nem hiszem el, hogy van valami, ami ennyire aranyos
szombat, május 30, 2009
Piazza Unita di nuovo
Fél éve lakunk itt, de most először találkoztunk a főbérlőnkkel, egy nagyon jó karban lévő, annak idején az olasz légierőben bombázó szemeseálljól bácsival, aki élemedett kora ellenére aktív internet használó és nagyon jól beszél angolul.
A tükreiről híres Caffe degli Specchiben spritz aperót (túl narancsos, ámde mégis meglepően keserű fröccs) ittunk és hozzá hatalmas olajbogyókat ettünk. Én sajnos egy tükröt se láttam, merhogy a Piazza Unitás esküvőkre korlátozódott a figyelmem, elképesztő, valóságos esküvőgyár van ott szombatonként: amíg kábé egy órán át ott voltunk, futószalagon letoltak úgy kábé három esküvőt, mindegyik igen tanulságos volt, főleg mert a zenekar helyenként eltévesztette az alkalmat és a Happy Birthday-t játszotta, illetve mint azt szemeseálljól Giuseppe Granditól megtudhattuk, egy olyan dalt is előadtak, aminek a szövege kevéssé esküvőbarát, hogyaszongya (eléggé szabad fordításban) ha igazán szeretnél, csak velem kefélnél és nem dugtál volna félre vagy valami ilyesmi, mondjuk kétségtelen, hogy manapság az esküvők általában hajmeresztő események megtörténte után köttetnek, sokszor mintegy engesztelésül, nade mégis, ejnye, kéremszépenmár, a romantikának legalább a látszatát illik fenntartani, legalább egy napig, na jó, realistáknak legalább egy órán keresztül.
Giuseppe és társai kényszerítettek minket, hogy egy keveset olaszul is beszéljünk, rémes volt, de persze jó is, kiderült továbbá, hogy szemeseálljól barátunk nagy tisztelője a magyaroknak, olvasta a Pál utcai fiúkat és idealistán hisz az európai unióban.
A tükreiről híres Caffe degli Specchiben spritz aperót (túl narancsos, ámde mégis meglepően keserű fröccs) ittunk és hozzá hatalmas olajbogyókat ettünk. Én sajnos egy tükröt se láttam, merhogy a Piazza Unitás esküvőkre korlátozódott a figyelmem, elképesztő, valóságos esküvőgyár van ott szombatonként: amíg kábé egy órán át ott voltunk, futószalagon letoltak úgy kábé három esküvőt, mindegyik igen tanulságos volt, főleg mert a zenekar helyenként eltévesztette az alkalmat és a Happy Birthday-t játszotta, illetve mint azt szemeseálljól Giuseppe Granditól megtudhattuk, egy olyan dalt is előadtak, aminek a szövege kevéssé esküvőbarát, hogyaszongya (eléggé szabad fordításban) ha igazán szeretnél, csak velem kefélnél és nem dugtál volna félre vagy valami ilyesmi, mondjuk kétségtelen, hogy manapság az esküvők általában hajmeresztő események megtörténte után köttetnek, sokszor mintegy engesztelésül, nade mégis, ejnye, kéremszépenmár, a romantikának legalább a látszatát illik fenntartani, legalább egy napig, na jó, realistáknak legalább egy órán keresztül.
Giuseppe és társai kényszerítettek minket, hogy egy keveset olaszul is beszéljünk, rémes volt, de persze jó is, kiderült továbbá, hogy szemeseálljól barátunk nagy tisztelője a magyaroknak, olvasta a Pál utcai fiúkat és idealistán hisz az európai unióban.
péntek, május 29, 2009
(nem)tali a piazza unitán
soha, de soha, de soha nem fogom megérteni az embereket.
van ez a trieszti magyar lány, pár hete ír nekem, hogyaszongya barátokat keres, nem ismer itt senkit triesztben, talizzunk. a leányzó tizenhárom évvel fiatalabb nálam, de van egy gyereke, hát mittomén, hátha ettől érettebb az átlagnál, majdcsak beszélgetünk valamiről, talizzunk, yea.
a múlt héten nem jött össze, mert én is sokat rohangáltam, meg neki se volt sose jó, úgyhogy mára tettük a talit. nem volt kedvem menni, tulajdonképpen előre éreztem, hogy mi fog történni...na mi történt? na mi? eltaláltátok: nem jött el a talira az aranybogár, sokat vártam rá, majd végül meguntam, hogy szlovén turisták engem fényképeznek a szobor alatt és gyorsan elmentem grappát meg virslit venni (még nem ittunk grappát mióta itt vagyunk, ejnye), utána hazabuszoztam és közben azon elmélkedtem, hogy az ilyen esetek miatt van az, hogy igyekszem a legtöbb embertől távolságot tartani. mert egyszerűen nem érdemes túl sokat várni egymástól (a szalonezoterikusok most tegyék zsebre a kis kezüket amivel a kommentet akarták írni és ne kezdjenek a karmáról meg a bevonzásról hadoválni, mert _n_e_m_é_r_d_e_k_e_l, köszi.)
szóval most csak tátom itt a számat, álmélkodom, szomorkodom, ó, jaj, az idealizmusom...
soha, de soha, de soha nem fogom megérteni az embereket.
van ez a trieszti magyar lány, pár hete ír nekem, hogyaszongya barátokat keres, nem ismer itt senkit triesztben, talizzunk. a leányzó tizenhárom évvel fiatalabb nálam, de van egy gyereke, hát mittomén, hátha ettől érettebb az átlagnál, majdcsak beszélgetünk valamiről, talizzunk, yea.
a múlt héten nem jött össze, mert én is sokat rohangáltam, meg neki se volt sose jó, úgyhogy mára tettük a talit. nem volt kedvem menni, tulajdonképpen előre éreztem, hogy mi fog történni...na mi történt? na mi? eltaláltátok: nem jött el a talira az aranybogár, sokat vártam rá, majd végül meguntam, hogy szlovén turisták engem fényképeznek a szobor alatt és gyorsan elmentem grappát meg virslit venni (még nem ittunk grappát mióta itt vagyunk, ejnye), utána hazabuszoztam és közben azon elmélkedtem, hogy az ilyen esetek miatt van az, hogy igyekszem a legtöbb embertől távolságot tartani. mert egyszerűen nem érdemes túl sokat várni egymástól (a szalonezoterikusok most tegyék zsebre a kis kezüket amivel a kommentet akarták írni és ne kezdjenek a karmáról meg a bevonzásról hadoválni, mert _n_e_m_é_r_d_e_k_e_l, köszi.)
szóval most csak tátom itt a számat, álmélkodom, szomorkodom, ó, jaj, az idealizmusom...
soha, de soha, de soha nem fogom megérteni az embereket.
ne reagálj
Az agresszíven és kéretlenül közelítő megmentő-emberek érzésem szerint sürgős segítségre szorulnak.
csütörtök, május 28, 2009
upupdate
Sok éven át, amikor egyedül voltam és kétségbeestem és sírtam, akkor végül mindig azon kaptam magam, hogy az Istvánra gondolok: hogy ebben a helyzetben ő mit mondana, hogyan nézne, mit érezne, mit csinálna, szóval azt hiszem az István hiányzott mindig, amikor rettenetesen elkeseredtem; gondolom hosszú ideig gyászoltam őt és a kapcsolatunkat.
Tegnap, amikor összevesztünk és teljesen elesettnek és magányosnak és nyomorultnak és hülyének és szerencsétlennek éreztem magam, akkor azt vettem észre sírás közben, hogy az anyám hiányzik és egyfolytában arra gondolok, hogy az anyám akkor is szeretett, amikor teljesen elesett, magányos, nyomorult, hülye és szerencsétlen voltam.
Tegnap, amikor összevesztünk és teljesen elesettnek és magányosnak és nyomorultnak és hülyének és szerencsétlennek éreztem magam, akkor azt vettem észre sírás közben, hogy az anyám hiányzik és egyfolytában arra gondolok, hogy az anyám akkor is szeretett, amikor teljesen elesett, magányos, nyomorult, hülye és szerencsétlen voltam.
update
Álmomban valami módszertani konferencián voltam és bármikor felszólaltam és nagy okosan kifejtettem valamit a nyelvtanítással kapcsolatban, a többi jelenlévő és a konferencia levezénylője nemcsak utálatosan kigúnyolt, de gonoszul ki is röhögött.
Mindig mondtam, hogy egy pszichológus a tíz ujját megnyalná, ha mesélnék az álmaimról az életem tükrében: szerintem nincs még egy ember, aki ennyire durván tényleg azt dolgozza fel éjszakánként, ami nappal történik vele.
Mindig mondtam, hogy egy pszichológus a tíz ujját megnyalná, ha mesélnék az álmaimról az életem tükrében: szerintem nincs még egy ember, aki ennyire durván tényleg azt dolgozza fel éjszakánként, ami nappal történik vele.
"disappear here"
Bár nem látszik, de hiperérzékeny vagyok.
Kábé annyira, hogy egy veszekedés - főleg egy olyan, ami teljesen a lelkembe tipor, mert a személyiségem alapjait képező dolgokat vakargatja - napokra lenulláz: a bőgéstől zombiként (az arcomat szétmarja a könny, a szememet nem bírom kinyitni, mert felismerhetetlenre sírtam) tengek-lengek és azon elmélkedem, hogy mekkora hulladék is vagyok és hogy alapvetően úgyis a macska az egyetlen, aki elfogad és szeret, de ő is csak azért, mert kurvára nem ért semmit sem.
Kábé annyira, hogy egy veszekedés - főleg egy olyan, ami teljesen a lelkembe tipor, mert a személyiségem alapjait képező dolgokat vakargatja - napokra lenulláz: a bőgéstől zombiként (az arcomat szétmarja a könny, a szememet nem bírom kinyitni, mert felismerhetetlenre sírtam) tengek-lengek és azon elmélkedem, hogy mekkora hulladék is vagyok és hogy alapvetően úgyis a macska az egyetlen, aki elfogad és szeret, de ő is csak azért, mert kurvára nem ért semmit sem.
démoll
*: halooo
jo lenne beszelni
vmikor
nemtom mikor
hianyzik a kis buksikad
es olyan szomoru ez a mamaszomorusag is :(
na majd szkajpljunk vagy gezzunk
lehetsz puceran is :)
szerda, május 27, 2009
apró
Ezúton keresem olyan személy ismeretségét, aki valaha kimondta vagy leírta a kikommunikál szót(?), ugyanis szeretném megütni. Várom továbbá minden olyan illető jelentkezését, aki légkondicionáló berendezését puszta szeretetből nekem adná; ugyanitt felvilágosítást szeretnék kapni arról, hogy egy nőnek vajon mennyi stresszel jár uracskáját megfelelően karbantartani, etetni, leszoktatni a dohányzásról és a töményről. Válaszokat a melegem van, szar a szívem, dühös vagyok, szánj meg engem jeligére várom a kiadóba.
Sürgős, minden megoldás érdekel.
Sürgős, minden megoldás érdekel.
kedd, május 26, 2009
mocskosul meleg van*
Csudás dolog a szkájpos angol óra. Ma meztelenül tanítottam.
*remélem egyetlen tanítványom sem olvassa a blogot
*remélem egyetlen tanítványom sem olvassa a blogot
blogger bloggernek farkasa vol. 58903116
nem hiszek egy (bloggernek)
Nem hiszek a mindig nagyon vicces bloggernek. Nem hiszek a mindig nagyon szomorú bloggernek. Nem hiszek a folyton lelkendező bloggernek. Nem hiszek a rejtélybloggernek. Nem hiszek az egyfolytában tök laza bloggernek. Nem hiszek a mindenkit lebaszó bloggernek. Nem hiszek a mindenkivel végtelenül nyájas, "szeretem az emberiséget"- bloggernek. Nem hiszek a folyton részeg bloggernek. Nem hiszek a mindig józan bloggernek. Nem hiszek a trágár bloggernek. Nem hiszek a virágnyelven gügyögő bloggernek. Nem hiszek a naponta huszonötször kefélő, testnyílásait idő előtt elnyűvő "imádom a szexet"-bloggernek. Nem hiszek a szűzies bloggernek. Nem hiszek a rózsaszín bloggernek. Nem hiszek a "köpök a világra"-bloggernek. Nem hiszek a menő bloggernek. Nem hiszek a lúzer bloggernek. Nem hiszek a hívő bloggernek. Nem hiszek a cinikus bloggernek. Nem hiszek a "baromi fasza vagyok egyedül és majd én megmutatom a világnak"- bloggernek. Nem hiszek az "önző szinglik pusztuljatok"- bloggernek. Nem hiszek a vadmagyar bloggernek. Nem hiszek a vadzsidó bloggernek. Nem hiszek a vad bloggernek. Nem hiszek a kommentet letiltó bloggernek. Nem hiszek a komment junkie-bloggernek. Nem hiszek a youtube-bloggernek. Nem hiszek a "lefotóztam otthon a kilincs árnyékát, beteszem jól postnak mer ez művészet"-bloggernek. Nem hiszek a feminista bloggernek. Nem hiszek a jó háziasszony blogggernek. Nem hiszek a "legjobb anya vagyok a városban"-bloggernek. Nem hiszek a "gyűlölöm a nőket"- bloggernek. Nem hiszek a "le a kapcsolattal és a szerelemmel"- bloggernek. Nem hiszek a "most részletesen leírom mit tanultam ma andragógia szemináriumon és ettől annyira okosnak látszom majd"- bloggernek. Nem hiszek a rímfaragó bloggernek. Nem hiszek a "kínos szóviccektől nagyon bölcs(ész)nek érzem magam"- bloggernek.
Nem hiszek a bloggereknek jól megmondó bloggernek.
nem hiszek egy (bloggernek)
Nem hiszek a mindig nagyon vicces bloggernek. Nem hiszek a mindig nagyon szomorú bloggernek. Nem hiszek a folyton lelkendező bloggernek. Nem hiszek a rejtélybloggernek. Nem hiszek az egyfolytában tök laza bloggernek. Nem hiszek a mindenkit lebaszó bloggernek. Nem hiszek a mindenkivel végtelenül nyájas, "szeretem az emberiséget"- bloggernek. Nem hiszek a folyton részeg bloggernek. Nem hiszek a mindig józan bloggernek. Nem hiszek a trágár bloggernek. Nem hiszek a virágnyelven gügyögő bloggernek. Nem hiszek a naponta huszonötször kefélő, testnyílásait idő előtt elnyűvő "imádom a szexet"-bloggernek. Nem hiszek a szűzies bloggernek. Nem hiszek a rózsaszín bloggernek. Nem hiszek a "köpök a világra"-bloggernek. Nem hiszek a menő bloggernek. Nem hiszek a lúzer bloggernek. Nem hiszek a hívő bloggernek. Nem hiszek a cinikus bloggernek. Nem hiszek a "baromi fasza vagyok egyedül és majd én megmutatom a világnak"- bloggernek. Nem hiszek az "önző szinglik pusztuljatok"- bloggernek. Nem hiszek a vadmagyar bloggernek. Nem hiszek a vadzsidó bloggernek. Nem hiszek a vad bloggernek. Nem hiszek a kommentet letiltó bloggernek. Nem hiszek a komment junkie-bloggernek. Nem hiszek a youtube-bloggernek. Nem hiszek a "lefotóztam otthon a kilincs árnyékát, beteszem jól postnak mer ez művészet"-bloggernek. Nem hiszek a feminista bloggernek. Nem hiszek a jó háziasszony blogggernek. Nem hiszek a "legjobb anya vagyok a városban"-bloggernek. Nem hiszek a "gyűlölöm a nőket"- bloggernek. Nem hiszek a "le a kapcsolattal és a szerelemmel"- bloggernek. Nem hiszek a "most részletesen leírom mit tanultam ma andragógia szemináriumon és ettől annyira okosnak látszom majd"- bloggernek. Nem hiszek a rímfaragó bloggernek. Nem hiszek a "kínos szóviccektől nagyon bölcs(ész)nek érzem magam"- bloggernek.
