A vasárnap azonnal mondjon le, egyszerűen gyűlölöm. Katatón vagyok és nem tehetem, vagyis inkább katatón vagyok mert nem tehetem, mindenféle gusztustalan kötelességem lenne, én meg unottan nyomom az orrom az ablakhoz és nem mozdulok. Amikor ennyire üresnek és nyavalyásnak érzem magam, akkor szégyenkezem sokszor: még mindig túl jó dolgom van és képtelen vagyok megbecsülni. És sajnos ilyenkor mindig eszembe jut Adrian Mole, aki azt tanította nekem, hogy "csak a szerelem óv meg a tébolytól".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése