Mióta újra boxfüggő vagyok, a lakásom úgy néz ki mint egy disznóól amiben bomba robbant. Ezúton keresem tehát olyan szimpatikus (és tisztaságmániás) rabszolga ismeretségét, aki nem riad vissza a hűtőben található sokhetes penészes lecsó látványától illetve szagától, lelkesen mos, mosogat és nyalja a padlót, tud ruhákat hajtogatni (én erre képtelen vagyok), vasalni, továbbá napi fél órát focizik a macskával (vigyázat, a macska nagyon jól cselez).
Elkeserítő, hogy rendellenesen működöm és az apenia dolorosa nálam nem generál tisztaságmániát.
szerda, február 28, 2007
kedd, február 27, 2007
MÖ*
(Majdnem) mindannyian ismerjük. Alattomosan támad, a túl-szituációkban.
Túl jó, túl szép, túl vad, túl különleges, túl valószínűtlen, túltúltúl. Igen, az az émelyítő érzés, ami akkor tör ránk, mikor valakivel túl tökéletes harmóniában létezünk, mikor valakinek minden egyes szavával egyet értünk, amikor szinte eggyé válunk a másik emberrel valami pállott, fülledt, zavaró módon.
Amikor valakivel annyira jó, hogy megrémülünk és gyorsan elkezdünk lefelé ásni, lefékezünk, menekülünk, falakat építünk, távolságra vágyunk.
Szerintem ez nem önsorsrontás, hanem inkább egészséges egovédelem: ritkán meri az ember teljesen levetkőztetni az agyát és a lelkét idegenek előtt.
(Holnap pitbull üzemmódban bukkanok fel majd a város különböző pontjain, kívánjatok nekem sok szerencsét.)
*Menekülési Ösztön
Túl jó, túl szép, túl vad, túl különleges, túl valószínűtlen, túltúltúl. Igen, az az émelyítő érzés, ami akkor tör ránk, mikor valakivel túl tökéletes harmóniában létezünk, mikor valakinek minden egyes szavával egyet értünk, amikor szinte eggyé válunk a másik emberrel valami pállott, fülledt, zavaró módon.
Amikor valakivel annyira jó, hogy megrémülünk és gyorsan elkezdünk lefelé ásni, lefékezünk, menekülünk, falakat építünk, távolságra vágyunk.
Szerintem ez nem önsorsrontás, hanem inkább egészséges egovédelem: ritkán meri az ember teljesen levetkőztetni az agyát és a lelkét idegenek előtt.
(Holnap pitbull üzemmódban bukkanok fel majd a város különböző pontjain, kívánjatok nekem sok szerencsét.)
*Menekülési Ösztön
Nincs
majd megszeretem, majd megszokom, majd talán jobb lesz, majd egymáshoz csiszolódunk, majd megjön a szerelem. Faszt jön. Vagy van, vagy nincs.
Nem érdekel bármilyen megoldás, nem vagyok olyan nagy bajban.
És ne húzzatok fel, mer kiharapok egy darabot a hátamból.
Nem érdekel bármilyen megoldás, nem vagyok olyan nagy bajban.
És ne húzzatok fel, mer kiharapok egy darabot a hátamból.
Nosztalgia
Kezdő tanár koromban volt ám olyan is, hogy a Tütü tangóban egy kedves fiú seggét alkoholos filccel láttamoztam és persze ott ittam el első fizetéseim nagy részét is.
Ficánkolás rulez.
Ficánkolás rulez.
hétfő, február 26, 2007
Kis esti közhelyeim
Olyan nagyon sok ember van, akivel egy ideig egészen kellemesen összekapcsolhatjuk a sorsunkat. Létezik ugyebár szerelem, barátság, bajtársiasság, pajtásság, haverság és ezeket néha tényleg valódi, önzetlen szeretet hatja át; van úgy, hogy csak átmenetileg és persze nagy ritkán tartósan is.
Egészen sok emberrel egészen sok kapcsolódási pontot találhatunk és ha kellően nyitottak vagyunk, a legtöbb emberben van valami egészen kicsi szeretnivaló is és itt most nem valami szentimentális, nyúlós, ragacsos, terézanyás érzelemre gondolok, hanem tárgyilagos hozzáállásra. Most mit csodálkoztok? Igen, szerintem lehet tárgyilagosan is szeretni - na jó, hívjuk elfogadásnak - valakit.
De van a szikrásbelepusztulósbaltávaltarkónbaszósmellbevágósszájkitátós hidegmelegzuhany, amiből - szerencsés esetben - tíz évente jut egy az embernek. A többi meg - lássuk be - lófasz. Üresség. Semmise. Ja, bocs, persze, bajtársiasság, pajtásság, haverság...semmise.
A romantikus úristenemet, de komolyan.
Egészen sok emberrel egészen sok kapcsolódási pontot találhatunk és ha kellően nyitottak vagyunk, a legtöbb emberben van valami egészen kicsi szeretnivaló is és itt most nem valami szentimentális, nyúlós, ragacsos, terézanyás érzelemre gondolok, hanem tárgyilagos hozzáállásra. Most mit csodálkoztok? Igen, szerintem lehet tárgyilagosan is szeretni - na jó, hívjuk elfogadásnak - valakit.
De van a szikrásbelepusztulósbaltávaltarkónbaszósmellbevágósszájkitátós hidegmelegzuhany, amiből - szerencsés esetben - tíz évente jut egy az embernek. A többi meg - lássuk be - lófasz. Üresség. Semmise. Ja, bocs, persze, bajtársiasság, pajtásság, haverság...semmise.
A romantikus úristenemet, de komolyan.
vasárnap, február 25, 2007
Ahogy a dolgok vannak
Első számú intelem: soha - értitek?! SOHA - ne dugjatok a szomszéddal. Nagyon sokszor elmondtam már, de újra meg újra át kell ismételnünk a leckét, feleim, mert tudom milyen feledékenyek vagytok, picsábamár.
Ha mégis megteszitek, szembejön majd az utcán, lelkesen köszön a lépcsőházban, esetleg az éjszakai buszon mosolyog rátok miközben sakálrészegen próbáltok a műanyag csőbe kapaszkodni.
A mai nap mondása egyértelműen a bátyámé:"Szerintem én jó német lennék". Merugye emlékszünk az Ötödik elemből arra a rémült kérdésre (a film egyetlen igazán jó mozzanata, mellesleg), hogy "Maga német?"...
A Pótkulcs változatlanul annyira műmájer, mint a szigeten technocolt szívó és kolduló rózsadombi punkok, továbbá az éjszakai buszon még mindig kiválóan lehet pasizni, de a magamfajta cölibátusban élő maximum csak képzelődik ilyesmiről, sej.
Második számú intelem (csak macskásoknak): ne lepődjetek meg, ha hazatérésetekkor a macska Lermontovot olvas vagy opera áriákat ad elő. Bele kell törődnötök: az állat egészséges fejlődéséhez szükség van különböző kulturális tevékenységekre.
Az én macskám még kicsi és buta, ezért ezzel a mondattal köszöntöm rendszeresen: "Muszáj mindig az asztalon állni?" és persze egyelőre csak Yeats-et olvas meg nagy ritkán finnül köszönt reggel. Tudom, tudom: you can't always get what you want.
Most pedig - mert még mindig tudatosan AKAROM, hogy szeressenek a szomszédok - ezerrel üvölt a Placebotól a Taste in Men.
Ha mégis megteszitek, szembejön majd az utcán, lelkesen köszön a lépcsőházban, esetleg az éjszakai buszon mosolyog rátok miközben sakálrészegen próbáltok a műanyag csőbe kapaszkodni.
A mai nap mondása egyértelműen a bátyámé:"Szerintem én jó német lennék". Merugye emlékszünk az Ötödik elemből arra a rémült kérdésre (a film egyetlen igazán jó mozzanata, mellesleg), hogy "Maga német?"...
A Pótkulcs változatlanul annyira műmájer, mint a szigeten technocolt szívó és kolduló rózsadombi punkok, továbbá az éjszakai buszon még mindig kiválóan lehet pasizni, de a magamfajta cölibátusban élő maximum csak képzelődik ilyesmiről, sej.
Második számú intelem (csak macskásoknak): ne lepődjetek meg, ha hazatérésetekkor a macska Lermontovot olvas vagy opera áriákat ad elő. Bele kell törődnötök: az állat egészséges fejlődéséhez szükség van különböző kulturális tevékenységekre.
Az én macskám még kicsi és buta, ezért ezzel a mondattal köszöntöm rendszeresen: "Muszáj mindig az asztalon állni?" és persze egyelőre csak Yeats-et olvas meg nagy ritkán finnül köszönt reggel. Tudom, tudom: you can't always get what you want.
Most pedig - mert még mindig tudatosan AKAROM, hogy szeressenek a szomszédok - ezerrel üvölt a Placebotól a Taste in Men.
szombat, február 24, 2007
Beszélni akarok róla
Olyan mocskosul árvának érzem magam ma. Már megint kitört rajtam a beleszerethetnék. Nem tudom eldönteni, hogy javíthatatlan romantikus vagy társfüggő vagyok-e.
Esetleg elmegyek a teszkóba, hogy lelohadjon az érzelgősségem. A hisztis mindenemet már. Jóvan, csak magamban beszélek, nem kell mindent elolvasnotok.
Esetleg elmegyek a teszkóba, hogy lelohadjon az érzelgősségem. A hisztis mindenemet már. Jóvan, csak magamban beszélek, nem kell mindent elolvasnotok.
péntek, február 23, 2007
Tíz éves rutin
Néha tanítás közben van olyan hirtelen flash ami akkor villan be, mikor valaki feltesz egy sokkoló kérdést - egyik kedvencem az öt év angoltanulás után leggyakrabban előforduló borzalom:"de mi az a do?" - és én bénultan konstatálom, ahogy egyetlen pillanat alatt elképesztő mennyiségű feszültség gyűlik az agyamba, az indulat leér egészen a gyomromig, egy láthatatlan kéz azonnal teljes hangerőre állítja a fejemben az Éj a kopár hegyent, a Sepultura Arise című számát és a Prodigytől a Smack my bitch up-ot, én pedig egyszerre szeretnék sikoltozni, toporzékolni, harapni és ütni, majd mindennek csúcsaként, tehetetlen dühömben a földön fetrengve habzó szájjal spontán égni.
De mindezt nem tehetem. Úgyhogy kedves mosollyal, harmincmilliószor elmagyarázom mindenkinek minden nap ugyanazt.
De mindezt nem tehetem. Úgyhogy kedves mosollyal, harmincmilliószor elmagyarázom mindenkinek minden nap ugyanazt.
csütörtök, február 22, 2007
Egy naiv idealista feljegyzései
Az a helyzet, hogy hiába öregszem, az idealista kisgyerek csak nem nyugszik bennem: változatlanul - sőt, talán egyre inkább - azt gondolom, hogy a lelke mélyén mindig mindenki tudatában van annak ha bánt másokat és mindenki valóban, őszintén bánja is ha árt valakinek és ha mások előtt nem is, de önmagának azért halkan, suttogva, titokban bevallja, hogy tévedett, ártott, kárt okozott.
És akkor jönnek egyre a barátaim, a rokonaim, a jóakaróim és azt mondják, hogy nem, bazmeg, nem: az emberek nem tudják, nem ismerik be, nem hibáztatják magukat. Amikor valaki megbánt vagy csalódnom kell, akkor sokszor eszembe jut, hogy: "Néha úgy vagytok a rosszal, mint a gyerek a csavargással. Ujjong, eltéved, sirdogál. S hazakívánkozik."
Nemtom. Lehet, hogy egyszer elmúlik, de tudom, hogy addig még sok baj fog történni velem.
És akkor jönnek egyre a barátaim, a rokonaim, a jóakaróim és azt mondják, hogy nem, bazmeg, nem: az emberek nem tudják, nem ismerik be, nem hibáztatják magukat. Amikor valaki megbánt vagy csalódnom kell, akkor sokszor eszembe jut, hogy: "Néha úgy vagytok a rosszal, mint a gyerek a csavargással. Ujjong, eltéved, sirdogál. S hazakívánkozik."
Nemtom. Lehet, hogy egyszer elmúlik, de tudom, hogy addig még sok baj fog történni velem.
kedd, február 20, 2007
"A szerelem sötét verem; Beleestem, benne vagyok, Nem láthatok, nem hallhatok"
- elmélkedés roto ihletésére -
De mér, hány héttől szerelem a szerelem? Öt hét az már smafu? Vagy van valami ésszerű alsó időkorlát? Hogy akkor mittomén legalább fél évig kell éreznünk permanensen valami izét és akkor az a szerelem? Vagy hogy? Valaki mondja meg, plíz.
Én már voltam egy napig szerelmes, esküszöm. Elmúlt, de egy napig szenvedtem mint a kutya, TUDOM, hogy szerelmes voltam.
(Utólag megbeszéltem ezzel a bizonyos egynapos szerelmemmel, hogy ő is az volt, csak hát nem egy, hanem öt napig. Persze nem tudtuk egymásról, mint ahogy egy másik hasonló sztorimban sem. Pókereznem kéne.)
De mér, hány héttől szerelem a szerelem? Öt hét az már smafu? Vagy van valami ésszerű alsó időkorlát? Hogy akkor mittomén legalább fél évig kell éreznünk permanensen valami izét és akkor az a szerelem? Vagy hogy? Valaki mondja meg, plíz.
Én már voltam egy napig szerelmes, esküszöm. Elmúlt, de egy napig szenvedtem mint a kutya, TUDOM, hogy szerelmes voltam.
(Utólag megbeszéltem ezzel a bizonyos egynapos szerelmemmel, hogy ő is az volt, csak hát nem egy, hanem öt napig. Persze nem tudtuk egymásról, mint ahogy egy másik hasonló sztorimban sem. Pókereznem kéne.)
"I don't care if you don't want me 'Cause I'm yours, yours, yours anyhow"
Szóval, az úgy van, hogy kezdem rühelleni a hangpostámat, mert jelenleg háromféle üzenetből válogathatok:
1) nyavalyás, lusta diák lemondja az órát
2) valamelyik expasim részegen kurvaanyázik vagy egy túzokról költött versét szavalja el
3) valamelyik expasim részegen szerelmet vall, illetve házassági ajánlatot tesz napjában nyolcszázharmincnégyszer
A harmadik verzió annyira bosszant, hogy az jut eszembe róla, amit az egyik csoporttársam kérdezett a legelső fordítás szemináriumon - "Sikíthatok?" -, ahol egy vallási tébolyban szenvedő őrült asszony - a szemináriumvezető - kívánságára a Tihanyi Apátság alapítólevelét kellett angolra fordítanunk.
Szerintem pofátlanság másokra erőszakolni eszelős - és teljesen elavult - érzéseinket, amik egy olyan kapcsolat emléke folytán élnek bennünk, amit hét évvel ezelőtt, közös megegyezéssel zártunk le. Én ezt komolyan zaklatásként élem meg; pár éve talán még hízelgett volna a hiúságomnak, most viszont csak mérhetetlenül irritál.
Egyébként pedig van isten: nem kell ma dolgoznom, nem vizsgáztatok. Új módszerrel védekezem a számlák ellen egyébként: nem nyitom ki a postaládát.
1) nyavalyás, lusta diák lemondja az órát
2) valamelyik expasim részegen kurvaanyázik vagy egy túzokról költött versét szavalja el
3) valamelyik expasim részegen szerelmet vall, illetve házassági ajánlatot tesz napjában nyolcszázharmincnégyszer
A harmadik verzió annyira bosszant, hogy az jut eszembe róla, amit az egyik csoporttársam kérdezett a legelső fordítás szemináriumon - "Sikíthatok?" -, ahol egy vallási tébolyban szenvedő őrült asszony - a szemináriumvezető - kívánságára a Tihanyi Apátság alapítólevelét kellett angolra fordítanunk.
Szerintem pofátlanság másokra erőszakolni eszelős - és teljesen elavult - érzéseinket, amik egy olyan kapcsolat emléke folytán élnek bennünk, amit hét évvel ezelőtt, közös megegyezéssel zártunk le. Én ezt komolyan zaklatásként élem meg; pár éve talán még hízelgett volna a hiúságomnak, most viszont csak mérhetetlenül irritál.
Egyébként pedig van isten: nem kell ma dolgoznom, nem vizsgáztatok. Új módszerrel védekezem a számlák ellen egyébként: nem nyitom ki a postaládát.
Dögledező bejegyzés
Ha ma nem halok meg, akkor soha. Összesen két órát sikerült aludnom, hála az előző napi tizennégy órás heverészésnek. Faszér nem lehet előre aludni és akkor mondjuk már hétfőn lealudnám az egész heti adagot. Miért is nem vagyok szerelmes; olyankor az embernek meg se kottyan egy kis alvásmegvonás, folyton csak nyálcsorgatva vigyorog.
Egyetlen reményem, hogy ma vizsgáztatás miatt talán nem lesz tanítás az estin, de ez nem biztos, én ökör elfelejtettem megnézni; pedig mintha nem is vizsgáztatnék.
Néha utálom a macskát, mikor elégedett képpel visszaalszik.
Sajnos meg kell ennem egy embert, hogy egy kis energiához jussak.
Egyetlen reményem, hogy ma vizsgáztatás miatt talán nem lesz tanítás az estin, de ez nem biztos, én ökör elfelejtettem megnézni; pedig mintha nem is vizsgáztatnék.
Néha utálom a macskát, mikor elégedett képpel visszaalszik.
Sajnos meg kell ennem egy embert, hogy egy kis energiához jussak.
Boxos levél
"Dehát így is folyton itt vagy. Nem tökmindegy akkor, hogy mollybloom, vagy sem?!"
Ajvé. Kidobom a laptopot az ablakon.
Ajvé. Kidobom a laptopot az ablakon.
hétfő, február 19, 2007
Orrmán post
Hogy miért fontos a szép, nagy orr? (Számomra az orr a legelső csekkolandó pontja egy férfinak.)
Hát, egyrészt mert szerintem a nem megfelelő orrméret nem jó jellemről árulkodik, másrészt, ha megcsókolsz egy kis orrút, az arca közelről csúnyán eltorzul és az roppant kiábrándító lehet, viszont a nagy orrúak jól néznek ki közelről is.
Hát, egyrészt mert szerintem a nem megfelelő orrméret nem jó jellemről árulkodik, másrészt, ha megcsókolsz egy kis orrút, az arca közelről csúnyán eltorzul és az roppant kiábrándító lehet, viszont a nagy orrúak jól néznek ki közelről is.
Cinikus szemét vagyok
Ha roto látta volna milyen pofát vágtam, miközben leírtam azt a mondatot, hogy "szép dolog a szerelem"...hát, biztos nem állna velem szóba többbé.
Ja, kiábrándult vagyok, sajnos ez van. Megint pár év kell, mire képes leszek szép, nemes érzésekre. Sajnos addigra már randa, vén banyává változom és senki nem lesz kíváncsi a szép, nemes érzéseimre.
Ja, kiábrándult vagyok, sajnos ez van. Megint pár év kell, mire képes leszek szép, nemes érzésekre. Sajnos addigra már randa, vén banyává változom és senki nem lesz kíváncsi a szép, nemes érzéseimre.
helyzetjelentés
- Húha, tudod mi történt ma?
- Úristen, mi?
- Nem fogod elhinni...
- Mondd már, ne csigázz!
- Az égvilágon semmi.
- Úristen, mi?
- Nem fogod elhinni...
- Mondd már, ne csigázz!
- Az égvilágon semmi.
Női barátságok (nem célzott bejegyzés)
Ha nőkkel barátkozunk, sokszor a legjobb taktika a hallgatás.
(én mondjuk sosem voltam jó stratéga)
(én mondjuk sosem voltam jó stratéga)
Álomkór
Egyre gyakrabban alszom hülyére magam. Megesik, hogy végigalszom az egész napot és az egész éjszakát is. El kell döntenünk mostan, hogy
a) depressziós
b) lusta
c) álomkóros
d) egyéb betegségben szenvedő
vagyok-e. A ma éjszakában - és az egész napban; egész nap aludtam ugyanis, most megyek csak dolgozni - az volt a legérdekesebb, hogy angolul álmodtam. Ilyen utoljára Londonban történt velem.
a) depressziós
b) lusta
c) álomkóros
d) egyéb betegségben szenvedő
vagyok-e. A ma éjszakában - és az egész napban; egész nap aludtam ugyanis, most megyek csak dolgozni - az volt a legérdekesebb, hogy angolul álmodtam. Ilyen utoljára Londonban történt velem.
vasárnap, február 18, 2007
Boxos blogdög
- hogy ez se múljon el nyomtalanul -
2007-02-11 15:21:40
Álmélkodás
Sosem gondoltam, hogy valaki számára olyan fontos leszek, hogy blogot ír rólam, illetve alávaló szar mivoltomról. És még a redőnyöm is leszakadt. Nem lehet az embernek egy nyugodt perce sem.
üzenet a szerzőnek
2007-02-11 17:01:42
Hirdetés
Redőnyszerelő milliomost keresek házasság céljából.
üzenet a szerzőnek
2007-02-11 23:58:33
Legnagyobb pofonok
Nem az első a legnagyobb, ez marhaság. Nekem az összes ugyanolyan. Ma egy csomó nemelső pofont kaptam. Pocsék dolog csalódni másokban.
Csüggedt vagyok.
üzenet a szerzőnek
2007-02-12 01:01:28
Kedves tévénéző gyerekek!
Akit változatlanul érdekel a blogspoton lévő elmebaj-gyűjteményem, az írja meg az e-mail címét és fölveszem az olvasói listámra. Egy boxos gyökér miatt ugyanis korlátoznom kell a blog megtekinthetőségét. Csókjaim.
PS.: Meggondoltam magam, egy időre bezár a bazár, úgyhogy a blogom nem lesz hozzáférhető (letörölni nem akarom).
Majd én olvasgatom, mókás lesz.
üzenet a szerzőnek
2007-02-12 10:11:06
"Aggression refers to behaviour that is intended to cause harm or pain"
Az elegáns bosszú sokszor szinte észrevehetetlen és ezáltal haszontalan is.
A "kitaposom a beled, te geci" fenyegetéssel kísért agresszió viszont gyors és célravezető, bár meggyőződésem, hogy csak tüneti kezelésre alkalmas - ami persze időnként jól jön az embernek.
Azelőtt úgy képzeltem, hogy mindent meg lehet beszélni, a szép szóból mindenki ért.
Mekkora barom vagyok, édes istenem.
üzenet a szerzőnek
2007-02-12 15:07:22
Magique
Van abban valami kellemetlenül szimbolikus, hogy ma, a város két különböző pontján, két különböző zebránál, két különböző jelzőlámpa egyszerre mutatott pirosat és zöldet.
üzenet a szerzőnek
2007-02-12 16:11:58
Bizony mondom néktek,
tíz menstruáló és baszatlan nőnél is veszélyesebb egy férfi, akinek agyára ment az ondó.
üzenet a szerzőnek
2007-02-12 21:01:44
Veszekedés
Szombat éjjel rettenetesen összevesztem egy nagyon jó barátommal.
De olyan igazi brutális balhét képzeljetek el: engem, amint válogatott káromkodásokat ordítok sírva a telefonba (ne, ezt inkább ne képzeljétek el), majd közlöm, hogy soha de soha de soha többé ne merészeljen felhívni és különben is, az összes rokona pusztuljon el valami szörnyű természeti katasztrófában. (Most hirtelen bevillant, hogy valamelyik pasim egy ideig viharnak szólított).
Persze egész vasárnap szörnyű lelkiismeretfurdalás gyötört (még sosem haragudtam öt percnél tovább senkire), végül aztán nem bírtam tovább, az előbb felhívtam és megkértem, hogy ezentúl balhézzunk férfiasan - a nők valahogy kötelességüknek tartják a haragtartást és a duzzogást -, ahogy a kocsmában szokás: rövid ordítozás után egymás pofán csapkodása, leütése, miegymás, majd egy kis pihenés után a legbarátibb beszélgetés a sportközvetítésekről, a piáról és a nőkről.
üzenet a szerzőnek
2007-02-12 22:56:55
Ha rosszak lesztek,
közzéteszem egy elmebeteg (férfi) naplóját.
Micsoda kedves móka lenne. Kissé aggaszt ugyan a gondolat, hogy végül esetleg egy darab sajt mellett fagy meg a fejem a hűtőjében...Ezt mérlegelve pedig határozottan sokat fizettem a fodrásznak egy hete.
Viszont még sosem üldözött soha semmiféle őrült, van ebben azér valami pikáns. Mingyár Rebbecca de Mornay-vá változom, vagy valami ilyesmi. Aztán a végén jól kiderül, hogy én üldözöm magamat.
üzenet a szerzőnek
2007-02-13 19:32:48
Óvatosan kérdezz
MG: "Mit csinálnál ha meghalnék?
Molly:"Hát, egy kicsit biztos sírdogálnék, aztán vennék egy dögös ruhát a temetésre, majd eladnám a használható tárgyakat a lakásodból."
üzenet a szerzőnek
2007-02-14 01:46:11
Sánta kutya
Amikor valaki arcátlanul, ártatlan, nyálcsorgató pofával a szemembe hazudik, akkor bizony megesik, hogy annyira szégyellem magam a mindkettőnk számára méltatlan helyzet miatt, hogy képtelen vagyok nyíltan leleplezni a hazugságot, csak megkövülten figyelem az események alakulását.
Bevallom, hallgatás helyett legszívesebben nagy csomag vattát gyömöszölnék a torkába, majd kitépném a szívét.
üzenet a szerzőnek
2007-02-14 10:09:17
Sánta kutya (kieg.)
Amikor vásárlás közben pofátlanul átver valami aljas pénztáros - mondjuk egy százassal kevesebbet ad vissza és nem is leplezi, hogy becsapott, mélyen a szemembe nézve, nyíltan csinálja, arcán a "tudom, hogy tudod" kifejezéssel -, akkor egyszerűen meghajlok a merészsége előtt (mert ez már a tiszteletreméltó kategória) és némán hagyom, hadd csinálja.
Igazából nem tudom eldönteni, hogy ez balekságra, emberbaráti érzésekre vagy esetleg háborodott elmére utal-e.
üzenet a szerzőnek
2007-02-14 10:20:40
Valens
Ezt a történetet már elmeséltem egyszer, de szeretném újfent megosztani veletek, olyan pompás, hogy éppen egy Valentinhoz kötődik.
Szóval, volt nekem egy Valentin nevű fickó az életemben, akibe hirtelen, megmagyarázhatatlan módon belezúgtam hét évvel ezelőtt és ezt ő alaposan ki is használta, ahogy kell: úgy gondolta, hogy szépen megdug párszor, aztán majd királyul leráz. A lerázásnak egy igen speciális módját választotta: két fröccs között, egy kocsmában azt mondta nekem, hogy aids-es.
Az aids tesztre várva - akkor még hat hét volt a "türelmi idő" - néhány kisebb idegösszeroppanást kaptam, de szerencsére végül minden oké volt.
Mit is jelent a valens? Erős, egészséges?
Azt, bazmeg, azt.
üzenet a szerzőnek
2007-02-14 18:25:29
"Ez egy igen, igen kemény, kemény világ"
Az élet egyre bonyolultabb a számomra: ma hazafelé kölcsönkértem egy koldustól, most pedig éppen lábszagú bort iszom a bátyáméknál.
Keresem továbbá olyan hercig nyugdíjas ismeretségét, aki megtanít hónap végéig kijönni harminc ezer forintból.
üzenet a szerzőnek
2007-02-14 18:53:33
Hannah Bloom bejegyzése
Csak pénzért vagyok hajlandó angolul beszélni.
