Hála az égnek, minden hétre jut egy kibaszott kibaszott értekezlet* (a mai röpke négy és fél órás volt) és ma ismét irdatlanul felhúztak és menjenek a picsába, de tényleg. Nem mondom el, mert unalmas és spontán égek, ha még egyszer végiggondolom, hogy mennyire kevés pénzért basznak ki velem folyton (és aztán emlékeztetnek, hogy az igazi pedagógus ezt nem a pénzért, hanem szerelemből csinálja és hogy képzelem, hogy felemlegetem a fizetésemet, vagy esetleg nem szeretnék nulla forintért egy csomó plusz dolgot csinálni?!), de az a lényeg, hogy most komolyan le kellett fognom a kezem, hogy ne írjak az igazgatónőnek, hogy ha ezt megcsináljátok, akkor holnap - esetleg még ma - felmondok.
És közben meg gyűlölöm magam, mert ilyenkor már nem mondok fel, mert jaj, az érettségizők, meg jaj, akkor mit csináljak, jaj, hol dolgozzak, jaj, ez olyan kényelmes, jajjaj és nem szólok vissza, vagy csak mérsékelten (most szóltam és mondtak is valamit hihetetlen lekezelő stílusban válaszként, ami kb azt jelentette, hogy leszarjuk a panaszaidat).
Pedig régen mekkora tökös gyerek voltam, felálltam mindenhonnan, ahol rossz volt és mennyire, mennyire igazam volt. Lehet, hogy holnap meghalok (ki tudja, ugye?) és hagyom magam nyomorítani? Mekkora bénaság ez, szégyellem magam.
* már a neve is valami szánalmas tevékenységet sugall; a 21.században mindenkinek meeting van, de a tanárnak maradt a szocreál értekezlet. Mondjuk elég jól tükrözi az iskolák szellemiségét ez az elnevezés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése