéne azér bárkinek szülni, nemde?
Elégedett vagyok, sikerült durván fasisztoid vagymilyen (igazából tök mindegy) dolgokat kiagyalnom, dehát, hogy Enikőt idézzem:
Ma nagyon nehéz élni.
Akkor is szeretni fogtok ha esetleg elmegyek multikatonának?

szerda, június 13, 2007

Lucia Popp

Ez egyszerűen gyönyörű bazmeg.
Istvánnal ebbe a nőbe voltunk szerelmesek egy időben. Pont olyan hangja van mint egy hegedűnek*.
Amikor a kitarthatatlan hangot kitartja - az persze később jön, a youtube-os fosban pont nincs -, kész, nincs tovább, ennyi volt, senki ne énekeljen többé.
Á, nincs is mit mondani róla.

http://youtube.com/watch?v=6UVNYXOBWJA


*a Veronika kettős életének a zenéjét még keresem**, na az egyszerűen beszarás.
Tulajdonképpen én egy ilyen hegedűhangú emberrel akarok élni.

**ójesz
http://youtube.com/watch?v=e0PENbPmT7Y&mode=related&search=

Az egyébként egészen abszurd sztorim ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy mikor Veronika meghalt, hirtelen áramszünet keletkezett a moziban és olyan vaksötétben kellett kibotorkálni, amitől rosszul lettem és hányni kezdtem...szép emlékek, sej.




UI.: Irene Jacobnak pedig elképesztően szép az orra:
http://www.unaaldia.net/wp-content/rojo001.jpg

nyaff

Szeretném eladni a lelkem, de úgy tűnik, nem kell senkinek.

melles

Mivel ezer éve tanítok, láttam és hallottam már nagyon furcsa dolgokat, ezért elég nehezen jövök zavarba, ma reggel mégis kínban voltam mikor észrevettem, hogy a tanítványom a mellemet bámulja.
Akinek melle van, az ugye ezt idővel megszokja, de a tanítás annyira nemtelen tevékenység, hogy nekem sosem jut eszembe közben, hogy nőnemű vagyok, mellem van meg hasonlók és hogy ezt esetleg a tanítványaim is észreveszik néha. (Mellesleg többek között ezért szeretek tanítani, olyankor kiiktathatom az összes nőcis játszmát az életemből. Emlékszem, egyszer egy tanítványom teljesen out of context megjegyezte, hogy Milyen szép a szemed, én meg tök spontán azt kérdeztem, hogy Milyen szemem?)
Mondjuk direkt vigyáztam is mindig, hogy a lehető legkevésbé tűnjek nőnek az órákon: ujjatlan cuccban vagy rövid szoknyában például eszembe nem jutna tanítani.
Naszóval ma reggel frankón zavarba jöttem és gyorsan el is takartam a mellem: magamhoz szorítottam egy mázsás nyelvvizsga-felkészítő könyvet, elég röhejes látvány lehettem.

kedd, június 12, 2007

"But if no one calls and I don't speak all day do I disappear?"

Tracey Thorn a legnagyobb isten azér ám. (Pedig milyen elképesztően rusnya szegény...)
Naszóval, amikor a macskák, Jack Welch vagy a számítógép miatti öngyilkossági kísérlet következtében félholtan pihegek majd, esetleg bekapom a gázcsövet vagy ilyesmi, akkor őt hívjátok, hogy énekeljen nekem.
Ha farkam lenne, biztos állna a hangjától...btw, most így hirtelen nem is tudom kinek köszönjem meg, hogy nincs farkam.

perverz

Egyébként már megint rá akartam mászni az összes szembejövő hímneműre az utcán, de nem lehet ilyet mert újra a cölibátust favorizálom, igaz, legutóbb csak fél évig bírtam, bár kurva dühös voltam magamra mikor tök fölöslegesen megszegtem a fogadalmamat.
Szóval most megint perverzben utazom: legközelebb a szerelmemmel fekszem le, elég volt a test- és lélekinflálásból.

macskagyűlölő

Kurva macskák. Kurva macskák. Kurva macskák. Kurva macskák.
Kurva macskák. Kurva macskák. Kurva macskák. Kurva macskák.

Mosmitnéztek? Miattuk nem mehetek Krakkóba július elején.

