"a product of a broken home"

Na, végképp ugrottak a reményeim, hogy béranya (potya szülés, ugye) vagy petesejt donor legyek (pedig azért is elég szép pénzt lehet kapni): kiöregedtem egyrészt, másrészt hihetetlen elvárások vannak: ne legyen a távolabbi családban rákos, ne legyenek pszichiátriai betegségek közel s távol a családban, az öngyilkosság pedig végképp kizáró ok, szóval na, éljenek az egészséges lelkű és testű, ifjú béranyák...csak halkan kérdezem, hogy létezik ilyen ember? Se rák, se elmebaj, se szuicid családtag? Én nem sok ilyet ismerek...mindenhol mindenki rákos, bolond, na meg öngyilkos, ej, hová lesz ez a világ kérem szépen...csak a mesterségesen alkotott gyerekek lesznek normálisak, mert a megmaradt tíz darab egészséges nő petesejtjét felhasználva legyártják őket.
Egyébként meg azért nézegettem ilyeneket, mert minden nap eljátszom azzal a gondolattal, hogy megpróbálok elmenni dolgozni - úgyhogy minden nap álláshirdetéseket nézek és minden nap beleakadok ilyen donoros hirdetésekbe. És persze az álláshirdetésekkel együtt bölcsi hirdetéseket is néznem kell, na ezektől majd megszakad a szívem, mert hiába nehéz egész nap a kis őrültekkel, hiába monoton és fárasztó és néha azt érzem, hogy azonnal megőrülök, és hogy mennyirejó lenne kicsit kiszakadni ebből az egészből, a gondolattól, hogy odaadjam őket valaki másnak minden nap, azonnal bőgnöm kell...