szombat, augusztus 08, 2009

az énblog az emberiség csődje, köszönöm, csak ennyit akartam, viszlát

Vajon az énblog az emberek közti kommunikáció csődje, a személyiség csődje vagy mindkettő, netán valami egészen más? 

Miért akarja valaki arctalanul mutogatni a pucér lelkét? Merő exhibicionizmusból? Nem hiszem, akkor mondjuk médiarabszolgának állna vagy ilyesmi...oké, persze, ott beazonosítható vagy a fogsorodról, de mi a francért ne vállalnád az arcod a blogoddal együtt ha úgysem mondasz igazat itt sem? Mert lássuk be, így megy ez. Nem, nem hazudsz, ezt nem mondom, csak elhallgatsz bizonyos dolgokat, csak hatásossá teszed a mondandódat, csak érthetetlenné, képzavarossá, homályossá formálod, csak alakítgatod, mer nehogymár megtudják, hogy valójában mi a fene történik veled (nyilván semmi extra, de akkor is), hogy tulajdonképpen mi jár a fejedben (nyilván semmi extra, de akkor is), hát te is ember vagy, méghozzá szemérmes énblogger, nem valami gusztustalan kis pornósztár, hát mit képzelnek ezek a nyavalyás olvasók, komolyan mondommár. 

Mert az ugye nyilvánvaló, hogy az ember a blogban is komédiázik, hatást akar elérni, nyilván önmagát is másnak akarja látni azáltal amit láttat magából (btw következő szemináriumunk címe: változik-e az énblogger blogja hatására?)  és ugyan ki meri leírni a teljes igazságot? (Senki, de minek is leírni? Jóvanna.)

Megfigyelhető tendencia, hogy a blogger annál szűkszavúbb minél többen olvassák. Eleinte nagyon merész, később visszafogja magát, fedezékbe menekül, furcsa módon egyre beljebb tolja a határokat, szóval a sokat emlegetett "blogmenedék", a "lelki sport", "a blogom a pszichológusom" tézise megdőlni látszik - nem mintha ne tudtam (és akartam) volna a hús-vér pszichológusomat az orránál fogva vezetni annak idején -, ráadásul ha a blogger ügyes, egyértelműen azt ad el nektek, amit csak akar: van aki a femme fatale-t akarja eladni, van aki a rejtélyes költőt, mások brutálisak, viccesek, decensek és persze a leggyakoribb az, amikor keverednek a szerepek. Valószínűleg kevesen akarják önnön unalmas valójukat másokra tukmálni, a blogban mindig benne rejlik a személyiség felturbózásának csábító lehetősége is, persze tudni kell élni vele, okéoké. 

Kicsit aggaszt, hogy gyanúm szerint egyszerűen csak arról van szó, hogy mindannyian intézményt szeretnénk kreálni magunkból csak irl gyávák vagyunk hozzá...Nos, ebben az esetben berekesztem a vitát magam és magam között, az énblog az emberiség csődje, köszönöm, csak ennyit akartam, viszlát. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése