mer mink ugye inni megyünk - Egri borozó, a törzshely -, mikor mások a tüzijátékra sikongatnak, de ez a mai rendhagyó találkozó:a Nyugatinál majdnem én is meghalok - épp mellettem csavarodik ki egy oszlop, kis híján rám dől, megdöbbentő élmény - aztán a széltől és a víztől a pofámban fulladozva menekülök az aluljáróba, ahol hatalmas ázott csorda üvölt: a csalódott tüzijátékosok bebaszva és rommá ázva dögledeznek; tényleg sokkoló egy trópusi vihar.
A kocsmában a Hír tévé vadul szenzációhajhász, Sólyom László láthatóan még mindig hepa bével küzd - de tényleg, nem olyan mint akinek mindig bilibe lóg a keze?! - és hát igazából tragikomikus, hogy a brutális összegű tüzijáték katasztrófába torkollik. Tetszettek volna inkább a lakásomra költeni, shite...a nap méltó befejezése, amikor egy tojás landol a vállamon és a hajamban:így képzelem a pisztolyövést:a karom belilul, a hajam összeragad - a fehérje egészséges, ne röhögjetek - de hősies vagyok:csak a macskával az ölemben kezdek sírni, itthon, szigorúan zárt ajtók mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.