Nem hiszek a bloggereknek jól megmondó bloggernek.
nem hiszek egy (bloggernek)
hétfő, május 25, 2009
kozmopolita gourmand
A macska most már bizonyíthatóan igazi világpolgár és többé nem Váci úti csirkenyakfaló proli cica, merhogy egyrészt ugye tavaly Olaszországba költözött és a Via della Fornace 4-ben lakik, másrészt meg szombaton polipot vacsorázott.
keep fuckin' smiling
szombat délután elmentünk a tengerhez, fürödtünk, a víz kék és sós; agyontetovált párok nyomogatják egymás pattanásait a parton, szóval itt nyár van; fürdés után rusnya herkentyűket ettünk egy tengerparti étteremben és minden olyan idilli volt és én meg mégis rettenetesen szomorú vagyok és ha egyedül maradok, akkor gyorsan sírok, mer azt hallottam, hogy a rosszkedvű embereket lelövik, hát ezért álcázom a szart, btw ha az ember titkolja, hogy nincs jól, akkor nagyon magányos lesz, de a bánatot megosztani sem szabad, mert egy vinnyogótól menekülni kell, a magány tehát alapvetés: manapság kutya kötelességed jól érezni magad, a betegség, a szenvedés, a halál, a szomorúság nem divat, csak a lúzereknek vannak gondjai, háddenem, keménynek kell lenni, fogcsikorgatva mindent kibírni, unom kicsit ezt az állandó megfelelést, én bömbölni akarok egy sarokban, én toporzékolni és panaszkodni és hisztizni akarok kicsit, de nem lehet, mer a büszkeség, az elvárások, a tartás, a hiúság, a kimondhatatlan dolgok, majd elmúlnak a bajok, ezt mondaná az anyám, bár mondaná, bár mondhatná, annyira nagyon hiányzik.
szombat, május 23, 2009
Nagyon hiányzik az anyukám.
Hatkor felébredtem, előtte megint azt álmodtam, hogy él az anyám, aztán ébren elkezdtem az életemen aggódni: aggódtam kicsit az adóbevallás miatt, a Marci miatt, mondván, hogy biztos nem is szeret, mert nem fekszik elég közel hozzám, aztán arra gondoltam, hogy egyáltalán senki se szeret, hogy egy csomó dologról szeretném megkérdezni az anyámat, de nem lehet, meg hogy öreg vagyok és mingyár eltelik az élet, meg hogy fogalmam sincs mit akarok csinálni, hogy valahogy most minden olyan elviselhetetlen, aztán sírtam kicsit és rájöttem, hogy ez az elkeseredettség meg félelem igazából mind-mind bánat és gyász és hiány.
Nagyon hiányzik az anyukám.
Hatkor felébredtem, előtte megint azt álmodtam, hogy él az anyám, aztán ébren elkezdtem az életemen aggódni: aggódtam kicsit az adóbevallás miatt, a Marci miatt, mondván, hogy biztos nem is szeret, mert nem fekszik elég közel hozzám, aztán arra gondoltam, hogy egyáltalán senki se szeret, hogy egy csomó dologról szeretném megkérdezni az anyámat, de nem lehet, meg hogy öreg vagyok és mingyár eltelik az élet, meg hogy fogalmam sincs mit akarok csinálni, hogy valahogy most minden olyan elviselhetetlen, aztán sírtam kicsit és rájöttem, hogy ez az elkeseredettség meg félelem igazából mind-mind bánat és gyász és hiány.
Nagyon hiányzik az anyukám.
péntek, május 22, 2009
hülye olaszok, olasz hülyék vol. 598073324
Egyébként meggyőződésem, hogy az olaszoknak felszívódott az agya a nagy melegben és ezért van az, hogy képtelenek összehangolni a közlekedési lámpáikat, hogy a postán teljes fejetlenség uralkodik és egyik ablaktól a másikig küldözgetnek, mivel képtelenek egy gépet tisztességesen beállítani úgy, hogy valódi sorszámot adjon az embereknek, hogy a levelek végül soha nem érkeznek meg, hogy szó szerint egymáson parkolnak a kocsik, hogy az emberek mindig minden helyzetben ordítva beszélnek, hogy az e-mailekre mindenki három hónapon keresztül válaszol (ha egyáltalán), hogy mindenki csak makog angolul, hogy a boltok délután négy órán át zárva tartanak, hogy egy Berlusconi miniszterelnök lehet, hogy mindenki maximum 170 centi magas és hogy a férfiaknak fekete szőr kandikál az orrából és a füléből.
Nem tudok megbarátkozni velük, annyira, annyira...hát... magyarok.
Ha mondjuk egy kislány ilyen szétszórt és zűrzavaros, hát istenem, az még bájos is lehet bizonyos fokig, de ha egy ország...
I don't know why people say this country's civilised. It isn't. It's fucking primitive.
Na jó, megyek olaszt tanulni.
PS.: Másrészt viszont talán pont jókor léptem le otthonról - okéoké, itt a Férfi és ugyebár érte, miatta jöttem ide, merhogy én valójában a hülye angoloknál szeretnék élni -, mert ha jól tudom, a volt munkahelyemet szeptemberre nagyjából teljesen felszámolják.
Nem tudok megbarátkozni velük, annyira, annyira...hát... magyarok.
Ha mondjuk egy kislány ilyen szétszórt és zűrzavaros, hát istenem, az még bájos is lehet bizonyos fokig, de ha egy ország...
I don't know why people say this country's civilised. It isn't. It's fucking primitive.
Na jó, megyek olaszt tanulni.
PS.: Másrészt viszont talán pont jókor léptem le otthonról - okéoké, itt a Férfi és ugyebár érte, miatta jöttem ide, merhogy én valójában a hülye angoloknál szeretnék élni -, mert ha jól tudom, a volt munkahelyemet szeptemberre nagyjából teljesen felszámolják.
csütörtök, május 21, 2009
hamis tangó
Ám nehéz elhessegetni a gyanút. Hogy a parádés motívumok, a freudi–marxi, újhullámos, hollywoodi, marlonbrandós, borgeses mítosztöredékek kirakójátéka mögött semmi sincs.Hogy épp csak saját világa nincs Bertoluccinak.
Ugyanaz a bajom ezzel a filmmel, mint egy csomó másik felfokozottan hisztérikus(nak vélt), az elidegenedésről meg az őrületről tanmesét gyártó filmmel: hogy egy szavukat se hiszem.
Az őrületük, a felfokozottságuk, a hisztériájuk, az elidegenedésük uncsi, poros, hiteltelen, nincsen is, persze tény, hogy filmek tekintetében sokat tompultam az elmúlt évek során és gyanítom, hogy apátiámból talán csak valami olyan pornó tudna felrázni, amiben mondjuk néhány néger lábat tuszkolnak valami elidegenedett ánuszba.
Az őrületük, a felfokozottságuk, a hisztériájuk, az elidegenedésük uncsi, poros, hiteltelen, nincsen is, persze tény, hogy filmek tekintetében sokat tompultam az elmúlt évek során és gyanítom, hogy apátiámból talán csak valami olyan pornó tudna felrázni, amiben mondjuk néhány néger lábat tuszkolnak valami elidegenedett ánuszba.
szerda, május 20, 2009
idegbolond
Végtelenül belefáradtam a pre-menstruális borzalmakba: a menetrendszerű párkapcsolati katasztrófa vizionálásba, abba, hogy ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy mi a valóság és mi zavarodott össze (illetve játszódott le) csak az én fejemben, az ingerültséggel váltakozó hisztérikus sírhatnékba, a szörnyű deprimáltságba, aaa...á.
Férfi akarok lenni (neked vannak félelmeid? ja igen, tudom, vannak, félsz például, hogy egyszer társaságban túl hangosan böfögsz majd).
Na jó, esetleg megelégszem a lobotómiával is.
Férfi akarok lenni (neked vannak félelmeid? ja igen, tudom, vannak, félsz például, hogy egyszer társaságban túl hangosan böfögsz majd).
Na jó, esetleg megelégszem a lobotómiával is.
kedd, május 19, 2009
ahogy a dolgok vannak
- amikor emelkedőn felfelé futok, mindig bánom, hogy megszülettem
- tegnap kiderült, hogy a Marci palacsintadobáló őstehetség; az én palacsintáim viszont nagyrészt a sütő mögött landoltak
- tulajdonképpen ma gondoltam bele először igazán, hogy a Marci a menetrendszerű reggeli macskagyömöszölés közben azt mantrázza az aléltan hentergő Fanninak, hogy kibelezlek, megöllek, te geci szar, puszta szeretetből, igen, mosmitnéztek, ez egy ilyen agresszív család
- a macska elviselhetetlenül aranyos
- tegnap kiderült, hogy a Marci palacsintadobáló őstehetség; az én palacsintáim viszont nagyrészt a sütő mögött landoltak
- tulajdonképpen ma gondoltam bele először igazán, hogy a Marci a menetrendszerű reggeli macskagyömöszölés közben azt mantrázza az aléltan hentergő Fanninak, hogy kibelezlek, megöllek, te geci szar, puszta szeretetből, igen, mosmitnéztek, ez egy ilyen agresszív család
- a macska elviselhetetlenül aranyos
A boldog párkapcsolat egyik alapvető titka (minden nőnek aki szereti)
Félelmeink valóságként való aposztrofálása és e félelmek zajos artikulálása (értsd: bizonyos esetekben borzalmas rikácsolássá fajuló idegesítő lamentálás) helyett inkább maradjunk csendben.
hétfő, május 18, 2009
"a nők őrültek"
Az új tanítványom, Daniele, már a második órán őszinteségi rohamot kapott (ez minden tanítvány életében eljön egyszer, csak változó, hogy pontosan mennyi idő után) és elmesélte, hogy nemrég elvált és van egy (úgy emlékszem) ukrán nője, akit szívesen elhozna magával Triesztbe, de milyen nehéz itt munkát találni, meg letelepedni, új életet kezdeni, blablabla, na erre fel én meg elmeséltem neki a magam kis történetét - auguszus végén megismerkedés, utána pár napra rá londonozás, aztán másfél hónap távkapcsolat, utána kábé a harmadik randin összeköltözés még otthon, majd november közepén irány Trieszt és hát minden ami ezzel jár: munkahelyen felmondás, lakás kiadása, szülők otthon hagyása, egy nagy rakás áldozat a szerelemért, olálá; mikor befejezetem a sztorit, Daniele elismerően nézett rám, majd azt mondta, hogy egy olasz nő sosem tenne meg ilyet egy férfiért, mert az olasz nők tradicionálisak, röghöz kötöttek és különben is mindegyik nagyon alacsony...erre megkérdeztem, hogy ő vajon elhagyná-e Triesztet a nőért akit szeret, feladna-e érte mindent, mire Daniele borzadva nézett rám és azt mondta, ez teljesen kizárt, rá itt van szükség, neki itt az élete...
péntek, május 15, 2009
lehánybú
leánybúcsú, omg, ez most akkora divat, mondjuk szerintem az esküvő előtti legális (mit legális! jófejeknek kötelező) félrekúrást nevezik így manapság...hát, ha egyszer férjhez megyek, légyszi kínozz meg egy kötőtűvel, ha megtudod, hogy hajlandó vagyok a saját leánybúcsúmon részt venni (tudom, tudom, az ilyesmit titokban szervezik, de ha bármelyik barátom ilyent szervez nekem, akkor...akkor...najó, inkább őket kínozzuk majd a kötőtűvel)
hülye olaszok, olasz hülyék
[15:22:02] … na mi volt?
[15:22:53] KA: hát, mindenféle, majd elmesélem, de bazmeg elképesztő, hogy itt iscrizione díj van, tehát ha 50 egy hónapra a konditerem, akkor először be kell fizetned 25 iscrizione-t (ez megy a maffiának vajon?) és aztán még a havi díjat
[15:23:15] MK: pff
[15:25:26] … ja, alvise azt tanácsolta, hogy vegyünk egy il mercatinot (vettem) és nézzük meg, hogy van-e benne eladó tivú
[15:25:55] … te tudtad, hogy a wc-t ezek a nyomorultak vícsínek mondják? haza akarok menni:D
[15:27:44] MK: :)
[15:27:52] … es divudi = DVD
[15:27:54] … :D
[15:27:58] KA: óbazmeg
[15:28:06] … borzalom
[15:28:10] MK: mondjuk a tivu mindent visz sztem
[15:28:28] KA: tök rendes volt amúgy a konditermes néni
[15:28:44] … mindent úgy magyarázott mintha elmebeteg lennék
[15:28:56] … és kivárta, amíg kinyögöm a kérdéseimet
[15:29:23] MK: na latod
[15:29:27] KA: a végén megcsillogtatta magyartudását és valami jónapotkívánokhoz hasonlót nyöszörgött
[15:29:28] MK: csak a postan kocsogok :)
[15:29:34] … wow
[15:29:37] KA: igen, ezek rendesek voltak
[15:22:53] KA: hát, mindenféle, majd elmesélem, de bazmeg elképesztő, hogy itt iscrizione díj van, tehát ha 50 egy hónapra a konditerem, akkor először be kell fizetned 25 iscrizione-t (ez megy a maffiának vajon?) és aztán még a havi díjat
[15:23:15] MK: pff
[15:25:26] … ja, alvise azt tanácsolta, hogy vegyünk egy il mercatinot (vettem) és nézzük meg, hogy van-e benne eladó tivú
[15:25:55] … te tudtad, hogy a wc-t ezek a nyomorultak vícsínek mondják? haza akarok menni:D
[15:27:44] MK: :)
[15:27:52] … es divudi = DVD
[15:27:54] … :D
[15:27:58] KA: óbazmeg
[15:28:06] … borzalom
[15:28:10] MK: mondjuk a tivu mindent visz sztem
[15:28:28] KA: tök rendes volt amúgy a konditermes néni
[15:28:44] … mindent úgy magyarázott mintha elmebeteg lennék
[15:28:56] … és kivárta, amíg kinyögöm a kérdéseimet
[15:29:23] MK: na latod
[15:29:27] KA: a végén megcsillogtatta magyartudását és valami jónapotkívánokhoz hasonlót nyöszörgött
[15:29:28] MK: csak a postan kocsogok :)
[15:29:34] … wow
[15:29:37] KA: igen, ezek rendesek voltak
szerda, május 13, 2009
"mondjuk volt egy pont, mikor az orrom alatt azt mormoltam, hogy 'faszomat már''"
Ma a postán egy néni vecchia új megvilágításba helyezte az olasztanulást; rájöttem ugyanis, hogy Olaszországban nem vagy ember, amíg nem tudsz felháborodva kárálni és panaszkodni és reklamálni, merhogy az olasz fejetlenség és zűrzavar miatt időnként igen nagy szükség van néhány indulatos kifejezés elvakkantására.
íme a felettébb izgalmas sztori: a postán az olaszoknál is dívik a sorszámhúzogatós módszer, nade itt nem merül fel semmiféle angolos türelem, elegancia, udvariasság, mivel az olaszok sajnos csak olasz módra képesek használni mindent: amikor néni vecchia 33-as számmal beállt elém (elém, akinek a száma 26-os volt), majd postásnéni cattiva e inospitale nemcsak hogy elegánsan és felettébb rejtélyes módon kihagyta a 26-os sorszámot, hanem legnagyobb megdöbbenésemre még meg is kérdezte néni vecchia 33-at, hogy ugye ő a 27-es, az meg buzgón sisisizett...na ekkor én már szívesen kiáltottam volna néhány indulatos vaffanculót, dehát ugye alapvetően nem ezt a stílust tanultam otthon, úgyhogy összeszedtem minden tudásom és aszontam postásnéni cattivának, hogy bocs, de jóval néni tolakodós előtt érkeztem, ráaádásul a kibaszott 26-os a számom (ó, drága angol barátaim, ti bezzeg tudjátok, hogy kell normálisan sorban állni), szóval leszel szíves elvenni a nyomorék levelemet, de nagyon gyorsan. Postásnéni cattiva undokul szinyorinázott, meg magyarázott valami tábláról, kiírásról, szabályokról, mittoménmiről, de végül csak feladtam a levelet, yea.
