Tegnap kaptak oltást az állatkák, meg vért is vettek tőlük, így volt alkalmam megfigyelni más szülők viselkedését és bevallom, nagyon büszke vagyok magunkra.
Míg vártunk a vérvételre, egy horror gonosz anyuka (HGA) rángatott mellettünk egy szerencsétlen, nyivákoló, úgy mondjuk 15 hónapos kisfiút.
HGA egyszer sem nézett a gyerekre, nem szólt hozzá és amikor az már nagyon üvöltött, akkor vagy a nővére (négy éves forma kislány, akihez szintén nem szólt az anyja egy büdös szót sem), vagy ő maga egy nyalókát dugott a szájába (bevallom, ezen a ponton teljesen felháborodtam).
Ezzel szemben én banánnal etettem és vízzel itattam őket, énekeltem meg mondókát mondogattam nekik, mikor épp hisztériás rohamot kaptak (egész könnyen meg lehet őket nyugtatni), Marcikával kukucsoztam (ez a mániája), Lénának mindent részletesen leírtam, amire mutogatott (ez meg az ő mániája)*.
Eddig aggódtam, hogy nem vagyok elég jó anya, de tegnap kicsit megnyugodtam; az biztos, hogy nem vagyok tökéletes, de azér na...
Egyébként meg egyre jobb vagyok a párhuzamos gyerekszórakoztatásban: már tudok egyszerre kukucsozni, kockát elfogadni és visszaadni, énekelni és Lénával mesekönyvet nézegetni, menő, nem?
*ne aggódjatok, nem gondolom, hogy ettől különleges vagyok, nagyon sokan nyilván pont ugyanígy csinálják
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése