Megint voltunk kirándulni a tengernél - miattam folyton oda kell kirándulni, mondjuk a kirándulást is mindig én erőltetem, hétköznap annyira egyhangú az életünk és megőrülök folyton ugyanattól a játszótértől - és láttunk delfineket (!!) ugrálni egész közel a parthoz. Milyen jó helyen lakunk, háddenem? (Jaj, inkább nem gondolok a hazamenésre).
Holnap kezdődik a bölcsi, nagyon izgulok, Marci azt mondta az interjú után, hogy annyira isteni a hely és olyan jó dolgokat csinálnak, hogy ő is oda akar járni...
Marcika változatlanul kacag az olasz szavakon. Mikor azt mondjuk neki andiamo, akkor nagyon nevet és megismétli: abibabo. Tegnap meg a boltban tökéletes kiejtéssel azt mondta, hogy pizza...istenem, legalább olaszul tanuljanak meg, ha már angolul nem sikerült.
Különben most megint sokat fejlődtek - Léna tegnap a boltban a vajra mutatott és elégedett mosollyal azt mondta avaj -, most már folyamatosan mondanak mindent utánunk és egyre több dolgot maguktól is - valahogy Olaszországban megtáltosodtak.
Persze most nyilván kicsit megszeppennek majd - és talán meg is torpannak a fejlődésben, ez kicsit aggaszt -, ha a labdát a bölcsiben úgy emlegetik majd, hogy palla, a cicát meg hogy gatto...
Jaj és a legmókásabbat nem is meséltem: a tengerparton jött velünk szembe két rolleren bohóckodó, magyarul kiabáló gyerek, mellettük a szüleik, akiknek lelkesen köszöntünk, mire megkérdezték, hogy ikrek-e a gyerekek, merthogy az ő gyerekeik is azok. És itt a nő a 8-9 éves forma gyerekeire mutatott és azt mondta: ez lett belőlük...
Jaj és a legmókásabbat nem is meséltem: a tengerparton jött velünk szembe két rolleren bohóckodó, magyarul kiabáló gyerek, mellettük a szüleik, akiknek lelkesen köszöntünk, mire megkérdezték, hogy ikrek-e a gyerekek, merthogy az ő gyerekeik is azok. És itt a nő a 8-9 éves forma gyerekeire mutatott és azt mondta: ez lett belőlük...
