Marcuskám igazi anyaszomorító: ma annyit sírtam miatta, mint annak idején, mikor egybeértek az éjszakai etetések és egy órákat aludtam éjjel.
Már megint belekeveredett valami hülye balhéba az osztályban, én meg jól összerúgtam a port az érintett anyukával és mikor elkezdett arról beszélni, hogy micsoda szörnyek a gyerekeim, rácsaptam a telefont.
Ej, leszek-e valaha bölcs és magabiztos felnőtt?
És mért nem szólt valaki, hogy gyereket nevelni ennyire nehéz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése