Épp arról értekeztem, hogy legyetek megértőek velem, amiért csak a gyerekekről beszélek és egy érdekes kísérletet is vázoltam, amivel kipróbálhatja mindenki, hogy milyen is ez az egész, amikor Léna egyetlen mozdulattal kitörölte a bejegyzést. Tulajdonképpen nagyon is szimbolikus ez a mozdulat - az életemmel is nagyjából ez történik most épp.
Ja, még azt is mondtam, hogy természetesen megint mindketten betegek, lázasak, köhögnek, csak velem alszanak el, stbstb, olvassátok el a januári bejegyzéseket.
Igazából meg sem lep a dolog, sőt, egyelőre nem is készültem ki annyira (csak nem szabad belegondolnom, hogy várhatóan két hét szobafogságra vagyok ítélve, ami embertelen, azt is kipróbálhatjátok), csak házimunkát ne kéne végeznem: mindkét gyerek egész nap rajtam csüng, az ölemben ülnek, fogni kell a kezüket egyfolytában, én nem is értem, hogy mi miért és hogyan szoktunk még mindig enni, rejtély.
PS: Komolyan elkezdtem azon gondolkozni, hogy kiveszem őket a bölcsiből, nem sok hasznát látom ugyanis. Mivel átlagosan heti három nap után két hetet itthon vannak, megszokni, megszeretni nem tudják, mindig tök kiszámíthatatlan, hogy mennek vagy sem, ez nyilván nem tesz jót a szorongásaiknak sem, mi meg a három nap bölcsin kívül csak szenvedünk folyamatosan, amikor betegek alig van alvás, egy pillanatot sem vagyunk kettesben, iszonyú hisztisek, sehová nem tudunk menni - összességében a bölcsi inkább árt, mint használ, sajnos erre jutottam.
PS: Komolyan elkezdtem azon gondolkozni, hogy kiveszem őket a bölcsiből, nem sok hasznát látom ugyanis. Mivel átlagosan heti három nap után két hetet itthon vannak, megszokni, megszeretni nem tudják, mindig tök kiszámíthatatlan, hogy mennek vagy sem, ez nyilván nem tesz jót a szorongásaiknak sem, mi meg a három nap bölcsin kívül csak szenvedünk folyamatosan, amikor betegek alig van alvás, egy pillanatot sem vagyunk kettesben, iszonyú hisztisek, sehová nem tudunk menni - összességében a bölcsi inkább árt, mint használ, sajnos erre jutottam.
