Tegnap közösen rájöttünk, hogy az irracionális hiányzik Amerikából.
Az a kicsi valami hiányzik, amitől a dolgok szabálytalanok, érdekesek, izgalmasak, egyediek és végső soron szépek lesznek. A művészet - annak némileg kiterjesztett változatában - hiányzik. A "metaélet" hiányzik - a "metaélet", amiért végső soron élni érdemes...
Itt nincs girbe-gurba utca régi, romos házzal, hogy ott romantikusan sétálgasson az ember: itt nem sétálgatunk (romantikusan meg aztán végképp nem, ismerkedjünk csak a neten, hö), az lassú és fölösleges, itt kérem praktikusan megépített, raktárszerű házaktól megyünk praktikusan megépített raktárszerű házakig kocsival, az a leggyorsabb, legkényelmesebb és a legértelmesebb, minek szép házikó, mikor ugyanolyan jó a praktikusan egyszerű (randa) is.
Összességében azt hiszem, hogy a játékos gyerek hiányzik innen: a gyerek, aki szabálytalanságokat rajzol, össze-vissza pakol, futkos, ha jó a kedve és vidáman rikoltozik csak úgy...egy amerikai viszont nem homo ludenskedik, egy amerikai az felnőtt, kérem szépen, egy amerikai az praktikus, egy amerikainak jó állása, kocsija, praktikusan ronda háza, kiszámított, szabályos élete és netflix előfizetése van. Bizony, tegnap nagyon ráéreztem, hogy miről szólnak a független amerikai művészfilmek.
Ja, van lakásunk (a kocsiban, lakáskeresés közben szoktam ilyeneken gondolkodni, miközben bambulok), de miután lefoglaltuk, sajnos elolvastam róla pár értékelést, nem kellett volna, most rettegek, mert sok betörésről írtak; nem baj, veszünk majd egy pisztolyt és én nagyon amerikaiul lelövöm majd azt, aki ránk töri az ajtót...
Az a kicsi valami hiányzik, amitől a dolgok szabálytalanok, érdekesek, izgalmasak, egyediek és végső soron szépek lesznek. A művészet - annak némileg kiterjesztett változatában - hiányzik. A "metaélet" hiányzik - a "metaélet", amiért végső soron élni érdemes...
Itt nincs girbe-gurba utca régi, romos házzal, hogy ott romantikusan sétálgasson az ember: itt nem sétálgatunk (romantikusan meg aztán végképp nem, ismerkedjünk csak a neten, hö), az lassú és fölösleges, itt kérem praktikusan megépített, raktárszerű házaktól megyünk praktikusan megépített raktárszerű házakig kocsival, az a leggyorsabb, legkényelmesebb és a legértelmesebb, minek szép házikó, mikor ugyanolyan jó a praktikusan egyszerű (randa) is.
Összességében azt hiszem, hogy a játékos gyerek hiányzik innen: a gyerek, aki szabálytalanságokat rajzol, össze-vissza pakol, futkos, ha jó a kedve és vidáman rikoltozik csak úgy...egy amerikai viszont nem homo ludenskedik, egy amerikai az felnőtt, kérem szépen, egy amerikai az praktikus, egy amerikainak jó állása, kocsija, praktikusan ronda háza, kiszámított, szabályos élete és netflix előfizetése van. Bizony, tegnap nagyon ráéreztem, hogy miről szólnak a független amerikai művészfilmek.
Ja, van lakásunk (a kocsiban, lakáskeresés közben szoktam ilyeneken gondolkodni, miközben bambulok), de miután lefoglaltuk, sajnos elolvastam róla pár értékelést, nem kellett volna, most rettegek, mert sok betörésről írtak; nem baj, veszünk majd egy pisztolyt és én nagyon amerikaiul lelövöm majd azt, aki ránk töri az ajtót...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.