az egyik baba (Léna) holnap valószínűleg hazajön, Marcikának még maradnia kell (ma reggel már bőgtem is emiatt, hamar beletanultam az anyaszerepbe...), de szerencsére mindketten jól vannak, csak Marcika még nem eszik igazán jól, túl pici.
szóval az igazi izgalom most kezdődik...
Á, nem lehet elmondani, hogy mit érez az ember ha gyereke van...nekem tényleg azonnal jött ez az érzés: valami hihetetlenül erős, a szerelemhez hasonló érzelmi zűrzavar (minden nap úgy megyek a kórházba, mintha első randevúra mennék: izgatottan, boldogan, szívdobogva), hogy folyton csak azt érzed, hogy a gyerekekkel kell lenned, puszilgatnod, simogatnod, szeretgetned és védelmezned kell őket.
Jó, jó, elmondom majd a szülést is (érdekes és jó volt egyébként), bár gondolom soha többet nem lesz időm semmire, az állandó pumpálás (amit szeretnek fejésnek hívni, de az annyira rémesen hangzik) miatt már most is három óránként kelek/fejek és ugye mint azt a tejnéniktől* - lactation consultant a becses nevük - megtudtuk, az ikreket napi 48 órában kell szoptatni. Nem, ne csodálkozzatok: valóban ennyi jött ki, mikor összeadtuk a javasolt szoptatási időket.
Szóval igen, jövök egy sztorival...
*a tejnénik a Nagy Amerikai Szoptatós Mozgalom égő szemű harcosai: Amerikában ugyanis szinte senki sem szoptat (hat hét után általában visszamennek dolgozni), ezért ebből itt borzasztó hisztéria van. A tejnénik egész nap a kórházban masíroznak és áldozatokra várnak: minden szoptatni akaró kismamát elkapnak, hogy vadul megdögönyözzék, vagy egy csecsemő szájába nyomják a mellét
szóval az igazi izgalom most kezdődik...
Á, nem lehet elmondani, hogy mit érez az ember ha gyereke van...nekem tényleg azonnal jött ez az érzés: valami hihetetlenül erős, a szerelemhez hasonló érzelmi zűrzavar (minden nap úgy megyek a kórházba, mintha első randevúra mennék: izgatottan, boldogan, szívdobogva), hogy folyton csak azt érzed, hogy a gyerekekkel kell lenned, puszilgatnod, simogatnod, szeretgetned és védelmezned kell őket.
Jó, jó, elmondom majd a szülést is (érdekes és jó volt egyébként), bár gondolom soha többet nem lesz időm semmire, az állandó pumpálás (amit szeretnek fejésnek hívni, de az annyira rémesen hangzik) miatt már most is három óránként kelek/fejek és ugye mint azt a tejnéniktől* - lactation consultant a becses nevük - megtudtuk, az ikreket napi 48 órában kell szoptatni. Nem, ne csodálkozzatok: valóban ennyi jött ki, mikor összeadtuk a javasolt szoptatási időket.
Szóval igen, jövök egy sztorival...
*a tejnénik a Nagy Amerikai Szoptatós Mozgalom égő szemű harcosai: Amerikában ugyanis szinte senki sem szoptat (hat hét után általában visszamennek dolgozni), ezért ebből itt borzasztó hisztéria van. A tejnénik egész nap a kórházban masíroznak és áldozatokra várnak: minden szoptatni akaró kismamát elkapnak, hogy vadul megdögönyözzék, vagy egy csecsemő szájába nyomják a mellét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.