nem idealista...vagy bölcsebb...vagy kevésbé együttérző
"Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval,
Világitni a napvilággal,
Elaltatni az éjszakával,
Szólni a gyávaság szavával,
De sose ütni vissza."
és így élek én, de nem így mások...ez okozza az áthidalhatatlan fájdalmakat nekem legbelül...ezért kell nekem itten éjszakákat zokogni...csak mert nem sikerül megegyeznem a rajtam kívüli tartományokkal a jelentést illetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése