csütörtök, december 12, 2013

(s)iker vol.6753458923

Léna rendkívül empatikus természete különösen, hát hogy is mondjam...színessé teszi a napi (kétszeri) orrszívás amúgy sem szürke rutinját: amikor Marcus rikoltozva csapkod, hogy azonnal engedjem el és semmiképp ne dugjam azt a vackot az orrába, akkor Léna nemcsak ordítva sír és azt kiáltozza, hogy hagyd békén a Marcit!, de le is fogja a karomat és időnként kikapcsolja a porszívót. 
Minden egyes alkalommal örömmel konstatálom, hogy ennyire együtt érző és kedves, na meg azt is, hogy nem küldtek még rám a szomszédok valami gyermekvédelmiseket a velőtrázó sikolyok miatt.







PS.: Ha valaki esetleg nem emlékezne: 2.49-től kell figyelni, na, valami ilyesmi van itthon minden áldott reggel és este. Egészen megdöbbentő, komolyan.