Újabb rejtély.
Nem, nem és nem, soha nem fogom megérteni az embereket. Tegnap az órám végén skype-on ír egy lány, hogy szia, ugye itt kell jelentkezni angol órára. Kedvesen, szépen megfeleltem neki, hogy ó igen, csak még tanítok, pár perc és jövök. Öt perc múlva ugyanolyan kedvesen, szépen írtam neki, hogyaszongya a legjobb lenne beszélni, mert egyszerűbb mint a levelezgetés, de a kislány már nem válaszolt, eltűnt, felszívódott.
Valaki mondja meg, hogy az emberek ezt miért csinálják? Öt percig akart csak angolt tanulni? Vagy nem is akart igazából és a várakozási idő alatt hirtelen rádöbbent erre? Vagy felháborodott amiért várnia kellett? Nem értem.
Sőt, nem értem a látens főnökömet sem, aki eleinte ígérgetett fűt-fát, körülrajongott, hogy milyen csodásan dolgozom, ennyi fordítási munka, annyi netes kutatómunka, érdekes lesz, tök jó, aztán kiderült ez a terhesség-ügy, én egyre rosszabbul lettem és amikor nyakamba akart varrni valami telemarketinges szart (aminek persze köze nem volt semmiféle angolos dologhoz, amivel előtte kecsegtetett), akkor mondtam, hogy bocs, de én most a vécébe lógatom a fejem ahelyett, hogy mindenféle vackot próbálnék rátukmálni a sok nyomorultra, de ha van fordításotok, akkor azt szívesen csinálom, ha meg így nem kellek, akkor mondja meg szépen és viszlát.
De nem mondta, nem mondott semmit, de azóta kissé hideg lett a viszonyunk: a kedves hölgy sajnos sosem ér rá, bármit kérdezek nem válaszol, én meg mostanában nem vagyok valami harcias állapotomban, így a mai napig nem nagyon erőszakoskodtam, de ma meguntam és rákérdeztem, hogy akkor most mégis mi van, kellek fordítónak vagy sem, kifizetik-e amit eddig fordítottam, stb, a válasz pedig az volt, hogy majd mindent elmond, de addig csináljam meg ezt meg azt meg amazt.
Itt kezdtem elveszíteni a jámborságomat és mondtam neki, hogy valahogy nem sok kedvem van úgy dolgozni, hogy már fordítottam nekik egy csomót, de nemhogy pénzt, de egy nyavalyás szerződést sem láttam, csak utasításokat kaptam, hogy mit csináljak. Elképesztő ez, de tényleg. A magyar cégek az égvilágon mindent meg mernek csinálni? Persze én vagyok a barom, ha hagyom, nyilván. Nem értem én ezt. Tényleg nem.
És közben folyton eszembe jut, hogy egy ilyen barázdálatlan agyú Szabó Patrícia meg a nemtommi főszerkesztője lehet. Megáll az eszem.
(morogva el)
Nem, nem és nem, soha nem fogom megérteni az embereket. Tegnap az órám végén skype-on ír egy lány, hogy szia, ugye itt kell jelentkezni angol órára. Kedvesen, szépen megfeleltem neki, hogy ó igen, csak még tanítok, pár perc és jövök. Öt perc múlva ugyanolyan kedvesen, szépen írtam neki, hogyaszongya a legjobb lenne beszélni, mert egyszerűbb mint a levelezgetés, de a kislány már nem válaszolt, eltűnt, felszívódott.
Valaki mondja meg, hogy az emberek ezt miért csinálják? Öt percig akart csak angolt tanulni? Vagy nem is akart igazából és a várakozási idő alatt hirtelen rádöbbent erre? Vagy felháborodott amiért várnia kellett? Nem értem.
Sőt, nem értem a látens főnökömet sem, aki eleinte ígérgetett fűt-fát, körülrajongott, hogy milyen csodásan dolgozom, ennyi fordítási munka, annyi netes kutatómunka, érdekes lesz, tök jó, aztán kiderült ez a terhesség-ügy, én egyre rosszabbul lettem és amikor nyakamba akart varrni valami telemarketinges szart (aminek persze köze nem volt semmiféle angolos dologhoz, amivel előtte kecsegtetett), akkor mondtam, hogy bocs, de én most a vécébe lógatom a fejem ahelyett, hogy mindenféle vackot próbálnék rátukmálni a sok nyomorultra, de ha van fordításotok, akkor azt szívesen csinálom, ha meg így nem kellek, akkor mondja meg szépen és viszlát.
De nem mondta, nem mondott semmit, de azóta kissé hideg lett a viszonyunk: a kedves hölgy sajnos sosem ér rá, bármit kérdezek nem válaszol, én meg mostanában nem vagyok valami harcias állapotomban, így a mai napig nem nagyon erőszakoskodtam, de ma meguntam és rákérdeztem, hogy akkor most mégis mi van, kellek fordítónak vagy sem, kifizetik-e amit eddig fordítottam, stb, a válasz pedig az volt, hogy majd mindent elmond, de addig csináljam meg ezt meg azt meg amazt.
Itt kezdtem elveszíteni a jámborságomat és mondtam neki, hogy valahogy nem sok kedvem van úgy dolgozni, hogy már fordítottam nekik egy csomót, de nemhogy pénzt, de egy nyavalyás szerződést sem láttam, csak utasításokat kaptam, hogy mit csináljak. Elképesztő ez, de tényleg. A magyar cégek az égvilágon mindent meg mernek csinálni? Persze én vagyok a barom, ha hagyom, nyilván. Nem értem én ezt. Tényleg nem.
És közben folyton eszembe jut, hogy egy ilyen barázdálatlan agyú Szabó Patrícia meg a nemtommi főszerkesztője lehet. Megáll az eszem.
(morogva el)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.