íme a felettébb izgalmas sztori: a postán az olaszoknál is dívik a sorszámhúzogatós módszer, nade itt nem merül fel semmiféle angolos türelem, elegancia, udvariasság, mivel az olaszok sajnos csak olasz módra képesek használni mindent: amikor néni vecchia 33-as számmal beállt elém (elém, akinek a száma 26-os volt), majd postásnéni cattiva e inospitale nemcsak hogy elegánsan és felettébb rejtélyes módon kihagyta a 26-os sorszámot, hanem legnagyobb megdöbbenésemre még meg is kérdezte néni vecchia 33-at, hogy ugye ő a 27-es, az meg buzgón sisisizett...na ekkor én már szívesen kiáltottam volna néhány indulatos vaffanculót, dehát ugye alapvetően nem ezt a stílust tanultam otthon, úgyhogy összeszedtem minden tudásom és aszontam postásnéni cattivának, hogy bocs, de jóval néni tolakodós előtt érkeztem, ráaádásul a kibaszott 26-os a számom (ó, drága angol barátaim, ti bezzeg tudjátok, hogy kell normálisan sorban állni), szóval leszel szíves elvenni a nyomorék levelemet, de nagyon gyorsan. Postásnéni cattiva undokul szinyorinázott, meg magyarázott valami tábláról, kiírásról, szabályokról, mittoménmiről, de végül csak feladtam a levelet, yea.
Btw egészen szürreális volt az a bizonyos focimeccs: a pálya egy külvárosi részen van, ahol tréningruhás meg neccatlétás bácsik különböző méretű kutyáik társaságában ülnek az utcán és trieszti dialektusban politizálnak.
Meccs után a játékosok általában a pálya mögötti büfében söröznek egy darabig és tegnap a beszélgetésüket hallgatva megállapítottam, hogy valami hihetetlen bája van annak, amikor egy koreai, egy német, egy magyar és egy argentin kutató a meccs egyes mozzanatait elemezve a csapat esélyeit latolgatja.
Meccs után a játékosok általában a pálya mögötti büfében söröznek egy darabig és tegnap a beszélgetésüket hallgatva megállapítottam, hogy valami hihetetlen bája van annak, amikor egy koreai, egy német, egy magyar és egy argentin kutató a meccs egyes mozzanatait elemezve a csapat esélyeit latolgatja.
kedd, május 12, 2009
vall
Zűrös előéletem során sokszor szedtem össze az épp aktuális (és egyfolytában merevrészeg) pasimat valami gusztustalan talponállóból, aztán volt olyan, akit eltartottam, meg akadt olyan, aki miatt eladtam az arany fülbevalómat, a könyveimet, a ruháimat, megint valaki más miatt AIDS tesztre mentem, abortuszom volt, szcientológussal beszélgettem, pszichológushoz jártam, pován voltam, koncerteken unatkoztam, stúdiókban ültem, basszusgitárt cipeltem, de ilyen, amilyen ma este fog, na ilyen még sose történt: soha életemben nem voltam egyetlen pasim focimeccsén sem.
Elképesztő mit meg nem tesz az ember a faszér'.
Elképesztő mit meg nem tesz az ember a faszér'.
hétfő, május 11, 2009
Kedves tévénéző gyerekek!
Szóval mostantól úgy lesz, hogy mielőtt elkezdenétek megírni a kis kezetekkel a kis megmondóleveleiteket, hogyaszongya majd én jól megmondom ennek a rinyáló picsának hogy éljen/hogy ne éljen/mi miatt szomorkodjon/mi miatt ne szomorkodjon/de szar neki/de utálom mert..., azelőtt a helyes kis agyatokkal kezdjetek szövegérteni, ha meg az végképp nem megy, hát szabad kérdezni: jaj, hát mi a bajod már megin Molly mókuskám, bogaram, te kis szerencsétlen, nyomorult ügyürübügyürü, meg így ilyeneket toljatok bátran, mer ezek a csesztető levelek mindenféle prekoncepciókkal, hogy én így, meg úgy, meg amúgy baszom el az életem, hát feleim, ne már, ez annyira...annyira...gagyi.
Az anyukám gyűjtötte a dobozokat...az anyukám ezt nagyon szerette...ezen mindig vicceltünk az anyámmal...az anyukám hívott így...az anyukám szerint ez nagyon jó..az anyukám iszonyú finomat főzött ilyet...az anyukám erre mindig azt mondta...már nem tudom felhívni az anyukámat, hogy megkérdezzem...a mama sosem értette...a mambókának biztos nagyon tetszene...az anyám szerette ezt a tévéműsort...ettől a fickótól az anyám is rosszul volt...milyen kár, hogy nem láthatja ezt a kutyát az anyukám, annyira hiányzik az anyukám, nekem már nincs anyukám.
vasárnap, május 10, 2009
romantika
Emlékszel mikor először nálam aludtál és másnap a metróhoz menet az ÁNTSZ előtt csókolóztunk?
recognishun
Jelenleg egy olyan országban élek, ahol Cicciolina a nyolcvanas években parlamenti képviselő volt.
szombat, május 09, 2009
"Én pedig lesújtok te reád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal"
Az állatkínzók akár három év börtönbüntetést is kaphatnak.
Egy macskákat csonkító, illetve lefejező embert vajon mi a francért nem zárnak örökre börtönbe?
Egy ilyen ember nyilván gond nélkül levágná akár a saját anyja fejét is, no persze gondolom nem ezzel kezdi a fejlevágós létformát, merhát olyan lehet ez a dolog, mint a nemtommilyen Eszter (tudjátok, ilyen mindenki macája a Vidámpark zenekarban) drogos karrierje: augusztusban elszívta az első jointot, októberre meg már heroinfüggő lett, szép volt, gratulálunk...ja, szóval először nyilván macskafej, másodszorra meg jöhet a mami feje, így megy ez.
Egy macskákat csonkító, illetve lefejező embert vajon mi a francért nem zárnak örökre börtönbe?
Egy ilyen ember nyilván gond nélkül levágná akár a saját anyja fejét is, no persze gondolom nem ezzel kezdi a fejlevágós létformát, merhát olyan lehet ez a dolog, mint a nemtommilyen Eszter (tudjátok, ilyen mindenki macája a Vidámpark zenekarban) drogos karrierje: augusztusban elszívta az első jointot, októberre meg már heroinfüggő lett, szép volt, gratulálunk...ja, szóval először nyilván macskafej, másodszorra meg jöhet a mami feje, így megy ez.
péntek, május 08, 2009
soddisfatta
Igazán megnyugtató egy fizikussal élni: miközben robban a tévé, ő tudományosan levezeti, hogy miért nincs okunk különösebb aggodalomra.
csütörtök, május 07, 2009
"sámli legyek, ha értem"
Soha, de soha, de soha nem fogom megérteni az embereket.
Jelentkeznek a skype-os angol ügyében, azonnali kezdéssel, nagyon sürgős, holnaptól, egész életemben ilyen angol tanárt kerestem, nahát, te igazi tanár vagy? jé, tök izgi, blablabla, felvesznek a kapcsolataik közé, hosszú levélben ecsetelik nyelvtanulási kálváriájukat, barátkoznak, a bélműködésüket elemzik, nyelvkönyvekről kérnek tanácsot, esetleg egy szintfelmérő keretében lelkesednek, hogy őket így még soha senki és nahát de jó, milyen praktikus, majd a kezdeti lelkesedés - ami éppen az egyeztetési fázisig (akkor hetente kétszer kilencven percben, jó?) tart -, soha többé nem jelentkeznek, eltűnnek még mielőtt a jajdepraktikussohailyenjó angol órák elkezdődhetnének, többé nem jelentkeznek be skype-on, ha mail-ben tudakolom a szándékaikat annyit se mondanak, hogy bú, felszívódnak, megszűnnek, elnyeli őket a föld.
Jelentkeznek a skype-os angol ügyében, azonnali kezdéssel, nagyon sürgős, holnaptól, egész életemben ilyen angol tanárt kerestem, nahát, te igazi tanár vagy? jé, tök izgi, blablabla, felvesznek a kapcsolataik közé, hosszú levélben ecsetelik nyelvtanulási kálváriájukat, barátkoznak, a bélműködésüket elemzik, nyelvkönyvekről kérnek tanácsot, esetleg egy szintfelmérő keretében lelkesednek, hogy őket így még soha senki és nahát de jó, milyen praktikus, majd a kezdeti lelkesedés - ami éppen az egyeztetési fázisig (akkor hetente kétszer kilencven percben, jó?) tart -, soha többé nem jelentkeznek, eltűnnek még mielőtt a jajdepraktikussohailyenjó angol órák elkezdődhetnének, többé nem jelentkeznek be skype-on, ha mail-ben tudakolom a szándékaikat annyit se mondanak, hogy bú, felszívódnak, megszűnnek, elnyeli őket a föld.
fyi
Szerintem csudás ötlet volt virágárust elhelyzeni a focipálya közelében, merhogy mosmár minden héten kapok virágot, bibibibibí.
egy márciusi fordítás hiteles története (azaz "felgerjedt szittya vérem")
[P ápr. 17 2009 17:27:05] KA: szia, igazán nem akarlak nyaggatni, csak megint a pénz ügyében írok, mármint hogy akkor mikor lesz pénz a fordításomból?
[H ápr. 20 2009 11:18:56] … szia, megint pénzeznék: akkor egyszercsak materializálódik a munkám?:)
[H ápr. 20 2009 11:19:39] BG: szia, folyamatban - tudom, ez nem igazán megnyugtató, de politikailag korrekt, vö. vezetőségnél van jóváhagyáson.
[H ápr. 20 2009 11:19:50] … ha du. bejön az ügyvezetőnk megsürgetem
[H ápr. 20 2009 11:21:51] KA: oké, köszi
[H máj. 4 2009 12:03:59] … szia, megint a pénzről kérdeznélek: gondoltam május eleje van és ilyenkor fizettek pénzeket, most már csak van esély rá, hogy megkapjam, mit gondolsz? nagy szükségem volna rá most, meghalt az anyukám és az apámnak kéne segítenünk, mert rengeteg pénzbe került a temetés és hát minden fillér számít, meg hát amúgy is...
[H máj. 4 2009 12:05:17] BG: szia, nagyon sajnálom ami történt. remélem, hogy gyorsan pontot tudunk tenni ennek a végére, ismét megsürgetem a vezetőséget a jóváhagyással kapcsolatban.
[H máj. 4 2009 12:05:46] KA: jó, köszi
[CS, máj. 7 2009 10:47:59] … szia, tényleg nagyon kéne az a pénz, én nem tudom megsürgetni valahogy a vezetőséget? szívesen felhívom őket vagy valami, de azért lássuk be, két hónapja csináltam a fordítást és nyavalyás 30 xezer forintról van szó, nemár, hogy nem fizetik ki. gondolom hónap elején vannak kifizetések, ha most nem kapom meg, akkor csúszik még egy hónapot? ezt nagyon nem szeretném.
[12:42:35] … na jó, hát több eszközöm tényleg nincs, mint hogy szépen kérlek (a balhézás nem stílusom), de azért legalább ne ignorálj.
[13:18:08]KA: … amúgy a fickó baszik válaszolni és engem ez a pofátlanság annyira megdöbbent, hogy nem is tudom mit mondjak
[13:18:53] … csak reménykedni tudok, hogy esetleg nem kapja meg vagy ilyesmi
[13:19:02] … mondjuk nyilván ezt fogja hazudni
[13:19:26] … ha még egyáltalán valaha kegyeskedik hozzám szólni
[13:20:15]MK: ne is idegelj
[13:18:53] … csak reménykedni tudok, hogy esetleg nem kapja meg vagy ilyesmi
[13:19:02] … mondjuk nyilván ezt fogja hazudni
[13:19:26] … ha még egyáltalán valaha kegyeskedik hozzám szólni
[13:20:15]MK: ne is idegelj
Feltétlen dolgozzunk magyar cégnél, magyar cégnek, viseljük el az összes ezzel járó megaláztatást, az éhbért amit kapunk, a bejelentetlenséget (esetleg minimálbérre néha hajlandóak, sej és hurrá), a basáskodást, a sunyiságot, azt, hogy semmibe vesznek, azt, hogy mindenki lehúzhatja a vécén amit valaha tanult, azt hogy mindenki a saját szaros kis seggét félti, azt, hogy fizetést kapni a munkánkért tulajdonképpen abnormális luxus és jaj ne, semmiképp ne engedjük, hogy az undorító multik munkahelyet teremtsenek, hogy bejelentsék a dolgozóikat, sőt, esetleg normális fizetést (mindenféle egyéb juttatásokkal) is mellékeljenek mindehhez, mer felgerjed szittya vérünk, jézusom, kiárusítják sunyiországot, jaj, ne, csak azt ne, hát hogy szívjuk majd így egymás vérét, hogy verünk át mindig mindenhol mindenkit, istenem, a végén még ki kell írni az országra, hogyaszongya köcsögség miatt bezárt, viszlát.
A multinál is rabszolga vagy, naná: csak ott legalább úgy tesznek, mintha szükség lenne rád.
Hogy ez csupán a látszat? Őszintén szólva ki nem szarja le, ha képes befizetni havonta a kurva számlákat, he?
kedd, május 05, 2009
mindenkinek aki szeret
Drága barátaim, szeretteim, feleim!
Nem, nem, soha! Nem engedhetjük, hogy megjelenjen egy olyan könyv, amelynek a címe Sex and fogyás. A végsőkig ki kell tartanunk és küzdenünk kell e gusztustalan produktum ellen, btw erről eszembe jut az a ragyabunkó keletnémet fiatalember, akit pár éve Fonyódon láttunk: a szájában hurka fityegett és Sex und Alkohol feliratú pólóban, borvirágos arccal flangált a parton; tuti, hogy legalább egyszer kimondta fennhangon azt a szót, hogy aufbrummen.
Küzdjünk, kedveskéim, küzdjünk.
Nem, nem, soha! Nem engedhetjük, hogy megjelenjen egy olyan könyv, amelynek a címe Sex and fogyás. A végsőkig ki kell tartanunk és küzdenünk kell e gusztustalan produktum ellen, btw erről eszembe jut az a ragyabunkó keletnémet fiatalember, akit pár éve Fonyódon láttunk: a szájában hurka fityegett és Sex und Alkohol feliratú pólóban, borvirágos arccal flangált a parton; tuti, hogy legalább egyszer kimondta fennhangon azt a szót, hogy aufbrummen.
Küzdjünk, kedveskéim, küzdjünk.
"elmúlik, meggyógyít"
(Többek között) onnan tudom, hogy a Marci szeret engem, hogy tegnap, amikor hazaért és én legújabb szokásom szerint bőgve ültem itt és amint belépett az ajtón, rázúdítottam az összes kétségbeesésemet, nos, ő akkor csak mérsékelten kapott idegrohamot (ez nagy szó nála, mert ööö, hogy is fogalmazzak...kissé heves vérmérsékletű), megölelgetett, kedvesen duruzsolt, optimistán keblére ölelte a világot, nézte velem a fokozatosan meghibbanó, gombszemével idegesen pislogó Colin Farrelt (szombaton, mikor nagyon kiborultam, terápiás Mekk mester- és Frakk-nézést tartottunk, pedig ő ezeket - egyébként eléggé rejtélyes módon - rühelli), aztán együtt olvastuk a buta olasz (eredetileg angol) lányregényemet (vagy minek nevezzem ezeket a lúzerek kapcsolati problémáit feszegető, Londonban játszódó, három óra alatt elolvasható sztorikat); tudom, rémes, de iszonyatosan lusta vagyok tanulni (mittomén, öreg vagyok már ehhez; persze francokat, csudajó kifogás ez, igazából egyszerűen nincs türelmem és hisztis vagyok, meg idegesít minden ami nem angol) és a legrosszabb diákjaimra hasonlítok, úgyhogy kábé csak akkor tanulok olaszt, ha a Marci leül velem és gyötör, hogy csináljam; az este csúcspontja azér mégis az volt, amikor lefekvés előtt titokban a párnámra csempészte a kicsi műanyag tehenemet, amiről azt hittük, hogy eltűnt.
