Holnap megyek interjúzni - egy iskolába, de akkor is - és ilyenkor, mintha mindenki megérezné, mert tanártársak és diákok is extra kedvesek lesznek. Persze az is lehet, hogy hirtelen nosztalgikus köd szállja meg az agyamat és az anticipált veszteség érzésétől mindent szebbnek látok.
Ma visszajött a covidos tanítványom a suliba és vidáman mondta, hogy ő akár még mindig beteg lehet, ugyanis második tesztet senki nem csinált neki. Remek. Mindenesetre karanténba tettem a ma írt dolgozatát*, két hét múlva kijavítom, haha.
* most jutott eszembe, hogy biztos mindenki kiborul ezen az azonnali dolgozatíráson, de így jött ki a lépés, ma írtak volna mindenképp, dehát nekem áldott jó szívem van - egyébként tényleg, nem is gondolnà az ember -, szóval ne aggódjatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése