eh

ha én őt, akkor ő engem nem, de valaki mást igen, aki meg őt nem és nagyon nem, viszont ő meg akkor bizonyára engem - de nagyon - és én őt nem, de nagyon nem.

csodálkozom, hogy vannak egyáltalán párkapcsolatok.

valaki magyarázza már meg nekem - mint egy hat éves gyereknek -, hogy miért ez a lelki mazochizmus szinte mindenkiben? miért hozza elő a legtöbb emberből a "megvert kutya" effektust az elutasítás?

elég sokmindent értek az emberi természettel kapcsolatban, de ezt valahogy nem sikerül megfejtenem, de azt tudom, hogy legszívesebben ököllel verném szájba azt, aki rajongva szeret...oly csodás, hogy ilyen egészséges vagyok. (most hangosan röhögök, pedig sírni kéne ezen, nohát, ejnye, jaj.)