Kurva macskák.








PS.: Visszavonom. Megyek Krakkóba, éjjenéjjen!
Drága macskák. Imádom őket, most bűntudatom van.

to cut a long story short

Nem, nincs semmi tényleg, talán csak annyi, hogy szeretném Jack Welchet addig ütni, amíg már hörögve is alig tudja kimondani a siker, győzelem, hitvallás és bizalom szavakat.

helyzetjelentés

Egész kellemes volt az éjszaka, a macskák csak hatkor kezdték kipakolni a szekrényt.

hétfő, június 11, 2007

minden jó ha a vége izé

Szóval Enikő isten - nem istennő, azok mindig csak másodhegedűsök - , ad nekem laptopot kölcsön. Jó hely az a lovebox, na.
Meg még az is eszembe jutott a kommentek kapcsán mikor második számú nagy szerelmemmel csókolóztam egyszer és konkrétan arra gondoltam, hogy bele akarok mászni a hasába, hogy ott éljek.
Azt hiszem az volt a legdurvább eggyé válós élményem.

"crying is a crime"

És igen, igen, igen. A nap méltó befejezése: a mosásba bekerült a múlt heti Pesti Est. Most az összes ruhámon a miszlikbe szaggatott moziműsor olvasható.
Nincs valami bérgyilkos ismerősötök? Fizetnék neki, hogy kinyírjon.
Azt hiszem itt az ideje, hogy elmenjek aludni, nem mintha az alvás kellemes tevékenység lenne tébolyult macskákkal körülvéve.
Csodálatos lesz, ahogy két macska tehénkedik majd rám: Toni rendszerint teljes súlyával rám nehezedik és úgy belenyom a matracba, hogy nem kapok levegőt, Fanni pedig féltékeny, ezért ő is rajtam hentereg, majd hajnalban Toni fojtogatni kezdi Fannit a hátamon(!) és sziszegve csapkodják egymást, majd elporzanak a konyha felé, feldöntik az összes feldönthető dolgot én pedig szitkozódva idegösszeroppanást kapok.

Na, jön már az a bérgyilkos?

"and leave the show"

Mér is nem tudok én valami informatikussal járni...egész biztos, hogy ha mostanában megölöm magam, az a számítógépem miatt lesz. Na jó, lehet, hogy megfontolom akkor is, amikor valamelyik macska hajnali ötkor az arcomba csahol.
Na szóval ez a kurva számítógép végképp önálló életre kelt - nem csodálkoznék, ha bekapna ő is egy-két csirkenyakat, velem tévézne este, vagy bulizni menne pénteken -, ki - és bekapcsol, én meg, a nagyokos, soha semmit nem mentettem róla, szóval most kéne ezzel tökörészni, most, mikor Jack-kel kelek, Jack-kel fekszem, fasza.
Úgy érzem magam mintha a saját dédnagymamám lennék: kurvára nem értek ehhez a foshoz de egyedül a bátyámtól vagyok hajlandó segítséget elfogadni, ő pedig úgy szokott segíteni, hogy megbeszéljük, hogy na most akkor rendbe rakja a számítógépemet és akkor ő úgy három hónap múlva felhív, hogy akkor két hét múlva már tutira ráér megbeszélni, hogy egy év múlva mikor jön át...kár, hogy még nem kezdtem el sportlövő karrierem - mondtam már, hogy megyek lőni? -, most szívesen lelőném mondjuk az új ordibálós szomszédot, aki az apjával szokott üvöltözni, hogy te szemétláda geci meg dörömböl mikor a csirkenyakat kalapálom. Kicsit aggódom is, hogy mi lesz, ha Toni naphosszat az ablakban óbégat. Lehet, hogy ki kéne vennem egy hotelszobát a macskáknak...
De csodás lesz ez a három hét, édes istenem.

no job no fuckin' cry

Ez rettenetes. Szerdán egy állásinterjún úgy kell tennem mintha a társadalom nagyon hasznos és nagyon munkamániás tagja szeretnék lenni; még jó, hogy már nem rágom a körmöm, így nincs különösebb külső jele a terheltségemnek, mert látszólag tök konszolidált lencsibaba vagyok...egyébként is az vagyok, tök kedves, meg alkalmazkodó és empatikus, meg ilyenek, na.
Sajnos az állásinterjús bohóckodás megkerülhetetlen mikor az ember munkát keres.
Az a remek mondás szintén Olegtől származik, hogyaszongya: Egy tizennyolc éves lányt megdugni olyan mint az állásinterjú: pontosan tudod mit kell mondani, hogy elérd a célod, de valahogy nem visz rá a lélek.