Ma reggel pedig kihajtott az ágyból és elvitt egy tök üres, profi futópályára, ahol ugyan árnyéka voltam régi, napi öt kilométert röhögve lefutó önmagamnak, de termeltem némi endorfint, úgyhogy kicsit jobb most, najóvammosmár, ilyen vacak hosszú post, mikor igazából csak azt akartam mondani, hogyaszongya azok a kiscsibék, azok kellenek.
PS1: Futás közben felröhögtem, mer eszembe jutott amit Dé ordított vihogva a telefonba, miután először találkozott Marcival szeptemberben: ez egy kisfiú, te pedofil vagy.
PS2: A Via Commercialén lefelé, bosszankodva a szűk és girbegurba utcácska miatt, amin menni kényszerültem, hirtelen rádöbbentem, hogy amit unott és bosszús pofával bámulok, az a tenger.
Nem is tudom. Esetleg többet kéne örülni.
PS3: Lehet levenni a csőnadrágot. Mindenkinek rosszul áll, gondoltam szólok.
Ma reggel pedig kihajtott az ágyból és elvitt egy tök üres, profi futópályára, ahol ugyan árnyéka voltam régi, napi öt kilométert röhögve lefutó önmagamnak, de termeltem némi endorfint, úgyhogy kicsit jobb most, najóvammosmár, ilyen vacak hosszú post, mikor igazából csak azt akartam mondani, hogyaszongya azok a kiscsibék, azok kellenek.
PS1: Futás közben felröhögtem, mer eszembe jutott amit Dé ordított vihogva a telefonba, miután először találkozott Marcival szeptemberben: ez egy kisfiú, te pedofil vagy.
PS2: A Via Commercialén lefelé, bosszankodva a szűk és girbegurba utcácska miatt, amin menni kényszerültem, hirtelen rádöbbentem, hogy amit unott és bosszús pofával bámulok, az a tenger.
Nem is tudom. Esetleg többet kéne örülni.
PS3: Lehet levenni a csőnadrágot. Mindenkinek rosszul áll, gondoltam szólok.
vasárnap, május 03, 2009
"Téged nagyon szeretlek, de minden más szar"
Éjszaka rémálmok miatt nyöszörögök, nappal mindenféle ostoba ürüggyel balhét kreálok és üvöltök, sírok, nem, sajnos nem vagyok elviselhető.
Még a Fossalonban (!) megrendezett Aszparágusz Fesztiválon (!!) tömött sorokban, azonos ritmusban, azonos mozdulatokkal italodiszkóra táncoló cuki öreg nénik és bácsik látványa se nagyon dobott fel tegnap (nem igaz, az egész annyira szürreális volt, hogy vihogtam lelkesen), belekötök mindenbe és mindenkibe, nem lesz ez így jó.
Nyomaszt az élet; gyötör az anyám hiánya, a pénzproblémák, az apám kétségbeesése, az, hogy nincs munkám, az elviselhetetlenségem, a tehetetlenségem, az élhetetlenségem, a szomorúságom.
Nem vagyok jól.
PS.: Ne írjatok, nem érdekel.
Még a Fossalonban (!) megrendezett Aszparágusz Fesztiválon (!!) tömött sorokban, azonos ritmusban, azonos mozdulatokkal italodiszkóra táncoló cuki öreg nénik és bácsik látványa se nagyon dobott fel tegnap (nem igaz, az egész annyira szürreális volt, hogy vihogtam lelkesen), belekötök mindenbe és mindenkibe, nem lesz ez így jó.
Nyomaszt az élet; gyötör az anyám hiánya, a pénzproblémák, az apám kétségbeesése, az, hogy nincs munkám, az elviselhetetlenségem, a tehetetlenségem, az élhetetlenségem, a szomorúságom.
Nem vagyok jól.
PS.: Ne írjatok, nem érdekel.
szombat, május 02, 2009
fyi
Van egy gyönyörű kocsim. Kurva jól megy, szép, áramvonalas, isteni vele az élet. Annyira szép, annyira jó, hogy én most elköszönök tőle és felgyújtom. Túl jó azér.
Na, ismerős a filozófia? Igen, igen, jól mondják ott a hátsó padsorban: a kidobott lányok szoktak ilyent kreálni, hogyaszongya "túlságosan szerettük egymást", "megijedt a szerelmemtől", blablabla.
Nincs ilyen bazmeg. Kidobott, mert nem szeret, viszlát.
Na, ismerős a filozófia? Igen, igen, jól mondják ott a hátsó padsorban: a kidobott lányok szoktak ilyent kreálni, hogyaszongya "túlságosan szerettük egymást", "megijedt a szerelmemtől", blablabla.
Nincs ilyen bazmeg. Kidobott, mert nem szeret, viszlát.
péntek, május 01, 2009
A nőknek lelke van, a férfiaknak farka (hosszú és unalmas, bocs)
Azon agyaltam az előbb egy ideig, hogy a férfiakat vajon tanítják-e a férfimagazinok nőknek megfelelni (nem, nyilván, természetesen, naná hogy, nem); úgy értem okítják-e őket úgy, ahogy a nőket okítja - persze más-más aspektusból, de végső soron hasonló cél érdekében - a Cosmopolitan, a Joy, a Nők Lapja meg a Kiskegyed és a többi butaújság.
Merhogy ugye a nőnek megfelelni kell: a Cosmopolitan meg a Joy szextippeket ad fasza ezer oldalas különszámban (hogyan cuppogj szopás közben, milyen szexi bugyiban járj sztriptízt, hogyan maszturbálj neki és milyen masszázsolajjal kenegesd a farkát), a Kiskegyed vigyorogva felmosó cuki családanyát farag belőled, olyan teljesen harmonikusat, tudjátok, azt a csoda klasszik típust, aki fantasztikusan főz, jó az ágyban, imádja a házimunkát, bombanő, entellektüel és a lelke egy virágos réthez hasonlít (régen sírva röhögtem, mikor volt ilyen napi tipp egy hétre előre: hétfőn vegyél egy szép új kosarat és pakolj bele zöldségeket, kedden mosolyogj a férjedre mielőtt megiszod a csempfényt, szerdán mosd le az ablakokat és ne kapcsold be a tévét, csütörtökön csinálj hasizom gyakorlatokat, majd jógázz, pénteken rendezd a receptgyűjteményedet, szombaton pucold ki az összes cipődet, vasárnap kirándulj a családdal és szagolj meg egy ibolyát), a Nők Lapja meg talán kevésbé praktikus, inkább az agyadat és a lelkedet veszi kezelésbe: ne hagyjuk, hogy tönkretegyen a zöld szemű szörny, egyeztessük csillagjegyeinket, bízzunk a másikban és szeressük, mert a szerelem mindent legyőz, Flóra, csináljunk gyereket, ne féljünk a pszichológustól, adott esetben hurcoljuk el partnerünket is hozzá, fogjuk be a szánkat ha a férfi ideges, a hűtlenség megbocsátható és különben is, mentsük meg házasságunkat bármi áron, satöbbisatöbbi.
A férfimagazinok (oké, túl sokat nem olvastam még tüzetesebben, szóljatok be ha nem így van) ellenben java részt csöcsi csajokat mutogatnak; a képek mellett szövegek is vannak, tehát interjúnak álcázzák az erotikus újságot ha jól értem (kíváncsi vagyok a célközönség elolvasta-e valaha is bármelyik ilyen macával készített izé...beszélgetést), van aztán még néha valami kis szextanács (gyanítom, hogy a "hogyan legyen nekem jobb a szex" a vezérfonal), aztán motorok, autók, foci, egyéb sport, mittomén valami ruha "ne vedd fel, vedd fel"-tanács undok fejű férfimodelleken bemutatva és csókolom.
