Az albán néni nagyon akar velem barátkozni, de olyan büdös szegény...
Ingyenes olasz tanfolyamra járok - ilyenre jártunk Triesztben is, de ott minden bokorban kutatókra leltünk, így ott is, ezért a szünetben mindig angolul beszélgettünk -, mert hát körülbelül másfél kocsi árát költöttük az utazásunkra, így aztán nem tudok pénzért tanulni, de nem is baj, ez igazi hardcore olasz tanfolyam: először én voltam egyedül fehér ember, mostanra lett még egy albán meg két grúz nő is.
Cukik a kis osztálytársaim, rengeteg - sokszor vagyunk huszonöten, durva - az arab meg az afrikai és van egy indiai is, aki az első órán mindig felállt, ha őt szólították.
Én vagyok a zseni a csoportban, mert körülbelül három perc alatt csinálom meg a két órára szánt feladatot, de ahogy hallom, beszédben kenterbe verne az összes Muhammad és Modou, csak hát a nyelvtani-fordító módszer intenzív használata és a nagyon frontális tanári működés miatt ez nem derül ki.
Nagyon élvezem az órákat egyébként, de két év gyerekezés boribonozás után szerintem egy katalogizálás szemináriumot is izgatottan ülnék végig. (Tudom mit beszélek, a főiskolán az angol mellett könyvtár volt a másik szakom. A katalogizálás pusztítóan unalmas.)
Próbáltam egyébként átkerülni a kicsit jobb csoportba, de végül állatira örültem, hogy nem sikerült, mert óra végén hallottam, hogy oda kábé olaszok járnak, eszembe is jutott ez a nagyon vicces kis darab.
PS.: És amíg én olaszozom, addig Marci hihetetlenül menő dolgokat művel itthon, például együtt fürdeti a gyerekeket és hajat is mosnak, hát komolyan, nem is értem mivel érdemeltem én ezt ki...
PS.: És amíg én olaszozom, addig Marci hihetetlenül menő dolgokat művel itthon, például együtt fürdeti a gyerekeket és hajat is mosnak, hát komolyan, nem is értem mivel érdemeltem én ezt ki...