üzenet a szerzőnek
2007-02-15 12:33:49
Macskagyűlölőknek szeretettel
Lehet, hogy ti jobban szeretitek a kutyákat - általában ez a trend, ugyebár - de lássuk be, hogy minden baromfiudvarban egy macska az úr.
Szegény kutya nem elég hiteles: rég eladta a lelkét a velőscsontért. (tenksz, Mahatma Gandhi).
Félreértés ne essék, én nagyon szeretem a kutyákat is, de ami tény az tény.
üzenet a szerzőnek
2007-02-15 18:51:18
Job satisfaction
Hát ez van a tanítással. Mikor már feladom és végképp elmegy tőle minden kedvem, amikor reggel és este is fel akarom gyújtani magam a Parlament előtt és motiválatlan robotként teszem a dolgom, akkor hirtelen olyan impulzusok érnek, amik átlendítenek a holtponton.
Kis dolgok ezek, de nekem nagyon tetszenek: imádom, mikor beérnek dolgok amiket hónapok óta tanítok, amikor egy bamba diák felcsillanó szemmel megért valamit, mikor érzem, hogy van értelme csinálni.
Szentimentális vagyok, tudom, de vigyorogva, hihetetlen eufóriában jöttem haza.
Mókás dolgok történnek különben a tantestületben: a szélsőjobbos magyar tanár (nagy haverom, nagyon okos csávó és meglepően jó humora van, ami ugye ritkán jellemző a nacionalistákra) udvarol nekem: ilyeneket mond, hogy "egyébként nem is utálom annyira a liberálisokat" és meghív kávéra, meg elkísér az osztályig ahol tanítok.
Tanárromantika, wow. Most hangosan röhögök.
üzenet a szerzőnek
2007-02-15 20:27:00
Háztartási katasztrófa
Kimostam egy szakácskönyvet és most a nadrágom egyik szárán miszlikbe szaggatva megtalálható az arab csirkés metélt receptje.
üzenet a szerzőnek
2007-02-16 03:42:08
Door in the floor
Igazából sosem arról beszélek, amiről szeretnék. Egyszerűen vannak dolgok, amikről nem tudok beszélni senkinek. A dolgokról, amikről nem beszélek senkinek, csak én tudok. A dolgokról, amikről csak én tudok, sosem tud meg senki semmit. Ha beszélnék róluk, akkor mindenki más tudná, hogy miről van szó.
De én hallgatok. A dolgokról. Amikről beszélni szeretnék. És hiába volna egy jó barátom, akinek beszélhetnék róluk. Nem beszélnék.
Nem beszélek.
üzenet a szerzőnek
2007-02-16 16:43:07
Piaf
(ezt a bejegyzést legfőképpen Cinnynek ajánlom)
Csak egy álló farkú, sakálrészeg FÉRFI képes arra, hogy az általa vonzónak tartott nők biztatására lemenjen az alsó szintre ellenőrizni, hogy ezek a bizonyos nők valóban két példányban vannak-e jelen a bordélynak tűnő szórakozóhelyen.
üzenet a szerzőnek
2007-02-16 18:14:47
"I'm sick of love but I'm in the thick of it"
Unom az elvi vitákat, a násztáncokat, a fölösleges, értelmetlen köröket, a "bármi áron le akarlak győzni" agresszióját, a "meg kell magyaráznom magamat" értelmetlenségét, a kibogozhatatlan, ragacsos érzéseket, a haszontalanul töltött kocsmázós éjszakákat, a hazugságokat, az igazságokat, a saját hiúságomat, a mások hiúságát, a félelmeimet, a büszkeségemet, a nyavalyáimat.
Nem fájnak, nem bosszantanak, nem bántanak, egyszerűen csak végtelenül unalmasak.
üzenet a szerzőnek
2007-02-16 22:21:03
A fáradhatatlan harcosoknak
Ha végül sikerül mindenkit legyőznötök, akkor üldögélhettek magányosan, a harctól még elpilledve, illuzórikus boldogságtól eltelve és mantrázhatjátok egyfolytában, hogy "istenem, de csodás, hogy annyival jobb, szebb, okosabb és különlegesebb vagyok másoknál."
Bele sem merek gondolni, hogy mennyire nincs jelentősége ezeknek a győzelmeknek.
üzenet a szerzőnek
2007-02-17 01:56:45
Erranti medicina confessio
Gyűlölöm, hogy a hiúságom rögeszméit kell kiszolgálnom és ezáltal olyan délibábokkal van elfoglalva a lelkem, amikről nem tudom eldönteni, hogy mennyire valósak. Izgalmas probléma, oh yeah: vajon az összes illúzió közül melyik a valóságosabb? (Frankón zavarodott vagyok.)
Szeretnék megszabadulni a hiúságdémonoktól, de mostanában valahogy az idő sem a régi, nem segít.
A Baráti vacsora című film kapcsán megint elgondolkodtam a házasság-párkapcsolat-szerelem triászról és ismét arra jutottam, hogy nekem szövetséges kell, nem fullasztó kapcsolat és múló szerelem.
Olyan valakire vágyom, akinek mindig igazat mondhatok, akivel nem kell taktikáznom, aki nem ver át, akinek nincsenek teljesíthetetlen elvárásai, aki egyszerűen csak önmagamért szeret.
Hitetlen vagyok egy jó ideje: a szerelem csalfa és megbízhatatlan, a házasság hamis elképzelések mentén épített légvár. Jól látjátok, igen: a testvéri szeretetben hiszek.
üzenet a szerzőnek
2007-02-17 15:56:23
Apu elképedt kislánya vagyok
Ha valóban legalizálják a gyerekpornót, akkor itt az ideje, hogy a gyógyszertárakban heroint áruljanak. Recept nélkül.
üzenet a szerzőnek
2007-02-17 20:12:18
Vitás kérdések
Az a helyzet, hogy manapság már a második mondatnál halálra unom a vitákat. Nem célom ugyanis legyőzni vagy meggyőzni másokat vagy viták segítségével bebizonyítani, hogy milyen fasza csaj vagyok én.
Heves vérmérsékletem sajnos időnként mégis csőbe húz és belekezdek valami véget nem érő, fölösleges érvelésbe, aztán persze hamar elunom és legyintek.
Tőlem nyugodtan ostobának tarthat bárki emiatt, állok elébe: abszolút immunis vagyok erre is.
Hogy mi a konklúzió? Nincsen itt olyan.
Vagy tán mégis: úgy tűnik, elmúlt a harci kedvem. A jövőben semmiféle szájtépésbe nem kezdek bele.
üzenet a szerzőnek
2007-02-17 23:52:09
"Aki nincs velem, az ellenem van"
Annyira bosszant ez a mondat, hogy csak nézem dühödten és már nincs is kedvem mondani róla semmit.
üzenet a szerzőnek
2007-02-11 15:21:40
Álmélkodás
Sosem gondoltam, hogy valaki számára olyan fontos leszek, hogy blogot ír rólam, illetve alávaló szar mivoltomról. És még a redőnyöm is leszakadt. Nem lehet az embernek egy nyugodt perce sem.
üzenet a szerzőnek
2007-02-11 17:01:42
Hirdetés
Redőnyszerelő milliomost keresek házasság céljából.
üzenet a szerzőnek
2007-02-11 23:58:33
Legnagyobb pofonok
Nem az első a legnagyobb, ez marhaság. Nekem az összes ugyanolyan. Ma egy csomó nemelső pofont kaptam. Pocsék dolog csalódni másokban.
Csüggedt vagyok.
üzenet a szerzőnek
2007-02-12 01:01:28
Kedves tévénéző gyerekek!
Akit változatlanul érdekel a blogspoton lévő elmebaj-gyűjteményem, az írja meg az e-mail címét és fölveszem az olvasói listámra. Egy boxos gyökér miatt ugyanis korlátoznom kell a blog megtekinthetőségét. Csókjaim.
PS.: Meggondoltam magam, egy időre bezár a bazár, úgyhogy a blogom nem lesz hozzáférhető (letörölni nem akarom).
Majd én olvasgatom, mókás lesz.
üzenet a szerzőnek
2007-02-12 10:11:06
"Aggression refers to behaviour that is intended to cause harm or pain"
Az elegáns bosszú sokszor szinte észrevehetetlen és ezáltal haszontalan is.
A "kitaposom a beled, te geci" fenyegetéssel kísért agresszió viszont gyors és célravezető, bár meggyőződésem, hogy csak tüneti kezelésre alkalmas - ami persze időnként jól jön az embernek.
Azelőtt úgy képzeltem, hogy mindent meg lehet beszélni, a szép szóból mindenki ért.
Mekkora barom vagyok, édes istenem.
üzenet a szerzőnek
2007-02-12 15:07:22
Magique
Van abban valami kellemetlenül szimbolikus, hogy ma, a város két különböző pontján, két különböző zebránál, két különböző jelzőlámpa egyszerre mutatott pirosat és zöldet.
üzenet a szerzőnek
2007-02-12 16:11:58
Bizony mondom néktek,
tíz menstruáló és baszatlan nőnél is veszélyesebb egy férfi, akinek agyára ment az ondó.
üzenet a szerzőnek
2007-02-12 21:01:44
Veszekedés
Szombat éjjel rettenetesen összevesztem egy nagyon jó barátommal.
De olyan igazi brutális balhét képzeljetek el: engem, amint válogatott káromkodásokat ordítok sírva a telefonba (ne, ezt inkább ne képzeljétek el), majd közlöm, hogy soha de soha de soha többé ne merészeljen felhívni és különben is, az összes rokona pusztuljon el valami szörnyű természeti katasztrófában. (Most hirtelen bevillant, hogy valamelyik pasim egy ideig viharnak szólított).
Persze egész vasárnap szörnyű lelkiismeretfurdalás gyötört (még sosem haragudtam öt percnél tovább senkire), végül aztán nem bírtam tovább, az előbb felhívtam és megkértem, hogy ezentúl balhézzunk férfiasan - a nők valahogy kötelességüknek tartják a haragtartást és a duzzogást -, ahogy a kocsmában szokás: rövid ordítozás után egymás pofán csapkodása, leütése, miegymás, majd egy kis pihenés után a legbarátibb beszélgetés a sportközvetítésekről, a piáról és a nőkről.
üzenet a szerzőnek
2007-02-12 22:56:55
Ha rosszak lesztek,
közzéteszem egy elmebeteg (férfi) naplóját.
Micsoda kedves móka lenne. Kissé aggaszt ugyan a gondolat, hogy végül esetleg egy darab sajt mellett fagy meg a fejem a hűtőjében...Ezt mérlegelve pedig határozottan sokat fizettem a fodrásznak egy hete.
Viszont még sosem üldözött soha semmiféle őrült, van ebben azér valami pikáns. Mingyár Rebbecca de Mornay-vá változom, vagy valami ilyesmi. Aztán a végén jól kiderül, hogy én üldözöm magamat.
üzenet a szerzőnek
2007-02-13 19:32:48
Óvatosan kérdezz
MG: "Mit csinálnál ha meghalnék?
Molly:"Hát, egy kicsit biztos sírdogálnék, aztán vennék egy dögös ruhát a temetésre, majd eladnám a használható tárgyakat a lakásodból."
üzenet a szerzőnek
2007-02-14 01:46:11
Sánta kutya
Amikor valaki arcátlanul, ártatlan, nyálcsorgató pofával a szemembe hazudik, akkor bizony megesik, hogy annyira szégyellem magam a mindkettőnk számára méltatlan helyzet miatt, hogy képtelen vagyok nyíltan leleplezni a hazugságot, csak megkövülten figyelem az események alakulását.
Bevallom, hallgatás helyett legszívesebben nagy csomag vattát gyömöszölnék a torkába, majd kitépném a szívét.
üzenet a szerzőnek
2007-02-14 10:09:17
Sánta kutya (kieg.)
Amikor vásárlás közben pofátlanul átver valami aljas pénztáros - mondjuk egy százassal kevesebbet ad vissza és nem is leplezi, hogy becsapott, mélyen a szemembe nézve, nyíltan csinálja, arcán a "tudom, hogy tudod" kifejezéssel -, akkor egyszerűen meghajlok a merészsége előtt (mert ez már a tiszteletreméltó kategória) és némán hagyom, hadd csinálja.
Igazából nem tudom eldönteni, hogy ez balekságra, emberbaráti érzésekre vagy esetleg háborodott elmére utal-e.
üzenet a szerzőnek
2007-02-14 10:20:40
Valens
Ezt a történetet már elmeséltem egyszer, de szeretném újfent megosztani veletek, olyan pompás, hogy éppen egy Valentinhoz kötődik.
Szóval, volt nekem egy Valentin nevű fickó az életemben, akibe hirtelen, megmagyarázhatatlan módon belezúgtam hét évvel ezelőtt és ezt ő alaposan ki is használta, ahogy kell: úgy gondolta, hogy szépen megdug párszor, aztán majd királyul leráz. A lerázásnak egy igen speciális módját választotta: két fröccs között, egy kocsmában azt mondta nekem, hogy aids-es.
Az aids tesztre várva - akkor még hat hét volt a "türelmi idő" - néhány kisebb idegösszeroppanást kaptam, de szerencsére végül minden oké volt.
Mit is jelent a valens? Erős, egészséges?
Azt, bazmeg, azt.
üzenet a szerzőnek
2007-02-14 18:25:29
"Ez egy igen, igen kemény, kemény világ"
Az élet egyre bonyolultabb a számomra: ma hazafelé kölcsönkértem egy koldustól, most pedig éppen lábszagú bort iszom a bátyáméknál.
Keresem továbbá olyan hercig nyugdíjas ismeretségét, aki megtanít hónap végéig kijönni harminc ezer forintból.
üzenet a szerzőnek
2007-02-14 18:53:33
Hannah Bloom bejegyzése
Csak pénzért vagyok hajlandó angolul beszélni.
üzenet a szerzőnek
2007-02-15 12:33:49
Macskagyűlölőknek szeretettel
Lehet, hogy ti jobban szeretitek a kutyákat - általában ez a trend, ugyebár - de lássuk be, hogy minden baromfiudvarban egy macska az úr.
Szegény kutya nem elég hiteles: rég eladta a lelkét a velőscsontért. (tenksz, Mahatma Gandhi).
Félreértés ne essék, én nagyon szeretem a kutyákat is, de ami tény az tény.
üzenet a szerzőnek
2007-02-15 18:51:18
Job satisfaction
Hát ez van a tanítással. Mikor már feladom és végképp elmegy tőle minden kedvem, amikor reggel és este is fel akarom gyújtani magam a Parlament előtt és motiválatlan robotként teszem a dolgom, akkor hirtelen olyan impulzusok érnek, amik átlendítenek a holtponton.
Kis dolgok ezek, de nekem nagyon tetszenek: imádom, mikor beérnek dolgok amiket hónapok óta tanítok, amikor egy bamba diák felcsillanó szemmel megért valamit, mikor érzem, hogy van értelme csinálni.
Szentimentális vagyok, tudom, de vigyorogva, hihetetlen eufóriában jöttem haza.
Mókás dolgok történnek különben a tantestületben: a szélsőjobbos magyar tanár (nagy haverom, nagyon okos csávó és meglepően jó humora van, ami ugye ritkán jellemző a nacionalistákra) udvarol nekem: ilyeneket mond, hogy "egyébként nem is utálom annyira a liberálisokat" és meghív kávéra, meg elkísér az osztályig ahol tanítok.
Tanárromantika, wow. Most hangosan röhögök.
üzenet a szerzőnek
2007-02-15 20:27:00
Háztartási katasztrófa
Kimostam egy szakácskönyvet és most a nadrágom egyik szárán miszlikbe szaggatva megtalálható az arab csirkés metélt receptje.
üzenet a szerzőnek
2007-02-16 03:42:08
Door in the floor
Igazából sosem arról beszélek, amiről szeretnék. Egyszerűen vannak dolgok, amikről nem tudok beszélni senkinek. A dolgokról, amikről nem beszélek senkinek, csak én tudok. A dolgokról, amikről csak én tudok, sosem tud meg senki semmit. Ha beszélnék róluk, akkor mindenki más tudná, hogy miről van szó.
De én hallgatok. A dolgokról. Amikről beszélni szeretnék. És hiába volna egy jó barátom, akinek beszélhetnék róluk. Nem beszélnék.
Nem beszélek.
üzenet a szerzőnek
2007-02-16 16:43:07
Piaf
(ezt a bejegyzést legfőképpen Cinnynek ajánlom)
Csak egy álló farkú, sakálrészeg FÉRFI képes arra, hogy az általa vonzónak tartott nők biztatására lemenjen az alsó szintre ellenőrizni, hogy ezek a bizonyos nők valóban két példányban vannak-e jelen a bordélynak tűnő szórakozóhelyen.
üzenet a szerzőnek
2007-02-16 18:14:47
"I'm sick of love but I'm in the thick of it"
Unom az elvi vitákat, a násztáncokat, a fölösleges, értelmetlen köröket, a "bármi áron le akarlak győzni" agresszióját, a "meg kell magyaráznom magamat" értelmetlenségét, a kibogozhatatlan, ragacsos érzéseket, a haszontalanul töltött kocsmázós éjszakákat, a hazugságokat, az igazságokat, a saját hiúságomat, a mások hiúságát, a félelmeimet, a büszkeségemet, a nyavalyáimat.
Nem fájnak, nem bosszantanak, nem bántanak, egyszerűen csak végtelenül unalmasak.
üzenet a szerzőnek
2007-02-16 22:21:03
A fáradhatatlan harcosoknak
Ha végül sikerül mindenkit legyőznötök, akkor üldögélhettek magányosan, a harctól még elpilledve, illuzórikus boldogságtól eltelve és mantrázhatjátok egyfolytában, hogy "istenem, de csodás, hogy annyival jobb, szebb, okosabb és különlegesebb vagyok másoknál."
Bele sem merek gondolni, hogy mennyire nincs jelentősége ezeknek a győzelmeknek.
üzenet a szerzőnek
2007-02-17 01:56:45
Erranti medicina confessio
Gyűlölöm, hogy a hiúságom rögeszméit kell kiszolgálnom és ezáltal olyan délibábokkal van elfoglalva a lelkem, amikről nem tudom eldönteni, hogy mennyire valósak. Izgalmas probléma, oh yeah: vajon az összes illúzió közül melyik a valóságosabb? (Frankón zavarodott vagyok.)
Szeretnék megszabadulni a hiúságdémonoktól, de mostanában valahogy az idő sem a régi, nem segít.
A Baráti vacsora című film kapcsán megint elgondolkodtam a házasság-párkapcsolat-szerelem triászról és ismét arra jutottam, hogy nekem szövetséges kell, nem fullasztó kapcsolat és múló szerelem.
Olyan valakire vágyom, akinek mindig igazat mondhatok, akivel nem kell taktikáznom, aki nem ver át, akinek nincsenek teljesíthetetlen elvárásai, aki egyszerűen csak önmagamért szeret.
Hitetlen vagyok egy jó ideje: a szerelem csalfa és megbízhatatlan, a házasság hamis elképzelések mentén épített légvár. Jól látjátok, igen: a testvéri szeretetben hiszek.
üzenet a szerzőnek
2007-02-17 15:56:23
Apu elképedt kislánya vagyok
Ha valóban legalizálják a gyerekpornót, akkor itt az ideje, hogy a gyógyszertárakban heroint áruljanak. Recept nélkül.
üzenet a szerzőnek
2007-02-17 20:12:18
Vitás kérdések
Az a helyzet, hogy manapság már a második mondatnál halálra unom a vitákat. Nem célom ugyanis legyőzni vagy meggyőzni másokat vagy viták segítségével bebizonyítani, hogy milyen fasza csaj vagyok én.
Heves vérmérsékletem sajnos időnként mégis csőbe húz és belekezdek valami véget nem érő, fölösleges érvelésbe, aztán persze hamar elunom és legyintek.
Tőlem nyugodtan ostobának tarthat bárki emiatt, állok elébe: abszolút immunis vagyok erre is.
Hogy mi a konklúzió? Nincsen itt olyan.
Vagy tán mégis: úgy tűnik, elmúlt a harci kedvem. A jövőben semmiféle szájtépésbe nem kezdek bele.
üzenet a szerzőnek
2007-02-17 23:52:09
"Aki nincs velem, az ellenem van"
Annyira bosszant ez a mondat, hogy csak nézem dühödten és már nincs is kedvem mondani róla semmit.
üzenet a szerzőnek
Nincs kedvem címet adni - pedig az különösen izgalmas a postokban -, úgyhogy ennek itten most nincsen címe, sej
De jó, hogy nem néztem tévét este. Véletlenül biztosan belenéztem volna a terézanyu gányba, amit anno moziban néztünk meg és már akkor is annyira ideges voltam tőle, hogy szívesen szétharaptam volna a csodaszép üléseket. (Igen, kedves Dé, a Kossuthban láttuk, a legnagyobb teremben, nemtom az hányas. Zsófinak épp vizsgaidőszaka volt, tehát valamikor december végén.)
Ez egyébként azért érdekes - mármint, hogy melyik moziban mit mikor láttunk - mert döbbenetes a memóriám mozik és filmek tekintetében: évekre visszamenőleg emlékszem még a barátaim mozis élményeire is: pontosan fel tudom idézni, hogy hol, melyik moziban, melyik filmet kivel látták.
A következő életemben esetleg határidő napló leszek.
Ez egyébként azért érdekes - mármint, hogy melyik moziban mit mikor láttunk - mert döbbenetes a memóriám mozik és filmek tekintetében: évekre visszamenőleg emlékszem még a barátaim mozis élményeire is: pontosan fel tudom idézni, hogy hol, melyik moziban, melyik filmet kivel látták.
A következő életemben esetleg határidő napló leszek.
Kedves Robert Altman!
Egy nagy szar volt ez a Van Gogh film, bár Tim Roth nagy kedvencem (különös tekintettel az orrára és a War Zone című filmre; bár most, hogy jobban megnézem, határozottan sokkoló disznóbutaság ül a szemében, úgyhogy átgondolom még ezt a vonzalmat asszem), dehát azér teccett volna kicsit jobban kidolgozni a történetet, a karaktereket, meg egyáltalán. Ejnye.
PS.: Azt viszont el sem tudom képzelni, hogy milyen ha a testvérünk öngyilkos lesz. Inkább nem gondolok bele.
PS.: Azt viszont el sem tudom képzelni, hogy milyen ha a testvérünk öngyilkos lesz. Inkább nem gondolok bele.
Tévedések vígjátéka
Milyen könnyű lenne megalkuvó kapcsolatban élni vagy akár férjhez menni már holnapután. Tarthatom megint kikapcsolva a telefonom, Johnjohn újra üldöz - beszarás, hogy mekkora nagy tévedés hét év után valósnak hinni sosemvolt érzéseket -, pedig csak annyit mondtam neki, hogy találkozzunk, ha megint Európába jön. De bazmeg, ez most akkor azt jelenti, hogy "én is szeretlek, drágám"? Merhogy valami hasonlóként értelmezte, ha jól érzékelem.
És igen, már vagy hatszázhuszonötször elmeséltem neki, hogy teljesen fölösleges azon rágódni, hogy mi hogy volt és hogy nem - én nemtom mért csak utólag szeretnek engem a pasik...illetve tudom, de szarok rá most éppen -, a pont kurva régóta ott van a mondat végén.
És igen, már vagy hatszázhuszonötször elmeséltem neki, hogy teljesen fölösleges azon rágódni, hogy mi hogy volt és hogy nem - én nemtom mért csak utólag szeretnek engem a pasik...illetve tudom, de szarok rá most éppen -, a pont kurva régóta ott van a mondat végén.
A vágy, hogy fatalista legyek
De az a klasszikus, önigazolós típus. "Ennek így kellett lennie". És mindennek mindig éppen úgy kell lennie. Tök jó.
Egyébként olyan sokat tanul az ember magáról ha figyel.
Szeretek élni. Igazi trip. Kár, hogy hajlamos vagyok elfelejteni, hogy milyen jó kis móka ez. És még a tétje sem túl nagy. Ja, hogy nem kéne folyton kihajolni a mozgó vonat ablakán.
Hát...néha kimaradok a dobásból, na bumm.
Egyébként olyan sokat tanul az ember magáról ha figyel.
Szeretek élni. Igazi trip. Kár, hogy hajlamos vagyok elfelejteni, hogy milyen jó kis móka ez. És még a tétje sem túl nagy. Ja, hogy nem kéne folyton kihajolni a mozgó vonat ablakán.
Hát...néha kimaradok a dobásból, na bumm.
Mér kéne, hogy címe legyen?
Van a mindent fikázáson túli, mosolyogva legyintős élet. Na, az már csak pár kilométer.
Meg aztán az elvekkel élőknek a legfájdalmasabb a saját maguk meghazudtolása: időnként annyira fáj, hogy nem vagyunk hűek magunkhoz. Úgyhogy le az elvekkel, feleim.
Azt hiszem akkor akarok legközelebb győzni, ha már végképp nem jut eszembe más. Kinőttem a háborúból.
És hát meglehet, hogy nincs mindenkinek párja. A lemondás szép lelki gyakorlat, nemde?
Ja persze, tudom: "Ha nem találod, keresd".
Ugyan.
Meg aztán az elvekkel élőknek a legfájdalmasabb a saját maguk meghazudtolása: időnként annyira fáj, hogy nem vagyunk hűek magunkhoz. Úgyhogy le az elvekkel, feleim.
Azt hiszem akkor akarok legközelebb győzni, ha már végképp nem jut eszembe más. Kinőttem a háborúból.
És hát meglehet, hogy nincs mindenkinek párja. A lemondás szép lelki gyakorlat, nemde?
Ja persze, tudom: "Ha nem találod, keresd".
Ugyan.
"Aki nincs velem, az ellenem van"
Ez a mondat kísért most. Nem így akarom a kapcsolataimat intézni. Azt akarom, hogy lehessen igazat mondani: tapintatos, jobbító szándékú igazat. És ezt akarom mástól is hallani. Nem a lelkembe taposásra, az agyamban csörtetésre vágyom, hanem jó igazságra, van olyan, igen. És persze én is ezt próbálom megvalósítani. Valószínűleg nem mindig sikerül - rutinos konfliktuskerülő vagyok, nehéz nem behúzni fülem-farkam, ha baj van -, de nagyon igyekszem. Sokkal szebben akarok mindent csinálni és azt akarom, hogy ti is úgy csináljátok. Lassan vízen járok, hehehe.
Macskafronton a világ persze nem változott: Fannika éppen a saját farkát kergeti és őrjöngve fúj rá.
Macskafronton a világ persze nem változott: Fannika éppen a saját farkát kergeti és őrjöngve fúj rá.
blog rewind
Elég a boxból. Megint töröltem magam. Csupa félreértés, bosszúság, sértődés, nincs kedvem ehhez. Jobb nekem itt, a saját blogomban. Aki meg utálni akar, hát tegye, nem törődöm ezzel. Nem lehet mindenkinek tetszeni.
vasárnap, február 11, 2007
Tegnapi buli
Vidéki diszkó fíling. Egy kedves régi ismerősöm élből megállapítja, hogy meghíztam (sajnos még mindig megvan a karácsonyi nagy seggem, de bazmeg, azér ne üdvözöljön már így senki), mások meg aszongyák,hogy idézem: "Molly olyan, mint egy gyönyörű, ártatlan kamaszlány (asszem anyai érzéseket táplálok irányában)", míg bizonyos férfiak azt állítják, hogy a "szeme sem áll jól".
Igyekszem a pozitív dolgokra koncentrálni és nem merev részegre inni magam. (sajnos sokat kellett inni, máshogy nem bírok bulikat elviselni.)És nem is volt semmi baj egészen addig a bizonyos telefonbeszélgetésig hazafelé, jó volt a kedvem, találkoztam pár régi ismerőssel, röhögtünk sokat, láthattam megdöbbentően fehér, csónak alakú, majdnem makkos cipőt, férfisegg bemutatót (bevallom, ez kicsit sem villanyozott fel), kedves barátnőm párszor macsósan lesmárolt (ez elég sokkoló volt), egy pap haverom keresztjét pedig meglehetősen fallikusnak találtam és ezt mindenféle módon ki is fejeztem, a szárnyaimmal pedig halálra idegesítettem az egybegyűlteket.
Konklúzió: bulizni legközelebb úgy három év múlva óhajtok.
Igyekszem a pozitív dolgokra koncentrálni és nem merev részegre inni magam. (sajnos sokat kellett inni, máshogy nem bírok bulikat elviselni.)És nem is volt semmi baj egészen addig a bizonyos telefonbeszélgetésig hazafelé, jó volt a kedvem, találkoztam pár régi ismerőssel, röhögtünk sokat, láthattam megdöbbentően fehér, csónak alakú, majdnem makkos cipőt, férfisegg bemutatót (bevallom, ez kicsit sem villanyozott fel), kedves barátnőm párszor macsósan lesmárolt (ez elég sokkoló volt), egy pap haverom keresztjét pedig meglehetősen fallikusnak találtam és ezt mindenféle módon ki is fejeztem, a szárnyaimmal pedig halálra idegesítettem az egybegyűlteket.
Konklúzió: bulizni legközelebb úgy három év múlva óhajtok.
Szomorú vagyok
a tegnapi miatt. És a redőny is leszakadt. Kaja sincs. Fáj a hasam. Sok pénzt költöttem tegnap. A macska az ágyba hugyozott. "És most jut eszembe, hogy az ember nem él örökké."
(csüggedten el)
(csüggedten el)
Shocking (and fucking)
A buszmegállóban frankón belekötöttem valakibe. De úgy, ahogy kell: "Figyelj öcsi, neked komolyan van munkád? Lófaszt, egy senki vagy.", meg ilyenek. Csoda, hogy nem vertek meg. Ja, akkorra már kurvára felhúztam magam. Mekkora fasz vagyok. Úgy szeretném ha nem volna ilyen könnyű bántani engem. A mimóza mindenemet.
Vágy
Olyan jó lenne, ha lenne olyan barátom, aki örül mikor jól vagyok.
Sajnos csak olyan barátom van, aki nem hisz nekem. Az ilyen viszont nem barát, ugyebár.
Sajnos csak olyan barátom van, aki nem hisz nekem. Az ilyen viszont nem barát, ugyebár.
Szomorú bejegyzés
Engem nagyon nehéz igazán bántani. (Éppen sírok, amíg írom ezt, mert most nagyon rosszul esett valami, de ez lényegtelen) De mindig van egy határ, amikor már nem vagyok tovább bántható. Nem tudom, hogy ez kinél mikor jön el vagy mért pont akkor, de van ilyen. Amikor valakibe szerelmes vagyok, akkor is mindig így van. Tűrök és tűrök és tűrök kurva sokáig, aztán hirtelen minden elmúlik és már nincs miért tűrni. Ami most történt az azért fáj különösen, mert annyira kurva jó barát vagyok. Az a fajta, akinek fát lehet vágni a hátán, aki mindent megért, aki mindent elvisel, aki mindenkit akkor is szeret "amikor szeretni már nincs mit benne". De nálam is vége van időnként. Ma elértük a tűréshatárt. Én megbocsájtok biztosan újra meg újra. Csak egyszer majd végleg elmúlik minden szeretetem.
szombat, február 10, 2007
Kim Wilde és a macska
(bb)
Úgy döntöttem, hogy felidézem a macskának a nyolcvanas éveket. Kibontottam a hajam és a mellemet lobogtatva, nyivákolós hangon énekeltem neki, hogyaszongya "cos suddenly you came, and changed the way I feel, no one could love you more".
A macska rosszul viseli a nosztalgiát: a kályha mögé bújt ijedtében.
Úgy döntöttem, hogy felidézem a macskának a nyolcvanas éveket. Kibontottam a hajam és a mellemet lobogtatva, nyivákolós hangon énekeltem neki, hogyaszongya "cos suddenly you came, and changed the way I feel, no one could love you more".
A macska rosszul viseli a nosztalgiát: a kályha mögé bújt ijedtében.
well
"A populisták az átlagembert igyekeznek megszólítani, ezért retorikájuk világos, közérthetően megfogalmazott és kiszámíthatóan népszerű üzenetekkel manipulál."
Könnyekig hatódom
Fanni beverte a fejét, döbbenten néz körbe, nem érti az egészet. Én bántottam vagy valami más történt? De mi? És hogyan?
Ennyi aranyossággal nem lehet ép ésszel megbírkózni.
Ennyi aranyossággal nem lehet ép ésszel megbírkózni.
Fuck off system avagy ellenállni a kísértésnek
(bb)
Sznol (a szép nagy orosz lelkem) könyörög, rimánkodik, sír, jajveszékel, merhogy ő nem, nem, nem és nem, egyszerűen nem bírja nélkülem. Olyan régóta, olyan jól ismerjük egymást, nem lehet ezt egyik napról a másikra csak így...hát felrúgnék mindent, ami köztünk volt, a nyavalyás lelki békémért? Azért, hogy dögunalomban éljem le további életem?
Sznolnak egyébként sokan besegítenek: "Ne változz meg", "Ha leszámolsz a játszmákkal, akkor nem maradsz az, aki voltál", "Mi így szeretünk téged".
De leszarom. Szakítottunk ("lihegve kérted, hogy maradjak. Nem maradok."), befejeztem. Az utolsó pohár boromat a Pótkulcs vécéjében hagytam.
Ittam, de nem ÚGY. És már berúgni sem ÚGY fogok. Fülön csípek minden aljas, sunyi visszakúszós kísérletet. Nem akarom a szép nagy orosz lelkemet többé mert az emocionális szenzáció - hb, respect - csak ostoba délibáb.
Nem szórakoztató, nem különleges, nem extrém. A tudat játéka, hogy konzumbuddhistaként szóljak hozzátok, feleim.
Elég volt belőle. Mostantól magammal ismerkedem.
Kívánjatok nekem sok szerencsét.
Sznol (a szép nagy orosz lelkem) könyörög, rimánkodik, sír, jajveszékel, merhogy ő nem, nem, nem és nem, egyszerűen nem bírja nélkülem. Olyan régóta, olyan jól ismerjük egymást, nem lehet ezt egyik napról a másikra csak így...hát felrúgnék mindent, ami köztünk volt, a nyavalyás lelki békémért? Azért, hogy dögunalomban éljem le további életem?
Sznolnak egyébként sokan besegítenek: "Ne változz meg", "Ha leszámolsz a játszmákkal, akkor nem maradsz az, aki voltál", "Mi így szeretünk téged".
De leszarom. Szakítottunk ("lihegve kérted, hogy maradjak. Nem maradok."), befejeztem. Az utolsó pohár boromat a Pótkulcs vécéjében hagytam.
Ittam, de nem ÚGY. És már berúgni sem ÚGY fogok. Fülön csípek minden aljas, sunyi visszakúszós kísérletet. Nem akarom a szép nagy orosz lelkemet többé mert az emocionális szenzáció - hb, respect - csak ostoba délibáb.
Nem szórakoztató, nem különleges, nem extrém. A tudat játéka, hogy konzumbuddhistaként szóljak hozzátok, feleim.
Elég volt belőle. Mostantól magammal ismerkedem.
Kívánjatok nekem sok szerencsét.
péntek, február 09, 2007
visszatartott információ
(bb)
Ha a jót/pozitívat/nem rosszat/helyeslőt (nem tudok nem fekete-fehéren fogalmazni, értsétek, plíz) kimondjuk és a MÁSMILYET visszatartjuk, az a korrektség látszatát kelti. De mivel a jót kimondtuk, a MÁSMILYET meg nem, ezért elég egyértelmű, hogy mire gondolunk, amikor hallgatásba burkolózunk.
És nem, bazmeg nem: nem rossz, aki rosszra gondol. Az sokszor inkább jól ért.
Ha a jót/pozitívat/nem rosszat/helyeslőt (nem tudok nem fekete-fehéren fogalmazni, értsétek, plíz) kimondjuk és a MÁSMILYET visszatartjuk, az a korrektség látszatát kelti. De mivel a jót kimondtuk, a MÁSMILYET meg nem, ezért elég egyértelmű, hogy mire gondolunk, amikor hallgatásba burkolózunk.
És nem, bazmeg nem: nem rossz, aki rosszra gondol. Az sokszor inkább jól ért.
Jelmez
(bb)
A fényesre szopott fejemmel úgy nézek ki a halál angyala jelmezemben mint egy hullazsákba csomagolt némafilm hősnő.
Remek.
A fényesre szopott fejemmel úgy nézek ki a halál angyala jelmezemben mint egy hullazsákba csomagolt némafilm hősnő.
Remek.
tanulj, tinó
(bb, azaz boxos bejegyzés)
Elit iskolába jártunk, én meg a bátyám, tudjátok, olyan ötödiktől negyedik gimnáziumig tartó nyúzatóba. Versenyistálló volt a javából, bátyám az elit elitjéhez tartozott, biológia tagozatos volt. (Én öntudatos kamaszként elmenekültem általános iskola után egy angol tagozatos gimnáziumba). Tesóéknál így kábé mindenkit átlag három egyetemre vettek fel és ezek a gyerekek tényleg okosak voltak. Oké, volt pár mechanikus agyú tanulógép, de a legtöbbjük nagyon eleven gondolkodású, kreatív kölök volt. Emlékszem, már ötödikben is rendszeresen hajnalig tanultam, a mai napig szoktam a bajszos matek tanár nénivel rémálmodni.
Volt minden, ami nagyon durva poroszos iskolába kell: sírás-rívás, véres veríték, stressz, öngyilkosságok érettségi előtt, pszichiátriai kezelés, gyomorfekély és rettegés.
Bátyám egészen kacifántos életútja miatt csak húszas évei végén került főiskolára, amolyan büfé-ruhatár szakra, merhogy ugye nagy úr a papír (nem mintha bármit számítana most).
Emlékszem, egyszer kaján vigyorral az arcán mesélte, hogy éltanuló csoporttársnőinek flegmán odavetette valamelyik vizsga előtt, hogy "az az igazság, hogy az általános iskolát nehezebb volt elvégezni".
Nem, nem volt népszerű a kislánkák körében.
Elit iskolába jártunk, én meg a bátyám, tudjátok, olyan ötödiktől negyedik gimnáziumig tartó nyúzatóba. Versenyistálló volt a javából, bátyám az elit elitjéhez tartozott, biológia tagozatos volt. (Én öntudatos kamaszként elmenekültem általános iskola után egy angol tagozatos gimnáziumba). Tesóéknál így kábé mindenkit átlag három egyetemre vettek fel és ezek a gyerekek tényleg okosak voltak. Oké, volt pár mechanikus agyú tanulógép, de a legtöbbjük nagyon eleven gondolkodású, kreatív kölök volt. Emlékszem, már ötödikben is rendszeresen hajnalig tanultam, a mai napig szoktam a bajszos matek tanár nénivel rémálmodni.
Volt minden, ami nagyon durva poroszos iskolába kell: sírás-rívás, véres veríték, stressz, öngyilkosságok érettségi előtt, pszichiátriai kezelés, gyomorfekély és rettegés.
Bátyám egészen kacifántos életútja miatt csak húszas évei végén került főiskolára, amolyan büfé-ruhatár szakra, merhogy ugye nagy úr a papír (nem mintha bármit számítana most).
Emlékszem, egyszer kaján vigyorral az arcán mesélte, hogy éltanuló csoporttársnőinek flegmán odavetette valamelyik vizsga előtt, hogy "az az igazság, hogy az általános iskolát nehezebb volt elvégezni".
Nem, nem volt népszerű a kislánkák körében.
motherly
A macskát kakiltatni kell. Ez a legújabb rituálé nálunk. Szólni szokott - nagyon hangosan és kitartóan nyekereg -, hogy akkor most menjünk az alomhoz. Az alomnál megáll és bele kell tennem, majd illedelmesen elfordulva várnom, hogy tegye a dolgát. Elképesztő ez a csíkos egyén. (újabban így szólítom)
És az az igazság, hogy nem én kényeztettem el, ő kényszerít ezekre a furcsaságokra. Eszembe nem jutna az alomnál asszisztálni ha nem ordítana, hogy menjek. Olyan aranyos, hogy legszívesebben agyonnyomorgatnám.
Ja, különben új módi van nálunk: a Vörös Csepel helyett a Love me tender-t adom elő búgó hangon Fanninak. Veszek is flitteres kezes-lábast meg műmellszőrt.
Megyek dolgozni (mogorván el)
És az az igazság, hogy nem én kényeztettem el, ő kényszerít ezekre a furcsaságokra. Eszembe nem jutna az alomnál asszisztálni ha nem ordítana, hogy menjek. Olyan aranyos, hogy legszívesebben agyonnyomorgatnám.
Ja, különben új módi van nálunk: a Vörös Csepel helyett a Love me tender-t adom elő búgó hangon Fanninak. Veszek is flitteres kezes-lábast meg műmellszőrt.
Megyek dolgozni (mogorván el)
csütörtök, február 08, 2007
nonaddikt
Nem, nem vagyok box- vagy blogfüggő, semmi gond nincs ezzel az egésszel most.
Amikor épp tudom kezelni magamat - márpedig most jól megy az élet -, akkor nem találok semmit kórosnak. Csak csinálom a dolgokat és királyul kattannak. Én nemtom ez mi, néha kicsit ijesztő. Ha jól érzem magam, akkor hajlamos vagyok begörcsölni és abnormálisnak elkönyvelni az állapotomat. És megrémülök, hogy mi lesz most. Hogy lesz ezután. Ma például hazafelé azzal kísérleteztem, hogy kusza érzéseimet próbáltam csalogatni egy kis utókapcsolat céljából, de hiába néztem erősen magamba, nem jött semmi. Nem volt semmi ott, ahol azelőtt ezernyi borzalmas és konfúz kacat halmozódott. Nem értem, komolyan. Meg félek is, hogy nem tudom megtartani ezt az állapotot. Mert persze szeretném nagyon, ha így maradna minden; nyugodt, derűs lény lett belőlem, esküszöm.
Fene se érti ezt.
Amikor épp tudom kezelni magamat - márpedig most jól megy az élet -, akkor nem találok semmit kórosnak. Csak csinálom a dolgokat és királyul kattannak. Én nemtom ez mi, néha kicsit ijesztő. Ha jól érzem magam, akkor hajlamos vagyok begörcsölni és abnormálisnak elkönyvelni az állapotomat. És megrémülök, hogy mi lesz most. Hogy lesz ezután. Ma például hazafelé azzal kísérleteztem, hogy kusza érzéseimet próbáltam csalogatni egy kis utókapcsolat céljából, de hiába néztem erősen magamba, nem jött semmi. Nem volt semmi ott, ahol azelőtt ezernyi borzalmas és konfúz kacat halmozódott. Nem értem, komolyan. Meg félek is, hogy nem tudom megtartani ezt az állapotot. Mert persze szeretném nagyon, ha így maradna minden; nyugodt, derűs lény lett belőlem, esküszöm.
Fene se érti ezt.
Szakítás avagy az élet sznol nélkül
(aki a boxon már olvasta, az mehet isten hírével)
Az úgy volt, hogy én és a szép nagy orosz lelkem (sznol) szakítottunk.
Hirtelen történt minden, tudjátok, hasonlóan ahhoz, amikor hét tequila után a hányási rohamok hirtelen megszűnnek és az ember megnyugodva dögledezik tovább az ágyban.
Szakítottunk, nincs tovább. Tulajdonképpen én hagytam el őt, nem bírtam tovább a kegyetlen játszmáit, az aljas húzásait, az ármánykodását.
Nem, nem is beszélünk, egyszer s mindenkorra elvágtuk a szálakat.
És hát csodálatos az élet az én szép nagy orosz lelkem nélkül. A magamfajta nehezen viseli a szakítást, ragaszkodik a jól ismert kínokhoz, várja a fájdalmas szenvedést, reméli, hogy nem telik el egy nap sem emocionális szenzáció nélkül (külön köszönet hb-nek ezért a remek kifejezésért) és most...semmi. Hiába várom, hogy visszakönyörögje magát, hiába várom, hogy ismét összekuszálja a szálakat, eltűnt, nincs sehol. Nem tud sunyin visszakúszni mert nem talál rést amin bejuthatna. Nem tudom hogy csináltam, de vége.
Egyszóval a világ királya vagyok, feleim. Imádjatok.
Az úgy volt, hogy én és a szép nagy orosz lelkem (sznol) szakítottunk.
Hirtelen történt minden, tudjátok, hasonlóan ahhoz, amikor hét tequila után a hányási rohamok hirtelen megszűnnek és az ember megnyugodva dögledezik tovább az ágyban.
Szakítottunk, nincs tovább. Tulajdonképpen én hagytam el őt, nem bírtam tovább a kegyetlen játszmáit, az aljas húzásait, az ármánykodását.
Nem, nem is beszélünk, egyszer s mindenkorra elvágtuk a szálakat.
És hát csodálatos az élet az én szép nagy orosz lelkem nélkül. A magamfajta nehezen viseli a szakítást, ragaszkodik a jól ismert kínokhoz, várja a fájdalmas szenvedést, reméli, hogy nem telik el egy nap sem emocionális szenzáció nélkül (külön köszönet hb-nek ezért a remek kifejezésért) és most...semmi. Hiába várom, hogy visszakönyörögje magát, hiába várom, hogy ismét összekuszálja a szálakat, eltűnt, nincs sehol. Nem tud sunyin visszakúszni mert nem talál rést amin bejuthatna. Nem tudom hogy csináltam, de vége.
Egyszóval a világ királya vagyok, feleim. Imádjatok.
Tanáros bejegyzés
A tanárok azér tényleg bohócok. Az előbb hallottam a rádióban, hogy a nemtom milyen szakközép tanára, tiltakozásképpen a bezáratás ellen, az asztalhoz láncolva tartott órát. El tudjátok képzelni, hogy miről szólt az az óra? Még az új hajam is hihetetlen indulatokat vált ki, nemhogy mondjuk a matek tanár Kati néni az asztalhoz láncololva...
szerda, február 07, 2007
Vallomás
Visszamentem a boxra. Az előző postomat akartam megírni a naplómban. De nem baj, most istenkirály vagyok, nem leszek újra függő. Úgyis dögunalmas, pasizni meg semmiképp nem akarok most, hogy kigyógyultam a szerelmi bánataimból. Erőt gyűjtök most még sokáig. Kicsit írogatok és nőkkel barátkozom, sej.
Arbeit macht frei
A Holocaustot tagadni kábé olyan, mint azt állítani, hogy a szép nők nem büdöset szarnak.
helyzetjelentés
Bármit megtennék egy bicikliért. Értitek?! Bármit. Valaki azonnal adjon nekem egyet. Nincs most rá pénzem. De ilyen király városi bringa kéne ám.
És különben meg tavasz van, egészen más már a levegő mint januárban, ez egyszerűen csodálatos. Krakkóba akarok menni.
Meg még azt is akartam mondani, hogy lusta vagyok az álláskereséshez. Komolyan. Már a hirdetések elolvasása is fáraszt, nemhogy még motivációs levelet írjak arról, hogy eddig mit meg hogy és most már miért nem és részletesen taglaljam önnön kreativitásomat, csapatjátékos mivoltomat, toleráns, vidám, dinamikus, szorgalmas természetemet, gyors, logikus észjárásomat és fejtegessem, hogy összességében tulajdonképpen egy zseni vagyok, aki ég a tettvágytól. Olyan fárasztó hazudni.
Nem tudtok valami király munkát ahol pénzt kereshetek ha normálisan dolgozom? Tényleg van némi eszem és szorgalmas is vagyok, ha motiválnak valamivel (érdekes feladat + egy rakás pénz). Ja, hogy egyszerre csak egy kívánság: oké, akkor kérem a biciklit.
És különben meg tavasz van, egészen más már a levegő mint januárban, ez egyszerűen csodálatos. Krakkóba akarok menni.
Meg még azt is akartam mondani, hogy lusta vagyok az álláskereséshez. Komolyan. Már a hirdetések elolvasása is fáraszt, nemhogy még motivációs levelet írjak arról, hogy eddig mit meg hogy és most már miért nem és részletesen taglaljam önnön kreativitásomat, csapatjátékos mivoltomat, toleráns, vidám, dinamikus, szorgalmas természetemet, gyors, logikus észjárásomat és fejtegessem, hogy összességében tulajdonképpen egy zseni vagyok, aki ég a tettvágytól. Olyan fárasztó hazudni.
Nem tudtok valami király munkát ahol pénzt kereshetek ha normálisan dolgozom? Tényleg van némi eszem és szorgalmas is vagyok, ha motiválnak valamivel (érdekes feladat + egy rakás pénz). Ja, hogy egyszerre csak egy kívánság: oké, akkor kérem a biciklit.
kedd, február 06, 2007
Közlemény
Jól vagyok. Egy ideje meglepően jól. Nincsenek zűrzavaros érzéseim, nem akarom felvágni az ereimet vagy halálra inni magam. Sírni sem szoktam. Semmi nem keserít el különösebben, nem érzem magam magányosnak. Újabban csak a pénzügyi helyzetem aggaszt, de azt is egészen derűsen kezelem.
Mostanában egyszerűen csak létezem.
Tetszik.
Mostanában egyszerűen csak létezem.
Tetszik.
Rage
Ma megint vissza akartam adni a diplomámat. Időnként egyszerűen kétségbeejt , amiket kérdeznek a diákok, néha szinte lebénulok az indulattól, ráadásul a butaságokra mosolyogva kell válaszolni, kedvesen, elmeorvos módjára. Sokszor nagyon nehéz.
Ma épp a go to bed volt terítéken. Hogy az angol mért nem azt mondja, hogy lefekszik, mi ez a hülyeség. És hogy lehetséges, hogy két nyelv között nincs teljes megfeleltetés, a nyelvek mért nem egyformák. Mi az, hogy egy dolgot többféleképpen is el lehet mondani és különben is, mit képzelnek ezek a köcsögök, miért nem magyarul beszél mindenki.
És ezek a kérdések egyszerűen megválaszolhatatlanok azon a szinten, amin ők vannak. Hiába hozom a magyar példákat, egyszerűen nem értik. Aranyosak, kedvesek, tényleg szeretem őket de magyarul is alig-alig tudnak, úgy meg szinte reménytelen az én ténykedésem. Bezzeg a drága metrószerelők. Tök fegyelmezettek, nem akarnak mindent érteni - nem is kell, sőt -, úgyhogy remekül haladnak.
A nyelv leginkább mégiscsak a zenéhez hasonlít, nem sok köze van a logikához. Emlékszem, mikor kutatókat tanítottam, ezt egyszerűen lehetetlen volt nekik elmagyarázni, mindenre szabályt kellett kitalálnom. Akkor kezdtem tanítani, még nem voltam rutinos, minden órájuk előtt bőgtem mert folyton kekeckedtek. Nagyon megedződtem ot, érdemes volt szenvedni: a nyelvtant azóta tudom érthetően elmagyarázni. Meg persze simán gyártok kamu szabályokat ha valaki nagyon akadékoskodik. Úgysem jegyzi meg őket senki.
PS.: Ha lesz egy kandúrkám még ebben az életemben, akkor Milánnak fogják hívni. Hogy ezt most mért mondom? Mert ez fontos dolog. Persze egyáltalán nem akarok még egy macskát, csak nagyon szeretnék elnevezni egy macskát Milánnak. Valahogy meg kell ezt oldanom majd.
Ma épp a go to bed volt terítéken. Hogy az angol mért nem azt mondja, hogy lefekszik, mi ez a hülyeség. És hogy lehetséges, hogy két nyelv között nincs teljes megfeleltetés, a nyelvek mért nem egyformák. Mi az, hogy egy dolgot többféleképpen is el lehet mondani és különben is, mit képzelnek ezek a köcsögök, miért nem magyarul beszél mindenki.
És ezek a kérdések egyszerűen megválaszolhatatlanok azon a szinten, amin ők vannak. Hiába hozom a magyar példákat, egyszerűen nem értik. Aranyosak, kedvesek, tényleg szeretem őket de magyarul is alig-alig tudnak, úgy meg szinte reménytelen az én ténykedésem. Bezzeg a drága metrószerelők. Tök fegyelmezettek, nem akarnak mindent érteni - nem is kell, sőt -, úgyhogy remekül haladnak.
A nyelv leginkább mégiscsak a zenéhez hasonlít, nem sok köze van a logikához. Emlékszem, mikor kutatókat tanítottam, ezt egyszerűen lehetetlen volt nekik elmagyarázni, mindenre szabályt kellett kitalálnom. Akkor kezdtem tanítani, még nem voltam rutinos, minden órájuk előtt bőgtem mert folyton kekeckedtek. Nagyon megedződtem ot, érdemes volt szenvedni: a nyelvtant azóta tudom érthetően elmagyarázni. Meg persze simán gyártok kamu szabályokat ha valaki nagyon akadékoskodik. Úgysem jegyzi meg őket senki.
PS.: Ha lesz egy kandúrkám még ebben az életemben, akkor Milánnak fogják hívni. Hogy ezt most mért mondom? Mert ez fontos dolog. Persze egyáltalán nem akarok még egy macskát, csak nagyon szeretnék elnevezni egy macskát Milánnak. Valahogy meg kell ezt oldanom majd.
Nyavalygós bejegyzés
Igen, ezt most azért írom, hogy sajnáljatok. Nincs kedvem dolgozni ma és kész. Egy csomó órám lesz és egyikre sem készültem. Ez persze az égvilágon senkinek sem szokott feltűnni rajtam kívül, de én szorongok emiatt egy csomót.
Szóval kezdjetek sajnálni MOST. Háromra. Gyerünk.
PS.: Sírhattok, jajveszékelhettek, sipákolhattok, némán harapdálhatjátok a szátokat, hunyoroghattok, sápadozhattok, ki-ki vérmérséklete szerint.
Köszönöm. Máris kicsit jobban vagyok.
Szóval kezdjetek sajnálni MOST. Háromra. Gyerünk.
PS.: Sírhattok, jajveszékelhettek, sipákolhattok, némán harapdálhatjátok a szátokat, hunyoroghattok, sápadozhattok, ki-ki vérmérséklete szerint.
Köszönöm. Máris kicsit jobban vagyok.
hétfő, február 05, 2007
Hair disaster
Igazából már tegnap akartam beszélni erről, de valahogy mogorva voltam, pedig mókásan telt az első hajszárítós estém: elhatároztam, hogy most akkor kurva menő leszek és én is olyan fényesre simítom a hajam mint a fodrász, vettem fasza körkefét, profi hajkisimítót, lónyálat, amitől fényesebb lesz, lelkesen hajat mostam és elszántan szárítani kezdtem, de sajnos már a legelső tincs beleragadt a kefébe - szó szerint - és miután kábé tíz percig kurvaanyázva, fityegő kefével a fejemben szökdécseltem a lakásban, kénytelen voltam kivágni a profi fodrászcuccot hajastul. (A macska szűkölve elbújt a szekrénybe mikor érzékelte fokozódó őrületemet.)
Ekkor már egyértelmű volt, hogy ez reménytelen (sajnos rosszabb a kézügyességem mint egy csecsemőnek), kínomban becsavartam a hajam és most úgy nézek ki, mintha én lennék Tina Turner és Faludy György titkolt gyermeke, aki hajszerkezete miatt le sem tagadhatná az őseit...ja, M szerint Fanni egy tizes aranyossági skálán csak hatos, mert "olyan buta". Felháborító.
PS.: A boxos farsangon a halál angyalának öltözöm, nagyon dögös leszek fekete szárnyakkal.
Ekkor már egyértelmű volt, hogy ez reménytelen (sajnos rosszabb a kézügyességem mint egy csecsemőnek), kínomban becsavartam a hajam és most úgy nézek ki, mintha én lennék Tina Turner és Faludy György titkolt gyermeke, aki hajszerkezete miatt le sem tagadhatná az őseit...ja, M szerint Fanni egy tizes aranyossági skálán csak hatos, mert "olyan buta". Felháborító.
PS.: A boxos farsangon a halál angyalának öltözöm, nagyon dögös leszek fekete szárnyakkal.
Paranormális jelenség
A blog megismer engem és csak nekem engedelmeskedik. Tesóék napok óta hiába próbálnak belépni, nem megy nekik, nekem mindig sikerül. Hiába, nemcsak a macskával különleges a kapcsolatom.
Érzem én, hogy ilyen x-aktásan adja a tudtomra, hogy írnom kell tovább, hehehe.
Érzem én, hogy ilyen x-aktásan adja a tudtomra, hogy írnom kell tovább, hehehe.
helyzetjelentés
A "nincs kedvem írni" előbb volt mint az "egy frusztrált pszichopata elvette a kedvem az írástól". Így együtt viszont túl sok ez nekem.
Nincs kedvem írni.
De azér szeressetek. (szilajon)
Nincs kedvem írni.
De azér szeressetek. (szilajon)
vasárnap, február 04, 2007
Ez történt ma
Egymás után két meghökkentő esemény is történt. Na ne gondoljatok semmi különösre, csupa hétköznapi dologról lesz szó. Amikor pénzt vettem ki az automatából, a pénzkiadás előtt a következő felirat jelent meg a monitoron: "MEGBÍZUNK EGYMÁSBAN". Annyira megdöbbentem ettől a közléstől, hogy majdnem otthagytam a pénzem. Nemtom, ez nekem valahogy túl intim; kicsit aggódom is, hogy hova fejlődhet a kapcsolatunk: legközelebb majd azt írja ki, hogy "EGYMÁSBA SZERETTÜNK"? És mi van, ha csak nekem üzent így az automata? Jaj.
Naszóval. Paranoid hangulatban indultam elkölteni a pénzem és bevásárlás közben erre a feliratra lettem figyelmes: "mangalica termékcsalád." Nem kapcsolódik szorosan ide - mert ez főként a szóösszetétel abszurditásával sokkol - de ennek hatására döbbentem rá, hogy tulajdonképpen van egy pályamódosítási ötletem: bolti termékek elnevezője akarok lenni. Tudjátok, aki kitalálja, hogy Szilvia papírtörlő, Aranka pudingpor, Bianca klotyópapír meg Maggi leves.
Naszóval. Paranoid hangulatban indultam elkölteni a pénzem és bevásárlás közben erre a feliratra lettem figyelmes: "mangalica termékcsalád." Nem kapcsolódik szorosan ide - mert ez főként a szóösszetétel abszurditásával sokkol - de ennek hatására döbbentem rá, hogy tulajdonképpen van egy pályamódosítási ötletem: bolti termékek elnevezője akarok lenni. Tudjátok, aki kitalálja, hogy Szilvia papírtörlő, Aranka pudingpor, Bianca klotyópapír meg Maggi leves.
Harmadszor és utoljára
Először azt gondoltam, írok egy hosszú bejegyzést arról, hogy miért tartom elképesztően szánalmasnak ezt a stílust és a net anonimitását kihasználó, sunyin kommentelő senkiházi kis frusztráltat - akit mellesleg már le is tiltottunk; nincs kedvem olcsó gyalázkodást hallgatni -, de aztán úgy döntöttem, beszéljen inkább ő maga, semmi értelme minősíteni (na jó, egy kicsit muszáj volt):
1. számú komment: Az a te bajod nő hogy kurvára fenn hordod az orrod csak tudnám mire. Mindenki szar mindenkit le kell sajnálni de te mit adsz az emberiségnek azon kivül hogy elszivod előlük az oxigént???
2. számú komment: Arról beszélek hogy egy kibaszott nagy értéktelen nulla voltál vagy és leszel. Egy lelkisérült luk a lepedőn aminek van neve. Ennyi.
3. számú komment: Akkor vagy a legszánalmasabb, amikor oldalakon keresztül próbálod védeni magad. Ha ennyire fáj az élet, olcsón kapni kötelet.
Kezeljük őt páciensként. Érdekes eset, nemde? Egyébként, hogy modern legyek és idegesítő: én kérek elnézést.
Ha tényleg annyira frusztrált ez a drága júzer mint amilyennek eddig tűnt, akkor nyilván hallunk még róla. De előre szólok, többé nem pazarlok rá egyetlen betűt sem. Úgyhogy bébi, ne erőlködj. Bár tanulságos eset voltál, köszönöm eddigi építő jelenlétedet. Ja, majd' elfelejtettem: sok szerencsét.
PS.: Persze az is meglehet,hogy szépen eltüntetem a kommentelési lehetőséget és a shoutboxot és akkor végképp megoldódik ez a kis gond, kedvemre nyavalyoghatok ha épp ahhoz van kedvem.
1. számú komment: Az a te bajod nő hogy kurvára fenn hordod az orrod csak tudnám mire. Mindenki szar mindenkit le kell sajnálni de te mit adsz az emberiségnek azon kivül hogy elszivod előlük az oxigént???
2. számú komment: Arról beszélek hogy egy kibaszott nagy értéktelen nulla voltál vagy és leszel. Egy lelkisérült luk a lepedőn aminek van neve. Ennyi.
3. számú komment: Akkor vagy a legszánalmasabb, amikor oldalakon keresztül próbálod védeni magad. Ha ennyire fáj az élet, olcsón kapni kötelet.
Kezeljük őt páciensként. Érdekes eset, nemde? Egyébként, hogy modern legyek és idegesítő: én kérek elnézést.
Ha tényleg annyira frusztrált ez a drága júzer mint amilyennek eddig tűnt, akkor nyilván hallunk még róla. De előre szólok, többé nem pazarlok rá egyetlen betűt sem. Úgyhogy bébi, ne erőlködj. Bár tanulságos eset voltál, köszönöm eddigi építő jelenlétedet. Ja, majd' elfelejtettem: sok szerencsét.
PS.: Persze az is meglehet,hogy szépen eltüntetem a kommentelési lehetőséget és a shoutboxot és akkor végképp megoldódik ez a kis gond, kedvemre nyavalyoghatok ha épp ahhoz van kedvem.
Bölcs-Ész
Tulajdonképpen tökéletesen lepereg rólam, hogy a 'bölcsész' immáron szitokszóvá nőtte ki magát és az 'üresfejű seggfej' szinonimájaként használatos. A világ reál- és humánértelmiségre való felosztását és a két tábor egymás iránt érzett megvetését fölösleges játszmának tartom.
Nagyon szomorú, hogy a legtöbben klisékben gondolkodnak: a bölcsészeket a lila köddel, szalonfilozofálgatással és tehetségtelenséggel, a mérnököket meg a kockafejjel, az intelligenciával és elvágólag összehajtogatott ruhákkal azonosítja mindenki (megjegyzem, ez az emberekben élő bölcsész-képhez hasonló - és elég kellemetlen - sztereotípia, bár ők ugye okosak), aminél korlátoltabb gondolkodásmódot nehezen tudok elképzelni.
Mivel tudom, hogy mások fejében mi jelenik meg a bölcsész szó hallatán, ezért ironikusan használom magam is, de ennek sem tulajdonítok túl nagy jelentőséget.
Van David Lodge-nak a Nice work című regénye, ami egy idealista bölcsész és egy pragmatista gyártulajdonos átmenetileg összefonódó életéről szól és gyakran eszembe jut egy fontos mondata, amit az egyetemen tanító irodalmár csaj mond az irodalmat hallgató egyetemisták miatt álmélkodó fafejű gyárigazgatónak (aki nemes egyszerűséggel lebuzizza a hímnemű bölcsészhallgatókat; mellesleg ez is milyen már, de ezt most hagyom is) - sajnos, nem tudom pontosan idézni, de valami ilyesmi: "Az irodalmárokat nem a tárgyiasult, látható dolgok érdeklik, hanem az érzések."
Én sosem gondolok bölcsészként magamra: félművelt - sőt, inkább negyed- vagy oké, vállalom, aligművelt - tanár vagyok, aki egész jól ért a szakmájához. Számomra a valódi bölcsész egyébként nem a pénztelenségtől frusztrált tanár, hanem könyvtárban élő, kutatással pénzt kereső tudós, döbbenetes műveltséggel és intelligenciával.
Az a bődületes marhaság meg, hogy akinek elég esze van, az egyértelműen csak reáltudományokkal foglalkozik és nem éri be vacak irodalmi művek elemzésével, egyszerűen vérlázító. (Feldmár András egy érdekes eset ilyen szempontból: matematikusból lett pszichológus, azaz megvetendő bölcsész).
Mellesleg nyilván az az alapvető oka ennek a sok hőzöngésnek a bölcsészek iránt, hogy az irodalom vagy maga a nyelv a legtöbb ember számára hozzáférhetőbb és érthetőbb mint mondjuk az erősáramú villamosmérnökök bármely tevékenysége, mivel a laikusok nyilvánvalóan semmit nem értenek belőle, így az ilyen szakmát űzők szinte érinthetetlenek: kevés ember van, aki kritizálni meri őket vagy fel tudja mérni, hogy valójában mennyire értenek a szakmájukhoz, mennyire alaposak az ismereteik a szakterületükön. Ellenben a laikusok - mivel mind jártak iskolába - azt képzelik, hogy tökéletesen tisztában vannak vele, hogy hogyan és mit kell tanítani (a bölcsészdiplomával ugye általában ezt csinálja az ember, ezért a bölcsészről mint tanárról beszélek a továbbiakban, oh yeah) és ezért jogot formálnak arra is, hogy a tanár munkáját folyamatosan megkérdőjelezzék és egyfolytában elégedetlenkedjenek: "ez nem is munka", "a tanár csak össze-vissza beszél", "ezt bárki tudja csinálni". Egyáltalán nem misztifikálni akarom a tanítást, félreértés ne essék, nem nagy dolog, tényleg, könnyen megtanulható, de akkor is egy szakma - én különben a tanárokra mindig mint iparosokra gondolok - , sőt, ha jól csinálják, hát igazi művészet; ha lehetnek mesterszakácsok, akkor tán a tanárság is űzhető mesterien.
Nagyon szomorú, hogy a legtöbben klisékben gondolkodnak: a bölcsészeket a lila köddel, szalonfilozofálgatással és tehetségtelenséggel, a mérnököket meg a kockafejjel, az intelligenciával és elvágólag összehajtogatott ruhákkal azonosítja mindenki (megjegyzem, ez az emberekben élő bölcsész-képhez hasonló - és elég kellemetlen - sztereotípia, bár ők ugye okosak), aminél korlátoltabb gondolkodásmódot nehezen tudok elképzelni.
Mivel tudom, hogy mások fejében mi jelenik meg a bölcsész szó hallatán, ezért ironikusan használom magam is, de ennek sem tulajdonítok túl nagy jelentőséget.
Van David Lodge-nak a Nice work című regénye, ami egy idealista bölcsész és egy pragmatista gyártulajdonos átmenetileg összefonódó életéről szól és gyakran eszembe jut egy fontos mondata, amit az egyetemen tanító irodalmár csaj mond az irodalmat hallgató egyetemisták miatt álmélkodó fafejű gyárigazgatónak (aki nemes egyszerűséggel lebuzizza a hímnemű bölcsészhallgatókat; mellesleg ez is milyen már, de ezt most hagyom is) - sajnos, nem tudom pontosan idézni, de valami ilyesmi: "Az irodalmárokat nem a tárgyiasult, látható dolgok érdeklik, hanem az érzések."
Én sosem gondolok bölcsészként magamra: félművelt - sőt, inkább negyed- vagy oké, vállalom, aligművelt - tanár vagyok, aki egész jól ért a szakmájához. Számomra a valódi bölcsész egyébként nem a pénztelenségtől frusztrált tanár, hanem könyvtárban élő, kutatással pénzt kereső tudós, döbbenetes műveltséggel és intelligenciával.
Az a bődületes marhaság meg, hogy akinek elég esze van, az egyértelműen csak reáltudományokkal foglalkozik és nem éri be vacak irodalmi művek elemzésével, egyszerűen vérlázító. (Feldmár András egy érdekes eset ilyen szempontból: matematikusból lett pszichológus, azaz megvetendő bölcsész).
Mellesleg nyilván az az alapvető oka ennek a sok hőzöngésnek a bölcsészek iránt, hogy az irodalom vagy maga a nyelv a legtöbb ember számára hozzáférhetőbb és érthetőbb mint mondjuk az erősáramú villamosmérnökök bármely tevékenysége, mivel a laikusok nyilvánvalóan semmit nem értenek belőle, így az ilyen szakmát űzők szinte érinthetetlenek: kevés ember van, aki kritizálni meri őket vagy fel tudja mérni, hogy valójában mennyire értenek a szakmájukhoz, mennyire alaposak az ismereteik a szakterületükön. Ellenben a laikusok - mivel mind jártak iskolába - azt képzelik, hogy tökéletesen tisztában vannak vele, hogy hogyan és mit kell tanítani (a bölcsészdiplomával ugye általában ezt csinálja az ember, ezért a bölcsészről mint tanárról beszélek a továbbiakban, oh yeah) és ezért jogot formálnak arra is, hogy a tanár munkáját folyamatosan megkérdőjelezzék és egyfolytában elégedetlenkedjenek: "ez nem is munka", "a tanár csak össze-vissza beszél", "ezt bárki tudja csinálni". Egyáltalán nem misztifikálni akarom a tanítást, félreértés ne essék, nem nagy dolog, tényleg, könnyen megtanulható, de akkor is egy szakma - én különben a tanárokra mindig mint iparosokra gondolok - , sőt, ha jól csinálják, hát igazi művészet; ha lehetnek mesterszakácsok, akkor tán a tanárság is űzhető mesterien.
