hétfő, március 10, 2008

"Úgy volt, hogy mindig a másik hal meg, Más bolondul meg, mi meg sosem."

Egész nap próbálom elképzelni az anyám halálát. Nem megy.
Azán próbálom elképzelni a saját halálomat. A Fanniét. A bátyámét. Nem megy egyik sem.

A halált nem lehet elképzelni.









PS. : A gyorskorcsolyázók nem úgy néznek ki mint valami kurva nagy doxicyclin kapszula?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.