Futás közben azon gondolkoztam, hogy életemben kétszer láttam sírni az anyámat: egyszer még kicsik voltunk és a bátyámnak nem ízlett az ebéd, az anyám pedig megsértődött ezen, másodszor pedig amikor már beteg volt, de soha máskor.
A rákot pszichológiai szemszögből boncolgató könyvem (amiben egyébként rengeteg okosság van) szerint az elfojtós, befele fájó, erős emberek lesznek rákosok és ezért meg kell tanulnunk valahogy megszabadulni a fájdalmainktól. Kicsit aggódom magam miatt: ahogy öregszem, egyre keményebb, elfojtósabb, befele fájós leszek, lassan képtelen vagyok sírni, nem tudok gyászolni se rendesen, pedig ez azt hiszem fontos képesség, az elengedés része.
PS: Futás közben rájöttem arra is, hogy mi teszi igazán felnőtté az embert: ha embernagyságú bogarak érkeznek a fürdőszobába, akkor nemhogy nem öli meg, de reggel kávéval kínálja őket.
A rákot pszichológiai szemszögből boncolgató könyvem (amiben egyébként rengeteg okosság van) szerint az elfojtós, befele fájó, erős emberek lesznek rákosok és ezért meg kell tanulnunk valahogy megszabadulni a fájdalmainktól. Kicsit aggódom magam miatt: ahogy öregszem, egyre keményebb, elfojtósabb, befele fájós leszek, lassan képtelen vagyok sírni, nem tudok gyászolni se rendesen, pedig ez azt hiszem fontos képesség, az elengedés része.
PS: Futás közben rájöttem arra is, hogy mi teszi igazán felnőtté az embert: ha embernagyságú bogarak érkeznek a fürdőszobába, akkor nemhogy nem öli meg, de reggel kávéval kínálja őket.
Direkt írtad egy postba, vagy túl sok Kafkát olvasok (semennyit), és túlkombinálom?
VálaszTörléstúl
VálaszTörléssírni erő. az elengedést meg tanítani kéne.
VálaszTörlésja, tanítják: ebből élnek jól a cihiáterek és -ológusok.
vagy valami ilyesmi. de már késő van.
"az elfojtós, befele fájó, erős emberek lesznek rákosok és ezért meg kell tanulnunk valahogy megszabadulni a fájdalmainktól"
VálaszTörlésSzerintem ez így is van, csak van egy bökkenő. A fájdalmaidtól szerintem csak úgy szabadulhatsz meg ha kibeszéled őket. De kinek? Ha állandóan magaddal kommunikálsz, skizoid leszel, de hát ki mással tudnád megbeszélni ezeket a dolgokat, mint magaddal?
Jó, persze beszélgethetnék anyámmal is, aztán ő meg azt mondaná el, hogy neki mi fáj, de hát... Az efféle típusú kommunikációnak egyszerűen nincs kultúrája manapság. Nem szenvedhetünk egymás előtt.