Nagyon szomorúnak tartom, hogy valaki, akit szeretek, egy teljesen irracionális érzéstől vezérelve - a szerelem egy faszság, mindig is tudtam; csak azért bocsátok meg neki, mert elmúlik - még a tisztaságát is hajlandó feláldozni egy értelmetlen dolog oltárán.
Beleszólni mások életében nem szabad persze, úgyhogy én csak csendben szégyellem magam helyette is.
Amúgy egy csomó dologról brutálisan megváltozott a véleményem és mostanában annyira sarkosan gondolkozom, hogy ezt már nem lehet csak a korra fogni. Amúgy meg szeretem magam öregen és begyöpösödötten: higgadt vagyok és nem fájok szinte soha.
A munkahelyi stressz persze kikészít, de valami ijesztő elszántságot fejlesztettem ki magamban, néha kifejezetten úgy érzem, mintha mondjuk néhány börtönévet kéne kibírnom és arra treníroznám az agyam.
Hibernáltam magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése