csütörtök, december 27, 2007

Funny Games

A világ leggonoszabb filmje*, még mindig sokkos állapotban vagyok.
Próbál pedig segíteni a geci Haneke, hogy kicsit kívülről lásd, de az egész annyira förtelmes és szívfájdító és olyan durván adja elő a kiszolgáltatottságot, hogy fizikailag rosszul vagyok tőle. Milyen érdekes, hogy az ember végig valami motivációban reménykedik: valamiben, ami legitimálja egy (több) család tagjainak megkínzását és meggyilkolását. De persze se motiváció, se happy end (ezt elég nehéz is lenne megoldani néhány elvágott torkú kisgyerekkel meg agyoncsapott kutyával) nem kerül elő, hogy a rendező manipulatív úristenit mosmár.

Boldog vég, romantika, meghatott könnyek, ez való nekem mégiscsak...











PS: Keresem a lehetőségeket, hogy annak mutassam be az erőszakot, ami mindig is volt: mint nem-fogyaszthatót. Visszaadom az erőszaknak azt, ami: fájdalom, a másik megsebzése.


*
Oké, a Rövidfilm a gyilkolásról még egy erre a címre esélyes darab



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.