csütörtök, augusztus 16, 2012

"akár az állatok, olyan nyersen szép és tiszta"

Azt hiszem, azt szeretem a legjobban a gyerekekben (már amelyik aranyos, ugye), hogy egy-egy tekintettel vagy gesztussal annyira jól demonstrálják, hogy az élet mennyire hiábavaló, mégis mennyire élvezhető dolog.
Aztán azt is nagyon szeretem a gyerekekben, hogy éppen úgy viselkednek, mint az őrültek - csak amíg egy harminc éves rémisztő, amikor puffogva ugrálni próbál mondjuk (mostanában ez Léna egyik kedvenc játszótéri elfoglaltsága), addig egy két éves nagyon aranyos a gyönyörű puha bőrével, a pókhasával és a tiszta tekintetével.
És igen, a legeslegjobban azt szeretem a gyerekekben, amit az állatokban is: a hihetetlenül tiszta tekintetüket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.