Intelem
Tudni fogom, hogy nincs veled dolgom, ha ki mersz olyat mondani - pláne le mered írni - ezt: "fontos, hogy rágyere bizonyos dolgokra."
Hehehe
Én teljesen gyanútlan voltam, én vendégségbe készültem. Erre nem elég, hogy komoly alkoholizálásba taszít kedves vendéglátóm, de hirtelen rádöbben, hogy valójában én egy csinos kis hajas baba vagyok, ezért szörnyűséges kozmetikai beavatkozásoknak vet alá, majd vamppá fest. Mindegy, cserébe egész este azt hallgattam, hogy milyen nagyon szép vagyok, szóval. Tenk jú C. Az előbb megnéztem magam a tükörben, hát, tényleg gyönyörű vagyok, sej. Állítólag a hajam is jó. Hümm.
PS.: Elképesztő, hogy a bátyám azt hiszi meghaltam, amikor egy fél napig nem írok blogot.
PS.: Elképesztő, hogy a bátyám azt hiszi meghaltam, amikor egy fél napig nem írok blogot.
szombat, február 03, 2007
A frizura és a családi állapot összefüggései
Egyértelműen magányra van ítélve, akinek frizurája van: ugyan hogy mutatkozhatnák bárki előtt hajcsavarókkal a fejemben meg lelakott háziasszony fejjel ébredés után?
ahogy a dolgok vannak
- a macska kifosta a paróka egy darabját; most már jól van (annyira jó újra kettesben vele)
- butára aludtam magam
- tíz előtt senkinek nem nyitok ajtót, később is csak indokolt esetben
- imádom a szombat délelőttöt
- a hajam most épp olyan mint a lestrapált háziasszonyoké, akik évek óta nem mentek fodrászhoz (még nem döntöttem el, hogy vágassam-e tovább)
- C-nél ebédelek, remélem utána nem kezdünk vadul inni
- unalmas vagyok (és ez így pont jó nekem. meg kevésbé jó. vagy egyszerre mindkettő. tulajdonképpen. vagy akár. nem, nem is ezt akartam. de mosmár. VÉGE)
- butára aludtam magam
- tíz előtt senkinek nem nyitok ajtót, később is csak indokolt esetben
- imádom a szombat délelőttöt
- a hajam most épp olyan mint a lestrapált háziasszonyoké, akik évek óta nem mentek fodrászhoz (még nem döntöttem el, hogy vágassam-e tovább)
- C-nél ebédelek, remélem utána nem kezdünk vadul inni
- unalmas vagyok (és ez így pont jó nekem. meg kevésbé jó. vagy egyszerre mindkettő. tulajdonképpen. vagy akár. nem, nem is ezt akartam. de mosmár. VÉGE)
péntek, február 02, 2007
Majdnem elfelejtettem
a legfontosabbat. Tegnap, elalváskor, utolsó gondolatként bevillant, hogy én tulajdonképpen moncsicsi akarok lenni.
De nem az a ronda műanyag fejű, kopott, bézsszínű és fényes arcú, pengeszájú típus, hanem a gumifejű, csókos ajkú, mosolygós, szép barna.
(Igen, fontosnak tartottam, hogy ezt megosszam veletek.)
De nem az a ronda műanyag fejű, kopott, bézsszínű és fényes arcú, pengeszájú típus, hanem a gumifejű, csókos ajkú, mosolygós, szép barna.
(Igen, fontosnak tartottam, hogy ezt megosszam veletek.)
seprűnyél vs fosos macska
Nesze neked farsangi bál: farsang helyett a macskát ápolom, betegnek tűnik.
(Bizony, itthon maradok vele, de nyughassatok, nem kellenek a lekicsinylő megjegyzések)
Nem baj, úgyis megoldhatatlan lett volna fekete szájjal, fekete parókában utazni a metrón, meg inni sincs kedvem, ilyen helyeken meg ugye máshogy nehéz életben maradni.
Ja és nagyon jó volt megszabadulni a nagy kóctól a fejemen, megkönnyebbültem, nem sajnálom.
(Bizony, itthon maradok vele, de nyughassatok, nem kellenek a lekicsinylő megjegyzések)
Nem baj, úgyis megoldhatatlan lett volna fekete szájjal, fekete parókában utazni a metrón, meg inni sincs kedvem, ilyen helyeken meg ugye máshogy nehéz életben maradni.
Ja és nagyon jó volt megszabadulni a nagy kóctól a fejemen, megkönnyebbültem, nem sajnálom.
Friday I'm in love
Miközben a fényesre szopott Charlie angyala frizurámat próbálom megszokni, a macskák telefossák az ebédlőt.
A fodrásznál egyébként valami okádék kígyóbőr mintás blúzt kellett csodálni és azt hallgatni, hogy a 2f nevű, szánalmas, szemfényvesztő nyelviskola mekkora királyság. Szó szerint ráncos lettem az arcomra rohadt művigyortól. Nehezen illeszkedem a nőtársadalomba.
Hiába no, szép nap ez a mai.
PS.: Holnap még egy kicsit vágatok a hajamból, tűrhetetlenül szar.
A fodrásznál egyébként valami okádék kígyóbőr mintás blúzt kellett csodálni és azt hallgatni, hogy a 2f nevű, szánalmas, szemfényvesztő nyelviskola mekkora királyság. Szó szerint ráncos lettem az arcomra rohadt művigyortól. Nehezen illeszkedem a nőtársadalomba.
Hiába no, szép nap ez a mai.
PS.: Holnap még egy kicsit vágatok a hajamból, tűrhetetlenül szar.
omfg
Úgy nézek ki mint az Abba egyik tagja, úgyhogy gyorsan hazamegyek és csinálok némi göndörséget a hajamnak. Nemtom a hajkisimítás mért mániája minden fodrásznak. Így kábé olyan a fejem mintha úszósapkában aludtam volna, fuck. Ráadásul menetesre vágta, amitől kb. negyedannyinak tűnik. Faszom. Még szerencse, hogy van boszorkányparókám.
csütörtök, február 01, 2007
One day to go
Nem bírom tovább az erőszakos, sátáni ordítást. Nem hasonlít nyávogáshoz, hanem inkább valami földönkívüli lény macskában folytatott tevékenységére utal. Már nem szeretem a macskákat. Halakat fogok tartani.
Addig is talán rendezek egy horrorfilmet és rögtön néhány folytatást is leforgatok: A Gregor József hangján ordítva ugató macska I-V. Ez még csak a munkacím, tudom, nem elég mainstream a tompa, szotyizó ifjúságnak. Vagy legyen inkább dokumentumfilm? Tuti díjakat nyerne.
Fogas kérdés. Alvás közben kiötlöm a megoldást.
Addig is talán rendezek egy horrorfilmet és rögtön néhány folytatást is leforgatok: A Gregor József hangján ordítva ugató macska I-V. Ez még csak a munkacím, tudom, nem elég mainstream a tompa, szotyizó ifjúságnak. Vagy legyen inkább dokumentumfilm? Tuti díjakat nyerne.
Fogas kérdés. Alvás közben kiötlöm a megoldást.
"Aki nem tudja, az tanítja"
Fáj a jobb karom, izomlázam van; nehéz a táblára krétával írni.
Képzeljétek, van egy fanatikus rajongóm a diákok között: az egyik metrószerelő szerelmes belém.
Gap filling helyett egész órán tátott szájjal engem bámul, ha felszólítom hebeg-habog és szivecskéket rajzol a dolgozatára. Ő az egyik legjobb arc: a szerelők között általánosan elfogadott fehér alapon kék-piros csíkos gánysportcipő helyett fekete Martensben jár.
Képzeljétek, van egy fanatikus rajongóm a diákok között: az egyik metrószerelő szerelmes belém.
Gap filling helyett egész órán tátott szájjal engem bámul, ha felszólítom hebeg-habog és szivecskéket rajzol a dolgozatára. Ő az egyik legjobb arc: a szerelők között általánosan elfogadott fehér alapon kék-piros csíkos gánysportcipő helyett fekete Martensben jár.
"Ez itten a maszkabál minden gyerek maszkba jár
Egyik vonat,
másik ugat,
a harmadik sasmadár."
Naszóval. Felvettem a holnapi jelmezemet, de az a szomorú igazság, hogy inkább hasonlítok benne hajléktalan kjúros kurvára mint boszorkányra. Parókám is van, eszelős ronda, még szerencse, hogy holnap már kisebb lesz a hajam, mer baromira nem fér alá. (Igenigen, holnap reggel lesz a nagy nap.)
Vennem kell még vámpírkesztyűt is, hogy teljes legyen az össszkép.
Kicsit aggódom, hogy miként megyek végig a városon fehérre meszelt arccal és fekete szájjal, ha gondoljátok, gyülekezzetek a Váci úton, kedves kis mulatság lesz.
másik ugat,
a harmadik sasmadár."
Naszóval. Felvettem a holnapi jelmezemet, de az a szomorú igazság, hogy inkább hasonlítok benne hajléktalan kjúros kurvára mint boszorkányra. Parókám is van, eszelős ronda, még szerencse, hogy holnap már kisebb lesz a hajam, mer baromira nem fér alá. (Igenigen, holnap reggel lesz a nagy nap.)
Vennem kell még vámpírkesztyűt is, hogy teljes legyen az össszkép.
Kicsit aggódom, hogy miként megyek végig a városon fehérre meszelt arccal és fekete szájjal, ha gondoljátok, gyülekezzetek a Váci úton, kedves kis mulatság lesz.
helyzetjelentés
Meglepő módon egyetlen tanítványomat sem hánytam le, pedig időnként erős volt a késztetés. Három óra alvás után maga a pokol a múlt idő gyakorlása, ráadásul ilyenkor ugye folyamatosan úgy kell tennem mintha ember lennék.
Macskafronton a dolgok nem változtak: Toni ordít mint akit démonok szálltak meg, Fanni belehugyozott az ágyba, én ordítva kergettem a lakásban, mire olyan aranyos arcot vágott rémületében, hogy felkaptam és csókolgatni kezdtem. Minden skizofrenogén anya így csinálja, hát hogyne.
Fontos kérdés merült fel bennem reggel a buszon: tényleg van ember aki western csizmát hord? Minimum tíz év letöltendő fegyházra ítélném. Sőt, a dauerolt hajú nőket is.
Macskafronton a dolgok nem változtak: Toni ordít mint akit démonok szálltak meg, Fanni belehugyozott az ágyba, én ordítva kergettem a lakásban, mire olyan aranyos arcot vágott rémületében, hogy felkaptam és csókolgatni kezdtem. Minden skizofrenogén anya így csinálja, hát hogyne.
Fontos kérdés merült fel bennem reggel a buszon: tényleg van ember aki western csizmát hord? Minimum tíz év letöltendő fegyházra ítélném. Sőt, a dauerolt hajú nőket is.
shite
Jó lenne, ha kedves barátnőinket hétvégén érné szerelmi csapás, amikor nyugodtan ki lehet heverni a bánatkocsmázást. Úgy érzem magam mintha egy baltát állítottak volna a fejembe. Ilyenkor nagyon nehéz folytatni az életet.
Köpni kell
Ja, ezt csak úgy. A konklúzió. Vagy amit akartok.
Az enyém az élet, amiről az angyalok álmodnak.
Oh, boy.
Az enyém az élet, amiről az angyalok álmodnak.
Oh, boy.
"Jaj, jaj, nem tudunk élni, nyavalyások"
Titkolni kell, bazmeg, titkolni kell a valódi érzéseinket, ó, igen, nehogymár embernek tűnjünk, jaj.
Nehogymár egy nő, aki okosnak képzeli magát, embernek, nőnek - BÁRMINEK -, esendőnek tűnjön.
Ó, bazmeg, kibaszott férfiak már megint és ismét és újra meg újra...amelyiket akarjátok.
Micsoda tévedés. Faszom. Egy csavarral akarok élni. Nem, nem is, bazmeg, egy csavarhúzóval. Az legalább a problémát is megoldja.
Akarjátok, hogy hányjak? Menni fog, egy szavatokba kerül. Ja, hogy nem.
Húbazmeg, nagyon gondolkodtam, hogy hazahozok valakit a buszról és alázom hazáig, bizony. Ti, férfiak mindent kibírtok egy dugásért, nemde?
Milyen szerencse. Milyen isteni szerencse.
PS.: Ja, amíg el nem felejtem:
Kedves férfiak! Nektek bizony a kurva anyátokat. (vojsz, thx)
Nehogymár egy nő, aki okosnak képzeli magát, embernek, nőnek - BÁRMINEK -, esendőnek tűnjön.
Ó, bazmeg, kibaszott férfiak már megint és ismét és újra meg újra...amelyiket akarjátok.
Micsoda tévedés. Faszom. Egy csavarral akarok élni. Nem, nem is, bazmeg, egy csavarhúzóval. Az legalább a problémát is megoldja.
Akarjátok, hogy hányjak? Menni fog, egy szavatokba kerül. Ja, hogy nem.
Húbazmeg, nagyon gondolkodtam, hogy hazahozok valakit a buszról és alázom hazáig, bizony. Ti, férfiak mindent kibírtok egy dugásért, nemde?
Milyen szerencse. Milyen isteni szerencse.
PS.: Ja, amíg el nem felejtem:
Kedves férfiak! Nektek bizony a kurva anyátokat. (vojsz, thx)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)