csütörtök, október 16, 2014

"nem tudja, tanítja"

Ma reggel ötkor a fürdőszobában komolyan elgondolkoztam rajta, hogy visszafekszem aludni és azt hazudom, hogy bocs, elaludtam, sajnálom, jajjaj. 
Aztán persze győzött a kötelességtudat, bár az óráimon rettentően felhúztam magam, mert az egyik csoportban valaki elkezdte pedzegetni, hogy maradjanak el a jövő heti órák, mert ő szabadságra megy (WTF); ekkor szakképzett elmegyógyász módjára* elkezdtem neki magyarázni, hogy én értem, hogy szerinte az ő lemaradása fontosabb, mint az én fizetésem, dehát gondolkodjon már el azon, hogy nekem csak akkor fizetnek, ha ott vagyok és órát tartok, plusz van még hat ember a csoportban. 
Oké, mindegy, snitt, következő óra és egy érdekes tanítvány (akivel mellesleg egy napon születtünk); azért érdekes, mert kisgyerek módjára tanulta meg a nyelvet egész jól - fogalma sincs, hogy mit miért mond és hivatalosan sohasem tanult angolul -; mondtam is már neki, hogy disszertációt fogok írni belőle, mert felnőttben ilyet még nem láttam. 
Mondjuk ma ő is eléggé felbosszantott, mert amikor mondtam neki, hogy tanulja meg az igék harmadik alakját is, akkor elkezdte magyarázni, hogy hát ő inkább azt nem akarja, mert úgysem fogja sosem használni őket, mermikazok egyáltalán. 
Kicsit torkomon akadt a szó, de ismét felvettem az elmeápoló maszkot és elkezdtem neki elmondani, hogy a harmadik alak nélkül mit nem fog tudni mondani, mire tovább vitatkozott, hogy dehát neki majd úgysem jut eszébe soha, hogy mikor kell ezeket használni és különben sem érti, hogy egyáltalán hogy lehet megtanulni egy nyelvet. JESUS. 
(Különben azt vettem észre, hogy a diákjaimat legjobban az háborítja fel, hogy tanulniuk kell; egyszerűen sehogysem fér a fejükbe, hogy miért nem lehet egy nyelvet csak úgy, a semmiből elkezdeni beszélni.)
Mindezek hatására pokoli migrénem támadt - mostanáig nem múlt el -, amit kicsit enyhített, hogy állásinterjúra hívtak délután (a pocsék napokon mindig pályaelhagyó akarok lenni, bár az összes korai kelés és hülye kérdés ellenére - és legnagyobb meglepetésemre - tényleg nagyon élvezem mostanában az óráimat).






* a vizsgatanításomon annak idején azt kifogásolták, hogy túl türelmes vagyok...