Úristen, én ezt nem bírom, nézd mennyire aranyos, á, ez érzelmi zsarolás, ez túl nagy érzelmi teher, én ebbe belepusztulok....*
Nagyon szép volt az első igazi felnőtt karácsonyunk, volt forralt bor, túldíszített fa, finom vacsora, szép ajándékok, gyertyaáradat, buta tévéműsor, családnak skype-on babamutogatás, szóval tényleg minden ami kell, de szentimentális anyai szívemnek a legszebb ajándék mégis a babák pár napja kifejlesztett teli szájú mosolya volt: tegnap hajnali négykor mindkettő rám mosolygott (mindjárt kevésbé kábán pelenkáztam), Léna inkább huncut, Marcika szégyenlős mosollyal, hát én azt hittem meghalok örömömben.
Ja és ma este hazavezettem a boltból, büszke vagyok, nohát.
*ezt mondogatom miközben mosolyognak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése