csütörtök, szeptember 27, 2007

"nőnek lenni jó"

Oké, szedjük akkor össze.

Lenéznek, ha háziasszony vagy (gyerekekkel): nőként, emberként, érző lényként, intellektusként nyilván nem sokat érsz, ha a dögunalomra rendezkedsz be.

Lenéznek, ha a karriered építgeted: nyilván frigid/meddő/borderline/passzív agresszív/ronda/ostoba/bármi más kellemetlen vagy.

Lenéznek, ha szingli vagy karrier nélkül:a karrieristára vonatkozó kitételek ebben az esetben mind igazak rád, csak pénzed sincs.

Lenéznek, ha kefélsz össze-vissza, hisz ribanc vagy, nem vitás: egy önző, lusta, szánalmas kurva, aki örülhet ha legalább megdugják.

Lenéznek, ha rossz kapcsolatban élsz: egyértelműen vesztes vagy, a kapcsolatod szánalmas kompromisszum, egy ilyen fád (!!) ribanc csak ilyet képes fenntartani, hát nem?

Lenéznek, ha jó kapcsolatban élsz: unalmas, megalkuvó, buta lúzer vagy, ez napnál világosabb, nyilván megcsalnak, kihasználnak, majd eldobnak, mégis mire számítottál?

Valamiért mindig az jut eszembe, hogy "Légy, ami lennél: férfi".

levél

Nem szeretek idegenekkel lefeküdni, csak ha muszáj, amúgy meg biztos van velem valami, mert Doors-t hallgatok, pedig már 15 évesen is iszonyodtam tőle.
A kollégáim hullanak mint a legyek - tegnap már a harmadik új embert rúgták ki -, én meg azt dúdolom minden reggel, hogy I want to take a bath with you and wash the chaos from my skin.

Best regards,

A legremetébb

szerda, szeptember 26, 2007

"empátia, gyerekek, empátia"

Nyilván szomorú, de kifejezetten tetszik, amikor politikusokat vesznek őrizetbe.

"a dolog az van"

Az úgy volt, hogy tegnap jöttem haza - nagyon jöttem, ahogy az István mondaná - és azon gondolkoztam, hogy nem lehet, hogy az ember tulajdonképpen mindig csak a saját hiúságának a rabja, mikor állítólag szerelmes valakibe, mert valahogy úgy látom, hogy az embereket a legritkább esetben érdekli igazán az, akivel együtt vannak, sokszor inkább olyan, mintha meg akarnák oldani az életüket - főleg a nők: van pasim, van jövőm, elképesztő.
Mert ha tényleg a másikat akarnánk, úgy igazán, akkor nem lenne ez a csikicsuki, hogy ha én akarom, akkor te nem, de ha te is akarod, akkor én elmenekülök gyorsan, nem igaz? Nem, nem hiszem, hogy mindenki ennyire tudatosan önvédő játszmázik, vagy ha igen, hát sírva hányok.
Amúgy meg az várt itthon a tévében - úri móka, ahogy mondjátok -, hogyaszongya Aranka figyu, egy kulturált ember nem verekszik...Dehát tudom én azt, Mónikám.
(Különben pedig egész úton hazafelé zavartan szorongattam egy nagy csomag randa rózsaszín klotyópapírt és nagyon koncentráltam arra a fontos mondtara, amit M mondott egy zűrzavaros éjszakán: Mért lenne ciki klotyópapírral mászkálni? Szerinted van olyan ember az utcán aki még sosem szart?)
Van ám slusszpoén is: holnap állásinterjúra megyek a szomszéd házba. Jóvan, mit néztek? Csak passzióból, fehérgalléros rabszolga vagyok még mindig, háhogyne.
Hát így.

vasárnap, szeptember 23, 2007

persze

Szép vagyok én?
Persze.
Szép a szemem?
Persze.
Szép a szájam?
Persze.
Tetszem neked?
Persze.
Akarsz engem?
Persze.
Együtt leszünk?
Persze.
Mindörökre?
Persze.
Ásó, kapa?
Persze.
És nagyharang?
Persze.
Esti séta?
Persze.
Folyóparton?
Persze.
Van-e bukszád?
Persze.
Ki van tömve?
Persze.
Ágyba bújunk?
Persze.
Mindig így lesz?
Persze.
Lesz vacsora?
Persze.
És, gyertyafény?
Persze.
Kuki fagyi?
Persze.
Fasz-szopóka?
Persze.
Rágógumi?
Persze.
Coca Cola?
Persze.
Vattacukor?
Persze.
Hadd, ragadjon?
Persze.
Mész dolgozni?
Persze.
Mikor jössz meg?
Persze.
Nem túl korán?
Persze.
Egy nagy házba?
Persze.
Lesz-e pénz is?
Persze.
Kéne, ruha!
Persze.
Fehér fogsor!
Persze.
Egy, kis parfüm!
Persze.
Arany nyaklánc?
Persze.
Arany gyűrű!
Persze.
Tíz pár cipő?
Persze.
Egy, jó kocsi!
Persze.
Lehet, más is?
Persze.
Korsó, pohár?
Persze.
Köcsög, hordó?
Persze.
Lesz, szerelem?
Persze.
Féltékenység?
Persze.
És, ha kurva?
Persze.
Nemi beteg?
Persze.
Lehet, bajod tőle?
Persze.
Kell a faszom?
Persze.
Itt a haver!
Persze.
És, a húgod?
Persze.
Megdughatom?
Persze.
Lehet, férfi?
Persze.
És, ha nő is?
Persze.
És, ha más is?
Persze.
Lehet, kecske?
Persze.
Vadszamár is?
Persze.
Kell egy pofon?
Persze.
Hasbarúgás?
Persze.
Taknyon csúszás?
Persze.
Lila foltok?
Persze.
Szíven döfés?
Persze.
Egy, kis, nagykés?
Persze.
Akarsz élni?
Persze.
Miért nem halsz meg?
Persze.
Mit akarsz még?
Persze.
Mindent akarsz?
Persze.
Hát, megkapod!
Persze.
Jó, lesz ez így?
Persze.
Akkor rendben.
Persze.


http://www.kancso.hu/zenek/repeta%20csokolom%20zenekar.mp3

scandalous

Mókás volt figyelni ahogy megrándulnak az arcok amikor azt mondtam, hogy: Én nem akarok gyereket.

péntek reggeli

A Pasi, Aki Tetszik Nekem: Te meddig szoktál együtt maradni valakivel?
Molly: Hát, ez teljesen változó, de azért általában sokáig vergődöm egy rossz kapcsolatban is, majd hirtelen lépek le, sokszor akkor, amikor épp rendbe jönnek a dolgok.
(Gondolatban pedig hozzátettem: tudod, én ezt úgy szoktam, hogy módszeresen szétbaszom a kapcsolatot például úgy, hogy hangoztatom, hogy engem nem szeret senki, remekül kiprovokálva ezzel valami egészen brutális elutasítást, majd amikor elértem a célom, a kialakult helyzettől megrettenve visszakozok, de ekkorra általában már minden teljesen szarrá megy és a közös életünk maga a pokol. Hogy ez mire jó nekem és miért csinálom, azt nem tudom, de egyértelműen érzelmi csőd vagyok. Hiába vágyom kétségbeesetten arra, hogy szeressen valaki, egyszerűen alkalmatlan vagyok erre a szerepre. Amúgy meggyőződésem, hogy valójában nem akarok együtt lenni senkivel és minden ezért van így ahogy van.
Amúgy mi a fasznak kérdezgetsz te tőlem ilyeneket?)

házassági hirdetés

Ezúton keresem olyan akárki ismeretségét, aki egy szavamat sem érti. Válaszokat az 'Egész biztos, hogy boldogok leszünk' jeligére várom a kiadóba.

nyaff

Valamelyik nap álmomban porszívóztam. Aztán nem rágtam a körmöm. Meg volt olyan is, hogy a macskát simogattam. Most, ezen az alkohol miatt nem alvós éjszakán az istennek nem emlékeztem az egyik kamuregemre...Egyszerű lélek vagyok, akárki akármit mond. Amúgy meg már elfelejtettem, hogy ennyire szar a másnap: olyan depressziós vagyok, hogy lassan bekapom a gázcsövet.

szombat, szeptember 22, 2007

van egy macska

szeret.









Még mindig jobb, mint egy elkúrt házasságban két gyerekkel...

"not just a bit but big time"

Soha senki nem fog legyőzni, csak aki idő előtt lelép.




Menjen mindenki isten hírével, bazmeg.

PS.: Egyébként meg annyit ittam, hogy lassan lehányom a monitort.

Szétesős szép szombat este, sej.

csütörtök, szeptember 20, 2007

helyzetjelentés

Miért tetszik nekem valaki olyan, aki semmilyen értelemben nem tetszhet nekem?
Ez csak kémia, vagy vajon mégis van benne valami ami miatt vonz? Fogalmam sincs.
Macskamán, ez lehet az oka...(kínomban nem tudok mást kitalálni)
Na mindegy, mindenesetre rémisztő a felismerés, hogy valószínűleg én is tetszem neki - fuck - merhogy ilyenkor jönnek a nehézségek ugyebár.
Jójó, az egésznek semmi értelme - több unalmas oka is van ennek - de akkor is. Érteni akarom magam, nohát.
Amúgy mindig vigyorognom kell mikor telefonon beszélünk az amerikaiakkal, mert Johnjohn régebben azt mondogatta, hogy annyira szexis a hangom mikor angolul beszélek a telefonban, hogyaszongya: It gives me a hard on. Well.
Aztán meg végig az motoszkált ma a fejemben, hogy egyesek, akik bort isznak és vizet prédikálnak, istennel, magyarságtudattal, feleséggel, gyerekkel és kutyával parádéznak, elég igazságtalanok valakihez, akit valamilyen rejtélyes és megmagyarázhatatlan okból kifolyólag - a tisztaságuk nem engedi bizonyára - minduntalan kihagynak az általuk folyton emlegetett illusztris névsorból.
Nos, őt úgy hívják, hogy szerető.

szerda, szeptember 19, 2007

falv*

A lelketlen, rideg, keményszívű férfinál csak egy rosszabb van: a holdfényben dalolászó trubadúr, a gyertyafényben költeményeit felolvasó különleges férfi, azaz a férfi, akinek lelke van*.
(De nincs mit tenni, egyszerűen vonzódom a férfiakhoz, picsábamár...)

hétfő, szeptember 17, 2007

slave to the wage

Azt hiszem a legtöbb multiban pont olyan gusztustalanul folynak a dolgok, mint a politikában: mindenki lapít, mindenki sunyi, majdnem mindenki hazudik, vagy legalábbis mellébeszél, minden titkos és általában a lehető legrosszabbul alakulnak a dolgok.
Ma végérvényesen eldöntöttem, hogy nem nagyon szeretem a vadkapitalizmust, viszont azt is észreveszem magamon sokszor, hogy meglepő módon megbékéltem a helyzetemmel: ez csak munka, én pénzt kapok érte és kész.
Lehet ezt háborgás nélkül is csinálni, nagy dolgok amúgy sem történnek az emberrel, bármit is csinál: tanárként csak bohóc vagy és általában túl komolyan veszed magad sokszor csak azért, mert egyedül dolgozol és nem tart eléd tükröt senki, nem látod magad kívülről.
Ha viszont kollégáid vannak, akkor folyamatosan tudatában vagy az egész jelentéktelenségének. Jó, oké, a segged véded nap mint nap, de a többiek jelenléte valahogy megvéd attól, hogy azt képzeld, te szartad a világot - én persze azt képzelem, de mostanában pont kielégít, ha csak itthon gondolkozom ezen -: olyan nevetséges nyamvadt kis porszemnek lenni a gányos multisivatagban...

kedves és nőies

Kinőttem a krisztusi mosolyból, semmi kedvem folyton megbocsátani.
Kövessen el az összes kedves ismerősöm kevesebb geciséget, előre is köszönöm.
Különben meg mindenkinek olyan élete van amilyet megérdemel, könyörtelenség rulez, fuck.

vasárnap, szeptember 16, 2007

értetlen

Miért nem cseréli mindenki valami helyes állatkára a gyerekét?

eh

ha én őt, akkor ő engem nem, de valaki mást igen, aki meg őt nem és nagyon nem, viszont ő meg akkor bizonyára engem - de nagyon - és én őt nem, de nagyon nem.
csodálkozom, hogy vannak egyáltalán párkapcsolatok.
valaki magyarázza már meg nekem - mint egy hat éves gyereknek -, hogy miért ez a lelki mazochizmus szinte mindenkiben? miért hozza elő a legtöbb emberből a "megvert kutya" effektust az elutasítás?
elég sokmindent értek az emberi természettel kapcsolatban, de ezt valahogy nem sikerül megfejtenem, de azt tudom, hogy legszívesebben ököllel verném szájba azt, aki rajongva szeret...oly csodás, hogy ilyen egészséges vagyok. (most hangosan röhögök, pedig sírni kéne ezen, nohát, ejnye, jaj.)