Oké, persze, lehet mondani, hogy a két nem érdeklődése kicsit sem hasonlít (reménykedem benne, hogy ez nem igaz), hogy a nők egész életüket a szerelem és végső soron a szaporodás szolgálatába állítják és az ezek miatti vekengés tölti ki gyakorlatilag minden idejüket (ha ez így van, az nagyon szomorú, komolyan mondom), de vajon a női magazinoknak tényleg ennyire ki kell szolgálni ezt a - szerintem elég rossz - tendenciát? Oké, ezeket az újságokat el akarják adni, de azért a kínálat is formálhatja a keresletet, nem?
Ha a nőket nem azonosítanák mindig ezzel a "kapcsolatomon nyivákolok, a férfiak viselkedésén filozofálok és persze közben szolgálom a kiválasztott FÉRFIT mindhalálig" szereppel, ha nem ezt erősítené bennük minden és mindenki, akkor talán végül nem vesznének el ebben a sekélyes világban, na meg mittomén: ha a férfiakat egy kicsit kevésbé praktikusan próbálnák megszólítani (azaz nem feltétlen kivillantott puncikat és autókat mutogatnának nekik), akkor talán lehetne valami közeledés a két nem között, mert szerintem amit a női és a férfimagazinok sugallnak, az kész katasztrófa: a nő szolgál, szépítkezik, főz, csinosítja (shite) a lakást, otthon lehetőleg kussol, hogy ne zavarja a FÉRFIT, a barátnőivel meg csillagjegyekről elmélkedik és pszichológusokat megszégyenítő elemzéseket kreál az általa ismert összes párkapcsolatról, illetve romantikus filmeken zokog a moziban, a férfi eközben viszont semmi mást nem vesz észre a világból, csak a pinát meg a lóerőt.
Na mindegy, végülis nem csodálkozom semmin, mióta az egyik női magazinban a mittomén milyen magasságos szopó nagymester (pornósztár, eufemisztikusan) Linda S. (jó, ez Woody, dehát) adott párkapcsolati (!) tanácsokat.
Btw hasonló témán elmélkedtem tegnap egy darabig, de azt már nem fejtem ki, ne aggódjatok, csak kapcsolódik némileg, szóval: az a közhely nyomult a fejembe, hogy ugye a férfi sok numerával a háta mögött tapasztalt, vágyott szexisten, míg ugyanez nőben ócska ribanc.
Egy darabig az motoszkált a fejemben, hogy a soknumerás férfiaktól (ne kezdjük, hogy nade mi a sok, jó?) nekem alapvetően hányingerem van - pont annyira nem menő mindenkit ágyba cipelni mint naponta mocsok részegre inni magad a haverjaiddal - és hogy azér a sokat emlegetett tesztoszteron nem feltétlen mentség mindenre, de aztán meguntam a gondolatot hamar, titeket is megkíméllek, vége, éljen.
Merhogy ugye a nőnek megfelelni kell: a Cosmopolitan meg a Joy szextippeket ad fasza ezer oldalas különszámban (hogyan cuppogj szopás közben, milyen szexi bugyiban járj sztriptízt, hogyan maszturbálj neki és milyen masszázsolajjal kenegesd a farkát), a Kiskegyed vigyorogva felmosó cuki családanyát farag belőled, olyan teljesen harmonikusat, tudjátok, azt a csoda klasszik típust, aki fantasztikusan főz, jó az ágyban, imádja a házimunkát, bombanő, entellektüel és a lelke egy virágos réthez hasonlít (régen sírva röhögtem, mikor volt ilyen napi tipp egy hétre előre: hétfőn vegyél egy szép új kosarat és pakolj bele zöldségeket, kedden mosolyogj a férjedre mielőtt megiszod a csempfényt, szerdán mosd le az ablakokat és ne kapcsold be a tévét, csütörtökön csinálj hasizom gyakorlatokat, majd jógázz, pénteken rendezd a receptgyűjteményedet, szombaton pucold ki az összes cipődet, vasárnap kirándulj a családdal és szagolj meg egy ibolyát), a Nők Lapja meg talán kevésbé praktikus, inkább az agyadat és a lelkedet veszi kezelésbe: ne hagyjuk, hogy tönkretegyen a zöld szemű szörny, egyeztessük csillagjegyeinket, bízzunk a másikban és szeressük, mert a szerelem mindent legyőz, Flóra, csináljunk gyereket, ne féljünk a pszichológustól, adott esetben hurcoljuk el partnerünket is hozzá, fogjuk be a szánkat ha a férfi ideges, a hűtlenség megbocsátható és különben is, mentsük meg házasságunkat bármi áron, satöbbisatöbbi.
A férfimagazinok (oké, túl sokat nem olvastam még tüzetesebben, szóljatok be ha nem így van) ellenben java részt csöcsi csajokat mutogatnak; a képek mellett szövegek is vannak, tehát interjúnak álcázzák az erotikus újságot ha jól értem (kíváncsi vagyok a célközönség elolvasta-e valaha is bármelyik ilyen macával készített izé...beszélgetést), van aztán még néha valami kis szextanács (gyanítom, hogy a "hogyan legyen nekem jobb a szex" a vezérfonal), aztán motorok, autók, foci, egyéb sport, mittomén valami ruha "ne vedd fel, vedd fel"-tanács undok fejű férfimodelleken bemutatva és csókolom.
Oké, persze, lehet mondani, hogy a két nem érdeklődése kicsit sem hasonlít (reménykedem benne, hogy ez nem igaz), hogy a nők egész életüket a szerelem és végső soron a szaporodás szolgálatába állítják és az ezek miatti vekengés tölti ki gyakorlatilag minden idejüket (ha ez így van, az nagyon szomorú, komolyan mondom), de vajon a női magazinoknak tényleg ennyire ki kell szolgálni ezt a - szerintem elég rossz - tendenciát? Oké, ezeket az újságokat el akarják adni, de azért a kínálat is formálhatja a keresletet, nem?
Ha a nőket nem azonosítanák mindig ezzel a "kapcsolatomon nyivákolok, a férfiak viselkedésén filozofálok és persze közben szolgálom a kiválasztott FÉRFIT mindhalálig" szereppel, ha nem ezt erősítené bennük minden és mindenki, akkor talán végül nem vesznének el ebben a sekélyes világban, na meg mittomén: ha a férfiakat egy kicsit kevésbé praktikusan próbálnák megszólítani (azaz nem feltétlen kivillantott puncikat és autókat mutogatnának nekik), akkor talán lehetne valami közeledés a két nem között, mert szerintem amit a női és a férfimagazinok sugallnak, az kész katasztrófa: a nő szolgál, szépítkezik, főz, csinosítja (shite) a lakást, otthon lehetőleg kussol, hogy ne zavarja a FÉRFIT, a barátnőivel meg csillagjegyekről elmélkedik és pszichológusokat megszégyenítő elemzéseket kreál az általa ismert összes párkapcsolatról, illetve romantikus filmeken zokog a moziban, a férfi eközben viszont semmi mást nem vesz észre a világból, csak a pinát meg a lóerőt.
Na mindegy, végülis nem csodálkozom semmin, mióta az egyik női magazinban a mittomén milyen magasságos szopó nagymester (pornósztár, eufemisztikusan) Linda S. (jó, ez Woody, dehát) adott párkapcsolati (!) tanácsokat.
Btw hasonló témán elmélkedtem tegnap egy darabig, de azt már nem fejtem ki, ne aggódjatok, csak kapcsolódik némileg, szóval: az a közhely nyomult a fejembe, hogy ugye a férfi sok numerával a háta mögött tapasztalt, vágyott szexisten, míg ugyanez nőben ócska ribanc.
Egy darabig az motoszkált a fejemben, hogy a soknumerás férfiaktól (ne kezdjük, hogy nade mi a sok, jó?) nekem alapvetően hányingerem van - pont annyira nem menő mindenkit ágyba cipelni mint naponta mocsok részegre inni magad a haverjaiddal - és hogy azér a sokat emlegetett tesztoszteron nem feltétlen mentség mindenre, de aztán meguntam a gondolatot hamar, titeket is megkíméllek, vége, éljen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)