Mo: Live fast, die young, stay pretty. Ez lesz ezentúl a jelmondatom.
Ma: Csak nem orvosnál voltál?
..........................
Néni1940: Egy szál cigerettát sem szívott egész életében és mégis tüdőrákban halt meg.
Néni 1935: Milyen csodálatos a sors.
És a dagadt bokájú amorf nénik csak lökték, lökték, hogy milyen érdekes, hogy ettől a vérnyomás gyógyszertől így, amattól meg amúgy és hogy amikor kipróbálta, hogy így szedi és nem úgy, akkor a tünetek megváltoztak.
Mostanában ugye gyakran hallani, hogy az öregeket mennyien bántják és utálják, én mondjuk ezzel nem értek egyet - bár tény, hogy szegény öregek baromi idegesítőek általában, mondjuk én a gyerekeket kevésbé bírom elviselni -, egyrészt mert a legtöbben ugye lesznek még öregek és hát senki sem akarja ezt a kellemetlen állapotot, csak megtörténik velünk, másrészt meg mert pont annyira utálok mindenki mást is; az ember önmagában nem csodálatra méltó (egyedül az állatok képesek nálam elérni a feltétel nélküli imádatot), a gyerek sem aranyos csak attól, hogy gyerek, szóval nem, az öregség önmagában nem tiszteletre méltó (és persze kétségtelen, hogy csak a testeddel foglalkozol, ha valami folyton fáj és rendellenesen működik, tehát ez is jogos), de egy dolog mégis van, amiért tisztelem az öregeket: tisztelem bennük, hogy el bírják viselni az öregség állapotát.
Szerintem ez nagy dolog, nekem nem fog menni (live fast, die young, stay pretty), már most is rettenetesen öregnek és nyomorultnak éreztem magam, mikor az orvos azt mondta, hogy magának penicillin kell a lötyögős szívbillentyűje miatt, szóval ide nekem valami helyes autóbalesetet úgy húsz év múlva, oszt jónapot.
Ma: Csak nem orvosnál voltál?
..........................
Néni1940: Egy szál cigerettát sem szívott egész életében és mégis tüdőrákban halt meg.
Néni 1935: Milyen csodálatos a sors.
És a dagadt bokájú amorf nénik csak lökték, lökték, hogy milyen érdekes, hogy ettől a vérnyomás gyógyszertől így, amattól meg amúgy és hogy amikor kipróbálta, hogy így szedi és nem úgy, akkor a tünetek megváltoztak.
Mostanában ugye gyakran hallani, hogy az öregeket mennyien bántják és utálják, én mondjuk ezzel nem értek egyet - bár tény, hogy szegény öregek baromi idegesítőek általában, mondjuk én a gyerekeket kevésbé bírom elviselni -, egyrészt mert a legtöbben ugye lesznek még öregek és hát senki sem akarja ezt a kellemetlen állapotot, csak megtörténik velünk, másrészt meg mert pont annyira utálok mindenki mást is; az ember önmagában nem csodálatra méltó (egyedül az állatok képesek nálam elérni a feltétel nélküli imádatot), a gyerek sem aranyos csak attól, hogy gyerek, szóval nem, az öregség önmagában nem tiszteletre méltó (és persze kétségtelen, hogy csak a testeddel foglalkozol, ha valami folyton fáj és rendellenesen működik, tehát ez is jogos), de egy dolog mégis van, amiért tisztelem az öregeket: tisztelem bennük, hogy el bírják viselni az öregség állapotát.
Szerintem ez nagy dolog, nekem nem fog menni (live fast, die young, stay pretty), már most is rettenetesen öregnek és nyomorultnak éreztem magam, mikor az orvos azt mondta, hogy magának penicillin kell a lötyögős szívbillentyűje miatt, szóval ide nekem valami helyes autóbalesetet úgy húsz év múlva, oszt jónapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.