Gonosz mostohás üzengetős, de tulajdonképpen ki nem szarja le, hogy milyenes post

Az, hogy véleményem van bizonyos dolgokról, illetve ezt a véleményemet hangoztatom is, korántsem jelenti az álszentségemet, sőt. (Ez a szöveg amúgy is kurva vicces velem kapcsolatban.)
Az életem egyes szakaszaiban olyan döntéseket hoztam, amiknek alapján igenis feljogosítva érzem magam, hogy bizonyos dolgokról nagyon határozottan nagyon csúnyákat gondoljak, mert akárhogy is nézem, én mindig eléggé vigyáztam, hogy a nyomorommal a lehető legkevesebb embert tegyem tönkre.
(Sokat hibáztam azért ebben is, naná.)
Egyébként meg nem az az igaz barát, aki akkor is idült mosollyal az arcán bólogat, amikor szart eszünk, csak azért, mert azt állítjuk, hogy mi így vagyunk boldogok. Az igaz barát szarevés közben jól pofán vág és hosszú monológba kezd a szarevés kellemetlen következményeiről (Csuda egy példabeszéd, omg.)
Így megy ez.

nyíregyházi zoo

Most akkor elég nehéz eldöntenem, hogy az izületi betegségben szenvedő pumába, az alvó jegesmedvébe, a transzba esett kiselefántba, vagy a biztonságiőr arcú makiba legyek-e szerelmes...mondjuk a maki nem vonz igazán, hiszen hátrányos helyzetű, le sem tagadhatná a rokonokat.
Amúgy a gyerekeket még mindig nem szeretem, bármilyen szívtelennek is gondoltok (semmi aranyos nem volt bennük, ahogy sikoltozva a lábamon ugráltak és butaságokat nyivákoltak szörnyeteg szüleiknek), viszont annyit beszéltem, hogy ma csak hörögni tudok és tegnap többek között az is kiderült, hogy - idézem -: Gondjaim vannak a fasszal.
Hát így.

szombat, szeptember 15, 2007

szerda, szeptember 12, 2007

hibernálthoz nem illően gyászos...

hirdetés

Ezúton keresem azt a szánalmas, szerencsétlen, sima agyú barmot, aki kitalálta, majd sunyi módon elterjesztette, hogy a "na", az leírva "nah".Válaszokat a "statáriálisan kivégezném" jeligére várom a kiadóba.

pontosabb nem is lehetne

Nagyon szomorúnak tartom, hogy valaki, akit szeretek, egy teljesen irracionális érzéstől vezérelve - a szerelem egy faszság, mindig is tudtam; csak azért bocsátok meg neki, mert elmúlik - még a tisztaságát is hajlandó feláldozni egy értelmetlen dolog oltárán.
Beleszólni mások életében nem szabad persze, úgyhogy én csak csendben szégyellem magam helyette is.
Amúgy egy csomó dologról brutálisan megváltozott a véleményem és mostanában annyira sarkosan gondolkozom, hogy ezt már nem lehet csak a korra fogni. Amúgy meg szeretem magam öregen és begyöpösödötten: higgadt vagyok és nem fájok szinte soha.
A munkahelyi stressz persze kikészít, de valami ijesztő elszántságot fejlesztettem ki magamban, néha kifejezetten úgy érzem, mintha mondjuk néhány börtönévet kéne kibírnom és arra treníroznám az agyam.
Hibernáltam magam.

vasárnap, szeptember 09, 2007

őszinte

Ha nem szedem a szemöldököm, úgy nézek ki mint Brezsnyev.

http://www.moszkvicsklub.hu/images/brezsnyev.jpg

meghatott

Az előbb felhívott az egyik metrószerelő, mondván hogy hiányolnak az estiről és mi az, hogy nem én tanítom őket, meg (idézem): Ugye azért még találkoznuk?
Teljesen elfacsarodott a szívem, de még mindig azt gondolom, hogy jól döntöttem: több osztályt összevontak, szerintem jövőre nem marad semmi az egészből.

szombat, szeptember 08, 2007

x

Tegnap, a csapatépítős vacsorán - ami meglepően szórakoztató volt, ráadásul az a fiú ült velem szemben aki tetszik nekem - a fiúk folyamatosan úgy szóltak egymáshoz, hogy te kis buzi te, te kis szar, te kis geci eszembe jutott a legjobb barátnőm bátyja, aki egyszer azt kérdezte tőlünk fennhangon egy étteremben, hogyaszongya Na és ti mit kértek, gecitartályok?

szerda, szeptember 05, 2007

"you need help"

Kőszívű lettem.

omfg

Remek lesz, ahogy pénteken dermesztő hidegben és jeges szélben számháborút játszunk az erdőben csapatépítés keretében.
Ha nekem tavaly valaki azt mondja, hogy egyszer ilyesmire adom a fejem, undorodva körberöhögöm. Bazmeg. Bazmeg. Bazmeg.
Szívesebben gyártanék turbina alkatrészeket a gyárban hegyeseket köpködve, ahelyett, hogy a sárban kúszva heherésszek a kollégáimmal.
I want your part. (És ezen azért kurvára kell röhögni, bár csak a beavatottak értik.)

Tintanyaló papírtigris

http://milegyek.extra.hu/index.php

hétfő, szeptember 03, 2007