ekkora pocakkal repulni, nem semmi. es amugy mar varod Amerikat? mennyi idore mentek?
hát, igazából kicsit hülye voltam ezzel a gyerekcsinálással, mert januárban elkezdtem parázni, hogy jaj, már elmúltam 35, jaj, hogy lesz így gyerekem, jaj, kezdjük el csinálni, úgyis tök nehezen jön majd össze, aztán a fenéket: szinte azonnal terhes lettem, ügyes.
aztán kiderült, hogy Marcit Amerikába vették fel (2 évre, plusz még esetleg meghosszabbítható), pont egy olyan helyre, amiről azt érezte, hogy tuti nem sikerül majd (képzeld, volt kint állásinterjún, elég vicces) szóval kicsit fura volt az egész: kiderült, hogy Marcit felvették Amerikába, aztán kiderült, hogy terhes vagyok, aztán kiderült, hogy ikrek, huh.
úgyhogy ezért alakult így, hogy már tök terhesen megyek ki. de azért nem aggódom nagyon, mert a dokik nem forgatták a szemüket, mikor bevallottuk, hogy mire készülünk, igazából a trombózisveszélyt mondták, mint lehetséges problémát, de azt meg injekcióval el lehet kerülni. oké, nem mondom, hogy egyáltalán nem félek de már jó ideje fel-alá autózunk Trieszt és Budapest között, mert hazajárunk orvoshoz és a babák tök jól vannak, szóval van egy olyan érzésem, hogy ez egy sima terhesség, leszámítva, hogy én majd beledöglöttem a hányásba:) jó, nem merem elkiabálni, de eddig úgy tűnik...
felelmetes sztori Anna. ket eve gondolom kirohogted volna ha barki azt mondja neked: ket ev mulva ikrekkel koltozol Amerikaba.
naná, hogy kiröhögtem volna, azt se gondoltam, hogy valaha férjhez megyek, aztán tessék...az élet az egy nagyon furcsa dolog. persze, érdekel Amerika, bár gondolom annyi dolog lesz a két babával, hogy eleinte nem sokat fogok érzékelni belőle. hát meg ugye a sors iróniája, hogy Triesztben nem tudtam dolgozni, Amerikában meg talán tudnék (valószínűleg kapnék engedélyt, a kutató feleségekkel nem szívóznak szerintem, a vízumot is viccesen könnyen kaptam meg), de a gyerekek miatt nem lehet majd...a munka egyébként nagyon hiányzik, a terhesség eleve butít, de a munkanélküliség is kábé annyira.
hát, igazából kicsit hülye voltam ezzel a gyerekcsinálással, mert januárban elkezdtem parázni, hogy jaj, már elmúltam 35, jaj, hogy lesz így gyerekem, jaj, kezdjük el csinálni, úgyis tök nehezen jön majd össze, aztán a fenéket: szinte azonnal terhes lettem, ügyes.
aztán kiderült, hogy Marcit Amerikába vették fel (2 évre, plusz még esetleg meghosszabbítható), pont egy olyan helyre, amiről azt érezte, hogy tuti nem sikerül majd (képzeld, volt kint állásinterjún, elég vicces) szóval kicsit fura volt az egész: kiderült, hogy Marcit felvették Amerikába, aztán kiderült, hogy terhes vagyok, aztán kiderült, hogy ikrek, huh.
úgyhogy ezért alakult így, hogy már tök terhesen megyek ki. de azért nem aggódom nagyon, mert a dokik nem forgatták a szemüket, mikor bevallottuk, hogy mire készülünk, igazából a trombózisveszélyt mondták, mint lehetséges problémát, de azt meg injekcióval el lehet kerülni. oké, nem mondom, hogy egyáltalán nem félek de már jó ideje fel-alá autózunk Trieszt és Budapest között, mert hazajárunk orvoshoz és a babák tök jól vannak, szóval van egy olyan érzésem, hogy ez egy sima terhesség, leszámítva, hogy én majd beledöglöttem a hányásba:) jó, nem merem elkiabálni, de eddig úgy tűnik...
felelmetes sztori Anna. ket eve gondolom kirohogted volna ha barki azt mondja neked: ket ev mulva ikrekkel koltozol Amerikaba.
naná, hogy kiröhögtem volna, azt se gondoltam, hogy valaha férjhez megyek, aztán tessék...az élet az egy nagyon furcsa dolog. persze, érdekel Amerika, bár gondolom annyi dolog lesz a két babával, hogy eleinte nem sokat fogok érzékelni belőle. hát meg ugye a sors iróniája, hogy Triesztben nem tudtam dolgozni, Amerikában meg talán tudnék (valószínűleg kapnék engedélyt, a kutató feleségekkel nem szívóznak szerintem, a vízumot is viccesen könnyen kaptam meg), de a gyerekek miatt nem lehet majd...a munka egyébként nagyon hiányzik, a terhesség eleve butít, de a munkanélküliség is kábé annyira.
