csütörtök, november 30, 2006

same shit, different day

csak vakkantgatok itt. üres semmiség.
ugyan. még legyinteni sincs kedvem.
A tél mondjon le.

vasárnap, november 19, 2006

Katatón vasárnap

A vasárnap azonnal mondjon le, egyszerűen gyűlölöm. Katatón vagyok és nem tehetem, vagyis inkább katatón vagyok mert nem tehetem, mindenféle gusztustalan kötelességem lenne, én meg unottan nyomom az orrom az ablakhoz és nem mozdulok. Amikor ennyire üresnek és nyavalyásnak érzem magam, akkor szégyenkezem sokszor: még mindig túl jó dolgom van és képtelen vagyok megbecsülni. És sajnos ilyenkor mindig eszembe jut Adrian Mole, aki azt tanította nekem, hogy "csak a szerelem óv meg a tébolytól".

péntek, november 17, 2006

"Vijjogva, sírva, kergetőzve"

Próbálom megfejteni, hogyan is választok, hogyan is választottam pasikat, szerelmeket, szeretőket a múltban és akkor arra kell rádöbbennem, hogy nincs mit megfejteni, tudom én ezt pontosan.

Popper mondta egyszer - tudom, Popper egy fasz, de azér most hadd mondjam el... -, hogy azok a nők, akik szenvedélybetegekhez, személyiségzavarosokhoz vagy egyszerűen csak érzelmi nyomorékokhoz vonzódnak, nem feltétlen mártír szerepre vágynak, inkább sok szerepet akarnak eljátszani meglepetésszerűen.
Ha egy alkoholista vagy egy drogos - bár róluk kevésbé tudok nyilatkozni - mellett éled az életed, akkor sosem tudhatod, hogy aznap épp áldozat leszel, anya, vad szerető, romantikus szerelmes vagy csak egy jó haver.
Mindig váratlanul érnek az impulzusok, mindig minden kiszámíthatatlan, az életed izgalmas héjanász.

Világéletemben ilyen kapcsolatokban éltem, a szerelmeimet kocsmákból vittem haza ha épp eltékozolták minden erejüket, megmentettem őket a halál torkából, mindig mindent megértettem, mindig mindent elhittem, mindig mindent eltűrtem.
Olyan voltam mint egy jó állatidomár. Vártam sokáig, reméltem, hogy beérik áldozatos munkám gyümölcse, nevelgettem, szeretgettem egyáltalán nem szeretetreméltó védenceimet. Összesen három pasit "neveltem fel" így, mára már mindannyian nagyon jól vannak, természetesen mindannyian valaki mással, hiszen mindannyiukat azonnal elhagytam, amint jól lettek.

És ez a kulcsa az én viselkedésemnek: egyértelmű, hogy nem a "végeredmény" kell - egy viszonylag ép, felnőtt férfi -, hanem az állandó játék, az állandó küzdelem, a képzelt izgalmak.

Nem bánatomban meséltem el ezt, teljesen hideg fejjel gondoltam végig ma éjszaka, hogy pontosan mit is csinálok az életemmel. Nem tudom, hogy ennek van-e megoldása, nem tudom, hogy ezen hogyan lehet változtatni.
Azt hiszem viszont, végre pontosan látom, hogy mi a baj.

És hát innen szép a győzelem.

vasárnap, november 12, 2006

"Maradjunk seggmagasságban"

Hihetetlenül bőszít, mikor irodalomhoz nem értő emberek megalapozatlan ítéleteket hoznak olyan művekről, amikről valójában fogalmuk sincs. Ez körülbelül olyan, mint úgy beszélni a politikáról, hogy "A Viki olyan jóképű, rá fogok szavazni, mer nagyon fess legény."