Meg tudom magyarázni

Azért nem takarítok mert próbára teszem az immunrendszeremet.

well

Az egyik tanítványomnak el kellett altatni a kutyáját. Azt mondta, csak nekem meri elmesélni, hogy a kutya kosarát szagolgatja mióta meghalt szegény.

Igazán nagyon örülök, hogy az összes bolond a bizalmába avat.

helyzetjelentés

Mivel heveny agyfájásom van és már a kávémig is alig tudok elkúszni reggelente, ezért úgy döntöttem, hogy júliusban legalább két hétig nem dolgozom - ez azt jelenti, hogy el kell utaznom, különben nem tudom levakarni magamról a tanítványokat -, tehát nyaralni fogok, uramisten.
Addig viszont hátra van még 250 oldal meg egy csomó do.
Azt álmodtam, hogy a Fanni kutya és pórázon sétáltatom. Hiába volt viszont kutya, pont úgy nézett ki mint egy macska. Nem is tudom, lehet, hogy egy ilyen álom az első lépés a szellemi leépülés felé...

vasárnap, június 10, 2007

Anna öreg

Próbáltam megint megnézni a Ken Parkot (tudom, nézhetném a Mekk mestert is kikapcsolódásképpen; múltkor néztem is egy darabig, de nem bírtam követni az eseményeket), de okádhatnékom támadt amikor az egyik kölök a fürdőköpenye övével felakasztotta magát a kilincsre és úgy verte a farkát; ki is kapcsoltam gyorsan a tévét.
Érdekes, az szinte fel se tűnt, hogy a legelső képek egyikében egy kamaszgyerek szétlövi a saját fejét.

helyzetjelentés

Na, mostan nagyon büszke vagyok magamra, mer aszonta M, hogy le a kalappal a fordítási sebességem előtt és hogy döbbenetes mennyiséget nyomtam le két nap alatt, szóval egyszerűen isten vagyok. (Ráadásul halálra dicsérte a fickó - mármint akinek fordítunk - a szöveget, hehehe. Ilyeneket mondott, hogy "olvasmányos, lényegretörő, remek". Bizonyára az önelégültségemet hívja Jack Welch job satisfaction-nek...)
Igaz, mingyár vért pisilek a szenvedéstől, de azér csak lenyomok ma is vagy húsz-huszonöt oldalt, bár bevallom fáj az agyam.
Holnaptól viszont gyökeresen megváltozik az életem, ugyanis két macskával kell majd laknom három héten át. Fanni ugye adott, de nem is vele van a baj...Á, nem is akarok erre gondolni, úgyhogy inkább az 'itt és most' borzalmára koncentrálok.

Megörökítendő

A romantika gyönyörű dolog, csak az embernek másnap rohadtul fáj tőle a töke

(Oleg)

nyifegős

Azért nagyon utálatos dolog hétvégén egész nap és minden este, munka után is dolgozni. Gyerünk, sajnáljatok.
Háromra.









PS.: Mondjuk épp most tanultam Jack Welch-től, hogy az igazi multikatona imád dogozni (gyakorlatilag semmi mást nem szeret csinálni) és sosem fárad el. Jójó, de én nem vagyok multikatona.
Úgyhogy elfáradok, a Fannival akarok fetrengeni, meg moziba, biciklizni és a Balatonra akarok menni. Undorító.

