péntek, január 23, 2026

Egy korszak vége

 A gyerekek hétfőtől nem egy iskolába járnak. Az az igazság, hogy nagyon szomorú vagyok, mondjuk a hídról leugró srác miatt is* - az apukám miatt nekem ez a leugrós öngyilkosság nagy trigger, rájöttem. Valamikor írtam arról a francia lányról a blogban, aki ugyanott lett öngyilkos, de egyszerűen nem találom, megyek is bánatomban budgetot számolni, a matek olyan kijózanító. 


*és nagyon-nagyon remélem, hogy soha nem fog kiderülni, hogy amiatt nem mert hazamenni, mert elhagyta az i-phone-ját

3 megjegyzés:

  1. Ezen mi is gondolkoztunk, de szerintem egy ilyen ertelmesnek, normalisnak kinezo gyereknel szinte kizart, hogy emiatt tette volna. Szerintem joval elkepzelhetobb, hogy a drog kivaltotta (?*) pszichotikus epizodban azt hitte uldozik, nem tudta mit csinal.

    * Lattam mar parszor sajnos betegseg miatt kialakult deliriumot es az elejen nagyon hasonlo ehhez: valaszolgat, beszel, mintha maganal lenne, de konkretan nem tudja mit csinal, csak menni, menekulni akar ki egy szobabol, a korhazbol... Szoval meg a drog sem biztos, van olyan hirtelen fellepo problema, amihez drog sem kell es hulyeseget csinal az ember felugyelet nelkul.

    VálaszTörlés
  2. Nekem is eszembe jutott, mindkét eset annyira szomorú és értelmetlen. 🥺 https://hu.wikipedia.org/wiki/Oph%C3%A9lie_Bretnacher_elt%C5%B1n%C3%A9se Ilyenkor megértem, miért léteznek ilyen teóriák https://en.wikipedia.org/wiki/Smiley_face_murder_theory valahogy sehogy sem akarom elhinni, hogy ezek a normális, értelmes fiatalok önszántukból a jeges Dunába ugrottak,
    ég akkor se, ha tényleg ez történt, az agyam szeretne valami más magyarázatot találni. 🤯

    VálaszTörlés
  3. Nem tudom, semmit se lehet tudni nyilván, de rettentő szomorú ez az egész, Facebook cirkuszostul.

    VálaszTörlés