A drága exek

évekkel a szakítás után mindig rájönnek, hogy milyen nagyon szeretnek engem. Csodás. Poszt-amor, vagy mi.

szombat, november 11, 2006

péntek, november 10, 2006

Pure morning

Ó de szép, amikor ébredéskor még mindig részeg vagyok...sosem volt még ilyen...hiába, három óra alvás nem elég, mindenki megmondhassa.Az új tanítványok aszonták rettegnek tőlem, pedig nem is vagyok mindig félelmetes üzemmódba kapcsolva.

csütörtök, november 09, 2006

wasted

Szerelmes vagyok.
Shite.

Törvénytelenül sokat

aludtam. Fel kéne jelentenem magam ezért a mennyiségért. Egész pontosan a felismerhetetlenségig szétaludtam a fejem. Rondára és butára aludtam magam. Ehhez nincs jogom. Kibaszott sok dolgom lenne, én meg alszom, gusztustalan. Ezért nem szeretem ha elmaradnak az óráim; egyszerűen képtelen vagyok felkelni ha nem pénzről van szó. Büdös zsidó vagyok, nohát.

szerda, november 08, 2006

súlyos dilemmák

Szabad-e baszni a Kárpátok alatt?
Van-e undorítóbb az indiai mentalikőrnél? (nincs)

józan élet

Alkohol helyett újabban zacskós levest iszom. Az angoltanárok vagánysága, ugye...

Karácsonyra

a nagy ő-t kérem. Leszarom, hogy nincs ilyen. Nincs több időm vacakolni. Valaki mosmár engem szeressen.

I feel myself good

Na ja, bébi, azt elhiszem. Vicces, amikor középkorú hölgyek és éltes urak hetykén kivágják ezt a mondatot, mikor a hogylétükről értekeznek. Ma majdnem felröhögtem, mikor meghallottam. Nem aludtam eleget, az már igaz.

Új tanítványok

Holnaptól nagyon vezető beosztású, nagyon fontos nagyon embereket tanítok...nem örülök.

kedd, november 07, 2006

párbeszéd

Én:"Ennél csak jobb lehet."
Ő: "Mindig lehet még szarabb."

A hard day's night

Nos, álmomban sem gondoltam volna, hogy ENNYIRE kemény nap lesz. Reggel megvolt a multimajomkodás, ahogy kell, majd elhúztam a Moszkvára egy netkávézóba, mer volt még időm a következő órámig. A netkávézóba belépve mintha nyakon döftek volna:hirtelen nem értettem, hogy a francba fájhat így a nyakam, de gondoltam, sebaj, néha fájnak megmagyarázhatatlanul az ember testrészei, majd elmúlik. Pár pillanat múlva kicsit émelyegni kezdtem és éreztem, hogy valami mászik a nyakamon, be a blúzom alá. Vadul söprögettem magam, mer éreztem, hogy ez itten mosmár VALAMI, amikor a mellembe döftek egy szikével. Na jó, nem, persze, csak egy mocskos geci darazsat söpörtem ki magamból a földre. És egyre rosszabbul lettem. Okádnom kellett, szédültem, úgyhogy elvánszorogtam a legközelebbi gyógyszertárba, halálközeli élmények közepette. Állati rendesek voltak, kaptam egy nagy adag ampullás cuccot - olyat, amit az allergiásoknak adnak - és borogattak is. Naná, hogy nem volt pénz nálam, az anyámhoz vonszoltam be magam, hogy tudjak venni még egy kis kálciumot. Persze közben kínos óralemondás, utcán ájuldozás, hazavánszorgás, ahogy kell.Még mindig elég pocsékul vagyok, de persze sokkal jobban. A pechszériám valahogy végtelennek tűnik...tudom, lehet még sokkal szarabb is. Jövő héten biztos ebolám lesz, fuck it.
Ráadásul az előbb az a rémisztő gondolat kezdett kattogni az agyamban, hogy engem már soha senki nem fog szeretni. Nem jók a betegségek: az alapvetően is hatalmas szeretetéhségemet iszonyú kétségbeeséssé duzzasztják.

óbazmeg

Ébredéskor nem tudtam hol vagyok.
Ez kemény nap lesz.

