ahogy a dolgok vannak

 A második születésnapjukat hármasban, rántottával ünnepeltük 2-án, kicsit dicstelen volt, meg szomorú, de ilyen a cigányélet. 

Az utazás tulajdonképpen nem is volt annyira pokoli, úgy mondanám, hogy voltak percek, amikor megállt az idő és csak szállt, szállt a levegőben Léna végtelen sikítása...Marci egy nappal az érkezésünk után hazament Pestre, hogy elhozza A Családi Kocsit, meg a nagynénéméknél levő babaágyakat és asztalokat. Időközben persze megdöglött a bankkártyánk, így a nagyon kedves fizikus professzor bácsi akinél lakunk, elment a gyerekeimnek pelenkát venni. Az olaszok pont olyanok mint régen, az olasztudásomban viszont van változás: már mindent értek amit mondanak, de reagálni nagyjából képtelen vagyok. Ez, ha lehet, még frusztrálóbb, mint a régi teljes süketségem. Európa isteni, de Amerika - meg az angol - már most hiányzik. Ami viszont biztos, hogy a legjobban fog hiányozni, az a szárítógép. Vessetek meg, de a kényelmes (és gyors) élet e csodás találmánya - különösen gyerekekkel - szerintem nélkülözhetetlen egy ember életében