De legyunk optimistak, a gyerekek mellett nem jut majd idod azon agyalni, hogy a munka hianya lebutit... :)))
VálaszTörlésja, meg annyit,hogy ha ilyen tempoban haladtok, ki tudja hol lesz Marci kovetkezo allasa (X ev mulva).. :) a holdon peldaul... Ott meg nehezebb lenne szulni :) de addigra ezen mar tulleszel :)
VálaszTörléshát, azért a legtöbb nőnek úgy egy év után eszébe jut, hogy visszamenne dolgozni, szóval szerintem nem old meg mindent az időhiány...én szívesen megyek a holdra:)
VálaszTörlés(meghát na...nem azért végeztem egyetemet, hogy ezentúl örökre htb legyek)
VálaszTörlésen nagyon egyetertek, eppen mondjuk meg nincs sajat tapasztalatom, de szerintem is jo dolgozni (ha van ertelmes, szeretheto munkaja az embernek). Es biztos jobbat tesz (agyilag), mint egesz nap otthon takaritani, fozni, mosni.. stb. Mondjuk valoszinuleg Amerikaban (ahogy Oo-ban sem) neznek rossz anyanak, ha nemcsak otthon ulnel, hanem netan dolgoznal is :)
VálaszTörlésMarmint sajat gyerektapasztalatom. Munkatapasztalat, az van, sok is :)
VálaszTörlésNa de meg valamit akartam mondani: csak nehez megfogalmazni, hogy ne ertsd felre. A blogodbol edddig az derult ki szamomra, hogy eleg kriktikusan (olykor negativan) nezed a vilagot (es persze sokszor erre minden okod is megvan)- ez egyebkent, marmint a kritikus eletszemlelet eleg kozel all hozzam (sokszor pampogok en is Oo, meg egyebek miatt). De amiota terhes vagy, sokkal bizakodobb es pozitivabb vagy mindennel. Pedig meg rosszul is voltal hetekig..
VálaszTörlésMost azt mondod majd, hogy mennyi negativ bejegyzes volt azzal a rosszullettel kapcsolatban is. Biztos lehetne szovegelemzest vegezni, hogy a fenti allitasomat alatamasszam - nem fogok, ne ijedj meg :) - csak ugy ez az osszbenyomasom :) es ez jo is tul.keppen, nem?
hát, szerintem egy blog nem fest tökéletes képet az emberről (én kifejezetten nyafogási céllal kezdtem írni, ezért logikusan tele van hisztivel a legtöbb post), de azt a véleményt osztom, hogy nagyon kritikus vagyok, negatív viszont nagyon nem, sőt...és hát, hogy kicsit kiábrándítsalak: nem a terhesség változtatott meg, hanem egy csomó mindent nem írok már le, mert idegesít, ahogy mindenki félreérti,kötözködik,beszólogat; a szorongásaimat és problémáimat inkább megtartom magamnak.(például kaptam ugye azért is, mert azt mertem mondani, hogy milyen rosszul vagyok a hónapokig tartó hányástól)
VálaszTörléspersze az azért jót tesz a lelkemnek, hogy végre lesz feladatom a világban - itt triesztben csak tengtem-lengtem és én nem vagyok ehhez hozzászokva...meg hát örülök ennek az egésznek, szó se róla (persze azért be is vagyok szarva, de erről nem beszélek itt a fent kifejtett okokból)
És milyen lesz a menyasszonyi ruhád? ;)
VálaszTörlésööö...tudsz valamit? újra kell házasodnunk?
VálaszTörlésÉn konkrétan megőrültem az otthon léttől (10 év, 3 gyerek). Aztán nyafogási céllal blogolni kezdtem, de már ez sem segített :-) Munka van, pelenkák nincsenek, de nyilván azóta se múlt el az őrülés.
VálaszTörlés10 év otthon, jaj
VálaszTörlésHoppá. Nem figyeltem ezek szerint.
VálaszTörléshttp://mollyblooom.blogspot.com/2010/05/egy-eskuvo-egy-koltozes-es-javulas-utja.html
VálaszTörléssmartnak ismét igaza volt - 214457. fejezet
VálaszTörlésMolly: hülye vagyok. Tényleg, hiszen olvastam is, nagyon kihagy az emlékezetem.
VálaszTörlésJa, az anyasagban mar otthonosan mozgo (es sajat velemenyt megfogalmazni mero) baratnoim egyertelmu velemenye szerint nagyon sok szivas van a terhesseggel, anyasaggal kapcsolatosan. Csak mivel a mindenhonnan (ld kismama magazinok, teve stb) rankomlo rozsaszin anya-kep eleg eros, kevesen mernek ezzel ellentetes velemeny megfogalmazni.
VálaszTörlésEn persze inkabb a baratnoimnek hiszek, mitn a sztereotipiaknak :)))
a nők úgy általában ritkán mernek őszintén nyilatkozni bármiről - szerintem ez vmi szocializációs probléma lehet...
VálaszTörlésnemcsak szerinted (ld. meg jo par feminista szociologus, tortenesz, pszichologus, irodalmar stb stb). es ugye nem vesszuk szitokszonak a feminista kifejezest? :)
VálaszTörlésó, nem kell ehhez feminista szociológusnak lenni: elég ha az ember beszélget kicsit a barátnőivel.
VálaszTörlésamúgy de, a feminizmus elég elborzasztó jelenség...illetve nemtom te mit értesz alatta.
hat nem azt, amit Mo-n annak szeretnenek bemutatni. Leginkabb a francia szakirodalmat ismerem, meg nemi amerikait (es foleg irodalom meg munkaeropiaci temakban), de egeszen biztos, hogy nem attol lesz valaki feminista, hogy loncsos a haja, elhizott es utalja a ferfiakat (meg meg par hasonlo sztereotipia - otthon meg a nok is szeretnek ezekre hivatkozni). Pl valoszinuleg azok a baratnoid is feministak ilyen ertelemben, akik nem hiszik el, hogy nekik jol kell magukat erezni, ha terhesek, ha torik, ha szakad...
VálaszTörlés