Megtörtént némaság

meg én is itt és nemtom most mit gondoljak. Lassan ülök. Meg nincsen a fejemben semmise.

Megírtam még régen

a buszoscsávós sztorit és megígértem neki, hogy majd elküldöm. Sosem tettem persze. De lehet, hogy megkeresem valahol a régi blogok között. Igazán vampos történet. Picsábamár.

Kedves barátnőm,

Inszómnia látogathatna mondjuk szombat éjjelente...nem most, amikor aludnom kéne mer száz órám lesz holnap és ki kell javítanom egy rakás dolgozatot...nem engedem be legközelebb.
Vagy elbújok.

hétfő, november 06, 2006

helyzetjelentés

Ma levettem magamról a foglalt táblát és mindenkinek a szemébe néztem az utcán. Legszívesebben az összes szembejövőt megbasztam volna, elképesztő ez a hormontevékenység bennem. Úgy nézek ki mint egy darab szar - a hormon lófasz és a betegség kellemetlen következményei - de két tartalékos lúzer is hívott ma már. Ínséges időkben minden megoldás érdekel, kis barátaim. Fogok én itt szarakodni. Faszom dolgozatok, nem javították ki saját magukat.
És most pedig Prodigy-t fogok énekelni üvöltve. A macska bekaphatja. (Az ölemben dorombol ordítva, mielőtt hívnátok az állatvédőket...)
Egen, kissé agresszív vagyok, a kielégületlenség teszi, na. Meg egyáltalán, ez a sok vér. Én nem akartam ezt. Csak az anyámat hibáztathatjátok.

A hétvégén

kábé hatszázhuszonöt liter teát ittam meg.
Nemtom mi történne, ha szeretném is ezt a gusztustalan forró löttyöt. Úgy látszik, mostantól ez az új addikcióm. Csodás. Nem volt elég bajom eddig...

vasárnap, november 05, 2006

Drága blogom,

köszönöm, hogy mindig meghallgatsz, hogy elmondhatom neked minden titkomat, nem dumálsz vissza, nem vitatkozol, nem üvöltesz, nem eszel az ágyban, nem jössz haza részegen és beszélsz köcsögségeket, no meg nem kell minden bokorban leszopni téged.
Nagy könnyebbség egy ilyen társ.

A heroinista szekció

megérkezett, úgy hallom.(a hernyósok nem zajosak, jójó) Oké, lehet, hogy csak csavarlazítót nyomnak, nemtom. De az előőrssel - egy fogatlan bamba fiú - már találkoztam a lépcsőházban és most ordítással tarkított kukarugdosás folyik a földszinten. Kívánjunk nekik sok szerencsét.

A macska

habituálódott. Fel se tűnt neki, hogy a Szózatot éneklem.(A múltkor a Vörös Csepeltől enyhe sokkot kapott.)
Hamarosan valami hazafias rockoperával teszem próbára.

Dehogy vagyok szuicid

Tök egészséges vagyok. Helyes.

Annyiszor és olyan vehemensen

kiáltjuk ki hisztinek azt amit nem értünk, hogy ezzel az energiával megpróbálhatnánk kideríteni a hiszti okát.

Bizony mondom néktek

Dolgozatot javítani a legförtelmesebb tevékenység a világon. Szuicid gondolataim támadtak...esetleg lehányom a dolgozatkupacot...arra is gondoltam, hogy azt hazudom, sajnos elvesztek a tesztek, mindenki ötöst kap...picsába. Megőrülök.
ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
ez jól esett.
try it again later.

Súlyos dilemma

Hipergráfiás vagy grafomán vagyok?

iwiw

Szeretném ismerősnek jelölni saját magamat. Elvégre jogom van ehhez, nem?!

A kétszerkettő józansága

Megyek dolgozatokat javítani.
Na.
Előre lányok! Előre!

Bazmeg

még csak bolond sem vagyok.
Csak egy összegyűrt boríték. Egy félrerúgott szardarab. Egy hisztis liba.
Senkise.

Bűntudattal

és megbánással parádézni. Az igen, az már valami.
Lófaszt. Semmi az. A felelősség hárítása, leginkább. Az összes hazug, néma férfinak ezt üzenem. Fogok én itt szarakodni.

Félálomban

álmodtam, hogy álmodom az álmom...(Szabó Lóci mondta ezt már szebben, tudom én)
...mecsoda buddhista gondolatok, feleim. Nem is értem, honnan e bölcsesség, mikor "három napja nem eszek"...

Ismételjük át a leckét

Nem kell szamár ha nincs ló.

szombat, november 04, 2006

Recognishun

Szeretem a focit mégiscsak. Ma néztem valami reklámban és teljesen megvadultam az izzadt, rohangáló, ordító férfiak látványától. Nem tudok ellenállni ekkora őserőnek, na. Igaz ugyan, hogy valószínűleg kiharapnék egy darabot a saját hátamból ha egy kurva unalmas meccset végig kéne néznem. Bár...ha végig közeli képeket mutatnak az izzadt kanokról...hümm...fogas kérdés...

Ötlet forradalmároknak

Kellene egy hely Pest környékén, ahol az összes lánglelkű forradalmár kedvére őrjönghetne. Lehetne szónokolni, háborúsat játszani, majd szétverve elkotródni. Óránként indítanának oda egy közvetlen járatot és árulnának virslit meg sört is akciósan.

Identitászavar

Zsák vagyok. Illetve folt.
Ha igaz, hogy általában aszerint határozzuk meg magunkat, amik nem vagyunk, akkor nagyon sürgősen meg kell tudnom ki is vagyok valójában.

Szexfilm

Igazán mókás volt, hogy tegnap egy szexfilmben egy szőke picsa és egy derék nagy barom Doors-feldolgozásra tekertek. Szénné röhögtem magam.
eh

péntek, november 03, 2006

Vasszigor

Az aljas csaló hugyos macskát kizárom a szobából, hogy ne tudjon a párnámra pisilni. Tehetetlen vagyok, ez a végső megoldás. Majd megszakad a szívem, mikor végrehajtom a büntetést, olyan ártatlan, sebzett kis feje van. Szerelmes vagyok a kis szörnybe.

hisztéria

Maradhatok-e fennkölt mikor mindenem fáj?
Fogas kérdés.
Megér egy bejegyzést. Netán. Idestova. Kilenc óra magasságában.
Sej.

Alapvetően

bassza meg az összes blog.

Baromi nyomasztó

egyedül lenni, mikor beteg az ember.
Csak úgy mondom. ("Nem nyafognék...")

Már leírtam egyszer, itt van újra

Nemcsak hogy nem vagy felelős a rózsádért, de el is taposhatod.

helyzetjelentés

"A szavakat meggondolatlanul használtam."

Homályosan azt érzem, hogy kibaszott nagy bajban vagyok...a bajom természete persze számomra is rejtély.

Csodálatos dolog

az erkölcsi győzelem.
De baszhatom, ha ennyire fáj.

Az önzők jelmondata

Mindenkinek joga van úgy elkúrni az életét, ahogy akarja. Meg tisztelni kell annyira a szabad akaratot, hogy nem avatkozunk be mások tévedéseibe. Hát egy nagy lófaszt hiszek ebben.
Figyelmeztetni kell egymást a tévedésekre; nem beavatkozni, hanem törődni...boldog lennék, ha néha seggbe rúgna valaki.

dilemma

gyávaság vs hazugság.

Még mindig.
Újra meg újra.

beteg

Sugárban végighányni a lakást, aztán fel-alá imbolyogni hajnalban, tudva, hogy bármikor elájulhatok, na az, az már valami. Piszkosul fáj a fejem, ájultan heverek az ágyban...most már el tudok kúszni a gépig, micsoda szerencse.
Nem, nem az alkohol, dehogy.
És még mindig fájdalmas némaság vesz körül.