"a man who has risen from poverty or obscurity by means of his own talents or energies"

Azon gondolkoztam tegnap, hogy István a legügyesebb autodidakta akit ismerek, ő tényleg az a fajta ember aki a jég hátán is megél.
Nagyon érdekes életútja volt, merugye autószerelőként kezdte, még érettségije sincs - mondjuk a filozófia szigorlatomra ő készített fel annak idején, a filozófiában meglepően járatos volt, amúgy is kurva sokat olvasott mikor épp az volt a mániája (később persze más mániái lettek, volt klasszikus zene korszaka meg film korszaka meg buddhizmus korszaka például) - és mindent magától tanult meg: zenélni, zenét írni és a web design-t is.
Annak idején még közveszélyes munkakerülő is volt - ez mennyire vicces fogalom - , egyszerűen utált dolgozni, aztán egy darabig képes volt így-úgy megélni a zenekarokból, most pedig baromi jó munkahelye van, mellesleg pedig reklám - és filmzenéket ír és a mostani zenekarával szinte csak külföldön koncertezik, vett egy lakást meg egy kocsit, szerintem nagy király.
Kicsit bosszantó ugyan, hogy én neveltem fel őt és más aratja le a babérokat, de az a helyzet, hogy ebben a mostani állapotában már nem is kéne nekem - én ugye a problémás egyedekre specializálódtam; ha valaki elkezd emiatt kioktatni és okoskodni, azt nyakon vágom, szóval óvatosan a kommentekkel -, bár kétségtelen, hogy még így is az egyik legeredetibb ember akit ismerek.

szombat, június 09, 2007

"Sikíthatok?"*

Döbbenet, hogy minden energiavámpír engem akar.
Ősszel tanítottam abban a förtelmes iskolában amiről írtam régebben sokat (ott mondtam fel nagy hősiesen egy hónap után) és most egy ottani tanítványom - nagyon retardált, nagyon csúnya, nagyon rövidlátó, nagyon kiközösített - az iwiwen leveleket kezdett írogatni nekem, hogyaszongya "Csókolom Tanárnő, írhatok- e a Tanárnőnek levelet, mert engem a Tanárnő nagyon érdekel."
Ez rettenetes, de nincs szívem elhajtani, szerintem még soha életében nem beszélgetett vele senki.





*endgame-nek egy private joke: ezt B. Á. kérdezte azon a fordítás szemináriumon, amin a Tihanyi apátság alapítólevelét(!) kellett angolra fordítanunk. (Ez volt az egyetlen jó poénja két év alatt.)

small joys

Mostanában a legnagyobb öröm az életemben az, hogy leszoktam a körömrágásról és időnként feketére festem a körmöm.

multis

Valószínűleg olyan lehet multinál dolgozni, mint cirkuszban fejen álló elefántnak vagy ruhában ugrándozó uszkárnak lenni. Merugye ha az idomár elég cukrot ad az uszkárnak, az kapásból a fején kezd pörögni, meg ilyenek.
Amikor a Scheringnél tanítottam, mindig az jutott eszembe arról a cégről, hogy olyan mint egy általános iskola: a gyerekek félnek az osztályfőnöktől, meg néhány másik tanártól, vannak klikkek és szerelmespárok, néhányan fújnak egymásra, aztán néha van osztálykirándulás, ahol mindenki rosszalkodik, vannak stréberek és lázadók, van lecke amit meg kell csinálni és hát persze ott a nyári szünidő is.
Jack Welch szerint a vezetők egyetlen feladata, hogy bőségesen jutalmazzák a cégért vérüket áldozó kollégákat és szórják ki azokat, akik nem teszik magukévá az eszmét, az emberi tényezőket- kedvesség, empátia, stb - pedig ne vegyék figyelembe, csak a profitot. (Bevallom, ezen a ponton még a Gulag is eszembe jutott.)
Jó, világos, mi más lenne a célja egy üzleti vállakozásnak mint a meggazdagodás, de olyan kibaszott kíméletlenség árad ennek a seggfejnek minden szavából, hogy az élettől is elmegy a kedvem.
Persze azokat is megértem, akik multiknál dolgoznak, a pénz nagy úr, ráadásul általában mindenkinek elég jól befogják a száját: kapnak kocsit, mobilt, utazhatnak. Igaz, ennek az az ára ugye, hogy agymosott rabszolgákká alakítják őket.
Sokszor gondolkozom azon, hogy megpróbálok én is bekerülni valami kíméletlen céghez, ahol csak kussolni kell és dől a pénz.
Olyankor mindig arra gondolok, hogy én majd úgy teszek mintha belesimulnék a gépezetbe, de titokban lázadni fogok. Csakhogy ezeken a helyeken nincs mintha. Vagy képes vagy a pénzért valóban elkurvulni és hinni a sok faszságban, vagy két pillanat alatt az utcán találod magad.

putting on the dog

Az a helyzet, hogy kurva jól fordítok.

szakítós

A nők többségétől legtöbbször azt hallani, hogy Engem még soha senki nem hagyott el (néha azt is, hogy Engem még soha senki nem csalt meg; na persze).
A férfiak többsége azt állítja, hogy mindig ő volt a szakító fél, viszont nagyon sok esetben bebizonyosodik, hogy nem mondanak igazat és egyszerűen nem értem miért.
Ennyire vesztes pozíció az elhagyotté? Akit elhagynak, az automatikusan egy adag szar, akiben valami hiba van?
Én sosem ferdítettem ezekkel kapcsolatban, mert nem hiszem, hogy szégyenkeznem kéne bármi miatt is. Amúgy egy nőnek nem különösebb dicsőség szakítani - jó, persze, ez eleve hülyeség, mi köze ennek a dicsőséghez, de értsétek, jó? -, hiszen a férfiak általában annyira belekényelmesednek a kapcsolatokba és olyan kellemes nekik, hogy egy állandó nő mellől félrekúrogathatnak, hogy eszük ágában sincs szakítani, úgyhogy simán lehet, hogy amikor egy nő végre szakít, akkor már korántsem tudja büszkén elhagyni a terepet, hiszen addigra milliószor megalázták és átverték.

péntek, június 08, 2007

"I put a spell on you, because you're mine"

Elképesztőek az olyan férfak, akik egy éjszaka erejéig besétálnak az életedbe és attól kezdve azt képzelik, ez feljogosítja őket arra, hogy bármikor visszasétáljanak ha úgy tartja kedvük - ráadásul bosszantóan átlátszó taktikát választanak s érzékeny női lelked húrjait színlelik pengetni a hirtelen visszatéréskor -, majd amikor felvilágosítod őket arról, hogy nem szolgáltatás vagy, amit tetszés szerint bármikor igénybe vehetnek, akkor sértődötten kiröhögnek és egyszerűen nem is értik, hogyan vagy képes ellenállni a farkuknak.

Der Umschlag

(olyan szép ez a cím, hogy mingyár elsírom magam)

Megdöglött a számítógépem, úgyhogy átjöttem pederasztázni tesóékhoz, akik kurva ronda - a Lehel téri hajléktalanokat idéző - zsákokkal és egy baszom nagy sajttal megpakolva épp most húztak el a Balatonra. (mázlisták, most én is szívesen mennék, de muszáj dolgoznom).
Isteni ez a levegőváltozás és szerencsére itt nincs tévé, szóval végre pitbull üzemmódban tudok a versengésről összegyűjtött közhelygyűjteménnyel foglalkozni, igaz, rettentően hiányzik a macska...

Danke gut, nur anstrengend

Úgy döntöttem, hogy kedves, hasznos és jó ember leszek ezentúl, masszív alkoholizmus, box - és blogfüggés meg fölösleges kufircok helyett nyelvet tanulok.
Amúgy is kell nyelvvizsgáznom ha a seggem kitörléséhez túl kemény diplomámat valaha meg akarom kapni, szóval úgy döntöttem mostan egyszerre tanulok majd németül és olaszul.
A nyelvérzékem meg a memóriám amúgy is baromi jó - angolul is véletlenül tanultam meg a gimnáziumban, eszembe sem jutott szavakat tanulni vagy nyelvtant gyakorolni, nem is értem sosem, hogy a diákok mit szerencsétlenkednek annyit; mondjuk németül nem sikerült megtanulnom, hihetetlenül gyűlöltem ugyanis -, szóval legalább valami értelmeset is csinálok, sej.
Egyébként a német annyira ronda, hogy időnként hangosan felröhögök egy-egy szó hallatán.

közérdekű

(Muszáj beszélnem róla)

Tudom, azt képzelitek, hogy amikor tökéletesen megbíztok valakiben és azt gondoljátok, hogy na, ő aztán tényleg önzetlenül szeret, akkor az illetőről sosem derül ki majd, hogy utolsó áruló és hogy úgy hazudik mintha könyvből olvasná.
Ne bízzatok senkiben, feleim: mindig_mindenki_hazudik.

Nem baj, megint tanultam valamit, igaz, nagy ára van: úgy érzem magam mint akit összerugdostak.

szerda, június 06, 2007

hétfő, június 04, 2007

oblomovi

Tök jó munkamorálom van. Lefordítok mondjuk öt oldalt és hirtelen észlelem, hogy nagyon elálmosodtam, meg különben is fáj a seggem, nem lehet ennyit ülni, nohát, ledőlök kicsit az ágyra (mióta Jack Welchet ismerem durva álomkórban szenvedek).
Amíg heverészek, eszembe jut, hogy van pár film itthon amit még nem néztem meg és megegyezek magammal, hogy a fordítás szünetében igazán megérdemlek egy kis szórakozást, nemár, hogy mindig csak dolgozzak. De mivel fáj a szemem, ezért fimnézés előtt alszom kicsit, attól tutira tök jól tudok majd később Jack Welchre koncentrálni; a film után persze. (Mire idáig jutok a gondolatmenetben, már a macska is lelkesen elnyúlt az ágyban.)
És aztán hirtelen olyan távolinak tűnik a határidő, félálomban még mindenféle elhatározásokat teszek (holnaptól minden nap húsz oldalt fordítok), a szemem lecsukódik és vígan alszom reggelig.

Tulajdonképpen nem Jack Welchről de azér kicsit igen

Mennyire kibaszottul máshogy látja saját magát az ember mint ahogy mások látják őt.

(Szerintem például Jack Welch nincs tisztában vele, hogy pederaszta feje van. Kéne írni neki egy levelet. Csak az önismeret végett. Kedves Jack Welch! Hadd hívjam fel szíves figyelmét arra a páratlanul fontos tényre, hogy Ön pont úgy néz ki mint aki naponta nyalja néger kisfiúk seggét. Köszönöm, hogy elolvasta levelem, remélem hozzájárultam páratlan személyisége fejlődéséhez. Üdvözlettel, blablabla)

Egyébként meg úgy megijedtem a felismeréstől, hogy nem is írok erről semmi mást.

macskás

Na jóvan, mára eleget vitatkoztunk, úgyhogy szeretném elmesélni nektek, hogy Fanni ma pont úgy néz ki mint egy hivatalnok, aki várja az aktákat: fontoskodó képpel ül és a két karját - tudom, az a lába - szép szabályosan maga elé téve jogszabályokat mormol.
A macskák különben őrültek: az előbb eszembe jutott Fülöp, akinek az volt a legfőbb szórakozása, hogy a hátamra ugrott miközben fogat mostam és a tükörben nézegette magát.
Nem állom meg provokáció nélkül: bassza meg, egy macska annyival aranyosabb mint egy gyerek.

when a stranger calls

Istvánnak egy hónap múlva fia születik, ennek örömére hallatlanul tanulságos telefonbeszélgetést folytattunk:

Ő: Na és veled mi van? Van egy csomó pasid?
ÉN: Nem, nincs senkim.
Ő: De valaki azért csak van...(éreztem, hogy kínban van, de úgy döntöttem, hogy nem segítek, oldja meg ő)
Én: Nem, István, tényleg nincs senkim. Tudod, nekem ez nem megy.
Ő: Mondanám, hogy találkozzunk, de rengeteg dolgom van mostanában... ( Hát hogyne bazmeg...)
Én: Hát, akkor vigyázz kis családodra.

Az az igazság, hogy most olyan érzésem van, mintha meghalt volna életem nagy szerelme.
Fasza.

helyzetjelentés

Szerintem tuti, hogy az okozta a furcsaságokat, hogy E telecigizte a szobát: reggel fogalmam sem volt hogy hol és ki vagyok.
Amúgy meg ki volt az a szerencsétlen aki kitalálta, hogy az ellentétek vonzzák egymást? Én csak és kizárólag olyan embereket tudok igazán szeretni, csak azokkal tudok (viszonylag) sokat együtt lenni- senkivel nem tudok sokat együtt lenni, szükségem van egyedüllétre -, akik hasonlóak minden tekintetben: hasonló az értékrendjük, gondolkodásuk, ízlésük. Az olyan embert meg külön szeretem, aki a kis buta, zűrzavaros érzéseimet is jól érti.
A boxnak pár kedves nőt biztosan köszönhetek; azon gondolkoztam valamelyik nap, hogy ha a boxon kapcsolatképtelen férfiak vannak, akkor nyilván az ott lévő nőkkel is baj van és most már tudom is, hogy mi - ez valószínűleg a fiatalabbakra igaz -, a szabálytalan, női sorsuk ellen lázadó nők boxolnak, persze a felmérésem nyilván nem reprezentatív, de akivel csak találkoztam, mind érdekesen - néha furcsán - szabálytalan volt. Jóvan, ez nem korszakalkotó felismerés, csöndbe legyetek.
Na mindegy, mennem kell dolgozni, úgyhogy itten van gyorsan a konklúzió: éjjenéjjen E.

vasárnap, június 03, 2007

oldalas

Annyira idegesít már ez az egymásra mutogatósdi - "én jobboldali vagyok, te meg köcsög baloldali, hogy dögölnél meg"-, hogy én ezentúl sokoldali leszek.
A szerencsétlen kockafejűek meg mutogassanak halálukig.

szerelmes

De ha a szerelem csak civilizált elnevezése a kangörcsnek (nőknél ezt nemtom hogy hívják, a horny milyen jó, lám, lám), akkor miért nem leszünk mindenkibe szerelmesek?
Mert ha például magamból indulok ki: mivel szexuálisan némileg túlfűtött vagyok (egyébként szerintem igazából csak kurva kíváncsi) és úgy kábé mindenkiről eszembe jut, hogy milyen lenne lefeküdni vele - gondolom ezzel még sokan így vannak, csak nem illik beszélni róla -, akkor miért vagyok én átlag tíz évente egyszer szerelmes?
Aztán ott van még az a helyes kis közhely, hogy a szerelem illúzió, jó, jó, oké.
De ha ezt a kijelentést olyan kontextusban vizsgálom, hogy minden csak illúzió, akkor a szerelem az illúzióbb?

He?

A zombikat lelövik, ugye?

Tiszta zombi vagyok mióta nem alszom ki magam és minden nap órára kelek: egyfolytában álmos vagyok, fáj a fejem és alig tudok gondolkodni.
Nem is gondoltam, hogy ennyit számít, hogy folyton kényszerítem magam az ébredésre.
Lehet, hogy mégis el kéne menni nyaralni, francbamár. Vagy megvárni míg végképp bekattanok - éjjel valami patkányokról álmodtam, akik fel akartak falni -, akkor ugye már itthon is mindig izgalmas lesz az élet...

szombat, június 02, 2007

a macska és egy boxos pasi

Egy kedves boxos ismerősöm vett Fanninak öt különböző macskakaját csak úgy - nem ismerjük őt személyesen, hümm -, de mivel állítólag nem lelkesedtem eléggé, az ötből csak hármat akar Fanninak adni és el is képzelte, hogyan vitatom meg az ügyet a macskával:

molly: csak hármat küld, mert rosszul fogalmaztam.
fanni: mit?
molly: mindegy. hármat ad az ötből.
fanni: köcsög. biztos kutyapárti.
molly: nem tudom. mi legyen fannikám?
fanni: hülye a gyerek?
molly: asszem, miért?
fanni: akkor előre tolunk téged sánc jelleggel.
molly: vagyis? mi a szart akarsz?
fanni: hívd meg egy sörre.
molly: a nénikéd. miért én? a te kajád. neked vette.
fanni: egen és szerinted én mit csináljak? hívjam fel és doromboljak? ő meg faxon elküldi a cimkéjüket?
molly: de én nem akarok vele sörözni.
fanni: nyugi, isztok egyet, szajrét előtte elkéred. aztán kértek egy második kört. onnantól úgyis ő fizet, ha ilyen pacskerszájú langylovag, aki nekem vesz kaját a dm-ben. vadromantikázik a macskakajával. öööhhrr, mindjárt behányom a szőrlabdát..
molly: jó de előbb megcsinálom ezt a határidős izét.
fanni: tőőőlemmm...

shopping and shocking

Iszonyodom a vásárlástól, mindig is utáltam - csodálkozva szoktam hallgatni a férfiakat, akik panaszkodnak, hogy a nőjük állandóan arra kényszeríti őket, hogy ruhákat vegyenek nekik -, de sajnos most az összes ruhám kezd szarrá menni, így kénytelen vagyok ruhákat bámulni kirakatokban (ez azért is szörnyű, mert nekem kábé semmi sem tetszik), kényelmetlen próbafülkékben belegabalyodni a nadrágomba, órákig várni idióta csajokra ugyanezen próbafülkék előtt és fásultan bámulni ahogy a barátnőjük előtt illegetik magukat az idei divat szerinti förtelmes és leginkább a dédnagymamám otthonkájára emlékeztető virágos ruhákban, nem túl kedves eladó kisasszonkáknak beszámolni a próba eredményéről, majd hosszas és eredménytelen keresgélés után szomorúan megállapítani, hogy semmi olyat nem kapni ami tetszik, illik hozzám, és még jól is áll.
A mai nap konklúziója: olyan pasit szeretnék találni, aki hentes (az őserő miatt), egyetemi tanár (az intellektuális igényeimet kielégítendő, de legyen azér valami bölcsész, mer a természettudományos izék nem elég olvasottak általában, azt meg nem szeretem), basszgitáros (az őserő, a lazaság és az izgalmas élet reményében), orvos (a hipochondriám miatt), ezermester (hogy a lakásban minden tökéletesen működjön), női szabó (hogy legyenek normális ruháim) és mondjuk angol tanár, tolmács vagy fordító (mert egyszerűen gyűlölöm ha nem tud angolul az akivel járok, ez bizonyára szakmai ártalom) egy személyben.

péntek, június 01, 2007

Friday I'm in Love (vagy mittomén)

Hát nemnem, péntek esti bulit nem lehet, merhogy holnap tanítani kell, meg fordítani, meg különben is estig nyomtam itten a sok okosságot és hát holnap reggel meg úgy kell tennem mintha normális ember lennék - kéne is egy "Megfelelően Működő Ember Tanfolyam", valami gyorstalpaló is jó lesz -, nem olyan régen épp a szombat reggeli órámról jártam öt percenként hányni, faszafasza.

People are afraid to merge.

sms

Úgyis tudom, hogy Dzsek Velccsel akarsz járni!

csajos

A manapság divatos büdös kurva-imidzs annyira szánalmas - bár sajnos az én esetemben jóval több köze van az igazsághoz, mint a szempillarebegtetős szépelgésnek -, nem is értem miért hiszik a nők, hogy ettől lesznek erősek. (De, de, nagyon is értem.)
Én a magam részéről a fél karomat odaadnám azért a hülye, ártatlan kislányért aki 25 évesen voltam.

A kétszerkettő józansága

Mikor nagyon kész vagyok valami miatt, akkor mindig felidézem amit az anyám - aki rendkívül okos nő - mondott valamikor a húszas éveim elején (akkor az időm nagy részét az István miatti sírással töltöttem), hogyaszongya: Szép vagy, némi eszed is van, mit bőgsz állandóan?
És hát igen, ez a gondolat sokat segít.
Ma reggel különben az összes aprómat - jó sok volt - odaadtam a sárga kutya gazdájának és megfigyeltem, hogy nemcsak kicsi sárga gyerekek születtek, de csudaszép feketék is (a fekete állatkák ellenállhatatlanok, Fülöpbe is a színe miatt szerettem bele, később pedig kellően geci volt ahhoz, hogy tartósan fennmaradjon az érdeklődésem, nem is értem, hogy Fanni - aki a világ legjóságosabb élőlénye - miért van rám ilyen nagy hatással.)
Aztán olyan is történt még, hogy az egyik nyelviskola recepciósa beajánlott arab szállodatulaj haverjának (arab férfiak, shite), aki mindenképp találkozni akar velem és most úgy vagyok a dologgal, hogy ha egy rakás pénzt fizet, akkor akár fekete lepellel a fejem is hajlandó vagyok dolgozni.
Ha igaz az a mondás, hogy a név végzet, akkor bizony bajban van a fickó, mert a neve Bassam...