Végtelen romantikus és ocsmány történet kerekedhetne a meg nem írt sms-eimből, merhát ugye még mindig gyáva fasz vagyok és nem megy jól a Jack-féle őszinteség, persze nem kell mindig őszintének lenni, picsábamár, nadeazért, hogy szinte sosem, ejnyeejnye.
Amúgy meg az a bajom a hazugsággal, hogy megalázza és semmibe veszi az embert, nade én csak elhallgatok dolgokat, mer egovédek, úgyhogy kéretik ezt figyelembe venni.
Nem, nem írok sms-t, francbamár.
Amúgy meg az a bajom a hazugsággal, hogy megalázza és semmibe veszi az embert, nade én csak elhallgatok dolgokat, mer egovédek, úgyhogy kéretik ezt figyelembe venni.
Nem, nem írok sms-t, francbamár.
írj esemest.
VálaszTörlésnem lehet olyant
VálaszTörlésesemest írni mindig lehet, az nem invazív, sokkal inkább jelzés értékű. ne légy már ennyire gyáva... "ha már légy vagy, légy légy"
VálaszTörlésén gyf vagyok, azaz gyáva fasz. de majd egyszer elmúlik ez is.
VálaszTörléshát te tudod... (ja, képzeld, írt esemesírogató, hát nem csodás, aztat írta, hogy gondol rám...)
VálaszTörlésmert bizonyára újfent nem tud nélküled élni, ez nagyszerű, igazán. hány hónapig is sikerült neki?
VálaszTörlésnem is emlékszem már, talán másfél hónapig, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy azt hittem, hogy utál, aztán mégsenem, s ez így már egy kicsit jobb érzés.
VálaszTörlésaz olyan rémisztő dolog ha az embert utálják
VálaszTörlésigen, elég rémisztő, pláne, hogy valamikor még imádták...
VálaszTörlésaz imádás mindig délibáb
VálaszTörlésde mér? (mármint értem, hogy túlfokozott érzelemkifejezés, de azért mégis, nem hiszem, hogy utálatba kéne átcsapnia)
VálaszTörléspont a felfokozottsága miatt nem valós. és hát egy visszautasított imádó könnyen transzformálja felfokozott képzelgésit a másik irányba.
VálaszTörlés+e
VálaszTörlésó, áj szí. mármint tényleg értem, csak hát mégsem teljesen. én is néha belemerülök valami közel nem valós dologba, azt hazudván magamnak, hogy hej de csodás minden, meg hogy hej de szerelmes vagyok, viszont általában sikerül talpra esnem a zuhanás végén. viszont imádatom tárgyát mindezek után még mindig kedvelem (ehhem..), valahogy az utálat elmarad.
VálaszTörlésén annyira irigylem képzelgésre képes egyedeket, én is akarok ilyent. belőlem teljesen hiányzik a képzelgés képessége, vagy szeretek valakit és ezt tudom is, vagy nem szeretem és azt is tudom...kedvelni meg senkit sem szoktam (a langyos szar nem az én terepem:D), az utálat pedig általában szerintem főleg a saját sértett hiúságunk eredménye (szóval az sem valós). amúgy azt hiszem, ha igazán szerettél valakit, akkor sosem fogod utálni.
VálaszTörlésszerintem lehet utálni valakit, én simán tudnék mondani három embert, akit utálok és soha nem is szerettem őket, viszont közömbös sem tudok lenni irányukban. ha eszembe jut a nevük, vagy az arcberendezésük, egyszerre valami borzalmas undor fog el, asszem azt hívják úgy, hogy utálat. viszont olyan embert nem tudok utálni, akit szerettem, ez tényleg így van.
VálaszTörlésén csak egy embert utálok, de azt rettenetesen és már nagyon régóta, nem is érdemli ezt a rengeteg negatív energiát:)
VálaszTörléshát igen, én is próbálom inkább elfelejteni, hogy léteznek, sajnos az egyik szervesen a család része, így nehéz nem tudomást vennem róla, mégha oly távol lakik is (igazán megszűnhetne létezni, na, de csak úgy spontán, mint mikor kivet valakit magából az élet, mint a spontán abortusz, valahogy úgy, na, bár lehet, hogy ez sem lenne megoldás, valahol itt kísértene...).
VálaszTörlés